Vas- és Fémmunkások Lapja, 1938 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-14 / 1. szám
VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJA (feltéve, hogy a füzet novemberi megjelenése óta az árak nem emelkedtek). A tarja 1.55 pengő volt, most 1 93 pengő. A borjúhús ára 3.24 pengő volt, most 3.63 pengő. A hentesáru rúd vételénél 1936-ban 2.78 pengő volt, 1937 novemberében 4.64 pengő. A vas átlagos ára 2.96 pengő volt, most 3.16 pengő. A főzővaj ára 2.45 pengőről 2.64 pengőre emelkedett A félfehér kenyér ára 38 fillérről 43 fill.-re, a félbarna kenyér ára 32 fillérről 37 fillérre emelkedett A búzadara ára 39 fillérről 44 fillérre emelkedett A 4-es kenyérlisztet 1936-ban 29 fillérért adták átlagban, most 38 fillér. Ezen kívül drágább lett a disznóhús, a zsír, a háj stb. A fűszeráru sem kerülte el a drágítást. Drágább lett a paprika, a rizs, bab, lencse és még egész sora a tömegszükségleti cikkeknek. Mindezek után tehát azt mondani, hogy számottevő drágulás nincs, a legnagyobb tájékozatlanságra vall. De vannak a drágaság bizonyítására más hitelt érdemlő adatok is. A főváros polgármestere a törvényhatósági bizottság elé javaslatot terjesztett, amelynek indokolásában megállapítja, hogy póthitelre van szüksége, mert a szeretetházak költségvetése nem elegendő a szükségletek fedezésére. A közszükségleti cikkek annyira megdrágultak, hogy a pontosan megállapított hitelösszegből nem futja a gondozottak élelmezésére. Az élelmiszerek emelkedése miatt — mondja a polgármester — még a leggazdaságosabban összeállított étlap szerinti élelmezés mellett is a szeretetházi ápoltak élelmezése 27.6%-kal kerül többe, mint 1936- ban. A szeretetházi alkalmazottak élelmezése 16.6%-kal, a tiszti személyzeté pedig 29.6%-kal drágább. Ezek után úgy véljük, hogy a takarékosságra való intés helyett ott és azoknál kellene erélyesebb rendszabályokat alkalmazni, akik közvetlenül bűnösök a drágaság előidézésében. Sokkal nagyobb eredményt lehetne ezzel elérni, mint azzal a semmiképpen sem helytálló kijelentéssel, hogy lényeges drágulás nincsen. Az épületlakatosok köréből ismét elmúlt egy esztendő. Az összes valamit jelentő műhelyben munka volt elég, amiből a dolgozóknak, az épületlakatosoknak és rokonszakmai munkásoknak volt a legkevesebb hasznuk. A mesterek, a kis-, közép- és legnagyobb üzemek főnökei minden emberi jóérzést félretéve, szinte megszégyenítő munkabéreket fizettek. Ahol a munkások szervezetlenek voltak, ott ezeket a silány órabéreket meg is rögzítették. Csak ott sikerült eredményt elérni, ahol azt szervezeti erővel kiküzdötték. Ez is azt bizonyítja, hogy hiába mutat a megélhetési index drágulást, a munkáltató azt csak akkor honorálja, ha a munkásság a szervezete révén nyomatékot tud adni béremelést célzó követelésének. Az 1938. évi januári megélhetési index az 1935. évi januári indexszel szemben 27%-os drágulást mutat. Ennyivel több pénzre van a munkásnak és családjának szüksége. A munkabéreknél hiába, keressük a 27%-os béremelést. Szinte rejtély, hogy az egyre emelkedő drágaság mellett hogyan tudnak dolgozó szaktársak 30, 35, 40 filléres órakeresetekből megélni. Ez az életművészetnek egy új, de nagyon szomorú fajtája. Ki tudná megmondani, hogy akik a szezon után munkanélküliek lettek, a nagy hidegtől is kínozva, hogyan küzdik át a telet? Hol van az a fórum vagy