Volán, 1969 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
Ohó! Micsoda diszharmónia ez? Hogyan képzeli? így ni. Ez már más. Közlekedni csak pontosan, szépen . . . Rendet, harmóniát! Hát nem gyönyörű? Ő hozza mozgásba a gépjármű-csodákat, az egész közúti forgalmat ő teremti meg és tartja kézben, ő lehel életet a mozdulatlanságba. Ő az utak hőse. A sofőr. Pilótának mondják ugyan magukat, hivatalosan gépkocsivezető, még hivatalosabban gépjárművezető a neve. Ő az agy, ami érzékel, fölfog, meggondol, határoz, parancsol, kéznek, lábnak, ő a felelősség. Arcába ritkán pillanthatunk. Mégis megnyugtató, mégis garancia, hogy a gépekben ember ül, tehát vigyáz. Az egyik láb még a biztonságos járdán nyugszik. A másik már a szegély felé tart, hogy ott egy pillanatra megállapodva ismét az első lépjen le a járdáról, a veszélyzónába, az úttestre. Vajon a fej mikor érzékeli a veszélyt: még a járdán, vagy már az úttesten? Nem tudjuk, csak azt, hogy valahol szülök várják, hogy a két kis csizma épségben hazavigye iskoláslányukat, írta: Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter Néhány hónap választ el attól a naptól, amely új távlatokat nyitott a magyar közlekedésügy javára. 1968. október 18-án vette jóváhagyólag tudomásul az Országgyűlés a közlekedéspolitika koncepcióját. Miért szólok erről az újévi köszöntő alkalmából a Volánban? Azért, mert 1969 a közlekedés minőségi megváltoztatása megkezdésének első esztendeje. A Volán olvasóiban a közúti közlekedés valamennyi résztvevőjéhez kívánok szólni, az autóközlekedési dolgozókhoz, a gyalogosokhoz, a járműveken és a gépjárműveken utazókhoz, mindenkihez, mert a közúton mindenki közlekedik. A közlekedéspolitika koncepciója a gyorsabb, kényelmesebb, biztonságosabb és gazdaságosabb személy- és áruszállításra irányul úgy, hogy modernizálja a vasutat és ezzel párhuzamosan nagyarányúan fejleszti a közúti forgalmat. A vasúti törzshálózat világszínvonalú korszerűsítését csak úgy érhetjük el, ha a gazdaságtalanul üzemelő mellékvonalak rövidtávú forgalmát az utazóközönség kényelmének és a gazdaságosabb szállításnak a szem előtt tartásával áttereljük a közútra. Ennek természetesen a megfelelő úthálózat mellett feltétele a több autóbusz és a több teherautó. A közúti áruszállításban a fuvarkényszer és az adminisztrációs korlátozások helyébe a szabad fuvarozás lépett, és ezáltal lényegesen megnövekedett a közúton árufuvart vállaló tehergépkocsik száma. A körzeti vasúti pályaudvarok kialakításával, az oda összpontosuló teherautók veszik át rövidebb távú továbbszállításra az árut és a különleges rakodóberendezések által ugyancsak megnövekszik a komplex vasúti-közúti áruszállítás teljesítőképessége. A darabáru átterelésével vasútról közútra, a körzeti pályaudvar rendszer kedvező tapasztalatokhoz és a közönség előnyösebb kiszolgáláshoz jutott. Az Aköv-ök együttesen máris hatalmas tehergépjárműparkkal állnak megbízóik rendelkezésére. Mellettük azok a célfuvarozók és közületek, amelyeknek egész éven át kifizetődik a tehergépjárműpark fenntartása, ugyancsak növelik a közúti teherfuvarozás teljesítőképességét és gazdaságosságát. A személyszállításban viszont fokozottabban szükség van arra, hogy fenntartsuk az Akör-ök fuvarkényszerét. A személyforgalom nagyobb része ugyanis az utazóközönség érdekében, a körülményes célbaéréssel járó vasúti mellékvonalakról átterelődik a helybe érkező és a településeket közvetlenül is összekötő autóbuszjáratokra, gyorsaság, biztonság és kényelem tekintetében idővel jobb autóbuszokra. A közúti közlekedés erős ütemben növekvő forgalma ma már elképzelhetetlen a személygépkocsik nélkül. Családok ülnek autóba, hogy országot, világot lássanak, egymást látogassák és az öregek számára is lehetővé tegyék, amitől életkoruk különben elzárná őket, a mozgást. A személygépkocsi, a közlekedésben jelentős szerepe ellenére is az életszínvonal kísérője, és csak azzal összefüggésben gondolhat rá mind a család, mind a népgazdaság. Súlyos tévedés volna a közúton zajló életet nem egységes egésznek tekinteni emberi tömegében, anyagi, műszaki, forgalmi, lélektani feltételeivel és gazdasági, társadalmi következményeivel együtt. Mind többen élnek meg hivatás szerint a közúti közlekedésből, mivel mind többen veszik igénybe a közúti közlekedést. Nem munkálkodhatunk eredményesen az utazóközönség, illetve a fuvaroztatók kiszolgálásának javításán, ha ugyanakkor nem gondoskodunk az autóközlekedési dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításáról. Nem szabad különbséget tennünk a hivatásos gépkocsivezető és a magánautós között sem élet- és vagyonbiztonságuk, sem a gépjármű igénye, a közlekedés rendje tekintetében. A közúti közlekedésben résztvevő valamennyi magyar állampolgár számára hazánk útjai nemzeti kincsünk és hazafias ügyévé kell váljék a közúti forgalom teljesítőképessége, biztonsága, rendje, szervezettsége és színvonala, sőt erkölcse és szépsége is. A közúti közlekedés iránt tanúsított féltő tulajdonosi szeretet fegyelme biztosíték a közlekedéspolitikai koncepció megvalósítására a közúton. A Volán olvasóitól, mint a közúti közlekedés közvéleményétől, eddigi aktív érdeklődésük köszönő elismerése mellett továbbra is kérem rokonszenvező támogatásukat. Kívánom, hogy munkánk előrehaladása váljék kinek-kinek javára és az egész társadalom hasznára.