Textil-Ipar, 1932 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1932-08-15 / 15. szám

Telefon: Aut. 28-2-70 és 16-1-86 FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. RADÓ GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Előfizetési díj egy évre P 24.— TÁRSSZERKESZTŐ: RADÓ BÉLA Budapest, VII. Hunyadi­ tér 7. Nagy forgalom, csekély haszon... Nemrégiben olvastam egyik előkelő újságunk­ban, hogy itt nálunk papírgyárat akarnak létesí­teni, amely aztán feleslegessé tenné az osztrák rotációs papír importját. A nyilvánvalóan örven­detes hír azonban nem keltett érthető örömet az említett előkelő újság kebelében, sőt, a hír­hez fűzött megjegyzései szerint inkább olyan ag­godalmat, ami, fájdalom, szintén nagyon érthető. Ha lesz magyar újságpapírgyár, egyszerre drága lesz az újságpapír, ez az aggodalom zendült meg az újság hasábjain és itt nekem most nem kell azt magyaráznom, hogy miért indokolt minden ilyen aggály, hiszen ismerjük a kartelek és mo­nopóliumok lelki világát. Bizony félelmes dolog, amitől előre borsódzhatik a hátunk, minden kon­junktúra, mely a magyar fogyasztót a magyar iparnak szolgáltatja ki, s a dolog félelmessége éppen abban van, hogy a konjunktúrából a ter­melő nagytőke csak azt veszi észre, hogy a fo­gyasztó ideig-óráig ki van neki szolgáltatva. Ta­valy, amint kitiltottuk a külföldi szeneket, s a magyar közönség kizárólag a magyar bányákra szorult, a magyar széntermelés megsokszorozó­dott, s az ember azt hihette volna, hogy a nagy forgalom lecsökkenti a termelés költségeit és a bányák örülni fognak, hogy van kinek eladni a sok szenet. Ellenben a bányák csakhamar sírni kezdtek, hogy nekik a nagy forgalom többe ke­rül és az idénre már ki is sírták azt az árdrágí­tást, ami a magyar termelés valamely konjunk­túrájának, úgy látszik, szükségszerű tartozéka. Furcsa az a magyar ipar, mely csak árdrágítás­ból tud megélni, s hogy megélhessen, olyan ál­lami védelemre van szüksége, mely lehetővé teszi számára az árdrágítást. Nagyon nehéz megérteni, hogy miért fontos tényezője a magyar gyáripar a magyar gazdasági életnek, ha működése azzal jár, hogy minden megdrágul és ennek folytán az egész gazdasági élet ellankad és miért köz­érdek az a behozatali tilalom és az a vámvéde­lem, mely nem a termelést, hanem az árakat fo­kozza. A közönség nem is érti azt az értelmet, mely a kartelek politikája mélyén rejtőzik és fogcsikorgatva esküdözik, hogy egyszer legyen csak vége ennek a kényszerhelyzetnek, csinál ő itt olyan magyar iparpolitikát, hogy minden ker­tesnek a szeme szikrázik bele. Ma talán haszon a nagy haszon, mindenesetre pénz, amit ténylegesen kiszivattyúznak a fo­gyasztó zsebéből. De a fogyasztó elfogy igen hamar, a zsebek kiürülnek és a szénkartel hiába kellett drága magyar szenét, az emberek inkább fázni fognak, mert fűteni csak olyan szénnel le­het, amit meg tudunk vásárolni. A mai nagy haszon holnapi nagy kára, ha az csak a termelő haszna és nem egyúttal a fogyasztóé is, mert a termelés nemcsak termelőt, hanem fogyasztót is kíván és ez a kettő együtt eleven élet, a ter­melés egyedül csak teória. Ha nem a fogyasztó elnyomorodása vetne véget a boldog harácsolás konjunktúrájának, végét veti annak a felszaba­duló verseny, amely okvetlenül megjön előbb­­utóbb, s ha akkor a magyar fogyasztó ellen­séget lát a magyar termelőben