Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-16 / 13. szám
S »Mal Singapore-ban, annyi Jealand regény színhelyén különös kötélhúzás folyik: j Ebben a hatalmas ázsiai kikötővárosban megkezdődött a Brit Nemzetközösség, a Commonwealth kilenc napra tervezett csúcsértekezlete. A Commonwealth érdekes, meglehetősen egyedi szervezet: Angliának és számos egykori gyarmatának sajátos tömörülése. Működésére egyre jobban rányomja bélyegét az a mindmáig feloldhatatlan helyzeti és ebből következő érdekellentét, amely a brit oroszlánt elválasztja múltbéli — sőt, sok tekintetben mai — zsákmányától. London és a többi tagállam kormányai között a viszony természetesen eddig sem volt felhőtlen, a közelmúlt történetében sem ritkák a meglehetősen viharos Commonwealth-konferenciák. Az utóbbi időben azonban ehhez az amúgyis súlyos örökséggel terhelt viszonyhoz új problémák járultak. Ezek közül három legjelentősebb kérdés a következő: 1. A nyári választásokon emlékezetes módon, váratlanul megbukott Harold Wilson munkáspárti kabinetje és a tory „árnyékkormány”, Edward Heath pártvezérrel az élen, előlépett az árnyékból. Heath beköltözött a kormányfők hagyományos rezidenciájába, a Downing street 10-be és már első nyilatkozataiból kitűnt, hogy a nemzetközösségi tagállamoknak még nehezebb dolga lesz vele, mint Wilsonnal volt. A konzervatív kampány egyik kulcsfigurája az az Enoch Powell volt, aki az amerikai Délre emlékeztető fajüldöző demagógiával igyekezett — nem mindig sikertelenül — konzervatív voksokat szerezni. A toryk olyan törvényeket hoztak, amelyek nagymértékben megnehezítették a Commonwealth-országokból érkező bevándorlók angliai letelepedését. Mindez tovább bonyolította a szervezeten belüli helyzetet, de az igazi dilemma csak ezután következett. 2. A tory-kormány első külpolitikai lépése az volt, hogy „az Indiai-óceánon kialakult veszélyes helyzetre” hivatkozva felújította a fajüldöző dél-afrikai rezsimnek szánt fegyverszállítmányokat. A színes bőrű tagországok természetesen nem nézhették — nem is nézték — tétlenül, hogy brit fegyverekkel szilárdítsák meg egy elnyomó kisebbség uralmát a hatalmas néger többség felett. Kenneth Kaunda zambiai elnök vezetésével azonnal összpontosított akció indult a londoni terv megváltoztatására, eddig sikertelenül. Heath már elmondta beszédét Singapore-ban és egyszerűen nem, említette ezt a kulcskérdést. Nem nehéz megjósolni hogy Singaporeban ez lesz a főtéma, amely kihathat a szervezet egész jövőjére. Annál is inkább, mert 3. Nagy-Britannia egyre közelebb kerül a Közös Piachoz. Belépése a nemzetközösségi tagállamokat megfosztaná a tagságukból következő gazdasági előnyöktől, viszont meghagyná annak valamennyi hátrányát. (C. P.) et Singapore-Sian? VUXj^ NDK—NSZK eszmecsere Pénteken délelőtt megkezdődött a bonni kancellári hivatalban az NDK és az NSZK eszmecseréje delegációjának A Michael Kohl minisztertanácsi államtitkár vezette NDK-küldöttség kevéssel 11 óra előtt érkezett meg gépkocsikon Bonnba. A kancellári hivatal előtt váltákozó újságírók kérdései elől Kohl államtitkár azzal tért ki, hogy a megállapodás értelmében az eszmecsere bizalmas. Az NDK küldöttséghez tartozik Kohl-on kívül Seidel, az NDK külügyminisztériumának nyugatnémet osztályáról, valamint Görner, aki a közlekedésügyek szakértője. Az eszmecsere Kohl és Bahr államtitkárok négyszemközti beszélgetésével kezdődött meg. A háromnegyedórás eszmecsere után kiadott