Vas- és Fémmunkások Lapja, 1938 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-14 / 1. szám

VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJA (feltéve,­ hogy a füzet novemberi megjelenése óta az árak nem emelkedtek). A tarja 1.55 pengő volt, most 1­ 93 pengő. A borjúhús ára 3.24 pengő volt, most 3.63 pengő. A hentesáru rúd vételénél 1936-ban 2.78 pengő volt, 1937 no­vemberében 4.64 pengő. A vas átlagos ára 2.96 pengő volt, most 3.16 pengő. A főzővaj ára 2.45 pengőről 2.64 pengőre emelkedett A félfehér kenyér ára 38 fillérről 43 fill.-re, a félbarna ke­nyér ára 32 fillérről 37 fillérre emelkedett A búzadara ára 39 fillérről 44 fillérre emelkedett A 4-es kenyérlisztet 1936-ban 29 fillérért adták átlagban, most 38 fillér. Ezen kívül drágább lett a disznóhús, a zsír, a háj stb. A fűszeráru sem kerülte el a drágítást. Drágább lett a pap­rika, a rizs, bab, lencse és még egész sora a tö­­megszü­kségleti cikkeknek. Mindezek után te­hát azt mondani, hogy számottevő drágulás nincs, a legnagyobb tájékozatlanságra vall. De vannak a drágaság bizonyítására más hi­telt érdemlő adatok is. A főváros polgármes­tere a törvényhatósági bizottság elé javasla­tot terjesztett, amelynek indokolásában meg­állapítja, hogy póthitelre van szüksége, mert a szeretetházak költségvetése nem elegendő a szükségletek fedezésére. A közszükségleti cik­kek annyira megdrágultak, hogy a pontosan megállapított hitelösszegből nem futja a gon­dozottak élelmezésére. Az élelmiszerek emel­kedése miatt — mondja a polgármester — még a leggazdaságosabban összeállított étlap sze­rinti élelmezés mellett is a szeretetházi ápoltak élelmezése 27.6%-kal kerül többe, mint 1936- ban. A szeretetházi alkalmazottak élelmezése 16.6%-kal, a tiszti személyzeté pedig 29.6%-kal drágább. Ezek után úgy véljük, hogy a takarékos­ságra való intés helyett ott és azoknál kellene erélyesebb rendszabályokat alkalmazni, akik közvetlenül bűnösök a drágaság előidézésében. Sokkal nagyobb eredményt lehetne ezzel el­érni, mint azzal a semmiképpen sem helytálló kijelentéssel, hogy lényeges drágulás nincsen. Az épületlakatosok köréből ismét elmúlt egy esztendő. Az összes valamit jelentő műhelyben munka volt elég, amiből a dolgozóknak, az épületlakatosoknak és rokon­szakmai munkásoknak volt a legkevesebb hasz­nuk. A mesterek, a kis-, közép- és legnagyobb üzemek főnökei minden emberi jóérzést félre­téve, szinte megszégyenítő munkabéreket fizet­tek. Ahol a munkások szervezetlenek voltak, ott ezeket a silány órabéreket meg is rögzítet­ték. Csak ott sikerült eredményt elérni, ahol azt­ szervezeti erővel kikü­zdötték. Ez is azt bi­zonyítja, hogy hiába mutat a megélhetési index drágulást, a munkáltató azt csak akkor hono­rálja, ha a munkásság a szervezete révén nyo­­ma­tékot tud adni béremelést célzó követelésé­nek. Az 1938. évi januári megélhetési index az 1935. évi januári indexszel szemben 27%-os drá­gulást mutat. Ennyivel több pénzre van a mun­kásnak és családjána­k szüksége. A munka­béreknél hiába, keressük a 27%-os béremelést. Szinte rejtély, hogy az egyre emelkedő drága­ság mellett hogyan tudnak dolgozó szaktársak 30, 35, 40 filléres órakeresetekből megélni. Ez az életmű­vészetnek egy új, de nagyon szomorú fajtája. Ki tudná megmondani, hogy akik a szezon után munkanélküliek lettek, a nagy hidegtől is kínozva, hogyan küzdik át a telet? Hol van az a­ fórum vagy hivatal, amely