Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-16 / 13. szám
verőn Újítómozgalom A negyedik ötéves terv lelkesítő távlatokat nyit dolgozó népünk előtt. A nemzeti jövedelem 30—32 százalékkal való növelése lehetővé teszi, hogy munkások és alkalmazottak, valamint a parasztság reáljövedelme 25—27 százalékkal növekedjen. Ennek feltétele viszont, hogy az ipari termelés 32—34 százalékkal, a mezőgazdasági sáv 16 százalékkal emelkedjen. Mindezt úgy kell végrehajtani, hogy például az ipari termelés növelésének 75—80 százaléka a termelékenyebb munkából származzon. Pártunk X. kongresszusa úgy fogalmazott, hogy azon az úton haladunk, amely hazánkat az iparilag közepesen fejlett országok sorából a fejlettek közé vezeti. Az úton azonban jó néhány akadályt is le kell küzdeni. Alacsony az egy főre jutó termelés, ugyanez mondható el sok helyen a műszaki színvonalról. A negyedik ötéves terv beruházásai döntően a műszaki fejlesztésre irányulnak, de természetesen nem hagyható figyelmen kívül a dolgozók lelkesedése, tenniakarása, alkotó cselekvési szándéka. Itt a igaz az a filozófiai tétel, hogy munka visszahat a gondolakodásra, a gondolkodás pedig ismét magasabb szintre emeli a munkát (márpedig igaz), akkor máris közelebb kerültünk a megoldáshoz. Ez a folyamat játszódik le ugyanis, amikor a dolgozó munkafolyamatok észszerűsítésén gondolkodik, s újítását a műszaki haladás szolgálatába állítja. A beruházási összegek mellett tehát társadalmi erőforrások is rendelkezésre állnak ahhoz, hogy a termelést magasabb műszaki szintre emeljük. S hogy ezek a társadalmi erők élnek és cselekedtek, azt igazolja a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsa által Baján rendezett újítási kiállítás, amelyen tíz megyei vállalat száz újítójának alkotását mutatták be. Üzemeink dolgozói az elmúlt évben több mint 2300 újítást nyújtottak be, amelyekből közel 900-at alkalmaztak, s ebből 27 millió forint nyereség származott. Il/’’ annak tehát belső tartalékai az eredményesebb termelésnek, s ezeket az eddigieknél sokkal jobban ki kell használni. Ezért most, amikor az 1971—1975. évekre szóló újítási szabályzatokat készítik a vállalatoknál — a kollektív szerződésekkel párhuzamosan — érdemes ezt is tekintetbe venni. Olyan szabályzatokra van szükség, amelyek hozzájárulnak az alkotókedv növeléséhez, megfelelő anyagi, erkölcsi jogbiztonságot megbecsülést, és olyan ügyintézést hoz létre, amely kedvező feltételeket teremt az új sáámozralom még szélesebb körű kibontakozásához. M. O. % ✓ Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁS RÁRT PÁCS - KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁN. KECSKEMÉTI KÖZPONTTAL Megkezdte munkáát a Közép-magyarországi Pincegazdaság A megszűnt Állami Pincegazdaság helyett öt önálló vállalat alakult az ország borforgalmának lebonyolítására. A legnagyobb területet átfogó Közép-magyarországi Pincegazdaság, kecskeméti központtal működik. Körzete öt megyére: Bács-Kiskun, Pest, Csongrád, Szolnok és Békésre terjed. A vállalat megkezdte munkáját. A feladat nagy: az ország legnagyobb összefüggő, több mint 150 ezer hold szőlőtermő területének árutermelését, borgazdálkodását irányítja. Már az idén több mint egymillió hektoliter borforgalommal számolnak. Az ültetvények teljes termőre fordulásával, a szőlősök belterjesítésével kétmillió hektoliterre növekszik majd a felhozatal. A vagyon