Slézia Gabriella (szerk.): A budapesti közművelődési intézményekből - a 60-as évektől - elindult szakmai innovációk és újszerű kezdeményezések - Módszertári füzetek 11. (Budapest, 2002)
Az amatőr művészetek és a játszóház
Párt egyesüléséből). Ettől az évtől kezdve műkedvelő csoport csak „fenntartó” égisze alatt működhetett. Fenntartó volt elsősorban minden művelődési ház, akár tanácsi, akár szakszervezeti. Fenntartó lehetett iskola (általános, középiskola és egyetem, főiskola). Az együttesnek volt némi költségvetése a fenntartó gazdálkodásába illesztve: jelmezre, esetleg díszletre, a szakvezető tiszteletdíjára. A szakmai vezetőnek működési engedéllyel kellett rendelkeznie. A fenntartó ideológiailag is felelős volt az együttes műsoráért. A szakvezetők megyei tanfolyamokat végeztek, melynek végén vizsgát tettek. A vizsgabizottságok elnökei általában az Intézet munkatársai közül kerültek ki. Végülis az egész rendszer valamiféle rejtett cenzúrát is jelentett. Az április 4-i és november 7-i ünnepi műsorok is általában az irodalmi színpadok köntösében jelentkeztek. Az Intézet 1970 végén bevezette az úgynevezett „minősítési rendszert". Ez a rendszer is a burkolt cenzúrát szolgálta volna, de valójában menedéket nyújtott az együtteseknek. Hiszen ha valami elvi probléma volt a csoporttal, az felmutatta a minősítés eredményét. Néhány esetben politikai védelmet is nyújtott pártbizottságok, rendőrség felé. A megboldogult, zseniális Bicskei Gábor dolgozta ki az egész felmenő rendszert. Helyi vagy regionális minősítési fesztiválon lehetett alapminősítést szerezni. Az a csapat, amelyik ezt elnyerte jelentkezhetett országos minősítésre erre jogosult területi vagy szakmai fesztiválon. Pl. diákszínjátszó fesztiválon, a fegyveres erők fesztiválján, munkás-színjátszó fesztiválon. Ilyen volt Csurgón a diák, Egerben a honvédségi, Ózdon, majd Tatabányán a munkásszínjátszó fesztivál. Valamilyen okos megfontolás alapján általános iskolás csoportokat nem minősítettünk, de az úttörő mozgalom rendületlenül mérte a gyerekegyütteseket. Az országos minősítésen szerezhető oklevelek: bronz, ezüst és arany fokozatot igazoltak. A különféle rétegek, „szakok” a jellegükhöz illő elnevezésű oklevelet nyerhettek el. A munkásszínjátszók oklevelét Hevesi Sándorról, a katonákét Zrínyiről, a falusiakét Justh Zsigmondról neveztük el. A szakok között nem volt különbség, minden szak aranya egyformán fénylett. Az az együttes, melynek legalább három arany oklevele volt, kiemelt együttes lett. Nekik a kiemeltséget Kazincbarcikán az országos és nemzetközi „Ifj. Horváth István” fesztiválon kellett megvédeni. A sok díj előnnyel járt: nagyobb védelmet nyújtott a politikai kötekedések ellen, külföldi meghívásnak csak kiemelt együttes tehetett eleget. Ez alól néha az egyetemi együttesek jelentettek kivételt, mert meg voltak a maguk külön csatornái a belgrádi BITEF-fesztiválra, Wroclawba vagy Nancyba. Az amatőr színjátszás sokrétűségét, a fenntartóktól való - egyelőre sikertelen -