Üvegesek Lapja, 1939 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-01 / 1. szám

2 ÜVEGESEK LAPJA 1 szám. közvetlen környéken teljesen kialkuljon az új rend. Az új évben gondunk lesz arra, hogy hasonlóan az egész országra kiterjesztessük az eladási irányárak érvényességét. A táblaüveg-feldolgozási irányárak dolga ke- vésbbé érett meg. Annak ellenére, hogy az ipartes­tület által elfogadott irányárakat az árrombolási szakasz megjelenése után azonnal életbeléptettük, s ez árakat a törvény oltalma alá helyeztük, még mindig igen nagy különbségek mutatkoznak az egyes árajánlatok között, és az árrontás és kés­hegyig menő verseny továbbra is fájó sebe a szak­mának. Az iparügyi minisztériummal párhuzamosan működő árkormánybiztosság melegen érdeklődött szakmánk irányárai iránt, és reményünk van arra, hogy ezeket az árakat a kormánybiztosság nemcsak elfogadja, hanem ipartestületünknek segítséget is nyújt arra, hogy az egész vonalon megtarthassuk. Meg kell állapítanunk azt is, hogy az ipartestület megalakulása óta nem volt egyetlen szaklap-szá­munk, hogy erről a kérdésről ne esett volna szó, és ne fejeztük volna ki annak a szükségességét, hogy csak az irányárak megtartásával lehet szerény és tisztességes módon megélni. A magyarság fenn­maradása, további létünk függ attól, hogy az ipa­ros megkeresse az őt jogosan megilető, tisztességes, polgári hasznot. A fokozott állampolgári kötelessé­geknek csak a kereső iparos tehet eleget. . . Sorrendben a harmadik megnyilatkozása volt a Szent István napján a Várban rendezett nagyszabású céhfelvonulás. Ezen a szakma ugyancsak hatalmas módon jelent meg. Erről a május végi menethez hasonlóan a napilapok is szépen megemlékeztek. Novemberben egymillió magyar testvérünk tért vissza az anyaországhoz, ősi hazájához. Ez a haza­térés világesemény volt, mert békés úton, állam- férfiaink és barátaink segítségével sikerült őket át­menteni és magunkhoz ölelni. Ipartestületünk külön ülésen üdvözölte a hazatért testvéreket és szak­társakat. Üj feladatok előtt áll a magyar nemzet, s ezekben szükség van mindenki áldozatkészségére és odaadó munkájára. Az újesztendőtől várjuk a többi, rabságban sínylődő testvérünk hazatérését is ... Ez a hatalmas és örömteli, soha nem érzett ér­zelem váltotta ki azt a kezdeményezést, hogy a szakmában azokat is belevonjuk a közös munkába, akik eddig a testületi munkától távoltartották ma­gukat. A szakmának ez összefogására nemcsak azért van szükség, mert az ipartestületi élet az elmúlt esztendőben ellanyhult, nemcsak azért kell az erő­ket összefogni, hogy a felelősségből mindenki egy­formán vegye ki a részét, hanem főleg azért, mert az új állami és nemzeti feladatok megoldásában, a gazdasági átrendezésben szükség van mindenkinek a váll vetett munkájára, szükség van arra, hogy a szakma érdekében mindenki egy emberként álljon az elnökség mögött, hogy a kellő súllyal és tekin­téllyel léphessünk fel a szakma érdekében. Szük­ség van a szakmai egységre, mert a nemzetnek az eddiginél szociálisabb, jobb, gazdaságosabb és nem­zetibb reformjai keresztülviteléhez ennek a szak­mának is ki kell vívnia a maga munkalehetőségeit, meg kell mutatnia, hogy él, és élni akar . .. Fel kell ráznunk a közömböseket, új életet kell vinnünk az eltespedt ipartestületi életbe, hiszen a szakmában is még hatalmas munka előtt állunk. Ehhez pedig mindenkinek a munkájára, odaadására, szófogadá­sára, támogatására, önérzetére, öntudatára, fegyel­mezettségére és magyar érzésére van szükségünk. Az elnökség elhatározta, hogy a szakmai egy­séget, békét mindenképpen helyreállítja. Példát vesz a felvidéki egymillió testvértől: ők is csak 20 évi kitartó és lankadatlan összefogással tudtak célt érni. Meg kell nekünk is kísérelnünk, hogy egy­máshoz kartársi szeretettel közeledjünk, egymást testvérnek tekintsük, mert gazdasági kívánságain­kat csak úgy tudjuk elérni. Az új évben ennek a kivitelét vettük tervbe, és meg is fogjuk valósítani. Ehhez az első lépés lesz az ipartestületi tisztikar ki­egészítése. Korszakot alkotó jelenség volt a múlt év végén az, hogy az Üvegesek Lapja jubileumára készült hatalmas művelődéstörténeti tanulmány, A Magyar Üvegesipar Története c. 32 íves kötet megjelent. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a fáradságos munka jó haszonnal jár a szakma részére, mert al­kalmas arra, hogy az iparosság öntudatra ébredjen. A szakma magáraeszmélését, jobb belátásra jutását, az iparos-öntudat kifejlődését várom ettől a tudo­mányos körökben is elismert nagy és szép munkától. Az Ürnak jóvolta napjainkhoz napokat told ... Az Úrnak jóvoltából ebben az évben sok és ne­vezetes esemény történt velünk, magyarokkal, ve­lünk üvegesekkel. Hálát adunk érte a Magyarok Istenének, hogy ennyit is el tudtunk érni. Hálát adunk a mi Vezérünknek, hogy idáig elvezetett bennünket, hálát a nemzet kitartásának, erejének. De magunkban is hinnünk kell, ősi erőnkben, két Üvegtetőcserép, | Eternit drótszabvány, | valamint mindenféle tábla- és tükörüveg, | IFJ. WEISS GYULA ,,!!lí!ni!!!l!li!!!!l!!!!l!!ll!!!!in!!!l!!liS!!!!!!!!!!!!l!!!!!n!!!!n!!!!!!!!!lllllllllll||||||||||||||[|||||||||||!!!!!||!!l!!!!!!!|||!|||||||||||;|||||||p TELEFON: 110-114* „Ü V E G H Á 2"

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék