Vas- és Fémmunkások Lapja, 1931 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-09 / 1. szám
A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMIPARI CÉGMUNKÁSOK ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ LAP lll. XXXVII. évfolyam, 1. szánt in EJ ufc Ilm Budapest, 1931 január 3 □Ili Előfizetési ár: A Szövetség tagjai részére heti járulékok ellenében, magánosok részére ! Megjelenik minden hó második és negyedik péntekén. Szerkesztőség és kiadóhivatal: egész évre 9 pengő 60 fillér, félévre 4 pengő 80 fillér. Rokonszervezeteknek külön meg- VIII. Magdolna u.a. Telefon: József 380—53. Szerkesztőségi zárlat a lap megjelenése egyezés szerint. Egyes szám ára 40 fillér. Hirdetések díjszabás szerint számíttatnak előtt négy nappal. A szerkesztővel értekezni lehet minden nap 12—2 óra közöt tj esztendő küszöbén A száguldó idő ismét maga mögött hagyott egy évet. Ismét lehullt egy levél a reménység dúslexubú fájáról és színtelenül, elszáradva ott zörög a többi lehullott falevelek között. Ismét elmúlt egy év és a nagy világtörténések, az egymást követő események gyors felvonulódóiban alig van idő, hogy néhány órára megállva, áttekintsünk az elmúlt év eseményei fölött. Pedig meg kell állatnunk, hogy megállapíthassuk, mit tettünk jól vagy rosszul és hogy mily módon küzdjünk továbbra is lankadatlanul a munkásérdekekért. A racionalizálás terén az elmúlt évben tovább folyt a termelés, speciális magyar módszer szerint, miáltal több gyár fölött megkondult a kimúlást jelző lélekharang. Azok a gyárak pedig, amelyek még nem estek a koncentrációs törekvések áldozatául, megrövidített munkaidő és redukált munkabérek mellett igyekeznek bebizonyítani, hogy a magyar ipar olyan helyzetben van, hogy munkabérre már nem, csak tantemekre telik. A munkanélküliség az elmúlt évben szinte hihetetlen mértékben emelkedett, megcáfolva a sok esztendőn át hangoztatott hazafias frázisok egész tömegét. Már nyáron is ijesztő volt a helyzet, amit a tél beállta csak fokozott. És amikor a tél kellős közepén számot akarunk vetni a múlt év eseményeiről, erősen tör fel bennünk az a kérdés: várjon hogy élnek a nyomorba taszított munkanélküliek sok ezrei? Az uralmon levő és keresztényi szeretetet hirdető pártok semmit sem tesznek a munkanélküliek támogatása érdekében és így csupán a szakszervezetek azok, amelyek óriási erőfeszítéseket téve, törődnek a munkanélkülivé vált tagjaik sorsával. __ A gazdasági helyzet egyre súlyosabb, ami miatt a munkában állók megélhetése is egyre nehezebbé válik, úgyhogy lassan már nem lehet különbséget tenni dolgozó és munkanélküli ■között. A kapitalizmus ebbenaz esetben is hűmaradt önmagához és a munkástömegek végtelen nyomorát igyekszik fölhasználni egy olyan rendszer bevezetéséhez, amely a munkást teljesen kivetkőztetve emberi mivoltából, elgépesedett páriává alacsonyítja. A szocialista összetartás és a szervezeti fegyelem méhében fogamzott példás és megcsodálni való harci készség volt az, amely a kapitalizmus ezen támadását visszaverte. Büszkén sorakoztathatják tehát legnagyobb harci tényeink közé a kapitalizmus szemérmetlenségéből reánk kényszerűéit, de visszavert Bedaux-harcot. Igaz, hogy a küzdelemnek még nem értünk el a végére, mert a magyar kapitalizmus, amely semmiről sem akar lemondani, egy parányival sem kívánja csökkenteni azt a fényűző berendezkedést, amely mellett improduktív vezetői állásokat milliókra menő fizetésekkel jutalmaz. Könnyen lehetséges tehát, hogy amikor szaktársaink e lapot kézhez kapják, már újra egy nagy és eredményében messze kiható Bedaux-harccal állunk szemben. Előttünk nem kétséges a harc kimenetele. Tudják, mert ismerjük, hogy a magyar munkások