Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-25 / 144. szám

2. oRaí " NYILVÁNOSSÁG­RA hozták az új fran­cia kormány listáját. Debré külügyminisz­ter csak Pompidou köztársasági elnökkel és Chaban-Delmas miniszterelnökkel folytatott többszöri tanácskozás után volt hajlandó a külügymi­niszteri széktől megválni és elfogadni a hadügyekért felelős államminiszteri kinevezést. Az a tény, hogy az előző kormányok két igen tekintélyes tagja, Couve de Murville miniszterelnök és Jean-Marcel Jeanney nem kapott helyet az új kormányban, mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy e két politikus közvetlenül exponálta magát a de Gaulle által népszavazásra bo­cs­csátott és elutasított reformokért. Várható-e változás a francia külpolitikában a kormány jelenlegi össze­tétele következtében. A nyugat-európai fővárosokban — mint a Combat írja —, nagy megkönnyebbüléssel fogadták az új francia külügyminiszter kinevezését, valószínűleg a­ért, mert remélik, hogy változás követ­kezik be Franciaországnak a Közös Piachoz és Nagy- Britanniához való viszonyában. Bár Schuman, az új külügyminiszter hétfői nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy nem lesz változás a francia külpolitikában, a közös piaci partnerek mégis reménykednek. TEGNAP hozta nyilvánosságra az Egyesült Nemze­tek Szervezetének emberi jogok bizottsága azt a jelen­tést, amelyet egy külön szakértői munkacsoportja ké­szített Portugália afrikai gyarmatbirtokainak helyze­téről. A jelentés idézi szemtanúk vallomását a portugál­ gyarmati hatóságok embertelen módszereiről, a náci koncentrációs táborokat is felül­múló kínzásokról, amelyeket a nemzeti felszabadító mozgalom résztve­vőivel szemben alkalmaznak. Súlyosan megsértik az emberi jogokról szóló deklarációt, valamint a hadi­foglyokkal való bánásmódról szóló genfi egyezményt. A szakértő csoport az ENSZ sürgős segítségét kéri. Ugyanebből a térségből egy másik ugyancsak meg­oldásra váró kérdés szerepelt az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt A Biztonsági Tanács ülésén a rhode­­siai kérdés vitája volt napirenden. A felszólalók, első­sorban az afrikai államok képviselői a Smith-rend­­szert a hitlerizmushoz hasonlították. Hangsúlyozták, hogy a jelenlegi brit kormány által a salisbury-i lá­zadóknak tett engedmények egy új Münchenhez ve­­zethetnek. Nagy-Britannia kormánya kezdettől fogva nem arra törekedett, hogy Rhodesiában véget vessen a Smith-rezsim törvénytelen uralmának, hanem arra, hogy a lázadókkal kompromisszumot kössön. Angliá­nak ez a magatartása megnehezíti, hogy a világszer­vezet megfelelő szankciókat alkalmazzon a fajgyűlölők ellen. Dél-Afrika és Portugália pedig nyíltan szabo­tálta az ENSZ határozatainak végrehajtását és minden segítséget megadott a lázadó rhodesiai kormánynak. KÖZEL-KELETEN folytatódnak a fegyveres akciók. Keddre virradó éjjel egy egyiptomi kommandóegy­ség tüzérségi zárótűz fedezete mellett átlépte a Szuezi­­csatornát és harcba bocsátkozott a Sinai-félszigetet megszállva tartó izraeli erőkkel. Mint Kairóban kö­zölték, 22 izraeli katona vesztette életét és a különít­mény két izraeli páncélkocsit is megsemmisített. A kommandóegységek partraszállása előtt a csatorna teljes hosszában több órás tüzérségi párbaj zajlott le, s az egyiptomi ütegek több helyen lángba borították az izraeli állásokat. Kairóban elnöki rendelettel levál­tották a légierők főparancsnokát és a légvédelmi re­szortokért felelős légügyi tábornokot. Helyükre Ali Bagdadi tábornokot és Mohamed Ali Fahmi tábornokot nevezték ki. A hírügynökségek úgy értékelik a kine­vezéseket, hogy Nasszer elnök friss vért kíván önteni a légierőkbe, s emelni