Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-23 / 45. szám

1. oldal A BÉKE HADSEREGE ma ötvenhárom esztendeje, hogy szovjet földön, a hiányosan felszerelt, gyengén kiképzett osztagokból verbuválódott hadsereg első győzelmét aratta a német intervenciós csapatok felett. A világtörténelemben nem jegyeztek fel még egy olyan haditettet, amelynek je­lentőségét össze lehetne mérni ezzel a győzelemmel. Ekkor, ebben a csatában született meg a világ első­, új típusú, szocialista hadserege, a munkások és pa­rasztok hadserege, amely a népelnyomás helyett a népszabadságot, a hódítás helyett a népek felszabadí­tását írta zászlajára. Az új hadsereg a polgárháború tüzében, a fehér­­gárdisták és a külföldi zsoldosok ellen vívott kegyet­len harcokban edződött meg. Az egész világ proleta­riátusa és haladó közvéleménye lélegzetvisszafojtva figyelte az élet-halál küzdelmet, hiszen jól tudta: sa­ját jövője, a proletárforradalom ügye kerülhet ki győztesen vagy juthat végveszélybe. S a fiatal szovjet állam és fegyveres ereje kiállta a próbát, megvédte a forradalom vívmányait, a proletárhatalmat. Alig több, mint két évtized múltán a szovjet had­sereg dicsőséges útja a Nagy Honvédő Háborúban egybeesett az emberiség harcával a népek legádázabb ellensége, a fasizmus ellen. Egyetlen állam se bírt volna ki annyi szörnyű csapást, mint amennyit kibírt és ki­védett a Szovjetunió. A szovjet nép egy emberként kelt fel az októberi forradalom vívmányainak védel­mére és hosszú, irgalmatlanul nehéz, véres küzde­lemben szétverte a fasiszta hadigépezetet. Vitathatat­lan tény, hogy a második világháború fő terhét a szovjet nép viselte, s a háború sorsa a szovjet—német arcvonalon dőlt el. A fasiszta blokk 607 hadosztályát ott semmisítették meg és Németország tizenhárom­­milliós emberveszteségéből 10 millió esett a keleti arcvonalra. A honvédő háború és a fasizmus felett aratott győ­zelem, a szocializmus megvédése és a népek felsza­badítása egyidejűleg tanúsította a szovjet hadsereg nemzeti és nemzetközi küldetését. Aligha vonhatja kétségbe bárki is, hogy a szovjet hadsereg felszabadító küldetésétől mennyire elválaszthatatlan a szocializmus kiterebélyesedése az európai és ázsiai országok egész sorában. me A szovjet nép és hadseregének világraszóló győzel­után új lendületet kapott a népek nemzeti fel­szabadító mozgalma. A szocializmus térhódítása meg­változtatta az erőviszonyokat. Ám a kapitalista ha­talmak nem nyugszanak bele pozícióik elvesztésébe. Fokozzák a fegyverkezési versenyt, rablóháborút foly­tatnak Indokína térségében, agresszív terveket szőnek Közel-Keleten. Ilyen körülmények között tovább bő­vült a szovjet hadsereg funkciója. Szerepe megnőtt a a két világrendszer közötti döntő küzdelemben: ha oltalmazója az emberiség békéjének, gátat emel az imperializmus agresszív világháborús tervei elé. A szocialista országok népei ma — a világ dolgozói­nak támogatásával —, együttes erővel védelmezik a szocializmus vívmányait A történelem eddig nem ismerte a népek és hadseregek olyan harci szövetsé­gét, amely a szocialista világrendszer országai között alakult ki. A testvéri koalícióban egyek, egységesek és egyenlőek vagyunk, mert e szövetség alapja az azonos típusú társadalmi, állami berendezkedés, az egységes marxista—leninista ideológia, népeink szö­vetségének elve a proletár nemzetköziség. Kétségtelen azonban — s ez