áldozatkészsége és bármi fölkészültsége milyen erőt jelent. Mégis csodálkoznunk kell azon, hogy amikor illetékes helyeken a munkásságnagy nyomora miatt ..vérzik minden hivatalos szív“, akkor nem találnak módot arra, hogy a kapitalizmus kizsákmányoló tevékenységét olyan határok közé szorítsák, amely a munkás emberi megélhetését is biztosítja;vagy ha ezt nem, akkor szociálpolitikai törvények megalkotásával tegyék lehetővé, hogy a munkások egyenlő fegyverekkel közölhessenek a kapitalizmus kizsákmányolása ellen. Minthogy erről bővebben az elmúlt év folyamán már több ízben írtunk, most csupán azt állapítjuk meg, hogy a kapitalizmusnak továbbra is ezen törvények hiánya ad erőt és jogot az egyre fokozódó kizsákmányolásra, miért is minden vas- és fémmunkásnak még nagyobb tettrekészséggel, önfegyelemmel és fokozottabb áldozatkészséggel kell elébe nézni az új évben bekövetkezendő nehéz harcoknak. Az elmúlt évi nagy megpróbáltatás ellenére meg kell állapítanunk, hogy munkánk nem volt meddő. Az erős akarat és fegyelem, amely a szocializmusból táplálkozik, itt áll, mint védő bástya szaktársaink mögött, megvédve őket minden támadástól. Ez tette lehetetlenné, hogy a kapitalizmus a munkásokkal szemben minden vonatkozásban győzedelmeskedhessen. Ez a körülmény, továbbá az elmúlt év, tapasztalatai parancsolják, hogy a semmittevést az ország dolgozóinak foglalkoztatása és megélhetésüknek biztosítása váltsa föl. De minthogy tudjuk, hogy az idők figyelmeztető szava és a tanulságok a kapitalizmusnál mindig süket fülekre találnak, fordulunk szaktársainkhoz azzal a tanáccsal, hogy kicsinyes érdekekért a műhelyben, a gyárban ne áldozzák föl a közérdeket, mert ezzel önmaguknak ártanak. Mindnyájan egyért, egy mindnyájáért legyen az a jelszó, amely mellett a munkásság a kizsákmányoló kapitalizmussal szemben harcba indul. Úgy érezzük, hogy az új esztendő történelmi elhivatottsággal jön, mert a tömegnyomor és szenvedés is ott állanak születésénél. De minket mindez nem szabad, hogy váratlanul érjen. A A helyi csoportok és szakmák kiküldöttei kétnapos tanácskozás keretében vitatták meg mindazt, ami a mozgalom szempontjából fontos és szükséges. A közgyűlésen résztvett szaktársak ezúttal is tanújelét szolgáltatták tudásuknak és hozzáértésüknek és ennek tudható be az is, hogy a múlt tapasztalatain okulva, fölszólalásaik is olyan keretek között, mozogtak, amelyek a jogos kritikán keresztül egyben az építőmunkát is jelentik. Ugyanezta célt szolgálják azok az indítványok és javaslatok is, amelyeket a közgyűlés elfogadott. Szaktársaink összességére vár tehát ezek után az a feladat, hogy a közgyűlés útmutatása és a hozott határozatok szellemében meginduló munkából mindenki kivegye a részét. Ismerve szaktársaink acélos akaratát, öntudatát és elszántságát, az előrehaladást gátló sok akadály ér/fehet.*'fg:'ikerjük hinni" hogy "minden vasas ott lesz sorainkban, hogy általuk támogatva, központi vezetőségünk is elősegíthesse azon törekvések érvényesülését, amelyek a nagy vasascsalád érdekeit a legjobban szolgálják. * Országos közgyűlésünket a Vasas Dalkar és az ifjúmunkás vasas dalosok éneke után Bárdos Ferenc szaktárs. Szövetségijük elnöke nyitotta, meg. Rövid visszapillantást vetve az elmúlt évek nehéz küzdelmeire, üdvözölte a külföldi testvérszövetségek képviseletében megjelent következő szaktársakat: Karl Schott (Németország), Alfred Brunner (Svájc), H. J. Van der Born (Hollandia), Axel Svensen (Svédország), Johann Janecsek és Alois Bauer (Ausztria), Anton Hampl (Csehszlovákia), Josef Kadig (csehországi német szövetség), Pirovszky Károly (Románia), Markó Pottner (Jugoszlávia). Üdvözölte egyben Bárdos szaktárs a