akarja a haderő szakmai szintjét. K. A. Befejeződött a berlini béke-világtalálkozó Győrffy Tibor, az MTI tudósítója jelenti: kedden a Dynamo Sport­­csarnokban megtartott ple­náris üléssel véget ért a négynapos berlini béke-vi­lágtalálkozó. Romes Csandra, aki a plenáris ülésen elnökölt, elmondotta, hogy a végle­ges adatok szerint a világ­találkozónak 101 országból érkezett 1201 részvevője volt — közöttük 55 nem­zeti szervezet képviselői, valamint szervezeteken kí­vülálló személyiségek. A plenáris ülés egyhan­gúlag elfogadta a berlini béke-világtalálkozó felhí­vását valamint a Vietnam­ra vonatkozó határozatát. Idegesek a megszálló izraeli hatóságok Szabotázsakció Haifában Az AFP Tel Aviv-i tudó­sítója megállapítja, hogy a hétfő esti kommandóakció­ban jelentős létszámú egyiptomi alakulat vett részt, ami minőségi válto­zást jelent a kisebb csopor­tok által korábban végre­hajtott akciókhoz képest. Kairóban az Al Gumhuri­­ja című napilap főszerkesz­tője vezércikkben méltatta az újabb katonai bravúrt. Jellemző az izraeli meg­szállás alatt álló területe­ken észlelhető idegességre, hogy az izraeli miniszter­­tanács külön rendeletet ho­zott négy háztömb és egy iskola kiürítésére Jeruzsá­lem arab negyedében. Az épületek az úgynevezett siratófal körül helyezked­nek el, amelyet tömegek lá­togatnak, s ahol nemrég arab ellenállók bombame­rényletet hajtottak végre. A hírügynökségek kedden délelőtt gyorshírben jelen­tették Tel Aviv­ból, hogy ismeretlen szabotőrök fel­robbantották a haifai kikö­tőben húzódó olajvezeték egy szakaszát. A vezeték a haifai olajfinomítótól a ki­kötőbe szállítja az olajat, amely lángra lobbant, és sűrű füstje kilométerekre ellátszott. A tűzoltóság egy órán át birkózott a lángok­kal. Kettészakadt az amerikai diákszövetség sor Kettészakadt a Students Democratic Society (SDS) nevű amerikai diák­­szervezet. A diákmozgalom szélsőjobboldalán álló cso­port, amelynek fontos sze­repe volt az elmúlt év amerikai diáklázadásaiban, chicagói kongresszusán két önálló csoportosulásra sza­kadt. A szervezet jelenlegi vezetői ugyanis a jövő prog­ramot elsősorban abban látják, hogy támogatást nyújtsanak az amerikai né­gerek harcának és mozgó­sítsanak a vietnami hábo­rú ellen. A kongresszus résztvevőinek egy másik csoportja, amely főként a maoista jellegű munkáspárt” tagjai „haladó közül került ki, ehelyett valami­féle „munkás -diák szövet­ség” megteremtését, és — az Amerikai Kommunista Párt nélkül — „a munkás­­osztály forradalmi mozgó­sítását” akarta a program­ba venni. Az SDS korábbi vezetősége, amely az első csoportot képviseli, a kong­resszus befejeztével sajtó­­konferenciát tartott, s ezen hangoztatta, hogy az egye­temi tanév kezdetére min­den bizonnyal létrejön az egység a két csoport kö­zött. 1969. jlínhw SS. met** ^ fl szabadságharcosok támadásától tart az amerikai hadvezetőség Keddre virradó éjjel tá­madásba lendültek a külön­leges amerikai alakulatok Ben Het-i táborát körül­vevő PNFF-erők. Az ame­rikai hadvezetőség B– 52-eseket, harci helikopte­reket, taktikai légierőt és nehéztüzérséget vetett be a szorongatott helyzetben le­vő tábor megsegítésére. A hazafias erők a partizán­háború taktikájának meg­felelően, miután súlyos veszteségeket okoztak a tá­bor védőinek, ideiglenesen visszavonultak. A DNFF egységei 49 nap óta tartják ostromgyűrűben a tábort. Ez idő alatt a tábor terü­letére több mint ötezer lö­vedék csapódott. A saigoni amerikai főpa­rancsnokság bejelentette, hogy súlyos helyzetbe ke­rült a Saigontól 90, illetve 120 kilométerre északra le­vő Tay Ninh és An Loc vá­rosa is. A két várost több ezer partizán vette körül, és az amerikai hadvezetőség attól