kommüniké csupán azt közli, hogy a két küldöttség január 26-án ismét találkozik, ezúttal Berlinben. Egon Bahr bonni államtitkár a találkozó után újságíróknak kijelentette, hogy reméli: a január 26-i berlini találkozó után Kohl államtitkár később ismét Bonnba látogat el Bahr ezzel közvetett módon arra célzott, hogy a két német állam tárgyalásait hnem abb I időn át folytatni fogják. ‘ Irans Az asszuáni vízierőművet pénteken reggel ünnepélyes külsőségek között avatták fel. Jelen volt Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Anvar Szadat, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke. Megjelentek az egyiptomi alelnökök, miniszterek és más vezetők, a Podgornij kíséretében levő szovjet hivatalos személyiségek, Szudán, Líbia és Szomália küldöttségei, a diplomáciai testület tagjai, az egyiptomi társadalom képviselői, a szovjet szakemberek. Anvar Szadat és Nyikolaj Podgornij ünnepélyes külsőségek között leleplezte a Nasszer nevét viselő asszuáni gát építésének tiszteletére elhelyezett emléktáblát. Délután aláírták a szovjet—egyiptomi deklarációt az asszuáni hidroenergetikai rendszer építésének sikeres befejezéséről és üzembehelyezéséről. A deklaráció hangsúlyozza, hogy az asszuáni gát és a vele is összefüggő objektumok építése során még jobban megszilárdultak a baráti kapcsolatok a Szovjetunió és az EAK népei között. A deklarációt ünnepi keretek között írta alá Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Anvar Szadat, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke. fajnali támadás - Libanon © Jen Izraeli rohamcsapatok péntekre virradóra megtámadták Libanont, és 40 kilométer mélységben az országba hatoltak. A helikopterekkel támogatott izraeli csapatok elérték Szarafand városát, ahol lőni kezdték a város térségében levő Palesztinai menekülttáborokat. A harcokról hivatalos jelentést nem adtak ki, de jól értesült források úgy tudják, hogy az újabb izraeli agresszió legújabb 10 halálos és több tucatnyi sebesült áldozatot követelt. Az AFP szerint hajnalban Bejrút repülőterét lezárták. Ez az intézkedés — hangoztatja a hírügynökség*—, a fővárostól mintegy 50 kilométer távolságra folyó harcokkal függ össze. Az AFP úgy tudja, hogy pénteken reggel a libanoni minisztertanács rendkívüli ülést tartott. Libanon az újabb izraeli agresszió miatt tiltakozik a Biztonsági Tanácsnál, de a Tanács összehívását nem kéri. A Reuter legújabb jelentése szerint reggel Szafarand térségében folytatódtak a harcok. Hozzáfűzi, hogy a bejrúti repülőtér megtámadása — tehát 1988. decembere — óta izraeli csapatok még sohasem hatoltak ilyen mélyen libanoni területekre. Angela Davis szabadságáért Számos ismert európai értelmiségi, mint az Unita közölte , felhívással fordult az amerikai közvéleményhez, s aggodalmát fejezte ki Angela Davis sorsa miatt, akit Kaliforniában halálbüntetés fenyeget. A felhívást többek között Lukács György, Fischer Annie, Jancsó Miklós, Kovács András, Lengyel József, Rolf Hochhuth, Elsa Morante, Pjotr Kapica, Ernst Bloch, Heinrich Böll és még sokan mások írták alá. 1971. Januir l«, szombat az SZKP XXIV. kongresszusának eiikászlilelei MOSZKVA. Újabb szakaszába érkezett az SZKP XXIV. kongresszusának előkészítése. Megkezdődtek országszerte a területi pártkonferenciák. A Pravda részletes beszámolót közölt az andizsáni, a horezmi, az adzsariai és a dél-oszéti területi pártértekezletekről. Az SZKP KB lapja rámutat: a viták középpontjában