Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-16 / 13. szám

S »Mal Singapore-ban, annyi Jealand regény színhelyén különös kötélhúzás fo­lyik: j Ebben a hatalmas ázsiai kikötővárosban megkezdődött a Brit Nem­zetközösség, a Common­wealth kilenc napra ter­vezett csúcsértekezlete. A Commonwealth ér­dekes, meglehetősen egye­di szervezet: Angliának és számos egykori gyar­matának sajátos tömörü­lése. Működésére­­ egyre jobban rányomja bélye­gét az a mindmáig felold­hatatlan helyzeti és eb­ből következő érdekellen­tét, amely a brit orosz­lánt elválasztja múltbéli — sőt, sok tekintetben mai — zsákmányától. London és a többi tag­állam kormányai között a­­ viszony természetesen ed­dig sem volt felhőtlen, a közelmúlt történetében sem ritkák a meglehető­sen viharos Common­­wealth-konferenciák. Az utóbbi időben azonban ehhez az amúgyis súlyos örökséggel terhelt vi­szonyhoz új problémák járultak. Ezek­ közül három legjelentősebb kér­­­dés a következő: 1. A nyári választáso­kon emlékezetes módon, váratlanul megbukott Ha­rold Wilson munkáspárti kabinetje és a tory „ár­nyékkormány”, Edward Heath pártvezérrel az élen, előlépett az árnyék­ból. Heath beköltözött a kormányfők hagyományos rezidenciájába, a Dow­­ning­ street 10-be és már első nyilatkozataiból ki­tűnt, hogy a nemzetkö­zösségi tagállamoknak még nehezebb dolga lesz vele, mint Wilsonnal volt. A konzervatív kampány egyik kulcsfigurája az az Enoch Powell volt, aki az amerikai Délre emlé­­keztető fajüldöző demagó­giával igyekezett — nem mindig sikertelenül — konzervatív voksokat sze­rezni. A toryk olyan tör­vényeket hoztak,­­ ame­lyek nagymértékben meg­nehezítették a Common­­wealth-országokból érke­ző bevándorlók­­ angliai letelepedését. Mindez to­vább bonyolította a szer­vezeten belüli helyzetet, de az igazi dilemma csak ezután következett. 2. A tory-kormány első külpolitikai lépése az volt, hogy „az Indiai-óceánon kialakult veszélyes hely­zetre” hivatkozva felújí­totta a fajüldöző dél-afri­kai rezsimnek szánt fegy­­verszállítmányokat. A szí­nes bőrű tagországok ter­mészetesen nem nézhet­ték — nem is nézték — tétlenül, hogy brit fegy­verekkel szilárdítsák meg egy elnyomó kisebbség uralmát a hatalmas né­ger többség felett. Kenneth Kaunda zam­biai elnök vezetésével azonnal összpontosított ak­ció indult a londoni terv megváltoztatására, eddig sikertelenül. Heath már elmondta beszédét Singa­­pore-ban és egyszerűen nem, említette ezt a kulcs­kérdést. Nem nehéz meg­jósolni hogy Singapore­­ban ez lesz a főtéma, am­ely kihathat a szerve­zet egész jövőjére. Annál is inkább, mert 3. Nagy-Bri­tannia egy­re közelebb kerül a Kö­zös Piachoz. Belépése a nemzetközösségi tagálla­mokat megfosztaná a tag­ságukból következő gaz­dasági előnyöktől, viszont meghagyná annak vala­mennyi hátrányát. (C. P.) et Singapore-Sian? VUXj^ NDK—NSZK eszmecsere Pénteken délelőtt meg­kezdődött a bonni kancel­lári hivatalban az NDK és az NSZK eszmecseréje­ delegációjának A Michael Kohl minisz­tertanácsi államtitkár ve­zette NDK-küldöttség ke­véssel 11 óra előtt érkezett meg gépkocsikon Bonnba. A kancellári hivatal­­ előtt váltákozó újságírók kérdé­sei elől Kohl államtitkár azzal tért ki, hogy a meg­állapodás értelmében az eszmecsere bizalmas. Az NDK küldöttséghez tartozik Kohl-on kívül Sei­del, az NDK külügyminisz­tériumának nyugatnémet osztályáról, valamint Gör­­ner, aki a közlekedésügyek szakértője. Az­­ eszmecsere Kohl és Bahr államtitkárok négy­­szemközti beszélgetésével kezdődött meg. A háromnegyedórás