tart, hogy bármelyik pillanatban megkezdődhet a hazafias erők egybehangolt támadása a városokban ál­lomásozó amerikai és sai­goni csapatok ellen. Miami utcájára zuhant a lángoló gép A dominikai repülőtársa­ság egy DC–4 típusú négy­motoros szállító-repülőgépe, amely kigyulladt motorral körözve igyekezett leszállni Miami nemzetközi repülő­terére, lezuhant a város egy forgalmas útjára, lán­goló roncsokat szórva szét négy háztömbre. A szeren­csétlenség következtében meghalt 11 ember, a gép négytagú legénysége és 7 más személy, aki éppen a lezuhanás színhelyén tar­tózkodott, vagy rombadön­­tött épületek alatt lelte ha­lálát. Attól tartanak, hogy a szám még emelkedik, mert esetleg a romok eltakarítá­sa közben újabb holtteste­ket találnak. M­érgezett a Rajna vize DÜSSELDORF Észak-Rajna-Vesztfália nyugatnémet tartomány ha­tóságai hétfő este közöl­ték, hogy a Rajna alsó fo­lyásánál több tonna dög­lött hal lebegett a víz fel­színén. Feltételezik, hogy a folyóba valahonnan erős méreg került. A rendőrség figyelmeztette Rajna menti lakosságot, hogy ne hasz­nálják a folyó vizét. A holland vízirendőrséget is értesítették a katasztrófá­ról. HÁGA (Reuter) A Rajna vizének elmér­­­geződése kedden arra kény­szerítette Hollandiát, hogy főbb városaiban elzárja az ivóvíz-utánpótlást. A méreg amelyről feltételezik, hogy növényvédőszerként hasz­nált idegölőgáz, a Reuter szerint mintegy negyven­millió halat pusztított el a Rajnában, s a döglött ha­lak inváziója hétfőn este ér­te el a holland határt. A holland hatóságok úgy in­tézkedtek, hogy a nagyvá­­rosokban a rendkívüli ese­tekre fenntartott víztartály­rendszerhez kell folyamod­ni. Felhívták az ország la­kosságát, hogy folyóvizet ne használjon semmiféle célra, még a Rajna mellékfolyói­ét sem. A holland hírügy­nökség Észak-Rajna Vesztt­­fália rádiójának közlése alapján jelentette, hogy a nyugatnémet tartomány ha­tóságai hasonló intézkedé­sekhez folyamodtak. A Raj­na torkolatánál Hollandi­ában már két hónappal ezelőtt több, Nyugat-Né­­metországból leúszott nagy acéltartályokat halásztak ki.­­ A rendőrség adatai szerint tartályok ciklopropánt tartalmaztak, amit vegyi alapanyagként alkalmaznak az Egyesült Államok „lomb­­talanítási akciói” során Dél- Vietnamban. A Pompidou-karrier közelről 1968. Gaulle nyarán, mielőtt de „a köztársaság tar­talékába” helyezte volna miniszterelnökét, az egyik nyugatnémet családi ké­volt annyi tervszerűség, magának a divatos irány­­mint véletlen, hisz néhány tatok képviselőinek rokon­­esztendős politikai pálya- szenvét. . .. , futása során megtanulta, I. Ut a Matignon-palotaig hogy pénz nélkül ebben a ________________ szakmában nem lehet tar— térnek e £?v váratlan t_ nyol világfi, a beavatott Claude Cahourt, a filológia tól sikerre számítani. Has­ fonhívást kapott de G­rille- körök kitűnő ismerője, doktornőjét, egy vidéki ár­­tatlan energiával fogott a Pompidouék bizalmából, s vos csinos, szőke, iroda- Rotschild-érdekeltségfi­lomrajongó lányát. Északi Vasutak ügyeinek 1958-ban, amikor már el­könyvelték örökös bankje feltehető: sugallatára je­lezte a nagyratörő politi­zás, aki éppen visszaté­rőben volt a politikai élet­be. Csak egy esztendeig peslap terjedelmes riportot kus terveit. Georges Pom­­közölt Pompidouról. A jó­­pidou elsőként dobta be származású Villalonga (szí- kalapját a de Gaulle zá­­nész, riporter, regényíró), vázását követő elnök rá­­nem sajnálta a dicsérő fel­­lasztási küzdelem arénájá­­t őket az akkori gaulleista­ba. A ma ötvennyolc éves kabinetelnöktől, s bizo- gaulleista pártvezér ne­ POLITIKAI ambícióit rendezéséhez, s rövidesen a dolgozott a tábornok meg­húsz évvel később, 1945- ben egyik volt iskolatár­sa, René Broulliet ébresz­tette fel Párizsban. Kere­bankház egyik léptették elő. AZ IRODALOMTANÁR­BÓL politikus, a politikus­vezetőjévé lett, majd ismét visszatért a Rotschild-bankházhoz. A pénz bűvölete akkor még erősebb volt, Rotschildék lett de Gaulle tábornok ... h.,’t, . . . pedi­g csupa előzékenység­m,,1!A í.