Vas- és Fémmunkások Lapja, 1927 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-14 / 1. szám
lakások hirdetik a keresztényi szeretet gyakorlati alkotásait. _ Nem __ kevésbé fontos azonban a meginduló építkezés gazdasági szempontból. Hiszen köztudomású, hogy az építőipar közvetlenül 30 szakmának nyújt működési lehetőséget. A fejlettebb nyugati államokban egyrészt munkanélkülisegélyben részesítik az önhibájukon kívül nyomorgókat, másrészt közmunkák révén csökkentik az állam és községnek a segéllyel kapcsolatos kiadásait. A magyar kapitalizmusnak azonban a munkásság letörésére irányuló szándékait a fővárosi és állami kurzuskormányzatok csak alátámasztották, azzal, hogy következetesen elzárkóztak a közmunkák megindítása elől. És míg a főváros közgyűlésén helyet foglaló kapitalista érdekeltségek egyrészt hadakoztak magának a munkának azonnali megindítása, továbbá ily nagy mértékben való megindítása ellen, amint azt a határozat elrendeli, másrészt páni és nem titkolt félelemmel gondoltak arra, mi lesz, ha a munkanélküliek munkához jutva, szervezett erejükkel fogják elejét venni annak a nagy kizsákmányolásnak, amelyet, a nagytőke ennél az akciónál is érvényesíteni akar. A vas- és fémipari szakma munkásai közül a villanyszerelők, víz- és gázszerelők, épületlakatosok, bádogosok közvetlenül, de rajtuk kívül még egynéhány szakma közvetve is érdekelve van ennél az ügynél. Hosszú és keserves munkanélküliség és az ezzel járó bérleromlás korszaka után, úgy látszik, lehetővé válik a regenerálódás folyamata. Az ő működésüktől függ, hogy idejekorán kiépítve szervezeti kereteiket, a kívülállók bevonásával készüljenek az elkövetkező építkezési kampányra. Ennek a munkának már most meg kell indulnia. És ha minden szaktárs megteszi ez irányban kötelességét, akkor bizonyos, hogy a főváros összlakossága által vállalt súlyos terhek árán lefolytatott közmunkák nem csupán egy kis munkáltatói rétegnek fognak busás hasznot hajtani, hanem a munkát végzők számára legalább viszonylag tisztességes megélhetést is jelentenek. A szociáldemokrata községi frakció már a vállalati szerződésben is gondoskodni kíván arról, hogy ez a cél biztosítassék, a szervezett munkásság kötelessége, hogy ezt minden erejével támogassa. Sz. S. MOZGALOM Budapest és környéke gyáraiban és üzemeiben dolgozó, gyáripari lakatos bizalmférfiak 1927 január hó 19-én, szerdán délután 6 órakor jelenjenek meg a szakma titkáránál, Thökölyút 56. fdsz. 6. szám alatt. Szerszámkészítő- és beállítólakatosok segélyezési könyvecskéiket egyeztetés céljából sürgősen adják le a szakma titkáránál: Thököly út 56. fdsz. 6. Könyvek leadását eszközölni lehet 1927 január hó 19-én, szerdán, 22-én, szombaton délután ‘/15—6 óráig és 23-án, vasárnap délelőtt 9—’/212-ig. Budapest és környéke összes üzemeiben dolgozó szerszámkészítő- és beállítólakatosok 1927 január hó 26-án, szerdán délután 6 órakor jelenjenek meg a szakma titkáránál. A jogért való küzdelem következik most, mert a kormány sokalja még azt a néhány százezer munkást is, aki a választói névjegyzékekben benne van. Rendeletet adott ki, amelynek alapján megkezdődik a szavazóirtás. Arról van szó, hogy házról-házra járva írják össze az összeíróbiztosok a választókat és csak azokat veszik föl a választói névjegyzékekbe, akik okmányokkal tudják igazolni jogosultságukat. Az okmánya megvan minden polgárnak, megvan a grófoknak és a földbirtokosoknak, de honnan vegyen okmányt a munkás, akit az élet, a nyomorúság, a munkanélküliség városrólvárosra, országról-országra sodort, akinek nincs rendes hajléka és ezer egyéb gondja van, mint az, hogy iskolai bizonyítványát vagy születési bizonyítványát megőrizze. De sok ezren vannak, akik elszakított területen születtek