esz­mecsere után kiadott kom­müniké csupán azt közli, hogy a két küldöttség ja­nuár 26-án ismét találko­zik, ezúttal Berlinben. Egon Bahr bonni állam­titkár a találkozó után új­ságíróknak kijelentette, hogy reméli: a január­ 26-i berlini találkozó után Kohl államtitkár később ismét Bonnba látogat el Bahr ez­zel közvetett módon arra­­ célzott, hogy a két német­­ állam tárgyalásait hne­­m abb I időn át folytatni fogják. ‘ Irans Az asszuáni vízierőművet pénteken reggel ünnepélyes külsőségek között avatták fel. Jelen volt Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke és Anvar Szadat, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke. Meg­jelentek az egyiptomi alel­­nökök, miniszterek és más vezetők, a Podgornij kísé­retében levő szovjet hiva­talos személyiségek, Szu­dán, Líbia és Szomália kül­döttségei, a diplomáciai testület tagjai, az egyipto­mi társadalom képviselői, a szovjet szakemberek. Anvar Szadat és Nyikolaj Podgornij ünnepélyes kül­sőségek között leleplezte a Nasszer nevét viselő as­­­szuáni gát építésének tisz­teletére elhelyezett emlék­táblát. Délután aláírták a szov­jet—egyiptomi deklarációt az asszuáni hidroenergeti­­k­ai rendszer építésének si­keres befejezéséről és üzembehelyezéséről. A dek­laráció hangsúlyozza, hogy az asszuáni gát és a vele is összefüggő objektumok épí­tése során még jobban megszilárdultak a baráti kapcsolatok a Szovjetunió és az EAK népei között. A deklarációt ünnepi ke­retek között írta alá Nyi­kolaj Podgornij, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Anvar Szadat, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke. fajna­li támadás­­ - Libanon © Jen Izraeli rohamcsapatok péntekre virradóra meg­támadták Libanont, és 40 kilométer mélységben az országba hatoltak. A heli­kopterekkel támogatott iz­raeli csapatok elérték Sza­­rafand városát, ahol lőni kezdték a város térségében levő Palesztinai menekült­­táborokat. A harcokról hivatalos je­lentést nem adtak ki, de jól értesült források úgy tudják, hogy az újabb iz­raeli agresszió legújabb 10 halálos és több tucatnyi sebesült áldozatot követelt. Az AFP szerint hajnal­ban Bejrút repülőterét le­zárták. Ez az intézkedés — hangoztatja a hírügynök­ség*—, a fővárostól mint­egy 50 kilométer távolság­­r­­a folyó harcokkal függ össze. Az AFP úgy tudja, hogy pénteken reggel a libanoni minisztertanács rendkívüli ülést tartott. Libanon az újabb izraeli agresszió mi­att tiltakozik a Biztonsá­gi Tanácsnál, de a Tanács összehívását nem kéri. A Reuter legújabb je­lentése szerint reggel Sza­­farand térségében folyta­tódtak a harcok. Hozzáfű­zi, hogy a bejrúti repülőtér megtámadása — tehát 1988. decembere — óta iz­raeli csapatok még soha­sem hatoltak ilyen mélyen libanoni területekre. Angela Davis szabadságáért Számos ismert európai értelmiségi, mint az Unita közölte , felhívással for­dult az amerikai közvéle­ményhez, s aggodalmát fe­jezte ki Angela Davis sor­sa miatt, akit Kaliforniá­ban halálbüntetés fenyeget. A felhívást többek között Lukács György, Fischer Annie, Jancsó Miklós, Ko­vács András, Lengyel Jó­zsef, Rolf Hochhuth, Elsa Morante, Pjotr Kapica,­­ Ernst Bloch, Heinrich Böll­­ és még sokan mások írták­­ alá. 1971. Januir l«, szombat az SZKP XXIV. kongresszusának eiikászlilelei MOSZKVA. Újabb szakaszába érke­zett az SZKP XXIV. kong­resszusának előkészítése. Megkezdődtek országszerte a területi pártkonferenci­ák. A Pravda részletes beszá­molót közölt az andizsáni, a horezmi, az adzsariai és a dél-oszéti területi pártér­tekezletekről. Az