Üvegesek Lapja, 1939 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-01 / 1. szám

ÜVEGESEK LAPJA 1. szám.­ radandóbb emléket alkotott”, de egyben az emlék­mű alkotójának, önmagának is. Az összegyűjtött óriási anyagot rendeznie kellett, feldolgoznia, világosan áttekinthető szerves egésszé tennie, hogy a magyar szakmai történelemnek hű­séges és lehető teljes képét adja, így alakult ki a hatalmas, 510 nagyoldalas kötet, 209 érdekes, szép, szemléltető illusztrációval, amely már nemcsak az üvegesipar legértékesebb, feltétlenül megbízható forrásmunkája, de a magyar művelődéstörténelem egyik kiváló kultúrdokumentuma is. Sághelyi dr. tizenegy fejezetben dolgozta fel a nagy anyagot. Az első két, bevezetést alkotó fejezet az ókor üvegkultúrájával foglalkozik, míg a mű derekát alkotó kilenc fejezetben a magyar üveges­ipar fejlődését tárgyalja. Az utolsó három fejezet az üvegszakma mai problémáit, jelenlegi helyzetét és fejlődését ismerteti, és hűséges és tárgyilagos ké­pet ad nemcsak a mai üvegiparunkról, hanem a legutóbbi idők gazdasági törekvéseiről is. E tekin­tetben is igazságos, mindenkor hűséges forrásmunka. A függelékben szó szerint közel tíz, eddig nem is­mert üvegipari vonatkozású latin, magyar és német nyelvű dokumentumot, a levéltárakban meg­talált régi típusos céhlevelet, szabályzatot 1476-tól kezdve. Ez a függelék külön emeli Sághelyi munká­jának tudományos nagy értékét. Sághelyi műve abszolút komoly, tudományos és eredeti munka. Alapja az a rendkívül széles és nagy tudás, amellyel anyagát összegyűjtötte. Értéke az a világos áttekintés és tudományos rendszeresség, amellyel anyagát felépítette és egységbe foglalta. Minden során látszik a tanult történetíró bíráló gon­dolkodása, amellyel az események összefüggéseit, lényegét felismeri, jelentőségüket kidomborítja. Bár egy ipar története egy ország történetének csak egy mozaikdarabja, de Sághelyi feldolgozásában, ebben a mozaikszemben az egész magyarság kulturális ha­ladása tükröződik. Tudományos értékét pedig csak emeli világos, lebilincselő magyaros írásművészete. Sághelyi művét úgy lehet, s úgy kell először el­olvasni, mint egy érdekfeszítő regényt, amely azon­ban az alaposabb tanulmányozás során csak nyer értékben s érdekességben. Egy-egy sora bevilágít a kor eszméibe, rávilágít annak a kornak egész felfo­gására. Kidomborítja, miként lett lassanként ez az idegenből átültetett ipar magyarrá, s külön kiemeli, hogy a magyar mesterek hogyan szereztek elisme­rést a magyar iparnak a külföldön is. A mai vonatkozásokat is figyelembe véve a mű egyik legérdekesebb és legértékesebb része a céhek­kel, ezek szervezetével, szellemével s belső életével foglalkozó fejezetei. Itt, Óbuda mellett, Aquincum­ban az ókori Róma idején, Konstantin császársága alatt már üvegescéh is működött, még­pedig kitű­nően megszervezve, tisztviselőkkel, érdekképviselet­tel szigorúan erkölcsi alapon. A régi római céh felett­­a legfőbb felügyeletet a kormányzók gyako­rolták. Ellenőrizték, hogy a céh tisztviselői köteles­ségüket pontosan teljesítsék, nem engedélyezett cé­hek működését nem tűrték meg. A római céh állami adót is fizetett, anyagi kötelezettségeiért a céh va­gyonával felelt. Közügyeik felett gyűléseiken hatá­roztak. Szabad versenyről szó sem lehetett, mert a céhből kilépés nem volt megengedve”. A magyar céhekre Sághelyi már az Árpádházi királyok uralkodásának végén talál bizonyítékokat. Ezt írja: „Első céheink nagy súlyt vetnek a lelki életre, a hitbéli buzgóság fokozására, a tiszta erköl­csös életre, az özvegyekről és árvákról való gondos­kodásra, az elhúnyt iparos tisztességes eltemetésére, a betegek istápolására, az ipari rendtartásra, a kon­tárkodás meggátlására, a vásárokra járás szabályo­zására, a készített iparcikkek szolidságára, a munka díjazására, az ipari verseny kizárására, a mesterek, legények és inasok kötelességeire és jogaira, a bírás­kodás mikéntjére, a honvédelemre, egyszóval az egész akkori élet megnyilvánulásaira. Ez az akkori iparostársadalom önérzetét, felkészültségét és tuda­tos nemzetépítő munkáját igazolja”. A céhek életét megszűnésükig a legteljesebb tárgyilagossággal ismerteti a mű. Rámutat erkölcsi alapjukra, országépítő kulturális munkájukra, s arra, hogy a polgárosulást, a nemzeti jólétet milyen nagy részben köszönhetjük a céheknek. A céhek ha­nyatlása idején ismerteti ezek hibáit is, utóbbiak az akkori korszellem nyomása alatt azt okozták, hogy az iparosodás és a nemzeti jólét e kiinduló pontjait, nagyon helytelenül s igazságtalanul megszüntették. Pedig ma jobban szükség volna arra a tisztes, be­csületes céhszellemre, amely egykor a reneszánsz maradandó nagy értékeit alkotta, mint valaha. Magyar vonatkozásban további nagy értéke Sághelyi művének, hogy rég átvett nagy tévedése­ket helyreigazítva megállapítja, hogy Magyarorszá­gon az üveggyártás milyen régi ipar. Okmányokkal bizonyítja, hogy már 1350-ben működött magyar földön, Teplicen egy üveggyár, amely elsősorban BUDAPEST, VIll., SÁNDOR LÁSZLÓ Nagytemplom­ u. 12/b.sz. FÉMÁRUÜZEME TELEFON: 1-363-44. Díszműáruk, háztartási cikkek, montírozott üvegáruk, tintatartó- és likőrkészletek, tálcák, tortalapok, fényképtartók, stb. Csak elsőrendű minőség és ízléses kivitel, melyet minden darabon a címke garantál.

Next