egyáltalán nem csök­kenti felelősségtudatunkat —, hogy fejlettségénél és erejénél fogva a szovjet hadsereg az, amelyik e fel­adatból a legnagyobb részt vállalja. A Szovjetunió igen magas színvonalon tartja fegyveres erejét. Ma már a stratégiai rendeltetésű rakétacsapatok, az atom­tengeralattjárók alkotják a fegyveres erők gerincét, légvédelmi rakétarendszerek, korszerű vadászgépek biztosítják a légtér sérthetetlenségét. E roppant erejű fegyverek az imperialista agresszió megfékezésének legfőbb eszközei, következésképpen az emberiség lé­tének, biztonságának megbízható tényezői is. ötvenhárom év már történelem. É­s ebbe a történe­lembe, a szovjet hadseregnek az intervenciós hadak elleni­­ első győzelemtől a mai napig megtett útjába beletartozik Magyarország felszabadítása. Új életünk hajnalát hozta el számunkra ez a hadsereg. Nekik köszönhetjük, hogy immár több, mint negyedszázada magunknak építjük az országot, alkotunk biztonság­ban — élve a szabadság adta lehetőségekkel. Hegedűs F­erenc alezredes f».» i IPL Országaink sióféri kapcsolatai Az MTI munkatársa írja:diplomáciai A Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság kormányel­nökének látogatása jelentős esemény, fontos állomás, a két testvéri ország kapcso­latainak fejlődésében. A magyar és csehszlovák párt­­­ 5 kormány vezetőinek kö­­elmúltbeli találkozásai is bebizonyították, hogy az országaink közötti sokolda­lú együttműködésnek, gaz­dasági, műszaki-tudomá­nyos kooperációnak, vala­mint kulturális értékeink kölcsönös megismerésének és kicserélésének további gazdag lehetőségei és újabb formái vannak. A jó együtt­működés alapját pártjaink nézetazonossága, közös szo­cialista céljaink és nem­zetközi törekvéseink alkot­ják. Bizonyos, hogy dr. Lu­­bomír Strougal miniszter­­elnök magyarországi láto­gatása is hozzájárul e tö­­rek­vések további kiszéle­sítéséhez és megvalósításá­hoz. " Lubomír Strougal látoga­tása jó alkalmat ad arra, hogy a két kormányfő át­tekintse és újra kinyilvá­nítsa a magyar­ és a cseh­szlovák kormány nézeteit a nemzetközi kérdésekről, egyebek közt az amerikaiak indokínai agressziójáról, a közel-keleti helyzet politi­kai rendezését célzó­­ törek­vésekről, az arab népek­nek az izraeli megszállással szembeni harcáról. Érdemes emlékeztetni arra, hogy a Varsói Szerződés országai­nak az összeurópai bizton­sági konferencia létrehozá­sára irányuló kezdeménye­zése és a tanácskozás na­pirendjére vonatkozó ja­vaslat éppen a magyar, il­letve a csehszlovák fővá­rosban fogalmazódott meg. A mostani látogatáson sor­ra kerülő eszmecserékben bizonyára az összeurópai konferenciával kapcsolatos kérdések is hangsúlyozot­tan szerepelnek majd. Ami a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat il­leti, éppen az elmúlt na­pokban tartotta­ Budapes­ten VIII. ülésszakát a ma­gyar—csehszlovák gazdasá­gi és műszaki-tudományos együttműködési vegyesbi­zottság. Ezen leszögezték: jó úton, örvendetesen fej­lődik a két ország közötti külkereskedelmi forgalom, s biztató, hogy meggyorsul a kooperáció fejlődése is, különösen a gépiparban. Ez év első hónapjában tár­gyalt Budapesten a magyar és a csehszlovák külkeres­kedelmi miniszter, s e meg­beszélésen aláírták a két ország közötti hosszúlejá­ratú kereskedelmi egyez­ményt. Eszerint a kereske­delmi forgalom növekedé­sének dinamikája az előző öt évnél is nagyobb lesz. Az 1971—1975-ös