Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-11 / 9. szám
Úthálózat-bővítés —* A közvilágítás korszerűsítése Gimnázium, sütőüzem, sportpálya — Elképzelések a földgáz bevezetésére Kiskunmajsa fejlesztésének tervei, reményei Egyre több olyan nagyközség van megyénkben, amely közel áll ahhoz, hogy néhány év múlva elérje a városi rangot. Ennek legfontosabb biztosítéka a tervszerű, ütemes fejlődés, a községfejlesztési alap és az állami támogatásként kapott összegek ésszerű felhasználása. Nagyon sok minden dől el a szervezésen, a fontossági sorrend megállapításán, a kivitelezés gyorsaságán, gazdaságosságán, a saját munkaerő és anyag felhasználásán és a társadalmi munka arányán. Ezeket természetesen minden községi vezető tudja. A kérdés azon fordul meg, ki hogyan képes alkalmazni az említett ket” a gyakorlatban.„alapelve Háromszáz higanygőzlámpa Kiskunmajsa azon községek közé tartozik, amelynek vezetői nemcsak a jelen gondjaival törődnek, hanem előre látva, már a jövő évek problémái is foglalkoztatják őket. Papp Istvánnal, a községi tanács vb-elnökével, és Horváth István műszaki előadóval beszélgettünk arról, hogy milyen feladatok megvalósítása előtt állnak a kiskunmajsaiak 1967-ben. Természetesen ezt az egy évet nem lehet teljes mértékben kiragadni a fejlődési folyamatból, hiszen vannak áthúzódó beruházások és olyan létesítmények, amelyeknek az építése, tervezése az idén kezdődik. A beszélgetés során azonban mégis az útépítés és az ezzel összefüggő közvilágítási hálózat korszerűsítése került előtérbe, mint az 1967-es esztendő legfontosabb feladata. A munkát a községgazdálkodási vállalat dolgozói végzik. Az idén teljesen elkészülnek a Vorosilov utca korszerűsítésével és megkezdik a Rákóczi utca kiépítését. — Ezzel azt akarjuk elérni — mondja a vb elnöke —, hogy eltereljük a község központján jelenleg még keresztülmenő forgalmat. Útfejlesztési programunkban azonban a fentieknél több is szerepel. — A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium az idén községünk területén körülbelül két kilométeres útszakaszt épít 4,5 millió forintos beruházással — folytatja Horváth elvtárs —, s az útépítéssel együtt vállalta a szakasz csatornázását is. Ez az út Kiskunmajsa központjától a kömpöci elágazásig terjed. Lakótelep, sportpálya Az út- és járdaépítéssel egyidőben végzik el a közvilágítás korszerűsítését. A község területén ebben az évben mintegy 250—300 higanygőzlámpát szerelnek fel. A község fejlesztéséből a lakosság is kiveszi a részét. Az elmúlt évben összesen 1 millió 649 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, ami azt jelenti, hogy egy főre 141 forint jut. Nagy lehetőség nyílt erre a sportpályaépítésnél, ahol sok földmunkát kell elvégezni. Előreláthatólag a jövő tavaszra elkészülő létesítmény áyából, öltözőből áll, futballpádé létesülnek atlétikai pályák is. Az egész beruházás, körülbelül egymillió forintba kerül. Ugyancsak most kezdjük meg a Kálvária úti új lakótelep építését. A tervek szerint több, mint száz új lakás épül itt, de az igény jóval nagyobb. Az olajkutató vállalat dolgozói is ide szeretnének építeni egy kétemeletes, szolgálati lakásokból álló házat. A tárgyalások most folynak, s van remény a megvalósításra — mondja Papp István elvtárs. — Egyelőre még bizonytalan, de reménykedünk, hogy az idén elkezdhetjük egy nyolctantermes gimnázium építését. A község ezt nem bírná fedezni, állami költségből valósulna meg. Mintegy 6 millió forintba fog kerülni — veszi át a szót a tanács műszaki előadója. — Nekünk az a feladatunk, rendezzük a terepet. Ez hogy sem csekély munka, hiszen egyméteres töltést kell csinálni a kijelölt helyen. — A régi gimnázium épületét — kapcsolódik a beszélgetésbe a vb-elnök — szeretnénk orvosi rendelővé átalakítani, erre is nagy szükségünk mert van. Egyelőre annak a vizsgálata