Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-01 / 26. szám

?. oldal flz EIK a magyar kormányfő látogatását várja KAIRÓ (MTI) A kairói sajtó több cikkben foglalkozott a magyar—egyipto­mi kapcsolatok fejlődésével és jelezte, hogy Kállai Gyula láto­gatása alkalmából gazdasági, kereskedelmi, tudományos-mű­szaki és kulturális egyezmények aláírására, is sor kerül. A la­pok megírták, hogy az EAK gaz­dag programmal várja a magyar vendégeket: hivatalos tárgyalá­sok szerdán és vasárnap tesz­­tje, közben pedig a heluáni vas­mű és textilgyár, a pirami­sok, az asszuáni nagygáz, a Kima-vegyiművek, Luxor és Karnak meglátogatására kerül sor. A program kulturális része múzeumlátogatásokat tartalmaz. A magyar delegáció szállása a heliopoliszi Kubbeh köztársa­sági palotában lesz. Az Aki­­bar hétfőn közölte Kállai Gyula nyilatkozatát, cí­mében kiemelte, hogy a két or­szág együttműködése szüntele­nül fejlődik, és hogy a magyar kormányfő látogatása elmélyíti majd a két nép barátságát. A Gumhurija Kállai Gyula élet­rajzát ismerteti. Ismét bombázták* tm ■ ifi ■ m Ellentámadás Észak-Vietnamot­­, dombvidéken a partizánerők kö­rülzártak. A közép-vietnami fennsíkon az első amerikai légi gyorshad­osztály alakulatai folytatják a „Vagány­’ fedőnevű „k­is-rom­­bolj” hadműveletet. Az ame­rikaiak 282 embert megöltek, 77-et, mint hadifoglyot, 229-et mint gyanúsítottat, elhurcoltak. Hétfőn hajnalban Chuong Thien tartományban, ahol dél­vietnami kormánycsapatok foly­tatnak hadműveletet, a szabad­ságharcosok ellentámadást nyi­tottak, Saigontól mindössze 21­­ kilométernyire pedig a felsza­­­­badító erők aknavetőkkel lőni­­ kezdtek egy amerikai üteget, és a Reuter-iroda jelentése szerint — több helikoptert elpusztítot­tak. A tüzelés csaknem fél órán át tartott. Közben — mint a pekingi rá­dió jelenti — a dél-vietnami nemzeti felszabadítási front a hold­újév alkalmából szabadon bocsátott 182 fogságba esett kor­mánykatonát. Ezek megígérték, hogy visszatérnek lakóhelyükre, utána pedig bekapcsolódnak az amerikai imperialisták elleni harcba. A hétfői amerikai bombatá­madásban a 7. flottáh­­oz tartozó Ranger és Kitty Hawk anya­hajó, valamint a légierő gépei vettek részt. A felfegyverzett lakosság és­­ a fegyveres erők megtorolták a bandita támadást: Quang Binh, Ka Tinh és Nghe An tartomány fölött — nem végleges megál­­­­lapítás szerint — öt amerikai­­ gépet lelőttek és még többet megrongáltak. Mint Hanoiban I­lse jelen­tették, ezekkel együtt C57-re emelkedett az Észak- Vietnam fölött lelőtt amerikai gépek száma. Johnson elnök hétfőn rádió- és televízióbeszéd­ben jelentette be a VDK elleni légitámadások felújítását. Johnson közölte, hogy az amerikai kormány egy­úttal kéri a Biztonsági Tanács azonnali összehívását is a vi­etnami kérdés megtárgyalására. Az elnök beszédében azt mondta, hogy az elmúlt 37 nap­­ban az USA határozott béke­­­­ezdeményezéseket tett. A VDK kormánya azonban elutasította a kezdeményezéseket. Az amerikai harci repülőgé­pek hosszabb szünet elteltével hétfőn­ ismét folytatták az Észak-Vietnam elleni légi ag­ressziót. Nyugati hírügynökségek az amerikai kormány durva ag­­ressziós lépését előre megjósol­ták. Először is azzal, hogy a Washingtonban folyó non-stop kormánytanácskozásokon John­­sont az Észak-Vietnam ellen in­tézett támadások felújítása felé sodorják, s hogy Johnson elvi­leg