gon­doskodik róluk ? Minthogy ilyen nincs, a mun­kásoknak maguknak kell erről gondoskodni. Itt azután hivatkoznunk kell azokra a lehető­ségekre, amelyek a nyár folyamán adódtak, amelyeket azonban a szak­társak kihasználat­lanul hagytak. Ez is arra int hogy a szaktár­saknak má­r most kell felkészülniük a jövő­ sze­zonra, nehogy a tél elérkeztekor koldusmódra kelljen élniük. Fel tehát a munkára, szaktársak! A szer­vezőbizottság minden üzemet és műhelyt föl­keres majd az értekezleti meghívóval. Minden szaktárs ott legyen az értekezleten, hogy így egymást megértve, határozhassanak a jövőről és a jövő teendőiről.♦ A Márkus Lajos cég vasszerkezeti osztályán rend van. A feljebbvalók nem élnek vissza a hatalmukkal és az alájuk rendelt munkásokkal megértő módon viselkednek. Ennek éppen az ellenkezője áll a gyár láncosztályán. Ezen osz­tály vezetője nyomdafestéket nem tűrő hangon beszél a szakmunkásokkal és a nőmunkások­kal. Úgy csellítszü­k és viselkedik, mintha nem is a XX. században, a repülőgép, a rádió és egyéb , korszakalkotó kultúrvívmányok korá­ban élne. Ha nem tudná, úgy ezúton figyelmez­tetjük, hogy elmúlt az az idő, amikor a munkás szabad préda volt és amikor úgy lehetett a munkással beszélni, mint kocsis a lovával. Azért, mert gyűlöli a szervezett munkásokat, ez még nem jelent jogcímet arra, hogy a mun­kásokkal úgy bánjon, hogy azt mindennek le­het nevezni, csak ezm­beli bánásmódnak nem. * A szervezőbizottság ezúton mond köszönetet egy régi jó szaktársnak, aki, bár már régen neon dolgozik a szaktársak között, de szívében mégis a hozzájuk való szeretet és ragaszkodás él. A nevét nem közöljük, hiszen a szakma ve­zetősége jól ismeri őt és szeretettel gondol rá, ugyanúgy, amiként ő gondolt a munkanélküli épületlakatosokra, akiknek meleg ruhát és cipőt juttatott. Mozgalom Tűrhetetlen modor! A magyar vasipari munkásság a műhelyi bánásmód tekintetében sohasem volt elkényez­tetve, mert minden időben el kellett szenved­nie az egyes gyárak művezetőinek és főnökei­nek semmivel sem menthető durvaságait. Ez az állapot csak ott enyhült, ahol szaktársaink szervezetten léptek fel az ilyen bánásmóddal­­szemben. Az utóbbi időben ismételten tapasztaljuk, hogy különböző gyárakban és üzemekben al­kalmazott fiatal üzemi tisztviselők és kalkulán­­sok a legdurvább modorban beszélnek szaktár­­saink­kal. Ezeknek a fiatalembereknek úgy lát­szik halvány fogalmuk sincs arról, hogy szak­társaink a nyomorúságuk mellett is a leg­kiválóbb szakmunkások közé tartoznak, közöt­tük számosan olyanok, akik nagy családot ne­velnek és nagy áldozattal iskoláztatják gyer­mekeiket. Tájékozatlanságuk és érzéketlensé­gük a társadalmi problémák iránt nagyfokú, szaktudásuk rendkívül hiányos, miért is úgy akarnak maguknak érdemeket szerezni, hogy önérzetes, komoly munkásokat durván meg­aláznak. Legutóbb a csepeli Weiss Manfréd­­gyár Jupiter-osztályában történt egy ilyen eset, amikor is egy Werner Károly nevű üzemi tisztviselő példátlanul durván gázolt bele szaktársaink önérzetébe. A gyár vezető­sége pedig a sértegető és megalázó tisztviselő kioktatása és figyelmeztetése helyett az önér­zetesen tiltakozó munkásokat bünteti meg vagy bocsátja el amivel biztatást ad a Wernerek­­nek, hogy tovább szemtelenk­edjenek. Werner meg szemtelenkedik tovább és kihívó visel­kedésével, provokálja az üzemben dolgozó mun­kásokat. Ez csak egy kiragadott eset a