Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-10 / 58. szám
4. oldal Aránytalanságok a vadgazdálkodásban A megyében vadgazdálkodást és vadászatot az állami erdőgazdaságok, Kunbajai Állami Gazdaság, valamint az államtól bérelt területein, több mint 1 millió holdon, 36 apróvadas és 1 nagyvadas területen működő vadásztársaság folytat. Van ezenkívül még négy úgynevezett bérkilövő vadásztársaság, amely saját területtel nem rendelkezik. Noha a vadgazdálkodás termelési értékét tekintve nem nagy tétel, társadalmi hatása azonban jelentős. Nemcsak esztétikai és kultúrérték, de idegenforgalmi vonzerő is. Jó és rossz A társaságokba tömörült, 1500 megyénkben élő vadász szervezeti életét a MAVOSZ megyei intéző bizottsága fogja össze. Feladatai közé tartozik vadgazdálkodás távlati célú kitűzéseinek kidolgozása és e célok megvalósítása érdekében a szervezés, irányítás, érdekképviselet. Működéséhez pénzügyi alapot a tagdíjak, valamint a vadgazdálkodásból származó bevételek nyújtanak. Az intéző négyévenként bizottságot a összehívott küldöttértekezletek választják meg. A jelenlegi intéző bizottság alkalmasnak mutatkozik feladata betöltésére, mert számos kezdeményezést tett máris. Előrelépés tapasztalható a vadásztársaságok munkájában is. Fellelhető ittott azonban még a szervezetlenség, hiányzik rendszeres ellenőrzés, nagy a mérvű a differenciálódás közöttük. A dunavecsei Kossuth Vadásztársaság nemcsak a mesterséges fácántenyésztésben ért el kiváló eredményeket, de a mezőgazdasági üzemekkel is jó kapcsolatot alakított ki. Ennek eredményeként teljesíteni tudta a tervét. Az 1970. évi bevételét csaknem 800 ezer forintban határozta meg, ugyanakkor e vadásztársasággal szomszédos solti Dózsa anyagi csődbe került, nem tudott vadőrt tartani és takarmány hiányában elmaradt a vadak téli etetése is. Idegenkednek az újtól tól A vadásztársaságok elkészített távlati tervekben akadnak hibák. Idegenkednek például a mesterséges fácántenyésztéstől. Tavaly is mindössze csak 5 vadásztársaság vette igénybe a MAVOSZ igen előnyös hitelakcióját. A vadgazdálkodás helyzetének tanulmányozásánál abból kell kiindulni, hogy az állomány a biológiai életközösség szerves részét képezi és ennek következtében szorosan kapcsolódik a mező- és erdőgazdasághoz. Fel kell tehát mérni a terület termőhelyi viszonyait, növény- és állatvilágát, meg kell határozni a vadak várható takarmányszükségletét. Ha ennek alapján vizsgáljuk a helyzetet, még akad bőven tennivaló. Például a fácán- és fogolyállomány jelentősen alatta van a létszámnak, amelyre lehetőség lenne. A megye vadásztársaságainak törzsállománya tavaly fácánból 60 ezer, fogolyból pedig 50 ezer volt. Nemcsak az állomány létszáma alacsony, hanem kedvezőtlen a területi eloszlás is. Ugyanakkor a nagyvadállomány: a szarvas, őz és vaddisznó jelentős mértékben gyarapodott és néhol jelentős kárt okozott a mező- és erdőgazdálkodásban. A gemenci példa Szükségessé vált tehát az aránytalanságok felszámolása. A fácántörzsállomány például legalább 1* ezer darabra fejleszthető. A Gemenci Erdő- és Vadgazdaságban tenyésztelep van, jelentős Ez segítséget adhat a nagyobbfokú elszaporításhz. A fogolyállományt százezer darabra lehetne növelni. A mezei nyúl a tavalyi 60 ezerről mintegy 90 ezerre szaporítható. A szarvas- és az őzállomány fejlesztésénél előbbre léphetünk, a vadés disznót pedig teljes mértékben ki kell szorítani az apróvadas területekről. A Kiskunsági Állami Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság elszigetelt dámvadállományát is érdemes gyarapítani. Tisztázásra vár még számos tenyésztési és vadegészségügyi kérdés. vábbfejlesztésre szorulnoa vadgazdálkodás technológiája, s az gazdálkodáshoz eredményes szükség van megfelelően képzett szakemberekre is. Nincs kellően megoldva a hivatásos vadászok továbbképzése, valamint jobban figyelembe kellene venni annak a területnek vadgazdálkodási sajátosságait, ahol dolgoznak. Bízunk benne, hogy a tervek végrehajtásával jelentősen növekedik a vadgazdálkodásból származó jövedelem. BERKI ENDRE a