már előzőleg eldöntötte ezt a kérdést. Másrészt azzal, hogy a washingtoni kormány értesí­tette barátait közeli terveiről. A harcok Dél-Vietnam terü­letén is fokozódó hevességgel folynak tovább. Az első ameri­kai légi gyorshadtest főhadiszál­lásán bejelentették, hogy való­színűleg teljesen megsemmi­sült az a dél-vietnami rendőr­egység, amelyet a Da Nangtól 88 kilométernyire délre eső Kállai Gyula közel-keleti és dél-ázsiai útja Kállai Gyula, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke hi­vatalos kormánymeghívá­soknak ele­get téve öt közel-keleti és dél-ázsiai országban (Egyesült Arab Köztársa­ság, Etiópia, Tanzánia, Kuvait és India) tesz látogatást. Az öt érintett ország jellemző politikai és gazda­sági adatai a következők: EGYESÜLT ARAB KÖZTÁRSA­SÁG: A köztársaság elnöke: Gamal Abdel Nasszer, elnökhelyettesek: Ab­del Hakim Amer, Zakaria Mohied­­din, Hosszein El- Shafei, Hasszán Ibrahim. Diplomáciai kapcsolatot az EAK-kal 1947-ben létesítettünk. Te­rülete 1 millió négyzetkilométer, la­kosainak száma 28 900 000 fő. Fővá­rosa: El-Quahira (Kairó). Az EAK, amely nevét 1958-ban Egyiptom és Szíria egyesülésekor kapta, és Szíria kiválásakor 1961-ben ezt a nevet továbbra is megtartotta, mezőgazdasági jellegű ország, fejlő­dő iparral. A mezőgazdasági terüle­tek, valamint a lakosság zöme a Nílus völgyében összpontosul. Az ország területének nagy része siva­tag. Főbb mezőgazdasági termékei: kukorica, rizs és hüvelyesek. Ipara: olaj-, foszfát-, vas-, mangán- és g­i­ps­zb­ány­ásza­t. ETIÓPIA: Az ország élén If Hailé Szelasszié császár áll. Miniszterel­nök Tsahafi Tiizaz Aklilu Hable Wolde. A diplomáciai kapcsolatot a császársággal 1959-ben vettük fel. Területe 1 240 négyzetkilométer. La­­kossainak száma: 22 200 000 fő. Fő­városa Addisz Abeba. Elmaradott mezőgazdasági ország. Termékeny területeinek mindössze 10%-át művelik meg. Legfőbb ex­portcikke a kávé. Állatállománya (szarvasmarha, juh, kecske) jelen­tős, a sokféle ásványi kincse (olaj, réz, horgany) feltáratlan. TANZANIA: a Tanganyika és ganzibár 1961. évi egyesüléséből származott, egyesült köztársaság el­nöke, egyben miniszterelnöke Dr. Julius K. Nyer­ere. Elnökhelyettesek: Abaid Amani Karuma, Rashidi Miaumé Kawawa. Területe 939 700 négyzetkilométer, lakóinak száma 10 400 000. A Brit Nemzetközösség tagja. A diplomáciai kapcsolatot Tanzániával 196­2-ben (Tanganyika) vettük fel. Fővárosa Dar es-Salaam. Fejlődésnek induló mezőgazdasági ország. Területének több mint egy­­h­armada megműveletlen szavanna. Főbb terményei a mam­ok, köles, gyapot, kávé és szegfűszeg. Gyé­mánt- és aranybányászata említésre méltó. KUVAIT: Uralkodó: Szabah el Szalem el Szabah emír. Miniszter­­elnök Dzabir al-Ahmed el Szabah. Területe 24 280 négyzetkilométer, la­kóinak száma 320 000 fő. Fővárosa: Kuvait. A diplomáciai kapcsolatot a sejkséggel 1964-ben vettük fel. Jelenleg a világ negyedik olajter­melő állama. Az olaj az ország gaz­dasági életének az alapja, a nem­zeti jövedelem 90%-át teszi ki. kitermelést egy közös angol—ameri­­­kai vállalat, a Kuwait Oil Company tartja kezében. INDIA: A köztársaság elnöke, dr. Sarvepalli Radhakrisnan, a minisz­terelnök, Indira Ghandi. Területe 3 269 000 négyzetkilométer, lakossága meghaladja a 470 milliót. Indiával a diplomáciai kapcsolatot 1948-ban vettük fel. Fővárosa Delhi. A Brit Nemzetközösség tagja. Fejlődő mezőgazdasági—ipari or­szág. Mezőgazdasága főleg cukor­nád-, gyapot-, rizs-, búza-, kávé-, és tea­termelés­sel foglalkozik. Ipari termelésben főleg a szén-, vas-, olaj-, mangán-, bauxit- és tórium­bányászat, valamint a textil-, gép-, vegyipar és a vaskohászat érdemel figyelmet* — TERRA — i 1966. február 1. kedd Életbe léptetik a teljes embargót Rhodesia ellen LONDON. (MTI) A Wilson-kormány hivatalo­­­n bejelentette, hogy teljes ke­­­­reskedelmi tilalmat — embar­gót — léptet életbe Rhodesia ellen. Az angol kormány ugyan­akkor­ figyelmeztette a többi országokat, hogy semmilyen fe­lelősséget nem vállal azokért az adósságokért,­­ amelyeket Smith-kormány a november 11 -i a szakítás óta magára vállalt, vagy ezután vállal magára. A bejelentés szerint semmi­féle angol árut nem szabad Rhodesiába szállítani. Eddig csak fegyverekre és vonatkozott a tilalom. kőolajra Az új embargó-rendelet február 2-án lép életb­e. Anglia ezután Rho­desiából származó árukat sem vesz át. A Reuter tájékoztatásul köz­­li, hogy 1965-ben a Rhodesiába irányuló angol kivitel értéke 31 millió fontot tett ki. x A hadsereg és a nép egységes — mondotta Sukarno DJAKARTA. (MTI) A Sukarno elnök vasárnap a djakartai Bung Carno stadion­á­ban 100 ezer ember előtt be­szédet mondott az ország veze­tő muzulmán pártja, a Nahda­­tul Ulama párt fennállásának 40. évfordulója alkalmából. Méltatta azokat a kapcsolato­kat, amelyek évtizedek alatt közte és a muzulmánok pártja között kialakultak. Félórás beszédében — ame­lyet a rádió is közvetített — cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint azt tervezi, hogy rövidesen elhagyja Indo­néziát és Tokióba költözik. Ha­sonlóképpen imperialista kohol­mánynak nevezte a nyugati hír­­ügynökségeknek azt a jelenté­sét is, hogy Sukandrio első miniszterelnök-helyettes Rómá­ba menekült, mert a hadsereg vezetői le akarnak számolni ve­le. Sukarno tagadta, hogy ellen­tétek lennének közte és a ka­tonai vezetők között. „A had­sereg és az indonéz nép egysé­ges” — jelentette ki. Végül ar­ról szólt, hogy a különböző hí­resztelések ellenére jó egészség­nek örvend és el tudja látni feladatát. Amerikai erősítés Tajvanon Az AFP hírügynökség tajpeji tudósítójának jelentése szerint az amerikai légierők tajvani parancsnoksága szombaton hi­vatalosan bejelentette, hogy „a távol-keleti amerikai állások védelmére” 130 — deszant ala­kulatot szállító — Hercules re­pülőgép érkezett a Kunhuang amerikai légitámaszpontra. Megbízható forrásokból szár­mazó értesülések szerint Taj­vanon összesen három, deszant alakulatokat szállító repülőgép­raj állomásozik, ötezer főnyi személyzettel — írja a tudósító. Az Olasz KP kongresszusa A hétfő­ délelőtti ülésen vé­get ért az Olasz Kommunista Párt XI. kongresszusa első na­pirendi pontjának vitája. Luigi Longo főtitkár zárszava után a küldöttek egyöntetűen jóváhagy­ták Longo kongresszusi beszá­molóját és az Olasz KP Köz­ponti Bizottságának téziseit. Ugyancsak egyöntetűen elfogad­ták az Olasz EP XI. kongres­­­szusának politikai határozatét. Indiai—pakisztáni baráti társaság Delhiben megalakult az in­diai—pakisztáni baráti társa­ság. M. CS. Khanna közmunka- és lakásügyi miniszter, a társa­ság alakuló ülésén felszólalva kijelentette: az egész világ né­pei elismerik, hogy a háború nem lehet vitás kérdések meg­oldásának eszköze. Ebből a