és jártak iskolába. Ezek utólag sem tudják megszerezni jogosultságukat igazoló okmányukat, mert hiszen amíg a, bürokrácián keresztül hozzájutnának okmányaikhoz, addigra a választók összeírása és a névjegyzékek összeállítása véget ér. Kétségtelen tehát, hogy tíz- és tízezer proletár, akiknek egyébként választói jogosultsága megvan, ki fog maradni a névjegyzékből, mert hiszen a kormány így akarja. De ebbe mégsem nyugodhatunk bele szó nélkül. Mindenkinek kötelessége tehát, ha csak leküzdhetetlen nehézség nem áll útjába, hogy megszerezze okmányait. És mindenki küzdjön azért, hogy belekerüljön a névjegyzékbe. A névjegyzék, amelyet most összeállítanak, 1928-ig alapja lesz a választásoknak. Ez azt jelenti, hogy akik nem jutnak bele a névjegyzékbe, nem is szavazhatnak. A legközelebbi választások eredményét készítik tehát most elő. A szaktársaknak az a kötelességük, hogy bármilyen nehezen, bármennyi akadály leküzdése árán is, de bejussanak a névjegyzékbe. 2. oldal J*VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJA 1. SZÁM A fővárosban házról-házra járnak az összeiróbiztosok. Reggel 8-tól 2-ig, tehát olyan időpontban, amikor a munkás nincs odahaza. De ez ne riasszon el senkit jogai keresésétől, mert akit nem talált otthon az összeiróbiztos, az fölkeresheti naponként délután 5 órától 8-ig a kapualjban kiírt összeíró helyen az összeíróbiztost és ott igazolhatja választói jogosultságát. Vigyék magukkal igazoló okmányaikat (születési bizonyítvány vagy házasságlevél, iskolai bizonyítvány vagy tanonclevél, illetőségi bizonyítvány, munkakönyv vagy a legutóbbi választásnál fölhasznált szavazóigazolvány). Községekben, ahol 5000-nél kevesebb a lakosok száma, az összeírást ugyancsak házról-házra járva végzik. A fővárosban azoknak a neveit, akiket a névjegyzékbe fölvettek, kifüggesztik minden ház kapualjába, a községekben pedig a községháza hirdetőtábláján. Mindenki meggyőződhetik tehát arról, hogy fölvették-e a névjegyzékbe. Akiket nem vettek föl a névjegyzékbe, azok föllebbezéssel élhetnek, amelyet írásban nyújthatnak be az elöljáróságok útján a közigazgatási bírósághoz. A fellebbezéshez csatolni kell a választói jogosultságukat igazoló okmányokat.Jogát senki se hagyja elveszni! gyűlések, Értekezletek Minden szektors tartja kötelességének a gyűléseken és értekezleteken vett pontos megjelenést .« A villamosszerelők, úgy a nagyiparban, mint a felszerelési iparban dolgozók, január hó 14-én, pénteken este 17 órakor a szövetségi otthon nagytermében tagértekezletet tartanak. Kérjük a szaktársakat, hogy a napirend fontosságára való tekintettel okvetlen jelenjenek meg. A gyári bizalmi szaktársak kéretnek, hogy ezen közleményre figyelmeztessék az üzemben dolgozókat. Salgótarjáni szaktársaink január hó 11-én, vasárnap délelőtt nyilvános gyűlést tartottak, amelyen körülbelül 7—800 szaktárs volt jelen. Tekintve a körülményeket, a gyűlés látogatottsága fényesen igazolta, hogy az az állítás, amely a választásokkal kapcsolatban történt s amely szerint a salgótarjáni munkások elfordultak a socialista szervezetektől, merő hazugság. Fölemelő bizonyság ez még azért is, mert néhány nap előtt Csóka Vendelék, a keresztényszociálisoktól és ébredőktől támogatva, ugyanezen a helyen tartottak gyűlést, de a gyűlés hallgatósága ennek dacára sem volt több száz főnél. Úgy látszik, hogy ez a körülmény nagyfgj , bántotta a gyűlésre kiküldött segédfogalmazó urat, mert legelső hivatalos ténykedése az volt, hogy leigazoltatott egy a gomblyukában piros szegfűt viselő szaktársat, egyben elrendelte a piros szegfű elkobozását. Egy másik cselekedete az a kijelentése volt, hogy a gyűlésen csak vasmunkásoknak szabad jelen lenni és mindazokat, akik nem tudták igazolni, hogy