hivatal, amely gondoskodik róluk ? Minthogy ilyen nincs, a munkásoknak maguknak kell erről gondoskodni. Itt azután hivatkoznunk kell azokra a lehetőségekre, amelyek a nyár folyamán adódtak, amelyeket azonban a szaktársak kihasználatlanul hagytak. Ez is arra int hogy a szaktársaknak már most kell felkészülniük a jövő szezonra, nehogy a tél elérkeztekor koldusmódra kelljen élniük. Fel tehát a munkára, szaktársak! A szervezőbizottság minden üzemet és műhelyt fölkeres majd az értekezleti meghívóval. Minden szaktárs ott legyen az értekezleten, hogy így egymást megértve, határozhassanak a jövőről és a jövő teendőiről.♦ A Márkus Lajos cég vasszerkezeti osztályán rend van. A feljebbvalók nem élnek vissza a hatalmukkal és az alájuk rendelt munkásokkal megértő módon viselkednek. Ennek éppen az ellenkezője áll a gyár láncosztályán. Ezen osztály vezetője nyomdafestéket nem tűrő hangon beszél a szakmunkásokkal és a nőmunkásokkal. Úgy csellítszük és viselkedik, mintha nem is a XX. században, a repülőgép, a rádió és egyéb , korszakalkotó kultúrvívmányok korában élne. Ha nem tudná, úgy ezúton figyelmeztetjük, hogy elmúlt az az idő, amikor a munkás szabad préda volt és amikor úgy lehetett a munkással beszélni, mint kocsis a lovával. Azért, mert gyűlöli a szervezett munkásokat, ez még nem jelent jogcímet arra, hogy a munkásokkal úgy bánjon, hogy azt mindennek lehet nevezni, csak ezmbeli bánásmódnak nem. * A szervezőbizottság ezúton mond köszönetet egy régi jó szaktársnak, aki, bár már régen neon dolgozik a szaktársak között, de szívében mégis a hozzájuk való szeretet és ragaszkodás él. A nevét nem közöljük, hiszen a szakma vezetősége jól ismeri őt és szeretettel gondol rá, ugyanúgy, amiként ő gondolt a munkanélküli épületlakatosokra, akiknek meleg ruhát és cipőt juttatott. Mozgalom Tűrhetetlen modor! A magyar vasipari munkásság a műhelyi bánásmód tekintetében sohasem volt elkényeztetve, mert minden időben el kellett szenvednie az egyes gyárak művezetőinek és főnökeinek semmivel sem menthető durvaságait. Ez az állapot csak ott enyhült, ahol szaktársaink szervezetten léptek fel az ilyen bánásmóddalszemben. Az utóbbi időben ismételten tapasztaljuk, hogy különböző gyárakban és üzemekben alkalmazott fiatal üzemi tisztviselők és kalkulánsok a legdurvább modorban beszélnek szaktársainkkal. Ezeknek a fiatalembereknek úgy látszik halvány fogalmuk sincs arról, hogy szaktársaink a nyomorúságuk mellett is a legkiválóbb szakmunkások közé tartoznak, közöttük számosan olyanok, akik nagy családot nevelnek és nagy áldozattal iskoláztatják gyermekeiket. Tájékozatlanságuk és érzéketlenségük a társadalmi problémák iránt nagyfokú, szaktudásuk rendkívül hiányos, miért is úgy akarnak maguknak érdemeket szerezni, hogy önérzetes, komoly munkásokat durván megaláznak. Legutóbb a csepeli Weiss Manfrédgyár Jupiter-osztályában történt egy ilyen eset, amikor is egy Werner Károly nevű üzemi tisztviselő példátlanul durván gázolt bele szaktársaink önérzetébe. A gyár vezetősége pedig a sértegető és megalázó tisztviselő kioktatása és figyelmeztetése helyett az önérzetesen tiltakozó munkásokat bünteti meg vagy bocsátja el amivel biztatást ad a Wernereknek, hogy tovább szemtelenkedjenek. Werner meg szemtelenkedik tovább és kihívó viselkedésével, provokálja az üzemben dolgozó munkásokat. Ez csak egy kiragadott eset a sok