Szakszervezeti Tanács képviseletében megjelent Peger Károly szaktársat, a párt részéről Buchinger Manó elvtársat, a mintakészítők képviselőjét, Schröder Ferenc elvtársat. Az aranyművesek kiküldöttét, a vasas ifjúmunkások képviseletében megjelent Schneider Ferenc szaktársat, továbbá Szövetségünk két ügyészét, dr Erdélyi Sándort és dr Györki Imre elvtársat. Megemlékezvén Szövetségünk és a Vasas Internationale hivottairól, a hivatalos előterjesztésekre tért át. A közgyűlés tanácskozási ügyrendjét a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A központi vezetőség javaslatára az egyes bizottságokba a következő szaktársak választottak: Igazolóbizottság: Lakatos Árpád reszelővágó, Csíki Imre műszerész, Répássy Lukács gépmunkás; a vidékiek részéről: Szántó György Ózd. Schoczky Pál Gyöngyös. Hivatalból: Csacsovszky József. Jelölőbizottság: Turk Ödön bádogos, Kühlreiber Ödön esztergályos, Menyhárt István közüzemi, Túri János épületlakatos, Harsányi Gyula géplakatos; a vidékiek részéről: Szabó Lajos Debrecen, Avár István Szombathely, Szigetiiy Elemér Győr, Kollarcsik József Diósgyőr. Hivatalból: Kovács Károly. Szavazatszedő bizottság: Márkus Rezső bádogos, Palánkay Mária gépmunkásnő, Geröes Jenő kovács; a vidékiek részéről: Pap János Debrecen, Tolnay József Pécs. Hivatalból: Schmarilla Géza. Fellebbezési bizottság: Brabant Ferenc öntő, Mráz József épületlakatos. Hegyi Gyula esztergályos. Witteg Miklós géplakatos; a vidékiek részéről: Báni János Szeged, Pintér János Győr, Kite Antal Budafok. Hivatalból: Matykó János. A bizottságok megválasztása után Peyer Károly szaktárs szólalt föl a következőkben: — Soha nem látott gazdasági válság közepette küzd a szervezeti, munkásság. Nincs senki, aki védelmébe venné a magyar munkást. Még azt sem mondhatjuk, hogy a tevékenységünket szabadon kifejthetjük. Akik a népeket kormányozzák, azt hiszik, hogy pálinka és imádság mellett mindent el lehet követni. A kapitalizmus hazafisága megnyilvánult nemrég, amikor a legcsekélyebb riadalomra kimentette pénzét az országból. A kapitalizmus csak a magas kamatlábat ismeri. Külföldön az állam megvédi a dolgozókat munkaalkalmak teremtésével és munkanélküliségéyezéssel. Nálunk csak szónokain magyar dolgozók széles rétegei, élükön az ország vas- és fémmunkásságaival, az elmúlt tíz esztendő alatt minden egyes alkalmat megragadtak, hogy az illetékeseket úgy a gazdasági, mint a politikai hatalom túltengesének súlyos következményeire figyelmeztessék. Úgy létszik azonban, hogy hiába. De ha eddig nem is, úgy most a munkanélküliek jajszava és a dolgozóknak nehéz küzdelme az életért legyen az a figyelmeztető hang, amely álljt kiált a kapitalizmusnak. De ez a hang kell hogy szaktársainkat is serkentse abban a gigászi küzdelemben, amely harcoknak győzelmes megvívása egy-egy hatalmas pillér ahhoz a hatalmas épülethez, amelyet a szocializmus aranysugara ragyog körül tudnak. Az állami bevételekből csak luxuskiadásokra telik, de a munkanélküliek részére nincsen pénz. A kormány megszegte adott szavát, mert a 8 órás munkanapra, vonatkozó törvényjavaslatát még ma sem terjesztette elő a parlamentben. Pediga 48 órás munkahét már túlhaladott álláspont. Ott tartunk, hogy a negyvenórás munkahetet kell követelnünk. A 40 órás munkahéttel a tömegek fogyasztóképessége is emelkedni fog. A munkásságnak pedig szervezkednie kell, hogy ezt a kérdést minél előbb nyugvópontra juttassa. A vasasok mindenütt elöl járnak a szervezkedésben. Erről az útról most nem szabad letérniük. Csak szívós akarattal és soha nem lankadó lelkesedéssel tudjuk célunkat elérni. A Magyarországi Szakszervezeti Tanács nevében szeretettel üdvözli a kongresszust és