íí,, Hinlnmác f~ OA O.lllAlg.iZgaLO lett, naVl T ~1 l,.A.­ V. mellé egy „diplomás fér­fit, aki tud írni”. Pompi­jövedelme — magyar pénz­nyára nem véletlenül írta gyedszázados politikai kar­­do’unak volt diplomája és í?JAszamilf^a ~ megköze­­lítette a 80—90 ezer forin­tot. Felesége, rokonai, s e riportja végén a jóslatnak m­erte — amit időnként a tudott írni is beillő mondatokat: „itt Rotschild bankház kedvé­ ‘ _ , utóbbi hetek megmutatták, ért és pénzéért megszakt- így kapcsolódott a poli- maga is úgy hitték, ezzel hogy Pompidou igazi ál­­tott — a csúcshoz érke­­zikába, s vált de Gaulle végleg be is futott a „ná­­lamférfiúvá érett. Nem fes­­tett. Eddigi pályafutása árnyékává a második világ- gyök” közé, hisz Rotschild­­bólintójános, aki vakon tel- előkészületnek tűnik, ne- háború utáni években avi- ék bankháza és az ellen­ből berendeztek házuk egyik emeletén egy külön lakosztályt Pompidouék számára. DE EGY idő múlva is­mét visszatért de Gaulle zászlaja alá. Miniszterel­nök lett, ebben a tisztség­­esíti de Gaulle parancsa­ kifutásnak a nagy ugrás- déki irodalomtanár, akinek őrzésük alatt álló llofran- ben Debrét váltotta fel, s a tt. Nyilvánosan olyasmit hoz, amely sikerült. A nagyapja földbérlő gazda, hia vállalat, társaság egy­ rendelkezésre bocsátott Ma­mondott, amire de Gaulle pra^ia Köztársaság elnö- apja pedig tanító volt. 1954- szerte jelent pénzügyi és tignon-palotát saját környezetében soha egyet­ . . .. ben hátat fordított a po- politikai hatalmat a fran­lon vezető, sem merészke­ 1­o­litikának, ezúttal ismét egy cia nagytőke élvonalában, dett eddig: „Úgy döntöt- 23 éves korában szerzett véletlen találkozás követ- Pompidou politikai néze­tem.” Valószínű, hogy tanári diplomát a francia, keztében. Egyik volt egye­­teit ez a helyzet határoz-Pompidounak lesz még bő- latin és görög nyelvből, temista barátja bemutatta­ta meg a gaulleista párt festők hatalmas képei­ben alkalma döntéseket Marseille egyik középisko­­luy de Rotschild bankár­ későbbi harcaiban. Kitűnő falon vagy a hatalma hozni. Franciaország szá­­jájába nevezték ki. iroda- nak, aki éppen egy „új taktikai érzékkel szolgálta ezüst cigarettás doboz, tele mára — úgy vélem — nem lomtanárnak. Egy évvel embert’ keresett vállalko­ a pénzarisztrokráciát, s Winston cigarettával, is lenne rossz.” később feleségül vette — a zásai számára. Pompidou ugyanakkor a művészek, amelyből körülbelül ötve­ A PÁRIZSBAN élő spa- szülők akarata ellenére — elhatározásában bizonyára írók körében is kivívta nőt szív naponta. rendelkezésre bocsátott Ma­ízla szerint rendeztette be. E­hez az ízléshez a XV. La­jos-asztal éppúgy hozzá­tartozik, mint az absztro Binh asszony nyilatkozata A demokratikus Berlin­ben tartózkodó Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-viet­nami Köztársaság ideigle­nes forradalmi kormányá­nak külügyminisztere hét­főn felszólította az Egye­sült Államokat és szövet­ségeseit, hogy teljes egé­szében és minden feltétel nélkül vonják ki a Dél- Vietnamban állomásozó csa­­pataikat. A külügyminiszter­ asz­­­ony hangoztatta: Nagyra t­ékelj­ük, hogy a moszk­­v­ értekezleten képviselt i kommunista és munkás­őrt egyhangúlag elfogá­st nyilatkozatban biztosí­­ttta támogatásáról a dél­vietnami lakosság nemzeti felszabadítási mozgalmát, és az újonnan alakult forra­dalmi kormányt.

Next