megyei pártbizottság politikai munkatársa Tojásgyárban Új falak közé kerültek a korszerű berendezések. Az életveszélyessé vált régi épületből modern üzemrészbe költöztették át a tojásfeldolgozó a Baromfiipari gépsorokat Országos Vállalat kecskeméti gyárában. És ami a legfontosabb: megfelelő körülmények között dolgozhatnak a munkások. Az üzemben február közepén megkezdték a termelést. Azóta már sok millió, szinte teljes egészében a mezőgazdasági nagyüzemekből származó tyúktojást lámpáztak, osztályoztak és csomagoltak itt. Gépek osztályozzák nagyság szerint a tojásokat. Az új üzemépület. Pásztor Zoltán felvételei Nyílt levél egy tömetőgazdászhos Akinek tömegiszonya van ,nagyon-nagyon külö nős betegségben szenved ön. És már szenvedett öt-hat évvel ezelőtt is. Nem tudom, emlékszik-e — én jól emlékszem —, együtt motoroztuk végig a tsz őszülő határát, keresztül-kasul a dűlőutakon, kucorogtam hátul a Pannónia piros műbőrülésén, s közben nagyokat zöttyentünk a kátyúkban. Messze jártunk már, a községtől hat-hét kilométerre legalább, amikor feltűnt a több mint száz asszony, lány rikító csapata, éppen szedték a krumplit. Kérésemre megálltunk. Mondtam, menjünk közelebb hozzájuk. S erre az ön arca egy pillanatra megrándult és ezt mondotta: „Menjen csak nyugodtan, beszélgessen velük. Én maradok. Nekem tömegiszonyom van”. Megvallom, kissé furcsának találtam a kifogást, de aztán valahogy tréfára vettem az egészet, vagy talán arra gondoltam, haragosa van az asszonyok között — egyszóval, nem tulajdonítva nagy jelentőséget az ügynek, napirendre tértem fölötte. Hanem a minap, egyik riportutam alkalmával, szóba került az ön személye, s az illető, akivel beszélgettem, csak úgy mellékesen megjegyezte: „A főagronómusnak meg az a nagy baja, hogy tömegiszonya van.” A fent leírt, öt-hat év előtti élmény csak ekkor merült fel bennem a tudatalatti zónákból, mintegy a hívó szóra. És ekkor megértettem: az ön akkori kijelentése bizony több figyelmet érdemelt volna a részemről. Újabban tűnődöm ezen — bepótlandó korábbi mulasztásomat —, talán többet is a kelleténél, ön még fiatalembernek számít, s mint főmezőgazdász, bizonyára felsőfokú végzettséggel rendelkezik, így hallania kellett arról, hogy a tömegek az emberiség eddigi történelme során már csináltak egyet, s mást. Évszámokat emlegessek? 1789... Vagy 1917 ... De ha kívánja, közelebbi érveket is találunk. Mit gondol, abban a tszben, ahol ön fontos vezető beosztást tölt be, ki termeli meg az árut, ki neveli fel a jószágokat? A természetfelelős? A vezetők? A gépek, a vegyszerek? Bizony, a tagság. A szövetkezet gazdái — ha még nem felejtette Hogy együttesen volna el, tömeget is alkotnak? Meglehet. De külön-külön mindegyik egyén — a költő szavával élve: egyedi példány —, s végzett munkája után jogot formál az emberi méltóságra. Szánalmat ébreszt az ön különös betegsége, a megvetett „tömegben” pedig még ellenszenvet is. Ezt éreznie kell. Úgyszintén azt is, mennyire nem célravezető, ha a tagságot ekképpen sürgeti a hatékonyabb munkára: „Azt küldök el, akit akarok! Annyi itt az ember, mint a sz...” Nos, ha arra gondolok, hogy az ilyen és hasonló kijelentések a közelmúlt történelméből is visszacsengenek, a hideg szaladgál a hátamon. Az ilyen magatartás, mint az öné, több mint aszociális. Ehhez képest már az csak egyfajta grófi allűrisnek számít, hogy ön a kétkezi dolgozó tsz-tagokkal nem fog kezet, arra hivatkozván, hogy azok mielőtt megmarkolják a szerszámnyelet, beleköpnek a tenyerükbe. Nem, ehhez nem fűzök kommentárt, az érvek túlságosan elcsépeltek ... Mélyreható tanulmányt igényelne, hogy ön, mint falubeli születésű „parasztgyerek”, miként vette fel ezt az Eszterházyakét megcsúfoló arisztokratikus magatartást. De bízom benne, hogy az eddigiből is ért. Elhiszem, hogy ön a Holdon kitűnően érezné magát, bár újabban ennek a „vidéknek” is akadnak néhanapján látogatói. Ám itt kell élnie, ezen a „nyomorúságos” földtekén, hangyabolyként nyüzsgő tömegek között. Mit javasolhatnék hát? Talán azt, hogy beszélje be önmagának: része a