a resszusi előkészületek, kongaz idei népgazdasági terv teljesítésének feladatai, a gazdasági és kulturális építés pártirányítása további megjavításának, valamint dolgozók kommunista nevelésének tennivalói állnak. üzletek és iskolák Erói zárva vannak A jordániai hatóságok és a Palesztinai ellenállók között szerdán aláírt egyezményt követően a legfelsőbb arabközi ellenőrző bizottság Jordániában ismét folytatja tevékenységét, jelentette be Ahmed Heimi tábornok, a bizottság katonai megfigyelő csoportjának vezetője. A két fél a katonai megfigyelő csoport felügyelete alatt hozzálátott az egyezmény előírásainak végrehajtásához. Jordániában az élet mindinkább visszatér normális medrébe — mondotta a tábornok —, de hozzáfűzte, hogy az üzletek és iskolák többsége még mindig zárva várt. Ammanban egyelőre nem tudják, hogy Ladgham, a legfelsőbb arabközi ellenőrző bizottság tunéziai elnöke mikor tér vissza a jordániai fővárosba. • A jordániai egészségügy minisztérium pénteken közölte, hogy a Palesztina ellenállók és a jordániai hadsereg közötti legutóbbi összetűzésnek 66 halálos és sebesült áldozata van. óvatos WASHINGTON. Hegyezte, hogy a Szovjet William Rogers amerikai unió kifejezte hajlandósákülügyminiszter pénteken i gát egy békerendezés ga reggel nyilatkozott a CBS rantálásában való részvételevíziónak. Rogers úgy vélte, hogy a tele”. Jarring-missziónak „Van bizonyos esélye’ a sikerre”. Eredményként könyvelte el, hogy 5 hónap óta tűzszünet van és a felek felvették az érintkezést egymással a Jarring-misszió keretében. Mint hangoztatta, az USA a maga részéről „csendes diplomáciával” kíván hozzájárulni az eszmecseréhez. Az amerikai külügyminiszter szerint egy békefenntartó erő létrehozásának érdemi megtárgyalására még nem érkezett el az idő, először a Jarring-misszió keretében kell haladást elérni. Utalt arra, hogy megfelelő szakaszban, a Janing-misszió munkájával párhuzamosan „négyhatalmi keretek között folytathatnak majd erről konzultációt. Rogers ebben az összefüggésben ismét meg- Muskie a Kremlben Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke pénteken a Kremlben fogadta Muskie amerikai szenátort és Avej Jeff Harrimant, az ismert demokratapárti személyiséget, az Egyesült Államok egykori moszkvai nagykövetét. Muskie rövid látogatásra érkezett a Szovjetiunióba. Mint Moszkvából jelenők, a nem hivatalos beszélgetés során érintették a nemzetközi helyzet és a szovjet—amerikai kapcsolatok számos időszerű kérdését. (MTI) Magyarok és finnek Fock Jenő miniszterelnökünk közeli finnországi látogatása része annak a magas szintű megbeszéléssorozatnak, amely évek óta folyik Magyarország és Finnország vezetői között. Érdemes ennek az eszmecserének néhány mozzanatát felidézni. 1988. októberében Ahti Karjalainen akkori finn külügyminiszter Budapestre érkezése nyitotta meg a két ország államközi kapcsolatainak legújabb szakaszát. 1989. szeptemberének utolsó heteiben Kekkonen finn köztársasági elnök látogatta meg hazánkat. Tavaly nyáron Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke vezetésével magyar küldöttség járt az északi országban. A magas szintű megbeszélések eredményeként előbb ötéves hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodás született, majd pedig gazdasági, ipari és műszaki , együttműködési egyezményt írtak alá. 1969 őszén megállapodás született a két ország között a vízumkényszer kölcsönös megszüntetéséről. Ha miniszterelnökünk