tanácskozásaihoz sok sikert kíván. Buchinger Manó: Tisztelt Elvtársak! Nem frázis, ha azt mondjuk, hogy ilyen nehéz idők közepette még munkások nem ültek össze tanácskozni, mint napjainkban. A vas- és fémipari munkásság hely esetében visszatükröződik a gazdasági válság. Válság van mindenütt, külföldön is, külföldön azonban megvan a kormányok törekvése arra, hogy a munkások helyzetén javítson. A munkások harca ma nagyrészt már politikai harc, a politikai küzdelem fogja eldönteni a munkásság sorsát. A fejlődés mutatja, hogy ma már elszigetelten csupán szakszervezeti eszközökkel bizonyos törekvéseket nem lehet keresztülvinni. Láttuk ezt évekkel ezelőtt az angol bányamunkásság küzdelménél. A harc akkor sikertelenül végződött, pár év múlva azonban a politikai harc segítségével az angol munkásság pártja lett, az angol világbirodalom legerősebb pártja és amit nem tudott szakszervezeti úton keresztülvinni, sikerült neki politikai eszközök segítségével. Németországban is le akarták törni a munkásságot a kapitalisták és ma azt látjuk, hogy az ellenünk szövetkező Brünningkormány a szociáldemokrácia nélkül nem tud kormányozni. Ausztriában a reakció megszervezte a Helmwehrt, mert sokallotta a szociális terheket. Az osztrák munkásság a politikai fronton vette fel a küzdelmet és november 1-én mint Ausztria legerősebb pártja vonult be a nemzetgyűlésbe. Remélhető, hogy Európában mindenhol visszaveri a munkásság a reakció támadásait. Magyarország az egyetlen állam, ahol a kormány cinikus módon elzárkózik attól, hogy a munkanélkülisegélyt bevezesse. Erre nincsen pénze, de a Budapesti Hírlap, a Nyolcórai Tjság szanálására, a hamisító kapabelyárok segítésére van pénze. A munkásság van hivatva arra, hogy politikai téren még erőteljesebben folytassa a harcot, hogy áttörje a reakció védőbástyáját. A közgyűlés tanácskozásaihoz sok sikert kíván. Karl Schott (Németország): A munkásság világszerte vívja harcait. A kapitalizmus minden államban egyformán fojtogatja a munkásságot. A világválság minden ipari államot érint, legelsősorban azonban Németországot, amelyet még a reparáció is fojtogat. A belső politikai harcok akörül forognak, hogy ki fizesse a hadisarcot, a kapitalizmus-e, vagy pedig a dolgozó munkásság? A tőkések a szociális segélyeket akarják leépíteni, a szeptemberi választások is ebben a jelben folytak le. A kapitalisták azonban csalódnak, * * *ha azt hiszik, hogy törekvéseiket keresztülviszik. A bérek csökkentése körül szívós harcok folynak. A kapitalizmus minden törekvése az, hogy csökkentse a béreket, nem törődve azzal, hogy ezzel a munkások fogyasztóképessége is csökken. Az első ostromot már visszavertük. Remélhetőleg az ezután következőket is. A kapitalizmus a maga támogatására megszervezte a fasiszta szervezeteket és most újabban a bolsevista szervezeteket is föltámasztják. A német vasmunkásszövetség azonban mindent elkövet, hogy a két oldalról jövő támadásokat visszaverje. A tanácskozásokhoz sok sikert kíván. Johann Janecek az osztrák vasmunkásszövetség nevében üdvözli a kongresszust. Az osztrák és magyar munkásságot szoros szálak fűizik össze. Az a küzdelem, amelyet a magyar szaktársak idehaza folytatnak, Ausztriára is átterjed. Csakhogy a magyar szaktársak küzdelme sokkal nehezebb, mint a miénk, mert mi szabad ország polgárai vagyunk. Ismerjük az elnyomást, amely alatt magyar szaktársaink szenvednek. Ausztriában is mindent elkövetett a kapitalizmus, hogy régi hadállásait visszaszerezze. A Heimwehr létesítésével is ez volt a törekvésük. Az osztrák főurak nem átallották gyilkosokkal észak- Országos közgyűlésünk ..........I— JTHE iaAlLBBgTMIMI»!»TM 1.!!!1!.1TMIJÜ1Ü'..............J,,, ......