tömegnek, a nagyobbnak és a kisebbnek egyaránt. S ha nagyon akarja, egyszer majd megérti, hogy köze van hozzá... Hatvani Dániel 1970. március 10. kedd A tőkés világ kulisszái mögött Milliárdok - ipari A világpiaci verseny egyre élesebb és az sem túlzás, ha kegyetlennek minősítjük. A tőkés vállalatok érthető okokból féltve őrzik gyártási titkaikat, ugyanakkor az ipari kémkedés hatalmas méreteket ölt. Ezekről némi fogalmat alkothatunk, ha ismertetjük egy francia újságíró tanulmányát, amelyben a nyugati cégek ipari kémkedéseinek módszereivel foglalkozik. Franciaországban — írja Jacques Bergier — körülbelül ötvenezer kém fürkészi az ipari titkokat. Nem válogatnak az eszközökben. Hasonló történik sok más országban is. Az ipari kémkedés már-már nagyobb arányú és fontosabb a katonainál, milliárdokat fektetnek bele. AZ ABLAKON ÁT Az ipari kémkedés — az elektronika vívmányainak felhasználásával — ijesztő arányokat ölt. Elöljáróban egy eset a megbízható londoni Times hasábjairól. Egy tanúvallomásra jelentkező mérnök kijelentette, hogy a vállalatuk tökéletesített egy berendezést, amelynek segítségével ablakon át, néhány száz méternyi távolságra láthatatlan lasersugár bocsátható ki. Az ilyen sugár — az üvegről visszatükröződve — ugyanilyen távolságra közvetíti azokat a szinte észrevehetetlen rezgéseket, amelyeket a hang az üvegen okoz, egyben vetítve a helyiség belsejében levő fénysugarakat. Ennek következtében televíziós képernyőn jelenik meg mindannak részletes képe, ami az adott helyiségben akár nappal, akár éjszaka történik — anélkül, hogy az ottlevők csak sejthetnék is a „leskelődést”. A CIA-nak, az Egyesült Államok kormánya hírszerző ügynökségének birtokában van egy olyan berendezés is, amely tíz méternél jóval messzebbről észleli az ablaküvegek rezgését, s így lehallgató a hangszigetelt teremben folytatott beszélgetés. adókészülék A ZAKÓBAN Amit eddig elmondtunk, az nem tudományos fantasztikum. Több állam nagykövete talált dolgozószobájában rádióadókat, amelyek ki tudja hová közvetítettek minden elhangzott szót. Egy fogadáson Martini-koktéllel teli pohárban fedeztek fel rádióadót: a cseresznyébe szúrt fém fogpiszkáló játszotta az antenna szerepét. Ma nagy mennyiségben árulnak tvadókat, amelyeket az ember becsomagolva akár a hóna alá csaphat. Cigarettatárcákba rejtett magnetofonok is kaphatók. Egy szabó a nagy amerikai társaságok vezetői számára készített öltönyöket, és a bélésekbe nyomtatott áramkörös lapos rádióadókat varrt be. Ezek az adók mindent közvetítettek, amit az igazgatótanácsok értekezletein megbeszéltek, természetesen sokkal intimebb dolgokat is. Nincs többé magánélet, és ez rendkívül aggasztó. A GYILKOSSÁG SEM RITKA Egyáltalán nem tudni, hány rejtett tv-kamera figyeli a nyugati államok lakóit. Legálisan működnek minden önkiszolgáló boltban, de üzemelnek az ipari társaságoknál is, hogy titkokat lopjanak — ami már törvényellenes. Az USA- ban legalább negyven olyan társaság működik, amelyeknek legfőbb üzlete az elektronikus kémkedési berendezések árusítása. Egy tekintélyes detroiti gyárban kilenc rejtett tv-kamerát találtak a rajzterem ventillátoraiban. Minden lefényképezett tervet nyomban eladtak a konkurrenciának. A francia publicista keserű iróniával tanácsolja: fontosabb esetekben célszerű rábeszélni a versenytársat, hogy vegyen meg olyan páncélszekrényt, amibe előzőleg kamerákat építettek be. A kamerák azután megmutatják a legtitkosabb okmányokat is. Angliában évente több száz lehallgató készülékre adnak ki működési engedélyt, de a legtöbb ilyen berendezés illegálisan dolgozik. Az utóbbi években a műszaki fejlesztés révén kialakított gyártmányok, technológiai eljárások és kutatási eredmények lopását leplezték le, egyebek között egy újfajta elektroncsőét, különleges üvegmintákét és repülőgépmakettekét. Az effajta „üzletben” nemcsak lopás, hanem gyilkosság is előfordul. Általában egyre több bíráló szó hangzik el arról a társadalomról — a kapitalista rendszerről — amelyben annyi más emberi szépséggel együtt megszűnik a magánélet is. H. F.