Textil-Ipar, 1930 (3. évfolyam, 1-23. szám)

1930-01-15 / 1. szám

Állandó melléklet: „Д DETAIUSTIT Ständige Beilage: JNoi ЬГШШЭТ” Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Hunyady-tér 7. sz­ Szerkesztőségi telefon: A. 282-70 Kiadóhivatali telefon: A. 161-86 Megjelenik havonta kétszer. ~ Előfizetési ár egész évre 24 P. Hirdetési díj: 1 mm sor 1 hasáb szélességben számonkint 30 fill. Postatakarékpénztár 40542 szám A textilipar és kereskedelem minden ágát felölelő független szaklap Unabhängiges Fachorgan für sämtliche Zweige der Textilindustrie und des Textilbande^ls Spezialfachblatt für Kunstseide und Maschinenfabriken der Textilindustrie etc. Felelős szerkesztő: Dr. RA­DÓ GÉZA Társszerkesztő: RADÓ BÉLA Textilexport-Revue der Nachselgestaaten und des Balkans Redaktion und Administration Budapest, VI., Hunyady tér Nr, 7 Telefon: Aut. 282-70 und A. 16l- 86 Erscheint monatlich zweimal. Bezugspreis pro Jahr 24 PengO Anzeigepfeie 1 mm Höhe der 8f> mm breiten Spalte — 30 PengO. Ung. Postsparkasse Ne. 40542 Azt mondják, hogy a harisnya kartel „pénzkérdés”. Tisztelt Olvasó! Tudja-e ön, hogy mi egy tolvajlámpa? Olyan lámpa ez, mely egy pici helyet erősen megvilágít, míg a többi terrénumot még sokkal sötétebbé teszi. Tehát nagyon keveset világít és nagyon sokat sötétít. Ez a tolvajlámpa pontos és­ precíz meg­határozása. Tudja-e Ön, kedves olvasó, hogy rm a kör­harisnya kartel? Hogyne tudná, hiszen megmon­dották Önnek, a­ körharisnya kartel: »pénzkér­dés«, a különbség csak az, hogy míg a tolvaj­lámpa egy kicsit mégis világít, ha sok mindent sötétségbe is borít, addig ennél a másik szer­számnál a megvilágítás vagy helyesebben mondva, a felvilágosítás semmit sem világít meg, hanem mindent, a szakma összes bajait, a bajok összes okait ködfelhőben hagyva, még nagyobb sötét­séggel vonja be a tisztán látni akarók szemét. Nekünk azonban hivatásunkhoz képest a köz­­gazdasági sötétségbe is bele kell látnunk és meg kell vizsgálnunk az egyre felbukkanó és kéz­­legyintéssel el nem intézhető kiindulási pontot, hogy hát mi is az a „pénzkérdés”? Láttál-e már, kedves olvasó, olyan háziasszonyt, aki főzni a szakácskönyvből tanul, mondjuk a csir­kepaprikás fejezetét. Abban a könyvben az áll: veszünk ennyi és ennyi csirkét, ennyi lisztet, ennyi és ennyi zsírt, hagymát stb. és ezt a házi­asszony nagyon jól meg is érti, csak egyre nem talál utasítást, hogy honnan vegye mindezt, mi­kor a férjének havi fizetése csak 200 pengő. Hát ez az! Ennek a háziasszonynak is van­nak kérdései, mondhatnék tucatszám. Van csirke­kérdése, hagymakérdése, liszt­ stb. kérdése, így van ez a körharisnya kartellel is. Ilyen értelemben pénzkérdés ez a kartel. Tehát pénz, ami kell, de ami nincs! De hát hogyan lehet ez a körharisnya kartel pénzkérdés? Hiszen ezt a kartelt az ország leg­­n­agy­óbb és leggazdagabb csoportjainak gyárai akarják megcsinálni, ezek tartják folyton napiren­den és hívják tárgyalni a többieket. Hát csak nem fogja valaki komolyan állíthatni, hogy ezeknél a gyáraknál vagy azoknál a ban­koknál, akik ezen gyárak patrónusai, rongyos 2—3.000.000 pengő pénz, hogy ebből valami kér­dés is kinőhet, kérdése a pénznek, ami kellene, de