sok közül. De fel lehetne még számos hasonló esetet sorolni, amely, ha elharapódzik, teljesen me­gmérgezi az egyes gyárak levegőjét, egyben tűrhetetlen állapotot teremt. A magunk részéről a leghatározottabban til­takozunk az így kibontakozó modortalanság ellen. Egyben hozzáfűzzük, hogy nem vagyunk hajlandók ezt eltűrni és mindent elkövetünk, hogy ez a modor megszűnjön. Ha a munkások kénytelenek eltűrni a bérdiktatúra átkos rend­szerét és ennek ellenére nemcsak mennyiségi­leg, de minőségileg is olyan kiváló teljesít­ményt produkálnak, amivel sikeresen lehet versenyre kelni a nemzetközi piacon, akkor joggal elvárhatják, hogy az önérzetükbe senki se gázoljon. Reméljük, hogy a Magyar Vasművek és Gép­gyáraik Országos Egyesülete, valamint az egyes gyárak igazgatóságai kioktatják az egyébként tapasztalatlan tisztviselőket arra, hogy a mun­kásokkal tisztességes hangon beszéljenek és értéküknek megfelelően megbecsüljék. Hányan is vannak tehát? Talán szükségtelen mondanunk, hogy a ke­­resztényszociálisok főfészke­ — ahogy ők mond­ják — „erőssége“ az a munkástömeg, amely a villamosvasutaknál mögöttük ál. Mindez azon­ban csak látszat. Igaz, hogy az alkalmazottak többségének hivatalból vonják le a keresztény­­szocialista szakszervezeti járulékot, ami ellen a munkásság tehetetlen, mivel az ez elleni til­takozás a felsőt­őséggel szembeni fellépést je­lentené. Azonban vannak esetek, amikor a presszió nem érvényesülhet a munkásokkal szemben. Ilyenkor azután kiderül, hogy hányan is van­nak a keresztényszociálisok. Ilyen alkalom adódott az elmúlt év december hó 15-én, ami­dőn is sor került a villamo­svasutak nyugdíj­bizottsági tagjainak választására. Már ezt meg­előzően is nagyban hangoztatták keresztény­­szociálisok, hogy ezúttal majd megmutatják az erejüket. Hát meg is mutatták, de nem az erejüket, hanem a gyengeségüket Ugyanis a leadott szavazatok megoszlása a következő: A BESZKJRT-nál leadott szocialista szava­zatok száma 3615, míg a keresztényszocialista szavazat csak 1804. Kispest—Szentlőrinci vasút: szociáldemo­krata 353, keresztényszocialista 114. BVR-vasút: szociáldemokrata 248, keresztény­­szocialista 165. Földalatti vasút: szociáldemokrata 83, ke­resztényszocialista 41. Amíg tehát a mi jelöltjeink összesen­ 4299 sza­vazatot kaptak, addig keresztényszociálisokra Általános Fogyasztási Szövetkezet Érdekében agitálni el ne feledd! .RIII!l!llllll!llllllllll!!IUII!lüll!lll!ll!l!ll!!ll!!il!llllllll!lll!IN!IIIIL csak 2124 szavazat jutott. Ilyen körülmények között tehát a nyugdíjbizottságba egyetlenegy keresztényszocialista sem keríti, hanem vala­mennyi tagság a mi szaktársainknak és elvtár­­sainknak jutott. A műszaki osztály munkásait a bizottságban Menyhárt István szaktársunk képviseli. _ , Még néhány ilyen erőpróba és keresztény­­szociálisoknak csak hírmondójuk marad. S­zemle Külföldi lapszemlék „A PEZSGŐBOR fogyasztása 1933 óta örven­detes emelkedést mutat. Amíg 1932-ben az ösz­­szes fogyasztás 4.5 millió üveg volt, addig 1933-ban 5.8 millió, 1934-ben 10.2 millió, 1935-ben 12.2 millió és 1936-ban 14­5 milliót tett ki.“ („Angriff“, 1037, Str. 2. 282. szám.) „A HÚSSZÜKSÉGLET teljes egészében nem fedezhető. Szerencsére a fogyasztás már csök­­kenő irányú. Szükség van azonban arra is, hogy a zsírhasználat is korlátozódjék.