Textil-Ipar, 1930 (3. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-15 / 1. szám
Állandó melléklet: „Д DETAIUSTIT Ständige Beilage: JNoi ЬГШШЭТ” Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Hunyady-tér 7. sz Szerkesztőségi telefon: A. 282-70 Kiadóhivatali telefon: A. 161-86 Megjelenik havonta kétszer. ~ Előfizetési ár egész évre 24 P. Hirdetési díj: 1 mm sor 1 hasáb szélességben számonkint 30 fill. Postatakarékpénztár 40542 szám A textilipar és kereskedelem minden ágát felölelő független szaklap Unabhängiges Fachorgan für sämtliche Zweige der Textilindustrie und des Textilbande^ls Spezialfachblatt für Kunstseide und Maschinenfabriken der Textilindustrie etc. Felelős szerkesztő: Dr. RADÓ GÉZA Társszerkesztő: RADÓ BÉLA Textilexport-Revue der Nachselgestaaten und des Balkans Redaktion und Administration Budapest, VI., Hunyady tér Nr, 7 Telefon: Aut. 282-70 und A. 16l- 86 Erscheint monatlich zweimal. Bezugspreis pro Jahr 24 PengO Anzeigepfeie 1 mm Höhe der 8f> mm breiten Spalte — 30 PengO. Ung. Postsparkasse Ne. 40542 Azt mondják, hogy a harisnya kartel „pénzkérdés”. Tisztelt Olvasó! Tudja-e ön, hogy mi egy tolvajlámpa? Olyan lámpa ez, mely egy pici helyet erősen megvilágít, míg a többi terrénumot még sokkal sötétebbé teszi. Tehát nagyon keveset világít és nagyon sokat sötétít. Ez a tolvajlámpa pontos és precíz meghatározása. Tudja-e Ön, kedves olvasó, hogy rm a körharisnya kartel? Hogyne tudná, hiszen megmondották Önnek, a körharisnya kartel: »pénzkérdés«, a különbség csak az, hogy míg a tolvajlámpa egy kicsit mégis világít, ha sok mindent sötétségbe is borít, addig ennél a másik szerszámnál a megvilágítás vagy helyesebben mondva, a felvilágosítás semmit sem világít meg, hanem mindent, a szakma összes bajait, a bajok összes okait ködfelhőben hagyva, még nagyobb sötétséggel vonja be a tisztán látni akarók szemét. Nekünk azonban hivatásunkhoz képest a közgazdasági sötétségbe is bele kell látnunk és meg kell vizsgálnunk az egyre felbukkanó és kézlegyintéssel el nem intézhető kiindulási pontot, hogy hát mi is az a „pénzkérdés”? Láttál-e már, kedves olvasó, olyan háziasszonyt, aki főzni a szakácskönyvből tanul, mondjuk a csirkepaprikás fejezetét. Abban a könyvben az áll: veszünk ennyi és ennyi csirkét, ennyi lisztet, ennyi és ennyi zsírt, hagymát stb. és ezt a háziasszony nagyon jól meg is érti, csak egyre nem talál utasítást, hogy honnan vegye mindezt, mikor a férjének havi fizetése csak 200 pengő. Hát ez az! Ennek a háziasszonynak is vannak kérdései, mondhatnék tucatszám. Van csirkekérdése, hagymakérdése, liszt stb. kérdése, így van ez a körharisnya kartellel is. Ilyen értelemben pénzkérdés ez a kartel. Tehát pénz, ami kell, de ami nincs! De hát hogyan lehet ez a körharisnya kartel pénzkérdés? Hiszen ezt a kartelt az ország legnagyóbb és leggazdagabb csoportjainak gyárai akarják megcsinálni, ezek tartják folyton napirenden és hívják tárgyalni a többieket. Hát csak nem fogja valaki komolyan állíthatni, hogy ezeknél a gyáraknál vagy azoknál a bankoknál, akik ezen gyárak patrónusai, rongyos 2—3.000.000 pengő pénz, hogy ebből valami kérdés is kinőhet, kérdése a