folyik, hogy műszaki szempontból ez lehetséges-e. Sütőüzem, gázvezeték Folyamatban van Kiskunmajsán egy új, korszerű sütőüzem építése, illetve a létesítmény tervezése. A beruházás munkálatait ebben az évben megkezdik. Az olajtüzelésű kemencékkel ellátott üzem hárommillió forintba kerül, s megoldja a környező kisebb községek, települések kenyérellátási gondját. Egészen távoli az az elképzelés, hogy Kiskunmajsára bevezetik a gázt. A tanácselnök elvtárs szerint ez olyan ábránd, remény, amiből két, három év múlva azért mégis lehet valami. Vannak ugyanis olyan elgondolások, hogy összekötik a szanki és az üllési (Csomgrád megye) földgázkutakat, s így a vezeték Majsán haladna keresztül. Ezzel a lehetőséggel elérhetnék a község vezetői, hogy egyelőre a középületek fűtését az olcsó és tiszta gázzal oldják meg. Az elnök elvtárssal együtt azonban hangsúlyozzuk, hogy ez még a „jövő zenéje”. Gál Sándor ffiániscikk lett a kun kalap A kun kalap készítése ma már a ritka foglalkozások közé tartozik. Néhány mestere a kiskunsági pásztoremberek, juhászok, csikósok részére gyártja a feltörekvést, szabadságot szimbolizáló magas tornyú kalapokat, az öltözék egyik rangos díszét. Szabadszálláson talán hirdetik, hogy itt dolgozik Herpai Gyula utóda, egy kunkalapos mester. A 250 éves kalapkészítő dinasztiának már nem volt férfi tagja, ezért Herpai Éva tanulta és örökölte apjától a mesterséget. Kis műhelyében évtizedek óta készíti rokonával, Berencsi Sándorral ezen a vidéken utolsóként az alföldi pásztoremberek csúcsos „süvegét”, a kunka- Berencsi Sándor formázza lapot, a kun kalapot. Id. Balázs György szabadszállási nyugdíjas pásztor alaposan szemrevételezi az új kalapot a Herpai kun-kalaposnál. Mennyit kerestünk, mit vásároltunk? Négy év a statisztikusok mérlegén A Központi Statisztikai Hivatal legújabb összesítése szerint hazánkban az elmúlt négy évben mintegy 150 ezerrel nőtt a keresők száma és jelenleg több mint 4 780 000 embert foglalkoztatnak a népgazdaság különböző területein. A legtöbben — körülbelül 1 900 000-en — az iparban dolgoznak, 181 000-rel többen, mint négy évvel ezelőtt. A mezőgazdaságban dolgozók száma körülbelül 200 ezerrel csökkent. A munkások és alkalmazottak havi átlagkeresete 1962-ben 1638 forint volt, a múlt év végén pedig elérte az 1894 forintot. Ezen belül természetesen vannak eltérések: az építőiparban például 1947, a kereskedelemben 1702, a mezőgazdaságban 1667 forint az átlagkereset. A foglalkoztatottság és a kereset növekedése lényegesen javította a családok helyzetét. A munkás- és alkalmazotti családok a négy évvel ezelőtti 46.2 helyett most jövedelmük 45,3 százalékát költik szene, míg ruházkodásra élelmi 15.5 helyett 14,8 százalékot. Pénzben kifejezve, személyenként és havonta 513 forint jut élelemre, italra, dohányra, 140 forint ruhára, cipőre, öltözködésre. A lakbér vidéken alacsonyabb, ezért a paraszti lakosság keresetének csak 6,1 százalékát költi lakbérre, fűtésre, és világításra, míg a munkások, alkalmazottak fizetésének 7,6 százaléka fedezi ezeket a kiadásokat. Tartós fogyasztási cikkeket a városi lakosság jövedelmének több mint 10, a falusiak 8 százalékért vásárolnak. A városiak kétszer annyit költenek művelődésre, tanulásra és szórakozásra, háromszor annyit közlekedésre, de alig fele annyit lakásépítésre, és telekvásárlásra mint a paraszti családok. A munkások és alkalmazottak 40, a paraszti családok több mint 50 százalékkal nagyobb összeget fordítanak lakásépítésre és telekvásárlásra, mint négy évvel korábban. (MTI) PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 35-16. Szerkesztő bizottság 16-31 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér lfa Telefon: 17-06. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj 1 hónapra 0 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: uOS Index: ISMS Füldugó Egy panaszlevélből: Miért nincs az üzletekben füldugó? Szakács: — Á, jónapot Takácskám! Jó színben van, a ripityomát neki! Takács: — Igen, eltalálta. Tíz perccel vagyok — próbareggeli után ... Hát magának, mitől van olyan jó kedve? Szakács: — Részvétem, a próbareggeli miatt.. . Tudja, minek örülök annyira? Takács: — Gondolom, elárulja. Szakács: — Képzelje. Felfedeztem 1967. első hiánycikkét Takács: — Mi az, magának ez a perverzitása? Év végén majd kiugrott a bőréből, hogy nincs narancs, holott nem szereti. A tél elején arról lamentált, hogy nincs téli gyerekkesztyű. Pedig, tudtommal, már házasember a fia. Mit fedezett fel, na? Szakács: — Előbb kérdezek, Takikám. Mondja, nem bántja magát zajártalom ebben a városi kábelben? Takács: — Elviselem. Jók az idegeim. Szakács: — Maga csak azt hiszi. Mit gondol, miért kellett magának a próbareggeli? Majd nagyot néz, ha egy szépen kifejlett fekélyről kap röntgenfotót. Én nem áltatom magam. Engem zseníroz ez a modern lárma. Mindenütt körül vagyok véve. Kezdődik otthon. Vékonyak a falak. Fiatal házasok a szomszédok. Minden áthallatszik. A feleségem még Angyali-t is elzárja a tv-ben, ha a falon túlról kifüleli a jelzéseket. Aztán legyen jó az ember, tizenöt évi házasság után... De ott a táskarádió. Az harsog a fülébe a vonaton, a buszon, a „magányos” folyóparti füzesben, a büfében ... Autók csikorognak, kukák dörömbölnek, gyárak szirénáznak ... Akar még többet? Takács: — Hagyja csak, én is ebben a világban élek. Azt azonban tudom már, hogy nem a zaj hiányzik magának. Szakács: — Tűz, tűz, majdnem eltalálta. A zaj csak ok, ami a hiánycikk-érzetemet kiváltotta. Szabad a gazda? Takács: — Szabad. Szakács: — A füldugó napjaink legégetőbb hiánycikke, kedves Takácsom. A földugó! Mert, ha lenne, ha gyártanának, egyszerű mozdulattal betenném a fülembe, és már ki is rekesztettem volna eddig is az idegzetemet romboló zajinváziót. Mást mondok. Nyáron az úszósport szerelmeseinek is éppúgy a felszereléséhez tartozna, mint a fürdőgatya. Kiszámította már valaha is, mennyi vizet kell az embernek kiráznia a füléből egyetlen strandoláson? Többé nem lenne erre gond, ha nem lenne hiány füldugóellátásban. Takács: — Úgy bepörgött Szakikám ebbe a hiánycikkügybe, hogy már látom az ez évi forradalmi újítást, amit maga fog benyújtani a találmányi hivatalba. Rájön, hogy a füldugó méretekben is lesznek aránytalanságok: előfordul nagy fül, de csak kis dugót lehet hozzá kapni. Vagy fordítva. Egy szűk keresztmetszetű fülbe beszorulhat a vastag füldugó. Ekkor jön a maga találmánya: a füldugóhúzó! Szakács: — Na ne hülyéskedjen, Takács úr. Maga nem látja ennek a kis használati cikknek a kolosszális perspektíváit. Például közéleti szerepét. Azt hiszi, olyan könnyű az embereket rábiztatni, hogy bátorítsák bírálatra társaikat? Szavakban igen. De míg a szózatok gyakorlattá válnak egyeseknél. Nos, meg kell könnyíteni az átmeneti időszakot, míg némelyek füle rááll a kritikára. Emberbaráti misszió vár itt a füldugóra. Aki úgy érzi, hogy no most mindjárt önkritikár kényszerül, ha továbbra is odafigyel a bírálatra, egyszerű, véletlen vakarózásnak tetsző mozdulattal egy pillanat alatt fülébe iktathatná a dugót Megnyugodna, csend honolna lelkében, még mosolyogni is képes volna a legkeményebb ostorozás alatt is. Takács: — Mit gondol nem olvasná le az arcokról, mit mondanak neki? Az emberek nagyon megtanulták, hogy nézzék le mások képéről, szeméről — mit gondolnak igazán róluk. Akkor már füldugóhoz valami sötét szemüveget is találjon fel. Olyat, ami sötét, de ez nem látszik, viszont a megbírált elől eltakarja a külvilágot Szakács: — Tiki-Takikám, ne izgassa magát. Nincs a füldugó mellett más védőszerre szükség. Sötét szemüvegre sem. Nem tudja, Takácskám, hogy aki a fülét bedugja a bírálat elől, az már régen szemellenzőt is hord? Tóth István