időszak­ra kétmilliárd rubeles áru­csere-forgalmat vettek tervbe, s ez a most lezárult tervidőszak forgalmi elő­irányzatánál 60 százalékkal nagyobb. Az ötéves terv­időszakban több mint 140 millió rubel értékben kerül sor kooperációs szállítások­ra. Magyarország és Cseh­szlovákia között sokoldalú kulturális kapcsolatok to­vábbi lehetőségeit tárja fel és használja ki a még eb­ben a hónapban aláírásra kerülő, 2 évre szóló új kulturális munkaterv. Arcátlan kihívás A Dél-Vietnami Ideigle­nes Forradalmi Kormány külügyminisztériuma fi­gyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy ne me­részel­jep támadást indítani a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. A VNA által közölt nyilatkozat hangoztatja, hogy a VDK- ra mért minden csapást az Egyesült Államok Dél-Vi­­etnamban 10-szeresen kap vissza. , r , A DTFK megbélyegzi Nixonnak azt a kijelen­tését, hogy a Dél-Vietnam­ban tartózkodó agresszor­csapatok védelmében az Egyesült Államoknak állí­tólag jogában áll táma­dást indítani a VDK és In­dokína bármely más orszá­ga ellen. „Ez arcátlan ki­hívás Vietnam és Indokína népei, valamint az egész világ békeszerető emberi­sége ellen” — mondja nyilatkozat, majd rámutat: a az Egyesült Államok sem­miféle fenyegetéssel, vagy brutalitással nem képes megtörni a dél-vietnami népnek azt az eltökéltségét, hogy küzdjön a Dél felsza­badításáért , Technikai hiba volt... Bármily pillanatban bekövetkezhet a végzetes tévedés A washingtoni Fehér Ház vasárnap aggodalmát fejezte ki a hamis riadó miatt, amely „atomtámadásra” szombaton figyel­meztette az Egyesült Álla­mok lakosainak nagy ré­szét. A Pentagon az üg­­gyel kapcsolatban vizsgá­latot indított , s vasár­nap este, ha ellenkező elő­jellel is, de megismétlődött a baj. Az észak-amerikai vé­delmi parancsnokság (Na­rád) központjában, a Co­lorado állambeli Eheyenne hegység belsejében követ­ték el tu­dvalévőleg a té­vedést, amikor az ügyele­tes tisztviselő be akarta fűzni a telexgépekbe próbaadásra perforált sza­n a­lagot. Ehelyett azonban azt szalagot vette kézbe, amelyen a nukleáris riadót elrendelő kódszámok vol­tak perforálva. A jelzések automatikusan kimentek a UPI és az AP hírügy­nökség belföldi szolgálatá­hoz, amelyek azonnal ria­dót jeleztek száz és száz rádióállomásnak. Sok rá­diós szerkesztőségben hit­­tek a riasztásnak és fi­gyelmeztették hallgatóikat a „nukleáris támadásra”. Más rádióknál viszont nem, s hogy miért nem, az már külön kérdés, ami­re szintén vizsgálat fog választ adni. Az üggyel kapcsolatban Nixon elnök az alábbi nyilatkozatot tette: „A Fe­hér Ház, éppúgy, mint bárki más, szerencsétlen dolognak tartja, hogy ilyen technikai tévedés történt, s ezáltal szükségtelen ag­godalom és zűrzavar tá­madt”. Miközben a hadügymi­­nisztériumi vizsgálat már folyt, az AP hírügynökség New York-ból vasárnap este a következőket jelen­tette: „A normális vasár­nap esti próbaadást az or­szágos riadójelző központ nem továbbította az Asso­ciated Press amerikai bel­földi rádióknak kapcsolt vonalain. Az ok technikai lába volt... (Reutert 1971. február 23. kedd Hazaérkezett a magyar nőküldöttség Hétfőn hazaérkezett a Vietnami Demokratikus Köztársaságból az a nőkül­döttség, amely a Vietnami Nőszövetség meghívására tíz napot töltött a VDK- ban. Néhány túlélő Néhány túlélő — mind­össze ennyi maradt a laoszi területre behatolt dél-viet­­nami zsoldosok egyik