Üvegesek Lapja, 1939 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-01 / 1. szám
ÜVEGESEK LAPJA 1. szám. radandóbb emléket alkotott”, de egyben az emlékmű alkotójának, önmagának is. Az összegyűjtött óriási anyagot rendeznie kellett, feldolgoznia, világosan áttekinthető szerves egésszé tennie, hogy a magyar szakmai történelemnek hűséges és lehető teljes képét adja, így alakult ki a hatalmas, 510 nagyoldalas kötet, 209 érdekes, szép, szemléltető illusztrációval, amely már nemcsak az üvegesipar legértékesebb, feltétlenül megbízható forrásmunkája, de a magyar művelődéstörténelem egyik kiváló kultúrdokumentuma is. Sághelyi dr. tizenegy fejezetben dolgozta fel a nagy anyagot. Az első két, bevezetést alkotó fejezet az ókor üvegkultúrájával foglalkozik, míg a mű derekát alkotó kilenc fejezetben a magyar üvegesipar fejlődését tárgyalja. Az utolsó három fejezet az üvegszakma mai problémáit, jelenlegi helyzetét és fejlődését ismerteti, és hűséges és tárgyilagos képet ad nemcsak a mai üvegiparunkról, hanem a legutóbbi idők gazdasági törekvéseiről is. E tekintetben is igazságos, mindenkor hűséges forrásmunka. A függelékben szó szerint közel tíz, eddig nem ismert üvegipari vonatkozású latin, magyar és német nyelvű dokumentumot, a levéltárakban megtalált régi típusos céhlevelet, szabályzatot 1476-tól kezdve. Ez a függelék külön emeli Sághelyi munkájának tudományos nagy értékét. Sághelyi műve abszolút komoly, tudományos és eredeti munka. Alapja az a rendkívül széles és nagy tudás, amellyel anyagát összegyűjtötte. Értéke az a világos áttekintés és tudományos rendszeresség, amellyel anyagát felépítette és egységbe foglalta. Minden során látszik a tanult történetíró bíráló gondolkodása, amellyel az események összefüggéseit, lényegét felismeri, jelentőségüket kidomborítja. Bár egy ipar története egy ország történetének csak egy mozaikdarabja, de Sághelyi feldolgozásában, ebben a mozaikszemben az egész magyarság kulturális haladása tükröződik. Tudományos értékét pedig csak emeli világos, lebilincselő magyaros írásművészete. Sághelyi művét úgy lehet, s úgy kell először elolvasni, mint egy érdekfeszítő regényt, amely azonban az alaposabb tanulmányozás során csak nyer értékben s érdekességben. Egy-egy sora bevilágít a kor eszméibe, rávilágít annak a kornak egész felfogására. Kidomborítja, miként lett lassanként ez az idegenből átültetett ipar magyarrá, s külön kiemeli, hogy a magyar mesterek hogyan szereztek elismerést a magyar iparnak a külföldön is. A mai vonatkozásokat is figyelembe véve a mű egyik legérdekesebb és legértékesebb része a céhekkel, ezek szervezetével, szellemével s belső életével foglalkozó fejezetei. Itt, Óbuda mellett, Aquincumban az ókori Róma idején, Konstantin császársága alatt már üvegescéh is működött, mégpedig kitűnően megszervezve, tisztviselőkkel, érdekképviselettel szigorúan erkölcsi alapon. A régi római céh feletta legfőbb felügyeletet a kormányzók gyakorolták. Ellenőrizték, hogy a céh tisztviselői kötelességüket pontosan teljesítsék, nem engedélyezett céhek működését nem tűrték meg. A római céh állami adót is fizetett, anyagi kötelezettségeiért a céh vagyonával felelt. Közügyeik felett gyűléseiken határoztak. Szabad versenyről szó sem lehetett, mert a céhből kilépés nem volt megengedve”. A magyar céhekre Sághelyi már az Árpádházi királyok uralkodásának végén talál bizonyítékokat. Ezt írja: „Első céheink nagy súlyt vetnek a lelki életre, a hitbéli buzgóság fokozására, a tiszta erkölcsös életre, az özvegyekről és árvákról való gondoskodásra, az elhúnyt iparos tisztességes eltemetésére, a betegek istápolására, az ipari rendtartásra, a kontárkodás meggátlására, a vásárokra járás szabályozására, a készített iparcikkek szolidságára, a munka díjazására, az ipari verseny kizárására, a mesterek, legények és inasok kötelességeire és jogaira, a bíráskodás mikéntjére, a honvédelemre, egyszóval az egész akkori élet megnyilvánulásaira. Ez az akkori iparostársadalom önérzetét, felkészültségét és tudatos nemzetépítő munkáját igazolja”. A céhek életét megszűnésükig a legteljesebb tárgyilagossággal ismerteti a mű. Rámutat erkölcsi alapjukra, országépítő kulturális munkájukra, s arra, hogy a polgárosulást, a nemzeti jólétet milyen nagy részben köszönhetjük a céheknek. A céhek hanyatlása idején ismerteti ezek hibáit is, utóbbiak az akkori korszellem nyomása alatt azt okozták, hogy az iparosodás és a nemzeti jólét e kiinduló pontjait, nagyon helytelenül s igazságtalanul megszüntették. Pedig ma jobban szükség volna arra a tisztes, becsületes céhszellemre, amely egykor a reneszánsz maradandó nagy értékeit alkotta, mint valaha. Magyar vonatkozásban további nagy értéke Sághelyi művének, hogy rég átvett nagy tévedéseket helyreigazítva megállapítja, hogy Magyarországon az üveggyártás milyen régi ipar. Okmányokkal bizonyítja, hogy már 1350-ben működött magyar földön, Teplicen egy üveggyár, amely elsősorban BUDAPEST, VIll., SÁNDOR LÁSZLÓ Nagytemplom u. 12/b.sz. FÉMÁRUÜZEME TELEFON: 1-363-44. Díszműáruk, háztartási cikkek, montírozott üvegáruk, tintatartó- és likőrkészletek, tálcák, tortalapok, fényképtartók, stb. Csak elsőrendű minőség és ízléses kivitel, melyet minden darabon a címke garantál.