pénznek, ami kellene, de ami nincs? Aki ilyet mond vagy gondol, az kész bolond, gondoskodjék idejekorán a Lipótmezőn egy celláról a saját részére. De ilyen ember nincs is a világon. Ez szent meggyőződésünk. Sejteni lehet csak, mert mondani nem mondják, hogy itt azokról a gyárakról van szó, amelyekről nem gondoskodnak a legnagyobb bankok, hanem akiknek, bizony, saját emberségükből kell a lábukon megállaniok. Gyöngéd kíméletességből ezt így kell hallgatásba rejteni, hogy csak azok jöhessenek rá, akik akarnak. Ezeknél az utóbbi gyáraknál igazán előfordulhat olyan pénz is, ami kellene, de ami nincs. Tehát ezeknek a pénzkérdése lehet, ez a »körharisnyakartelpénzkérdés.« így már azután értjük a dolgot. De nem egészen. Mert szó volt róla, hogy azt a 2—3 millió pengőt, amiről az érdekeltek tárgyalnak, sem a kis gyárak, sem a nagy gyárak, sem a gazdagok, sem a szegények nem kapnák meg, hanem kizárólag csak a kartel, vagyis a gyárak közössége, és ez azután ezzel a pénzzel sem jobbra, sem balra, de senkit a világon sem boldogíthatna, senkinek se kölcsönt, se előleget, se szanálást nem adhatna, hanem ezzel a pénzzel egyedül és kizárólag csak árut vásárolhat a kartel gyáraitól, amit azután elad és a befolyó pénzből újra és újra csak árut vásárolhat és így tovább és tovább. Ami pénzhez tehát a kicsi meg a nagy gyárak a kartel révén hozzájuthatnának, azt csak szállított áru fejében kapnák meg, éppen úgy, mint mikor az árut akár Debrecenben, akár Kiskunfélegyházán, vagy a Sas-utcában, vagy a Király utcában eladják. Erre a pénzre tehát hiába fáj a foga, meg a feje akár a nagy, akár a kis gyáraknak, abból egy huncut vasat nem kapnak, amíg árut nem adnak érte. Igaz viszont, hogy mikor árut elfednek, akkor meg nemcsak a karteltől kaphatnak pénzt érte, hanem akármelyik kereskedőtől is, tehát pénzkönnyebbség dolgában a nagy gyárak, éppen úgy mint a kis gyárak, a kartel révén ott tartanak, ahol a mádi zsidó. Ebből pedig az következik, hogy hiába okoskodtak, kímélték egymást és bókoltak egymásnak, ez a »körharisnyakartelpénzkérdés« azoknak a bizonyos másik csoportbeli gyáraknak sem kérdése, sem gondja nem lehet. Itt hiábavaló minden sunyi ravaszkodás, minden rejtegetés és sejtetés, nem a kis gyárak boldogítására kell ez a 2—3 millió pengő, hanem azért, mert a kartel el akarja tiltani a gyárakat a megszokott vevőktől s így a gyárak természetesen azt követelik, hogy a megszokott vevők helyett, maga a kartel legyen a vevő! És ha a kartel árut akar vásárolni, akkor ehhez pénz kell. Ez az a pénz, ami kellene, de ami egyelőre nincs. Kár tehát némelyek részéről ezt a pénzkérdést oly színűre bemázolni, mint hogyha itt, némely gyárak különleges segélyezéséről vagy életmentéséről volna szó. Hogy vannak-e gyárak és melyek azok, amelyeknek a kartel életkérdést jelent, azt a könyörtelen jövő úgyis meg fogja mutatni. Egyenlőre azonban jó lesz a karteleszmét felesleges módon nem diszkreditálni, hisz úgyis olyan nagyon messze van még a születésnapja. És drága olvasóm, ha egykor unokád meg fogja tőled kérdezni, hogy a körharisnya-kartel miért nem jött létre és a körharisnyagyárak miért mentek inkább tönkre, de kartelt nem kötöttek, akkor mondd meg nekik, hogy a magyar nagybankok, akik a sors bölcs rendeléséből szintén körharisnyagyárosok, azt a jeti megénekelt pénzkérdést csak egynémely konkurrens gyár életmentésére szolgáló gyógyszernek tekintették és így a szívükhöz nem állt elég közel a „mások“ gyógyításának ügye. Először maguknak kötötték ki a pénzüzletet, azután fagyos magasságból kezelték azt, majd pedig elutasították, úgy hogy minden más pénzforrásnál előre diszkreditálva volt az egész ügy. És azok a szegény jóhiszemű emberek, akik ezen ügyben fáradoztak és tárgyaltak, örökkön örökké új utakat és módokat keresve rögeszméjüknek, büntetésből még ma is lebegnek a világűrben és épp oly kevéssé fognak valaha célhoz érni, mint ahogy a halhatatlan bolygó zsidó sem fog soha nyugalomra találni. A müselyemipar mai helyzete és jövő kilátásai Az elmúlt esztendőben 263 gyár termelte már a világ minden részén a müselyemfonalakat; az utolsó esztendők müselyem szükséglete nagy mértékben fokozódván, a termelést még nagyobb mértékben forszírozták. Minden statisztika a konzum nagyarányú fejlődésének szükségességét bizonyította, a kilátások fényességét igazolta, a ma fogyasztott mennyiség pedig alig haladja meg az összes textilipari nyersanyagok 2°/o-át, a fejkvóta is aránytalanul kicsiny. 1928-ban Angliában mindössze 430 g-ot, az Egyesült Államokban 410 g-ot, Franciaországban 300, Olaszországban 290, Németországban 380 g-ot, Ausztriában 190, hazánkban alig 110 g-ot ért csak el. A körülbelül 5500 millió kilogrammos pamut-, 1350 millió kg-os gyapjú-, 47 millió kg-os valódi selyemtermelés mellett az elmúlt évben a műselyem már cca 160 millió kg világtermelési eredményt mutat. A produkció hihetetlen emelkedését, ezen 160 millió kg-os termelés jelentőségét megvilágítja a háború előtti évek statisztikája: 1910-ben 8 millió kg volt a világtermelés. Az elmúlt évben az ipar produktuma is jobb lett s nem eredmény nélkül dolgozott a fonal tökéletesítésén a műselyemipar. Mint fentebb említettük, a szükséglet nőtt, de korántsem oly mértékben, mint gyárak termelése. A raktárak teltek, a konkurrencia nőtt, az árak estek, a gyárak rentabilitása csökkent. Ezek a tények az invesztált tőkét, melyet kiváló angol szakértők cca 165 millió angol fontra becsülnek és a tőkéseket, akik eredményeket kö- ■ vetelnek, a fejlődés és kedvező kilátások megítélésében, az ipari vállalatok értékelését illetőleg, az elmúlt évnek különösen második részében, bizalmatlanná tették. Mindezen jelenségek nem nőnek azonban ki az összes egyéb anyagoknál tapasztalható krízis méreteiből és nagyrészben a világgazdasági válság, tőzsdei derrátok következményei és semmilyen irányban nem akaszthatják meg ennek az iparnak indokolt nagyarányú fejlődését. Az érdekelt ipar maga is minden irányban gondoskodik az akadályok elhárításáról érdekközösségek megteremtésével, árkonvenciókkal, amerikai mintára SALAMON ZOLTÁN TEXTILÁRUK GYÁRTÁSA BUDAPEST, V. KERÜLET, SZABADSÁG-TÉR 15. SZÁM. TELEFON: AUT. 284-62 Sürgönyeim: TEXTILES Készít mindennemű pamutárut, u. m.:mietet, fehérárut. Mintás ajánlatokkal készséggel szolgálok. bélésárut és divatcikkeket