“ („Fachliches Schulungsbilatt der Deut­schen Arbeitsfront für Kraftfahrzeug­­hundwerter“, 1937. XI. 24.) „A KENYÉR Rómában nem jó. Mindent meg kell tennünk, hogy azt jobbá tegyük. Megálla­píthatjuk, hogy a kenyéráru — kevés kivétel­lel — sok kívánnivalót hagy, de általánosság­ban is sok a panasz.“­­ („Tribuna“, 1937. X. 14.) „SÜTNI ZSÍR NÉLKÜL. Azoknak a háziasz­­szonyoknak, akik 1914—1918-ra visszagondol­nak, ezekre a receptekre nincsen szükségük, mert tudják, hogyan lehet zsír nélkül jól sütni... A vajat pótolja a nyers murokrépa nedve... Tej helyett vizet vegyünk... Citrom helyett a vegyi alkatú ,sütőolajcitromot­ ve­gyük.“ (Egy nagy német élelmipót®zer-gyár karácsonyi füzetéből.) „A KENYÉR a legfontosabb élelmiszer. Gon­doskodni kell, hogy az élvezhető legyen. Egy munkásasszony írja: Hét gyermekünk van. Na­­­ponta 3 kiló kenyérre van szükségünk- Csak másnapi kenyeret vásárolhatok. Ez azonban olyan, mintha mész és kréta lenne közé­keverve.“ . „ „. „A BÉREK 1929 óta 30%-kal csökkentek, a legfontosabb élelmiszerárak azonban ez alatt 15%-kal drágultak. A nagyipar a bércsökken­tés ideje alatt 1000 millió schillinget takarított meg munkabérben.“ / m. 1 a -1. .ii__. i__«* Ha valaki adóssága letörlesztése végett vé­gez munkát, biztosításra kötelezett. A felső­­bíróság 1882/27/935. számú ítéletével kimondotta, hogy azért, mert X. csak adósságának letör­lesztése céljából vállalt vendéglőben munkát, az ingyenesnek és szívességi jellegűnek nem tekinthető, hanem szolgálati viszonyon alapult és így a bekövetkezett baleset esetén kártala­nítandó. A változó keresetű munkás napibérosztályba sorozása. A felsőbíróság Mf. XVII/513/935. számú döntése szerint annak a biztosítottnak a heti javadalmazását, akinek változó a kere­sete és a hét munkanapján kívül vasárnap (ün­nepnap) is dolgozik, a­ heti javadalmazását a napibérosztály megállapítása céljából csak akkor kell 7-tel osztani, ha a vasárnap na­gyobb részét átdolgozta. Az üzemi baleset és a tanú. Gyakori, hogy a baleset megtörténtekor a baleseti sérült nem törődik azzal, van-e valaki, aki látta a­ balese­tek Erre igen sokszor van szükség. Mert a bal­eseti sérültnek nem volt tanúja, azért most a bíróság Mf. XIX- 6443/13/1936. szám alatt kár­talanítási igényével elutasított egy sérültet. A sérült ugyanis senkinek nem jelentette a bal­esetet, hanem csak az orvosnál jelentkezett. Ez pedig egymagában nem­­ elegendő. Az igényt mindig be kell jelenteni és a megtör­tént balesetet tanukkal is igazolni kell. Építőkölcsönök igénybevétele. Fontos érdek, hogy azok a szakszervezeti tagok, akiknek ki­fizetett, tehermentes telkük van, igénybe ve­gyék az OTI által kiutalt építési kölcsönöket. Ezért a kölcsönért az iparügyi miniszté­riumban kell jelentkezni. A minisztérium segédhivatalában _ (H. Lánchíd u. 2, fldszt) „Munkásk­ölcsönkérő-ívet“ kell kérni, annak minden rovatát ki kell tölteni és felszerelni az íven kért adatokkal. A kölcsönigényt ugyan­ott kell akár személyesen, akár postán be­nyújtani. Kölcsönt kap minden munkás, akinek kifi­zetett telke van. Évi fizetése 1500­0 pengőnél több. Megkapja az építkezési költség és a telek­érték 50%-át is, ha a fizetése erre fedezetet nyújt. Ha pl egyszobás lakásnál az építési költség 5000 pengő, a telek ér­téke 1000 pengő, ebben az esetben az összes érték 6000 pengő. Kaphat tehát 3000 pengő kölcsönt. A jubileumi ünnepély fényképei elkészültek. Megrendelhetők a Fényképészeti Termelőszö­vetkezetnél, Budapest VII. Klauzál u. 3.

Next