Vasmunkások, eltávolította a gyűlés színhelyéről. Amikor így sikerült a hallgatóság számát lecsökkenteni, kezdetét vehette a gyűlés is, amelynek napirendjén a bányatárspénztárak összpontosítására vonatkozó rendelet ismertetése is szerepelt. Deutscher Károly szaktárs: Szövetségünk salgótarjáni megbízottja nyitotta meg a gyűlést és üdvözölte a megjelenteket. Schafarilla Géza szaktárs, Szövetségünk tisztviselője ismertette a napirend első pontját, adatokkal ismertetve azt a kizsákmányolást, amely országszerte már évek óta folyik. Úgy látszik, hogy a kiküldött hatósági közeg mindenáron babért akart aratni, mert Schmanilla szaktárs ezen kijelentésére reagálva, megállapította, hogy ez izgatás és a szó megvonásával fenyegetődzött. Utána Kabók Lajos szaktárs szólalt föl és vázolta részletesen a gazdasági helyzetet és azt a készülődést, amely a vasipari munkáltatók részéről folyik. Megállapította, hogy a most megalakult nemzetközi vaskartellnek Magyarország is tagja, amelynek nemzetköziségét — mert a nagy vagyon érdekeiről van szó — senki sem kifogásolja, de rögtön bűn a nemzetközi kapcsolat, ha a munkásság nagyobb falat kenyerének biztosításáról van szó. Ennek kapcsán ismertette, hogy a munkások nemzetközisége nem hazaellenes, mert ez nem az ország elleni szervezkedést, hanem a nemzetközi kapitalizmussal szembeni küzdelmet jelenti. Ezek után áttért a bányatársládák központosítására vonatkozó rendelet ismertetésére és annak pontjait magyarázva, fölhívta a jelen voltakat, hogy a rendeletet nem szabad lebecsülni, mert ez az első lépés, amelyet a többinek kell követni. A szervezeti élet fejlesztésével és erőteljes szervezkedéssel minden munkásnak arra kell törekedni, hogy a rendelet sérelmes intézkedései orvosoltassanak. Kabók szaktárs szavait a jelenvoltak nagy lelkesedéssel fogadták, majd Deutscher szaktárs buzdító szavakkal, lelkes hangulatban zárta le a jól sikerült gyűlést. Megrovás. Az EgyesültVillamossági Rt. szerszámkészítő lakatosai ezúton részesítik megrovásban Brenner József, Brenner Károly, Horváth Károly és Grólik Lipót szaktársakat, mint olyanokat, akik az értekezleteket minden alaposabb ok nélkül rendszerint elkerülik. Az nk.ök figyelmeztetnek, hogy a jövőben hagyjanak föl ezzel a szervezett munkáshoz nem illő eljárással és tartsák kötelességüknek az értekezleteken való pontos megjelenést. A munkanélkÜlkig ellen a NÉPSZAVA kezd legbátrabban Az esztergályosok Mir mssít! Az elmúlt év az esztergályos- és gépmunkásszakmának most is a megpróbáltatás éve volt. Bár az egész ipari életet fölszántotta az immár hosszú idő tartó gazdasági pangás, mégis különösképen kell kiemelnünk a fönti szakmát, mint olyant, amelyet az utóbbi három esztendő igen súlyosan érintett. Az újonnan bevezetett termelési rendszer alapjában támadta meg e szakmát. A munkák 50 százaléka a leegyszerűsítés következtében segédgépekre került, ahol jóval alacsonyabb bérért kopirléc és fazonkéssel lett elkészítve. A következménye a dolgoknak azután az, hogy igen tekintélyes része az esztergályosoknak az üzemekben fölöslegessé vált. A munkák másik részével, amit revolver- és egyéb gépekre átültetni nem lehetett, olyan vakmerő kísérletezések folytak, amelyek egyenesen tűrhetetlenné tették az esztergályos szaktársak helyzetét. Az esztergakások ellentállásának felfokozása az acélgyártás terén arra ösztökélte a munkaadókat, hogy az esztergapadok forgási sebességét viszonylagos arányban növeljék és a gépek teherbíróképességét a végsőkig kihasználják. A maximális előtolás és a minimális biztonsági idő alkotják az új termelési mód alapját. Amint fönt látjuk, a gyorsabb forgás nagyobb előtolás és a minimális biztonsági idő a munkást gyorsabb tevékenységre kényszeríti, kétségtelenül