közül. De fel lehetne még számos hasonló esetet sorolni, amely, ha elharapódzik, teljesen megmérgezi az egyes gyárak levegőjét, egyben tűrhetetlen állapotot teremt. A magunk részéről a leghatározottabban tiltakozunk az így kibontakozó modortalanság ellen. Egyben hozzáfűzzük, hogy nem vagyunk hajlandók ezt eltűrni és mindent elkövetünk, hogy ez a modor megszűnjön. Ha a munkások kénytelenek eltűrni a bérdiktatúra átkos rendszerét és ennek ellenére nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is olyan kiváló teljesítményt produkálnak, amivel sikeresen lehet versenyre kelni a nemzetközi piacon, akkor joggal elvárhatják, hogy az önérzetükbe senki se gázoljon. Reméljük, hogy a Magyar Vasművek és Gépgyáraik Országos Egyesülete, valamint az egyes gyárak igazgatóságai kioktatják az egyébként tapasztalatlan tisztviselőket arra, hogy a munkásokkal tisztességes hangon beszéljenek és értéküknek megfelelően megbecsüljék. Hányan is vannak tehát? Talán szükségtelen mondanunk, hogy a keresztényszociálisok főfészke — ahogy ők mondják — „erőssége“ az a munkástömeg, amely a villamosvasutaknál mögöttük ál. Mindez azonban csak látszat. Igaz, hogy az alkalmazottak többségének hivatalból vonják le a keresztényszocialista szakszervezeti járulékot, ami ellen a munkásság tehetetlen, mivel az ez elleni tiltakozás a felsőtőséggel szembeni fellépést jelentené. Azonban vannak esetek, amikor a presszió nem érvényesülhet a munkásokkal szemben. Ilyenkor azután kiderül, hogy hányan is vannak a keresztényszociálisok. Ilyen alkalom adódott az elmúlt év december hó 15-én, amidőn is sor került a villamosvasutak nyugdíjbizottsági tagjainak választására. Már ezt megelőzően is nagyban hangoztatták keresztényszociálisok, hogy ezúttal majd megmutatják az erejüket. Hát meg is mutatták, de nem az erejüket, hanem a gyengeségüket Ugyanis a leadott szavazatok megoszlása a következő: A BESZKJRT-nál leadott szocialista szavazatok száma 3615, míg a keresztényszocialista szavazat csak 1804. Kispest—Szentlőrinci vasút: szociáldemokrata 353, keresztényszocialista 114. BVR-vasút: szociáldemokrata 248, keresztényszocialista 165. Földalatti vasút: szociáldemokrata 83, keresztényszocialista 41. Amíg tehát a mi jelöltjeink összesen 4299 szavazatot kaptak, addig keresztényszociálisokra Általános Fogyasztási Szövetkezet Érdekében agitálni el ne feledd! .RIII!l!llllll!llllllllll!!IUII!lüll!lll!ll!l!ll!!ll!!il!llllllll!lll!IN!IIIIL csak 2124 szavazat jutott. Ilyen körülmények között tehát a nyugdíjbizottságba egyetlenegy keresztényszocialista sem keríti, hanem valamennyi tagság a mi szaktársainknak és elvtársainknak jutott. A műszaki osztály munkásait a bizottságban Menyhárt István szaktársunk képviseli. _ , Még néhány ilyen erőpróba és keresztényszociálisoknak csak hírmondójuk marad. Szemle Külföldi lapszemlék „A PEZSGŐBOR fogyasztása 1933 óta örvendetes emelkedést mutat. Amíg 1932-ben az öszszes fogyasztás 4.5 millió üveg volt, addig 1933-ban 5.8 millió, 1934-ben 10.2 millió, 1935-ben 12.2 millió és 1936-ban 145 milliót tett ki.“ („Angriff“, 1037, Str. 2. 282. szám.) „A HÚSSZÜKSÉGLET teljes egészében nem fedezhető. Szerencsére a fogyasztás már csökkenő irányú. Szükség van azonban arra is, hogy a zsírhasználat is korlátozódjék.