és bosszút li­hegve lesi az alkalmat, hogy sanyargattatásáért megfizessen, akkor a fellendülő prosperitásban a magyar termelésnek nem lesz túlságosan nagy öröme. Behozatali tilalmak és engedélyszekatúrák, vámok és devizagyötrelmek nehezítik a magyar textilkereskedő létezését, de ugyanazok a ténye­zők a magyar textiltermelőnek bizonyos kon­junktúrát biztosítanak. A nehezen hozzáférhető és drága külföldi áru helyett kénytelen a közönség magyar gyártmányokra fanyalodni, ami relatíve nagy forgalmat jelent a magyar áruban, de hogy egy­úttal nagy hasznot is jelentsen a gyárosnak, ahhoz nem elég a nagy forgalom, ahhoz az a belátás is kell, mely a mai kis haszonban veszi észre a holnapi nagyot. Hála Istennek, textil­iparunk árpolitikája nem a kényszerhelyzet kí­méletlen kihasználásában teljesedik, de mégsem felesleges, ha figyelmébe ajánljuk azt a szem­pontot, hogy a nagy haszon nem abban van, ha a közönségnek ideig-óráig muszáj magyar árut vásárolni, hanem abban, ha a közönség majd azután is magyar árut vásárol, mikor már nem muszáj. Ezt pedig csak a mai csekély haszonnal lehet elérni, úgy, ha olcsón jót adunk neki, ha a magyar közönség rájön a magyar áru ízére és azt kívánatosnak és kellemesnek ismeri meg. Ha a magyar termelő nem kihasználható kény­szerhelyzetnek fogja fel a konjunktúrát, hanem propagandaalkalomnak és közönségszerző lehető­ségnek. Mert az a közönség, mely minőségben és árban megkapja itthon azt, amit eddig kül­földről kapott, az nem fogja visszakívánni a külföldit, mert nem érzi oktrojált tehernek a magyart. De ha minden méter vásárolt magyar áru a jobb és olcsóbb külföldit idézi emlékeze­tébe, akkor ez a közönség nem szokja meg a magyart és nem felejti el a külföldit, hanem igyekezni fog elfelejteni a magyart, mihelyt visszakaphatja a külföldit. Hazafiasságból sohasem fog a közönség ma­gyar árut vásárolni, pláne, ha a kartelek meg­tanítják a maguk hazafiságára, mely az alkal­mak kíméletlen kizsákmányolásával azonos, de nem fog idegent vásárolni, ha kielégíti a ma­gyar és a mi textiliparunk abban a kellemes helyzetben van, hogy a közönséget valóban ver­senyképes, minőségileg egyenrangú áruval elé­gítheti ki. Előítéletek, babonák, divatok, konven­ciók gázolták el eddig a magyar áru útját a magyar közönséghez és az akadályok elhárítá­sára nem volt meg az a temérdek pénz, amit az idegen konkurrencia túlreklámozására kellett volna fordítani. Most egy időre lecsappant a kon­kurrencia, s egy óriási reklámhadjárat eredmé­nyével ér fel az a helyzet, amit a gazdasági há­ború teremtett. A publikumnak muszáj magyar árut vásárolni, a magyar áru tehát eljutott a magyar publikum­hoz. Most már azon múlik minden, hogy a pu­blikum ne muszájnak, hanem magától értetődő­nek érezze ezt a helyzetet, vagyis, hogy meg­szeresse azt, amit így rákényszerítettek, s ezután bízzék abban, amit, míg nem ismerte, bizalmat­lanul nézett. Megszeretni, megszokni és bizal­mába fogadni a rákényszerített magyar árut azonban aligha fogja a magyar közönség, ha nem lesz rá valami oka, már­­pedig az, ha a ma­gyar áru drágább és rosszabb, mint a külföldi, ilyen oknak semmiképpen se tekinthető. A kon­junktúra nem a drágulás lehetőségében van, ha­nem abban, hogy most meg lehet szerezni a magyar közönséget, aminek aztán nem az ár­drágítás, hanem a barátságos árpolitika és nem a