ami nincs? Aki ilyet mond vagy gondol, az kész bolond, gondoskodjék idejekorán a Lipótmezőn egy cellá­ról a saját részére. De ilyen ember nincs is a világon. Ez szent meggyőződésünk. Sejteni lehet csak, mert mondani nem mond­ják, hogy itt azokról a gyárakról van szó, ame­lyekről nem gondoskodnak a legnagyobb bankok, hanem akiknek, bizony, saját emberségükből kell a lábukon megállaniok. Gyöngéd kíméletességből ezt így kell hallgatásba rejteni, hogy csak azok jöhessenek rá, akik akarnak. Ezeknél az utóbbi gyáraknál igazán előfordulhat olyan pénz is, ami kellene, de ami nincs. Tehát ezeknek a pénz­­­kérdése lehet, ez a »körharisnyakartelpénz­­kérdés.« így már azután értjük a dolgot. De nem egészen. Mert szó volt róla, hogy azt a 2—3 millió pengőt, amiről az érdekeltek tárgyalnak, sem a kis gyá­rak, sem a nagy gyárak, sem a gazdagok, sem a szegények nem kapnák meg, hanem kizárólag csak a kartel, vagyis a gyárak közössége, és ez azután ezzel a pénzzel sem jobbra, sem balra, de senkit a világon sem boldogíthatna, senkinek se kölcsönt, se előleget, se szanálást nem ad­hatna, hanem ezzel a pénzzel egyedül és kizáró­lag csak árut vásárolhat a kartel gyáraitól, amit azután elad és a befolyó pénzből újra és újra csak árut vásárolhat és így tovább és tovább. Ami pénzhez tehát a kicsi meg a nagy gyá­rak a kartel révén hozzájuthatnának, azt csak szállított áru fejében kapnák meg, éppen úgy, mint mikor az árut akár Debrecenben, akár Kis­kunfélegyházán, vagy a Sas-utcában, vagy a Király­ utcában eladják. Erre a pénzre tehát hiába fáj a foga, meg a feje akár a nagy, akár a kis gyáraknak, abból egy huncut vasat nem kapnak, amíg árut nem adnak érte. Igaz viszont, hogy mikor árut el­fednek, akkor meg nemcsak a karteltől kaphat­nak pénzt érte, hanem akármelyik kereskedőtől is, tehát pénzkönnyebbség dolgában a nagy gyá­rak, éppen úgy mint a kis gyárak, a kartel révén ott tartanak, ahol a mádi zsidó. Ebből pedig az következik, hogy hiába okos­kodtak, kímélték egymást és bókoltak egymásnak, ez a »körharisnyakartelpénzkérdés« azoknak a bizonyos másik csoportbeli gyáraknak sem kér­dése, sem gondja nem lehet. Itt hiábavaló minden sunyi ravaszkodás, min­den rejtegetés és sejtetés, nem a kis gyárak bol­­dogítására kell ez a 2—3 millió pengő, hanem azért, mert a kartel el akarja tiltani a gyára­kat a megszokott vevőktől s így a gyárak ter­mészetesen azt követelik, hogy a megszokott ve­vők helyett, maga a kartel legyen a vevő! És ha a kartel árut akar vásárolni, akkor ehhez pénz kell. Ez az a pénz, ami kellene, de ami egyelőre nincs. Kár tehát némelyek részéről ezt a pénzkérdést oly színűre bemázolni, mint hogyha itt, némely gyárak különleges segélyezéséről vagy életmenté­séről volna szó. Hogy vannak-e gyárak és me­lyek azok, amelyeknek a kartel életkérdést je­lent, azt a könyörtelen jövő úgyis meg fogja mutatni. Egyenlőre azonban jó lesz a kartel­­eszmét felesleges módon nem diszkreditálni, hisz úgyis olyan nagyon messze van még a szüle­tés­napja. És drága olvasóm, ha egykor unokád meg fogja tőled kérdezni, hogy a körharisnya-kar­­tel miért nem jött létre és a kör­harisnyagyárak miért mentek inkább tönkre, de kartelt nem