szempontból kell szemlélni a taskenti nyilatkozatot is. Folytatódó agresszió és az állásfoglalások Healey tárgyalásai nyomán Kompromisszum Luxemburgban VÁRATLANNAK nem lehet nevezni Washington újabb harci lépését, a _____________________ VDK elleni bombatáma­dások felújítását, de a megjósolt eseménysoro­zat bekövetkezése — azon túl, hogy igazolja: az Egyesült Államok békekezdeményezése valóban csak kendőzése volt az igazi céljainak — általá­ban sajnálkozást és kiábrándulást keltett. Erről szólt a japán miniszterelnök, ez a véleménye hi­vatalos finn kormányköröknek. Viszont londoni hivatalosok, az AFP jelentése szerint sajnálko­zással ugyan, de egyszersmind „nagyfokú meg­értéssel” fogadták az amerikai kormány elhatá­rozását. De ez a megértés az utóbbi időben már úgyszólván hivatalból kijár Londonból Wa­shington számára. Messzire tekint William Ful­­bright, az amerikai szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke, aki a vietnami háború kapcsán kije­lentette, hogy az méregként hat az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió viszonyára. VALÓSZÍNŰLEG összefügg Londonnak Wa­shington mellett vállalt társszerepével. Healey, angol hadügyminiszter Ausztráliában, Canber­rában folytatott tárgyalása. A helyi katonai szemleírók szerint Healey tárgyalásai során szó lesz arról, hogy az észak-ausztráliai Darwinban nagy légitámaszpontot építenek, valamint, hogy az ország egyes kikötőit támaszponttá alakítják át a mozgékony angol—amerikai erők, ezen be­lül Polaris-rakétákkal felszerelt tengeralattjárók, atomfegyverrel ellátott bombázórepülőgépek, va­lamint a délkelet-ázsiai felszabadító mozgalom elleni büntetőexpedíciókat végző alakulatok cél­jára. N­­IZ­ET ELTÉRÉS­EK­ET akartak áthidalni Lu­xemburgiban a közös nia­­ci hatok, s a vasárnap hajnalban véget ért tanácskozás nem hozott kö­zeledést az álláspontok között. Franciaország és és az öt társország között furcsa kompromisszum jött létre a miniszterek tanácsa határozatainak meghozatali módját illetően. Mint ismeretes, Franciaország úgy látja, túl nagy a hatalma a végrehajtó tanácsnak a miniszterek tanácsával szemben, s ez a francia nézet szerint károsan érinti a nemzeti érdekeket. Az ötök a többség akaratával, a franciák az egyhangúan hozott döntés jogának fegyeréért hadakoznak. A lu­xemburgi értekezletre azért került sor, hogy egyrészről a francia kormány, másrészről a kö­zösség többi tagja megpróbálja egymásra hárí­tani a felelősséget a közvélemény előtt. A nézet­eltérések lényege ugyanis nem gazdasági, hanem politikai. Semmi meglepő nincs abban, hogy de Gaulle egész politikája berzenkedik a nemze­tek feletti döntések ellen — amelyet a többségi elv eredményezne —, és nem hajlandó lemonda­ni az önálló francia elhatározásról. Ami az itteni kerekasztalnál történt, az tulajdonképpen a fran­cia—amerikai viadal egyik vetülete. Az egyik álláspont teljesen kizárja a másikat, mindkét részről alapérdekek forognak kockán. Érthetően politikai kérdés az is, hogy a bevezetendő több­ségi szavazással együtt a végrehajtó bizottság elnökének, Hallsteinnek a szerepe a bizottságá­val együtt erősen megnőne. Párizs ezt is hatá­rozottan ellenzi. Mi hát a luxemburgi kompro­misszum? A rövid közös nyilatkozat leszögezi, hogy az alapellentétet nem sikerült kiküszöbölni EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN

Next