számbavételénnél, megállapították, hogy vidéken kedvezőek az alapok a borászathoz. Az utóbbi években sok új borpince épült, kiegészítésükre palackozók, feldolgozók létesültek. Jelenleg az ország palackozott borellátásának 55 százalékát az alföldi homokvidék adja, évente 60 millió üveggel. A kecskeméti vállalathoz tartozik a budafoki üzem, amelynek pincéjében 16 féle pezsgő érik. A pincegazdaság szakemberei megkezdték a körzetükhöz tartozó területen a kereskedelmi szervezést. Ezzel egy időben összegezik a borászat fejlesztésének további feladatait. A kitűnő márkájú, a fogyasztók körében kedvelt homoki boroknak a következő években növelik a palackozását. A választék bővítése mellett a minőség megőrzésére fordítanak majd fokozottabb gondot. A kommersz borok értékesítésének is új irányba keresik a módját. Kilenc helyett százféle termék Fő gond a szakmunkáshiány Sütőüzem épül a megyeszékhelyen A Kecskemét és Vidéke Sütőipari Vállalat tevékenységéről készült beszámolót vitatta meg a tegnapi ülésén a Kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Biizottsága. A vállalat, amely az elmúlt hónapban ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját, huszonhat dolgozóval, továbbá 3—3 dagasztó és kiflisodró géppel kezdte meg működését. A következő évben, a korábbi öt helyett már 29 üzemben folyt a munka. Korszerűség és gépesítés szempontjából azonban igen mostohák voltak a körülmények. Kilenc termékükből ebben az időben 8 sütemény és egyfajta kenyér jutott a fogyasztóknak. Jelenleg a vállalat a megye tíz helységének összesen 15 üzemében termel. Naponta a 16 munkaóra alatt csaknem 90 tonna kenyeret és péksüteményt készítenek, s e mennyiségnek a felét a megyeszékhelyen állítják elő. Jelentős a javulás a gépesítés, illetve a szállítás higiéniája tekintetében. Ez utóbbi célra — a termékeket óvó alumínium ládák és rekeszek beszerzésére — tavaly több mint egymillió forintot fordítottak. Ami a választékot illeti, napjainkban több mint százféle terméket — a hagyományosakon kívül nehéz vajas, cukrász- és édesipari árukat is — gyártanak. Gondjaik közül a legsúlyosabbak egyike a létszámhiány. Főként a szakmunkás kevés: Lajosmizsén például a nyolc dolgozó egyike sem rendelkezik szakképzettséggel. Ez is közrejátszik abban, hogy tavaly 60 ezer túlórát használtak fel, és a’oltak olyan műszakok is, amelyek havi munkaideje kéthónapi rendes munkaidővel volt azonos. A fogyasztók viszont egyre több, csak kézzel gyártható, finom — tehát munkaigényes — terméket keresnek, vásárolnak. A gömbölyű vágott kenyér iránti fokozott miatt viszont több kereslet üzemben kihasználatlan a tésztafeldolgozó gépsor. A tudnivalókat most elsajátító harmincegy szakmunkástanuló mintegy a kétharmadát teszi ki szükséges létszámnak. Sajnos, a rendszeres éjszakázás és az aránylag alacsonyan bérezett nehéz fizikai munka miatt ezek egy része is más pálya után néz. Kecskeméten, a Szolnoki úton remélhetőleg már a jövő év végére felépül Hunyadivárost, valamint a a környék négy nagyüzemét friss áruval ellátó új sütőüzem. A mellette létesülő szakboltban rétest, kakaót, kávét, tejet is árusítanak majd. A nyitvatartási időt az üzemi műszakok időpontjához igazítják. Az említetteken kívül céljául tűzte a kecskeméti sütőipar a termékek minőségének javítását. Előreláthatólag még az év első felében zsemlyegömbölyítő, továbbá dagasztógépet állítanak üzembe. A korszerűbb áruszállítás céljára speciális gépkocsit szándékoznak beszerezni. A növekvő gépesítés némiképp enyhíti majd a szakmunálishiányt is. A beszámolót a végrehajtó bizottság — bizonyos kiegészítésekkel, s elismerve a sütőipar dolgozóinak főként az ünnepi ellátás érekében végzett munkáját — elfogadta, majd az ü’< bejelentésekkel ért véget. 