t­anger-zászlóal­j­ából. Mint a UPI hangoztatja, a 450 fős zászlóaljból 50- en életüket vesztették, 100- an megsebesültek, 250-en pedig eltűntek. Ez gyakor­latilag azt jelenti, hogy a halálos veszteségek száma 300-ra tehető. Egy m­ásik UPI-jelentés arról számol be, hogy Dél- Laoszban 22 kilométerrel a dél-vietnami határtól, tel­jesen megrekedt a saigoni zsoldoshadsereg páncélos­egységeinek előrenyomulá­sa. Közben a DNFF egysé­gei hétfőre virradóra meg­támadták a Da Nang-i amerikai támaszpontot. Egy óriási teherszállítógép köz­vetlen találatot kapott, és megsemmisült. Csak a hangnem változott Az izraeli kabinet va­sárnapi­­ üléséről kiadott nyilatkozat az egyiptomi kormány hivatalos szóvi­vője szerint a Jarring-féle javaslatok „nyílt és kate­gorikus elutasítását” jelen­ti. Az izraeli válasz újfent megerősítette, hogy Tel Aviv továbbra is ragasz­kodik területrabló politi­kájához, szembehelyezked­ve a Biztonsági Tanács is­mert határozataival, az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének alapokmányá­ban foglalt elvekkel. Az egyiptomi kormány véle­ménye szerint most a Biz­tonsági Tanácson a sor, hogy intézkedéseket te­gyen az 1967 novemberi határozatok megvalósítása érdekében. A meglehetősen kétér­telműen fogalmazott izra­eli válasz értékelésekor nyugati megfigyelők egyet­értenek abban, hogy Izrael ismét világosan leszögezte: nem hajlandó visszavonni megszálló csapatait a hat­napos háború előtti hatá­rok mögé. Ugyanakkor el­ső ízben fordul elő, hogy Tel Aviv egy kezdeményezést egyiptomi kénytelen volt pozitívnak minősíteni. Megfigyelők reményt keltő­­nek tartják azt is, hogy Izrael ezúttal nem ismé­telte meg Kairó által több ízben és világosan el­utasított követelését, hogy a közel-keleti konfliktus­ban érdekelt felek közvet­len tárgyalásokat kezdje­nek egymással. Washington egyelőre nem kommentálja a nyi­latkozatot. Az izraeli meg­fogalmazás kétértelműsé­geit bizonyítja, hogy az Egyesült Államok remény­kedik: az izraeli álláspont a hét végére világosabbá válik, amikor Tel Aviv el­juttatja a Jarring-féle ja­vaslatokra adandó részle­tes és magyarázatokkal el­látott válaszát. (AP) Lélektani háború A háttérben Washington áll A Pravda brüsszeli tudó­sítója foglalkozik azzal a gyűléssel, amely ma, febru­ár 23-án nyílik meg Brüs­­­szelben „Világkonferencia a szovjet zsidók védelmé­ben” néven, és ezzel kap­csolatban a következőket írja: „Washington keze érez­hető az új szovjetellenes provokáció szervezőinek egész tevékenységében.” Mint a konferencia prog­ramjából kitűnik, vala­mennyi fő szónokot az Egyesült Államok és Izrael cionista szervezetei dele­gálják. A Le Soir című lap közli, hogy a gyűlés részt­vevőinek több mint egy­­harmada az óceánon túlról érkezik Brüsszelbe. Még a be nem avatottak számára is nyilvánvaló: közös ame­rikai—izraeli akcióról van szó azzal a céllal, hogy megrontsák a nemzetközi légkört, elvonj­ák­ a világ közvéleményének figyel­mét az Egyesült Államok indokínai és Izrael közel­­keleti agresszív politikájá­ról. Mint a tudósító rámutat, e fondorlatnak különleges „mellékízt” ad, hogy Brüs­­­szelben, a NATO vezérka­rának közelében, a szocia­lista országok ellen folyta­tott „lélektani háború” egyik központjában kerül megrendezésre. Az ameri­kai és izraeli provokátorok más nyugat-európai fővá­rosokban is meg akarják indítani visszataszító ak­cióikat. (MTI)

Next