megsokszorozódik az energia fogyasztása, tehát tápanyagban több pótlásra van szüksége. A gépszerű mozgás több kopást jelent ruhában és kevesebb biztonságot a baleset ellen. Ezek után joggal vetődik föl a kérdés, vájjon a termelés fokozásával viszonylagosan emelkedett-e a munkás bére is? Vájjon a munkás fokozottabb tevékenysége bír-e valami hatással bérének alakulására? A feleletet erre megadja a bérek átlagos statisztikája. Amilyen arányban emelkedett a termelés grafikonja, olyan arányban sülyedt lejjebb a bérek átlaga. A munkásra tehát egy a tanulság: a kereslet és a kínálat törvényén kívül egyedül a munkás szervezeti ereje beír kedvező hatással a bérek alakulására. Igen erős megpróbáltatások érték a szakmát a nagy munkanélküliség következtében is. A hosszú idő tartó gazdasági depresszió teljesen lerombolta a munkás ellenállóképességét é nagyszámú munkanélküli esztergályos szaktár sak segélyezése és elhelyezése nem kis feladat elé állította a szakma szervezőbizottságát. Ennek a súlyos feladatának a megoldására igen gyakran kellett igénybe venni a dolgozó szaktársak áldozatkészségét így lehetett valamelyest enyhíteni a saját hibájukon kívül munkanélküliségbe került szaktársak kínos helyzetét. A harmadik ok a legsúlyosabb mind között, mert annak volt legfőbb része abban, hogy a szakma játékszerévé lett a munkáltatóknak. Ez az ok pedig az a testvérharc, amit még ma is folytat a szakmán belül a kivált esztergályosok kis csoportjának úgynevezett titkára és szűk vezérkara a szakma rovására. Akkor, amikor a szakma megtépázva őrlődik a munkanélküliség és az új termelési rendszer nehéz malomkövei között, amikor a szakma évtizedes harc útján szerzett vívmányait sorra veszíti el, amikor a többpados rendszer visszaállítása (Ganz) újra csak szaporítja a munkanélküliek számát és amíg a bérek alatta állanak a szakmunkásbérnek, addig ők játsszák tovább az egyletesdit, anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnának a szakma pusztulásából. Szövetségünk és a szakma szervezőbizottsága az elmúlt évben ismét módot adott arra, hogy magát a kiválást jóakarattal és megértéssel likvidálni lehessen. Azonban minden igyekezet megtört azon a tisztán egyéni érdeket szolgáló rejtélyes magaviseletén, amit Hackspacher és társai a kérdéses tárgyaláson, illetve a tárgyalás mögött képviseltek. Ez az alattomosság késztette cselekvésre a kivált esztergályosok aktívabb tagjait, akik látvalátták, hogyan buktatják el ismét Hackspacherék a szakma egységének helyreállítására szolgáló törekvést. Ez a meglátás nyílt harcra vezetett, amelynek következményeként a kiváltak egy tekintélyes része, számszerűnt 396 szaktárs, egy előzetes tárgyalás alapján visszatért a szövetségünkbe. Ezzel a ténnyel számolnak azok a szaktársak is, akik egyénenként jönnek vissza nap-nap után, hogy újra beolvadjanak abba a nagy családba, ahová eredetileg tartoznak. Minden visszatérő szaktárs egy lépés a legfontosabb cél eléréséhez, a szakma egységének helyreállításához. Ez minden tárgyilagosan gondolkodó szaktárs előtt nyilvánvaló, mert ezzel lehetővé vált több ütemben a szaktársak egységes föllépése a munkáltatóval szemben. Összegezve a dolgokat, ha áttekintjük az elmúlt év eseményeit, megnézzük az esztergályosszakma szervezeti életét, látni és érezni kell, hogy minden egyes szaktársra milyen nagy kötelességek várnak az új esztendőben. Az esztergályosok közömbösségét föl kell váltani az érdeklődés és mozgékonyság éltető erejének. Új reményt, hitet és akarást kell belevinni a szervezeti életbe, hogy a szakma fejlődésének akadályait le lehessen gyűrni. El kell követni mindent, hogy az új termelési mód által leromlott bérek és munkaföltételek följavíttassanak, de legfőkép arra kell tőre-