1 . J, T. XXVI. évf. 13. szám 1971. január 16. SZOMBAT Arat 90 fillér a földnyilvántartást (4. oldal) MA: RÁDIÓ- és TV- melléklet I Teljes a választék Január 1-től teljes választékban, azaz az összes használatos keverési arányban feldolgozzák a tollat a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat tollüzemében a képen látható három keverőgépen. Februárban az üzemelő berendezések száma megkétszereződik, ekkorra ugyanis a német szerelők munkába állítják a megszüntetett budapesti gyárból idekerülő három tolikeverőgépet.másik (Pásztor Zoltán felvétele.) Elfogadták a XXII. kongresszus napirendjét Pénteken az ÉDOSZ- székházban ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Első napirendi pontként Nemeslaki Tivadar, a SZOT titkára tartott beszámolót. Rámutatott, hogy a következő évek legfőbb gazdaságpolitikai feladata a termelés hatékonyságának növelése, s ezzel a lakosság igényeinek jobb kielégítése. Ennek segítése a szakszervezetektől is jobb munkát, korszerűbb munkastílust igényel. A szakszervezetek közreműködtek a közgazdasági szabályozó rendszer továbbfejlesztésében, a mai viszonyoknak jobban megfelelő szabályozás nyomán várható, hogy a vállalatok termelése jobban igazodik az igényekhez, sokoldalúbban ki tudja szolgálni a bel- és külkereskedelmet. A SZOT titkára az életszínvonal emelésének több jelentős kérdését elemezte. A szakszervezetek kiindulópontja; a fogyasztói árak kívánatos rendszerének az életszínvonal növelését, célszerűbb fogyasztási szerkezet kialakítását kell szolgálnia. Tovább kell szigorítani az áfak központi, állami és társadalmi ellenőrzését. A szakszervezeteik helyeslik, hogy a kormány piacellenőrző szervezetet kíván kiépíteni. Ez alkalmas lesz arra, hogy a kormányt és az intézkedésre hivatott más szerveket tájékoztassa az árszínvonal alakulásáról. A szakszervezetek messzemenően egyetértenek a párt Központi Bizottságának azzal az álláspontjával, hogy gazdasági visszaélések, harácsolás, árdrágítás, csalás esetén gazdasági szankciókat alkalmazzanak, illetve büntetőeljárást indítsanak. Az árellenőrzésben a szakszervezeti szervek több területen már figyelmet érdemlő munkát végeztek, őszintén meg kell azonban mondani, hogy a vállalati ártanácsadó, árellenőrző bizottságok működésében még megoldásra váró problémák vannak. A bérezési helyzetről, szólva a SZOT titkára utalt arra, hogy az utóbbi időben jogosan, sokszor esett szó arról, hogy a bérek jobban tükrözzék a felelősség, a szakiképzettség és a munkakörülmények szerinti különbségeket. A kérdés leegyszerűsítése, ha valaki bérdifferenciálás alatt csupán a vezetők és a beosztottak bérkülönbségét érti. A keresetek differenciálása politikai és erkölcsi szempontból azt is jelenti, hogy a jobb, a hatékonyabb munka a dolgozók, a munkások nagy tömege számára nagyobb anyagi elismerést biztosítson. A pártkongresszuson is felmerült, s a szakszervezetekben is gyakori téma a munka nélkül szerzett jövedelmek kérdése. Eroblémával az illetékes 1 (Folytatás a 3. oldalon) A Szakszervezetek Országos Tanácsának ülése