hanyag kiszolgálás, hanem a príma minőség a módja. A nagy haszon nem a mai nagy ár­ban, hanem a holnapi nagy forgalomban van, abban, hogy a közönség akkor is vásárolja majd a magyar árut, ha nem lesz muszáj, s hűséges nagy forgalommal visszafizeti a magyar termelő­nek azt az áldozatát, mely nem is áldozat, csak okos befektetés, azt a mai hiányt, amit egy el­méleti nagy mai haszonban vállal a termelő, mert a mai kis haszonból lesz a holnapi nagy, de a mai nagyból lesz a holnapi semmi. A kereskedelem és a termelés együttes mun­kája elérheti ezt a csodát, különösen a textil­­szakmában, melynek termelése a legegészsége­sebb és a mi új nyersanyagviszonyaink mellett a legbiztosítottabb. Ha a termelő akarja, a ke­reskedő ma megszerezheti neki állandó fogyasz­tónak a magyar közönséget és akkor a vissza­térő prosperitás meghozza a nagy hasznot, míg enélkül, ha a közönség nem állandósul, hanem elvadul a magyar árutól, a felszabadult konkur­rencia egy csapással kivégzi a gyárakat és a fel­lendülés nálunk katasztrofális dekonjunktúrával, mondvacsinált üzemek összeomlásával fog jelent­kezni. Nem haszon tehát a kartelek zsákmánya, de az országnak nagy áldása lenne az olyan kar­tel, melyben a termelő és a kereskedő össze­fogna, hogy megakadályozza a konjunktúra ok­talan kihasználását és kihasználná a konjunktúrát a legnagyobb lehető haszon, a közönség meg­szerzése irányában. És ez a haszon az országnak is a legnagyobb­ haszon, mert olyan ipar, mely nem tud fogyasztókö­zönséget szerezni, csak ter­hére van az országnak, csak közpénzt fogyaszt és az ilyet ugyan nem érdemes a gazdasági élet hasznos tényezőjeként védelmezni. Midőn most a magyar textilipart érte az a tisztesség, hogy Goldberger Leó személyében en­nek a szakmának egyik vezérét hívták meg a Főrendiházba a magyar ipart képviselni, ez ta­lán impulzus lesz arra, hogy az okos és hasznos minőségi- és árpolitika ebben a szakmában ön­tudatosodjék és innen, a termelő és kereskedő együttes munkájából induljon ki olyan program, mely a konjunktúrában és a dekonjunktúrában elpusztuló álhasznok helyett a becsületes üzlet el­pusztíthatatlan valódi hasznát meg tudja szerezni. Márkus László: Félre a maradi üzletvezetéssel! A berlini világhírű Schottlaender kiadó vállalattal egyidejűleg a magyar könyvpiacon a TEXTIL­IPAR kiadásában korszakalkotó kereskedelmi szakmunka jelenik meg ezzel a címmel: Mi­kent •• vezessem az uzletemet? Irta: Freihol Erich a budapesti Corvin Áruház igazgatója (Lewin Miksa, a Corvin Áruház rt. elnökigazgatójá­nak előszavával). Ami ebben a könyvben van, maga a praktikus élet, kipróbált és bevált szisztémák tárháza. A mű szerzője rávezeti a szakmabeli kereskedőt, hogy eddigi üzletvezetési rendszere miért volt rossz, minő hátrányokkal jár a helytelen raktárpolitika és mik voltak a veszteség­okozó diszpozíciók. Anélkül, hogy egyetlen fillér üzemvezetési kiadási többlete lenne, megtanulhatja belőle az új üzletvezetési rendszert . Példák, ábrák, árustatisztikai tabellák tanítják meg önt a rentabilitásra : Nincs többé rizikó! Detailisták! Eladók! Üzletvezetők! Ez a mű az üzletvezetés bibliája! Megrendelhető a Textil Ipar kiadóhivatalában (VI. Hunyadi-tér 7.) A mű előjegyzési ára 8 pengő! De csak most! Bolti ára 10 pengő lesz. Ön kiad 8 pengőt e könyvre és nehéz ezresekkel gyarapíthatja jövedelmét!

Next