Üvegesek Lapja, 1934 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
2 ÜVEGESEK LAPJA 1. szám. A gazdaság a válaszúton. Irta: Székács Antal, a felsőház tagja, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke. Az a rettenetes gazdasági világválság, mely a háború óta dúl, szinte összeomlással fenyegeti földrészünk államait, sőt mos már az északamerikai Egyesült Államokkat is megrázkódtatja. Ennek a világtörténelemben is példa nélkül való gazdasági válságnak okai sokkal öszszetettebbek és sokoldalúbbak, semhogy egy rövid cikk keretében fejtegethetők volnának. Csak két tényt kívánok szembeállítani. Az egyik: Az elmúlt évszázad elejétől, a Napóleoni háborúk befejezésétől kezdve a világháború kitöréséig, tehát egy évszázadon keresztül Európában többé-kevésbé a szabadkereskedelmi irányzat uralkodott. A gazdasági liberalizmus egyéni kezdeményezésben a magánérdekre alapított kapitalisztikusi rendszerhez vezetett, melyben az állam a gazdasági szabadságot csak a legszükségesebb esetekben korlátozta ott, ahol a közérdekbe ütközött. Meg kell állapítani, hogy ez a lefolyt évszázad, vagyis a kapitalisztikus, individualisztikus gazdasági rendszer, a liberalizmus százada, a legfényesebb, viszonylag leg boldogabb korszaka a világtörténelemnek. Ebben az évszázadban fejlődött ki a technikának, a tudományok nak olyan csodával határos mértéke, az egyéni kezde*ményezésnek és vállalkozásnak oly rohamos fejlődése, mely lehetővé tette, hogy viszonylagos jólét és kultúra vonult be még a legszerényebb hajlékba is. Hiszen csak össze kell hasonlítani a munkásság életviszonyait a múlt század elején, mikor a takácsok a szövőszékek ellen lázadtak fel, a múlt századvégi munkások életstandardjával, mely úgyszólván már semmivel sem különbözött a városi polgárság életviszonyaitól. Ezen korszak alatt a nemzet vagyona megsokszoro zódott; ezen korszakba esik a kereskedelmünk függet lenítése Bécs kereskedelmétől, akkor bontogatta szár* nyát a hazai ipar, melynek termelése ma már messze túlhaladja a mezőgazdaságét és ekkor virult a kisipar is. Harc, verseny, küzdelem természetesen akkor is volt az egyes foglalkozási ágakban, de csak annyi, mint amennyi szükséges ahhoz, hogy a gazdasági élet ne stagnáljon, csak annyi, amennyi szükséges az egyén erőfeszítésének fokozására és a haladás biztosítására. A másik tény, melyet megállapítani kívánok, hogy a háború következményeként mindez megváltozott, nemcsak azért, mert Trianon csapásával sújtottak és nemcsak azért, mert az országok sorban elzárkóztak és önellátásra rendezkedtek be. Az általános elszegényedés, a vásárlóképesség leromlása sem volt egyedüli oka annak, hogy jelenlegi nyomorúságunk reánk szakadt. Ehhez mégis csak hozzájárult az állami beavatkozás rendszere, mely gúzsba köti a gazdasági életet és ha elszegényedtünk is, azért vasszorgalommal, megfeszített munkával újra kezdhettünk volna hozzá, hogy saját és az állam anyagi jólétének alapjait újra lefektessük. Igenis, munkával és újra munkával, ha a munkát lehetővé tették volna. De, ami történt, az mind a kereseti lehetőségek, a megélhetés megnehezítése volt. Az adóknak elviselhetetlen súlya, a szociális biztosításnak épen a legnehezebb időben történt megvalósítása, a munkaalkalmak és a vállalkozás megcsappanása megannyi tény, mely katasztrofális volt a dolgozó osztályok számára. És még ezt a csekély kereseti lehetőséget is megcsonkították az állam és a közületek versenyével, amit közüzemeikkel a kereskedelemnek és kisiparnak okoztak. Nem állítom, hogy csak nálunk fordultak így a dolgok. Más országban is ugyanolyanok a viszonyok, és ugyanolyan irányzatok kerekedtek felül. A gazdaság ma válaszút előtt áll. Vagy észretérnek a világ politikusai, akik kátyúba juttatták a világgazdaságot, és a rosszul begombolt mellényt felgombolják és újból kezdenek hozzá ahhoz a felépítő munkához, mely a múlt században és ma is egyedül biztosíthatja a nemzetek és egyének jólétét, és ez a gazdasági szabadság útja. Vagy tovább haladunk azon a veszedelmes, észszerűtlen, őrült úton, melyen most törtetnek előre, és amely az államhatalomnak a gazdasági életnek minden jelenségére és tevékenységére való kiterjesztése, s amely végeredményben az államszocializmushoz, az állam szovjetizálásához vezet. Ilyen államban aztán megszűnik az egyéni kezdeményezés, a dolgozó polgár önálló sága, a vagyonosodás lehetősége, béklyóba szorul a tevékenység, az állam által előírt termelési és munkaárak pedig csak trafikegzisztenciákat tesznek lehetővé. Váljon kívánatos-e a fejlődésnek ez az útja? Azt hiszem, hogy ezt kívánatosnak senki sem tartja. De ha nem, akkor szakítani kell azzal az irányzattal, mely ma minden segítséget az államtól vár, és minden téren az állam intervencióját óhajtja. Mai sivár, szomorú hely*zetünkben az iparnak és a kereskedelemnek ez a men* talítása érthető, de alapos megfontolás után be kell lát* muunk, hogy az állam, mely maga is a legnagyobb bajokkal küzd, nem segíthet rajtunk és semmiféle jogszabálylyal nem biztosíthatja mindennapi kenyerünket, megélhetésünket. Az állam beavatkozása a gazdasági életbe. SCHWARZ A. és FIAI TÁBLAÜVEG ÉS TÜKÖRÜVEG NAGYKERESKEDÉSŰ VÉGUDVAR.“ BUDAPEST, VI., PAULAY EDE UTCA 25-27. SZ. TELEFONSZÁMOK: AUT. 103-69. és AUT. 229-89. SÜRGÖNY CÍM: „A VÉGŰDVAR.“