kötöttek, akkor mondd meg nekik, hogy a ma­gyar nagybankok, akik a sors bölcs rende­léséből szintén körharisnyagyárosok, azt a jeti­ megénekelt pénzkérdést csak egynémely kon­­kurrens gyár életmentésére szolgáló gyógyszer­nek tekintették és így a szívükhöz nem állt elég közel a „mások“ gyógyításának ügye. Először maguknak kötötték ki a pénzüzletet, azután fagyos magasságból kezelték azt, majd pe­dig elutasították, úgy hogy minden más pénz­forrásnál előre diszkreditálva volt az egész ügy. És azok a szegény jóhiszemű emberek, akik ezen ügyben fáradoztak és tárgyaltak, örökkön­ örökké új utakat és módokat keresve rögeszméjüknek, büntetésből még ma is lebeg­nek a világűrben és épp oly kevéssé fognak valaha célhoz érni, mint ahogy a halhatatlan bolygó zsidó sem fog soha nyugalomra találni. A müselyemipar mai helyzete és jövő kilátásai Az elmúlt esztendőben 263 gyár termelte már a világ minden részén a müselyemfonalakat; az utolsó esztendők müselyem szükséglete nagy mér­tékben fokozódván, a termelést még nagyobb mér­tékben forszírozták. Minden statisztika a konz­um nagyarányú fejlődésének szükségességét bizonyí­totta, a kilátások fényességét igazolta, a ma fo­gyasztott mennyiség pedig alig haladja meg az összes textilipari nyersanyagok 2°/o-át, a fejkvóta is aránytalanul kicsiny. 1928-ban Angliában mind­össze 430 g-ot, az Egyesült Államokban 410 g-ot, Franciaországban 300, Olaszországban 290, Né­metországban 380 g-ot, Ausztriában 190, hazánk­ban alig 110 g-ot ért csak el. A körülbelül 5500 millió kilogrammos pamut-, 1350 millió kg-os gyapjú-, 47 millió kg-os valódi selyemtermelés mellett az elmúlt évben a műselyem már cca 160 millió kg világtermelési eredményt mutat. A produkció hihetetlen emelkedését, ezen 160 millió kg-os termelés jelentőségét megvilágítja a háború előtti évek statisztikája: 1910-ben 8 mil­lió kg volt a világtermelés. Az elmúlt évben az ipar produktuma is jobb lett s nem eredmény nélkül dolgozott a fonal tökéletesítésén a műselyemipar. Mint­ fentebb említettük, a szükséglet nőtt, de korántsem oly mértékben, mint gyárak termelése. A raktárak teltek, a konkurrencia nőtt, az árak estek, a gyárak rentabilitása csökkent. Ezek a tények az invesztált tőkét, melyet ki­váló angol szakértők cca 165 millió angol fontra becsülnek és a tőkéseket, akik eredményeket kö- ■ vetelnek, a fejlődés és kedvező kilátások megíté­lésében, az ipari vállalatok értékelését illetőleg, az elmúlt évnek különösen második részében, bizal­matlanná tették. Mindezen jelenségek nem nőnek azonban ki az összes egyéb anyagoknál tapasztal­ható krízis méreteiből és nagyrészben a világ­­gazdasági válság, tőzsdei derrátok következményei és semmilyen irányban nem akaszthatják­ meg ennek az iparnak indokolt nagyarányú fejlődését. Az ér­dekelt ipar maga is minden irányban gondosko­dik az akadályok elhárításáról érdekközösségek megteremtésével, árkonvenciókkal, amerikai mintára SALAMON ZOLTÁN TEXTILÁRUK G­Y­Á­R­T­Á­S­A BUDAPEST, V. KERÜLET, SZABADSÁG-TÉR 15. SZÁM. TELEFON: AUT. 284-62 Sürgönyeim: TEXTILES Készít mindennemű pamutárut, u. m.:mietet, fehérárut. Mintás ajánlatokkal készséggel szolgálok. bélésárut és divatcikkeket

Next