mostani úticéljáról, Finnországról — és általában, ha a finn—magyar kapcsolatokról — esik szó, múltról és jelenről együtt szokás beszélni. Nem is alaptalanul. Az évezredes közös múlt, rokonságunk tudata, érzelmileg is színezi jelenlegi reális politikán nyugvó együttműködésünket. Urho Kaleva Kekkonen elnök magyarországi tartózkodása idején így fejezte ki ezt a gondolatot: ..Rokonságunk nemcsak a már régóta tudományosan bizonyított eredettényezőn és nyelvrokonságunkon alapul, hanem — ami ennél is fontosabb: — kölcsönös szimpátiánkon, élénk kulturális és kereskedelmi kapcsolatainkon, valamint azonos felfogásunkon a béke megőrzésének és elősegítésének fontosságát illetően.” Az elmúlt két esztendő során kommentárokban és hírekben gyakran került egymás mellé a két város — Budapest és Helsinki — neve. A Varsói Szerződés tagállamainak budapesti felhívása, az arra elsőként érkező finn visszhang Európa biztonságának, az összeurópai értekezletnek ügyét egyengette. A budapesti felhívás azóta szinte szimbólumrá — a békés egymás mellett élés elvének egyik jelképévé — vált. Helsinkiből pedig több új javaslat érkezett azzal pozitív szándékkal, hogy minél előbb megvalósulhasason a kontinens államainak nagy tanácskozása. De a magyar és a finn külpolitika nemcsak tágabb hazánk — Európa — békéjéről vall hasonló felfogást, hanem közelálló álláspontot képvisel a világ jelenlegi tűzfészkeinek — az indokínai és a közel-keleti válság felszámolását illetően is. A magyar—finn kapcsolatok alakulása igazolta egyúttal azt is, hogy a biztonságra, a békés egymás mellett élésre törekvés olyan összekapcsoló elv, amely a nemzetközi politika ugyanazon áramlatához kapcsolhat különböző társadalmi berendezkedésű országokat. A magyar—finn viszony tulajdonképpen világméretekben is pozitív példa lehetne. Megérné az alaposabb elemzést annak vizsgálatára: hogyan jöhet létre ez a harmonikus együttműködés más más társa lakni, berendezkedésű rendszerek között? Melyik az a döntő ok, amely ezt indokolja? A történelmi hagyomány? Igen, vannak közös hagyományaink. Bizonyos külsődleges jegyek? Ilyenek is vannak. Mindkét ország európai, kis lélekszámú állam. Néhány gazdasági mutató? Finnország gazdasági struktúrájában éppúgy, mint hazánkéban, nagy szerep jut a külkereskedelemnek, a más országokkal való gazdasági együttműködésnek. Bőven lehetne sorolni az összetartó, az egymásra utaló tényezőket. A leglényegesebb azonban minden bizonnyal az, hogy országaink vezetőinek találkozásai erősítik a reményt: közös erőfeszítéseink nyomán közelebb kerülhet a kontinentális konferencia időpontja. Államközi kapcsolataink erősödését, a gazdasági szálak gyarapodását a dolgok természetes rendje szerint a nagyobb kulturális csere, a nagyobb idegenforgalom is kísérte. Kállai Gyula „népi diplomáciának” nevezte a tömeges utazásokat, a két országban élő emberek személyes eszmecseréjét. A „népi diplomaták” száma országainkban minden bizonnyal a jövőben még szaporodni fog. Fock Jenő látogatása része — és fontos állomása — egy folyamatnak, a magyar—finn együttműködésnek. Két kis állam magas szintű konzultációjára kerül sor Helsinkiben. Mégis — éppen a magyar—finn kapcsolatok példamutató jellegéből, országaink közös, kitartó erőfeszítéseiből következően — túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Európa és a béke szempontjából egyaránt fontos megbeszélések lesznek majd az északi rokonnép fővárosában. K. A t