SZKP KB lapja rámutat: a viták középpontjában a resszusi előkészületek, kong­az idei népgazdasági terv tel­jesítésének feladatai, a gaz­dasági és kulturális építés pártirányítása további meg­javításának, valamint dolgozók kommunista neve­­­lésének tennivalói állnak. üzletek és iskolák Erói zárva vannak A jordániai hatóságok és a Palesztinai ellenállók kö­zött szerdán aláírt­ egyez­­ményt követően a legfel­sőbb arabközi ellenőrző bizottság Jordániában is­mét folytatja tevékenysé­gét­­, jelentette be Ah­med Heimi tábornok, a bizottság katonai megfi­gyelő csoportjának vezető­je. A két fél a katonai meg­figyelő csoport­ felügyelete alatt hozzálátott az egyez­mény előírásainak végre­hajtásához. Jordániában az élet mindinkább visszatér normális medrébe — mon­dotta a tábornok —, de hozzáfűzte, hogy az üzle­tek és iskolák többsége még mindig zárva várt. Ammanban egyelőre nem tudják, hogy Ladgham, a legfelsőbb arabközi ellen­őrző bizottság tunéziai el­nöke mikor tér vissza a jordániai fővárosba. • A jordániai egészségügy minisztérium pénteken kö­zölte, hogy a Palesztina­ el­lenállók és a jordániai hadsereg közötti legutóbbi összetűzésnek 66 halálos és sebesült áldozata van. ó­vatos WASHINGTON. Hegyezte, hogy a Szovjet­ William Rogers amerikai­­ unió kifejezte hajlandósá­külügyminiszter pénteken i gát egy békerendezés ga­­ reggel nyilatkozott a CBS rantálásában való részvé­­televíziónak. Rogers úgy vélte, hogy a tel­e”. J­arring-missziónak „Van bi­zonyos esélye’ a sikerre”. Eredményként könyvelte el, hogy 5 hónap óta tűzszünet van és a felek felvették az érintkezést egymással a Jarring-misszió keretében. Mint hangoztatta, az USA a maga részéről „csendes diplomáciával” kíván hoz­zájárulni az eszmecseréhez. Az amerikai külügymi­niszter szerint egy béke­­fenntartó erő létrehozásá­nak érdemi megtárgyalásá­ra még nem érkezett el az idő, először a Jarring-mis­­­szió keretében kell hala­dást elérni. Utalt arra, hogy megfelelő szakaszban, a Jan­ing-misszió munkájá­val párhuzamosan „négy­hatalmi keretek között foly­tathatnak majd erről kon­zultációt. Rogers ebben az összefüggésben ismét meg- Muskie a Kremlben Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertaná­­­csának elnöke pénteken a­­ Kremlben fogadta Muskie­­ amerikai szenátort és Ave­­j Jeff Harrimant, az ismert demokratapárti személyisé­get, az Egyesült Államok­­ egykori moszkvai nagykö­vetét. Muskie rövid látoga­tásra érkezett a Szovjet­­i­unióba. Mint Moszkvából jelen­ők, a nem hivatalos beszél­getés során érintették a nemzetközi helyzet és a szovjet—amerikai kapcso­latok számos időszerű kér­dését. (MTI) Magyarok és finnek Fock Jenő miniszterelnökünk közeli finnországi lá­togatása része annak a magas szintű megbeszélésso­­rozatnak, amely évek óta folyik Magyarország és Finnország vezetői között. Érdemes ennek az eszme­cserének néhány mozzanatát felidézni. 1988. októberé­ben Ahti Karjalainen akkori finn külügyminiszter Budapestre érkezése nyitotta meg a két ország állam­közi kapcsolatainak legújabb szakaszát. 