“ („Fachliches Schulungsbilatt der Deutschen Arbeitsfront für Kraftfahrzeughundwerter“, 1937. XI. 24.) „A KENYÉR Rómában nem jó. Mindent meg kell tennünk, hogy azt jobbá tegyük. Megállapíthatjuk, hogy a kenyéráru — kevés kivétellel — sok kívánnivalót hagy, de általánosságban is sok a panasz.“ („Tribuna“, 1937. X. 14.) „SÜTNI ZSÍR NÉLKÜL. Azoknak a háziaszszonyoknak, akik 1914—1918-ra visszagondolnak, ezekre a receptekre nincsen szükségük, mert tudják, hogyan lehet zsír nélkül jól sütni... A vajat pótolja a nyers murokrépa nedve... Tej helyett vizet vegyünk... Citrom helyett a vegyi alkatú ,sütőolajcitromot vegyük.“ (Egy nagy német élelmipót®zer-gyár karácsonyi füzetéből.) „A KENYÉR a legfontosabb élelmiszer. Gondoskodni kell, hogy az élvezhető legyen. Egy munkásasszony írja: Hét gyermekünk van. Naponta 3 kiló kenyérre van szükségünk- Csak másnapi kenyeret vásárolhatok. Ez azonban olyan, mintha mész és kréta lenne közékeverve.“ . „ „. „A BÉREK 1929 óta 30%-kal csökkentek, a legfontosabb élelmiszerárak azonban ez alatt 15%-kal drágultak. A nagyipar a bércsökkentés ideje alatt 1000 millió schillinget takarított meg munkabérben.“ / m. 1 a -1. .ii__. i__«* Ha valaki adóssága letörlesztése végett végez munkát, biztosításra kötelezett. A felsőbíróság 1882/27/935. számú ítéletével kimondotta, hogy azért, mert X. csak adósságának letörlesztése céljából vállalt vendéglőben munkát, az ingyenesnek és szívességi jellegűnek nem tekinthető, hanem szolgálati viszonyon alapult és így a bekövetkezett baleset esetén kártalanítandó. A változó keresetű munkás napibérosztályba sorozása. A felsőbíróság Mf. XVII/513/935. számú döntése szerint annak a biztosítottnak a heti javadalmazását, akinek változó a keresete és a hét munkanapján kívül vasárnap (ünnepnap) is dolgozik, a heti javadalmazását a napibérosztály megállapítása céljából csak akkor kell 7-tel osztani, ha a vasárnap nagyobb részét átdolgozta. Az üzemi baleset és a tanú. Gyakori, hogy a baleset megtörténtekor a baleseti sérült nem törődik azzal, van-e valaki, aki látta a balesetek Erre igen sokszor van szükség. Mert a baleseti sérültnek nem volt tanúja, azért most a bíróság Mf. XIX- 6443/13/1936. szám alatt kártalanítási igényével elutasított egy sérültet. A sérült ugyanis senkinek nem jelentette a balesetet, hanem csak az orvosnál jelentkezett. Ez pedig egymagában nem elegendő. Az igényt mindig be kell jelenteni és a megtörtént balesetet tanukkal is igazolni kell. Építőkölcsönök igénybevétele. Fontos érdek, hogy azok a szakszervezeti tagok, akiknek kifizetett, tehermentes telkük van, igénybe vegyék az OTI által kiutalt építési kölcsönöket. Ezért a kölcsönért az iparügyi minisztériumban kell jelentkezni. A minisztérium segédhivatalában _ (H. Lánchíd u. 2, fldszt) „Munkáskölcsönkérő-ívet“ kell kérni, annak minden rovatát ki kell tölteni és felszerelni az íven kért adatokkal. A kölcsönigényt ugyanott kell akár személyesen, akár postán benyújtani. Kölcsönt kap minden munkás, akinek kifizetett telke van. Évi fizetése 15000 pengőnél több. Megkapja az építkezési költség és a telekérték 50%-át is, ha a fizetése erre fedezetet nyújt. Ha pl egyszobás lakásnál az építési költség 5000 pengő, a telek értéke 1000 pengő, ebben az esetben az összes érték 6000 pengő. Kaphat tehát 3000 pengő kölcsönt. A jubileumi ünnepély fényképei elkészültek. Megrendelhetők a Fényképészeti Termelőszövetkezetnél, Budapest VII. Klauzál u. 3.