1989. szeptem­berének utolsó heteiben Kekkonen finn köztársasági elnök látogatta meg hazánkat. Tavaly nyáron Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke vezetésével magyar küldöttség járt az északi országban. A magas szintű megbeszélések eredményeként előbb ötéves hosszú­­lejáratú kereskedelmi megállapodás született, majd pedig gazdasági, ipari és műszaki , együttműködési egyezményt írtak alá. 1969 őszén megállapodás szüle­tett a két ország között a vízumkényszer kölcsönös megszüntetéséről. Ha miniszterelnökünk mostani úticéljáról, Finn­országról — és általában, ha a finn—magyar kapcso­latokról — esik szó, múltról és jelenről együtt szokás beszélni. Nem is alaptalanul. Az évezredes közös múlt, rokonságunk tudata, érzelmileg is színezi jelenlegi reális politikán nyugvó együttműködésünket. Urho Kaleva Kekkonen elnök magyarországi tartózkodása idején így fejezte ki ezt a gondolatot: ..Rokonságunk nemcsak a már régóta tudományosan bizonyított eredettényezőn és nyelvrokonságunkon alapul, ha­nem — ami ennél is fontosabb: — kölcsönös szimpá­tiánkon, élénk kulturális és kereskedelmi kapcsolata­inkon, valamint azonos felfogásunkon a béke meg­őrzésének és elősegítésének fontosságát illetően.” Az elmúlt két esztendő során kommentárokban és hírekben gyakran került egymás mellé a két város — Budapest és Helsinki — neve. A Varsói Szerződés tagállamainak budapesti felhívása, az arra elsőként érkező finn visszhang Európa biztonságának, az össz­európai értekezletnek ügyét egyengette. A budapesti felhívás azóta szinte szimbólumr­á — a békés egy­más mellett élés elvének egyik jelképévé — vált. Helsinkiből pedig több új javaslat érkezett azzal pozitív szándékkal, hogy minél előbb megvalósulhas­a­son a kontinens államainak nagy tanácskozása. De a magyar és a finn külpolitika nemcsak tágabb ha­zánk — Európa — békéjéről vall hasonló felfogást, hanem közelálló álláspontot képvisel a világ jelenlegi tűzfészkeinek — az indokínai és a közel-keleti válság felszámolását illetően is. A magyar—finn kapcsolatok alakulása igazolta egyúttal azt is, hogy a biztonságra, a békés egymás mellett élésre törekvés olyan össze­kapcsoló elv, amely a nemzetközi politika ugyanazon áramlatához kapcsolhat különböző társadalmi beren­dezkedésű országokat. A­­ magyar—finn viszony tulajdonképpen világmére­tekben is pozitív példa lehetne. Megérné az alaposabb elemzést annak vizsgálat­ára: hogyan jöhet létre ez a harmonikus együttműködés más más társa lakni, be­rendezkedésű rendszerek között? Melyik az a döntő ok, amely ezt indokolja? A történelmi hagyomány? Igen, vannak­ közös hagyományaink. Bizonyos külsőd­leges jegyek? Ilyenek is vannak. Mindkét ország európai, kis lélekszámú állam. Néhány gazdasági mu­tató? Finnország gazdasági struktúrájában éppúgy, mint hazánkéban, nagy szerep jut a külkereskede­lemnek, a más országokkal való gazdasági együttmű­ködésnek. Bőven lehetne sorolni az összetartó, az egymásra utaló tényezőket. A leglényegesebb azonban minden bizonnyal az, hogy országaink vezetőinek ta­lálkozásai erősítik a reményt: közös erőfeszítéseink nyomán közelebb kerülhet a kontinentális konferencia időpontja. Államközi kapcsolataink erősödését, a gazdasági szálak gyarapodását a dolgok természetes rendje sze­rint a nagyobb kulturális csere, a nagyobb idegenfor­galom is kísérte. Kállai Gyula „népi diplomáciának” nevezte a tömeges utazásokat, a két országban élő emberek személyes eszmecseréjét. A „népi diploma­ták” száma országainkban minden bizonnyal a jövő­ben még szaporodni fog. Fock Jenő látogatása része — és fontos állomása — egy folyamatnak, a magyar—finn együttműködésnek. Két kis állam magas szintű konzultációjára kerül­ sor Helsinkiben. Mégis — éppen a magyar—finn kapcso­latok példamutató jellegéből, országaink közös, ki­tartó erőfeszítéseiből következően — túlzás nélkül ál­líthatjuk, hogy Európa és a béke szempontjából egy­aránt fontos megbeszélések lesznek majd az északi rokonnép fővárosában. K. A t

Next