Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-26 / 96. szám

Megkezdődtek a Kecskeméti Zenei Hetek az Éneklő Ifjúság találkozójának eredményei • rA cím képen: az ö A kecskeméti zenei hetek hagyományos rendezvénysorozata a múlt hét derekán kezdődött Kodály-intézet nagytermében Lukács Pál és Esztó Zsuzsa szonátaestijével. A kellemes, baráti hangulatú koncerten két kitűnő muzsikus nagyvonalú, a művek karakterére összpontosító kamarazenélésének lehettünk tanúi. Az igényes műsorból Schumann Märchenbilder című sorozatának és Dávid Gyula Szonatinájának gazdagon árnyalt előadása emelkedett ki. Mindig nagy jelentőségű eseménye a zenei heteknek az Éneklő Ifjúság kórustalálkozója. Most 28 énekkar mutatta be tudását. Több mint ezer fiatalt mozgósított a rendezvény, ami önmagában is sokat ígérő zenei érdeklődésre utal. A kisdiákok, tizenévesek és a főiskolások karvezetőik irányításával hónapok óta kitartó szorgalommal és lelkesedéssel készültek a seregszemlére. Az első napon, szombaton az általános iskolák kórusai léptek színpadra. Ezt megelőzően Csapai József, a városi tanács elnökhelyettese megnyitó beszédében méltatta a zenei hetek és az Éneklő Ifjúság rendezvényének jelentőségét, a kulturális életben betöltött szerepét. Külön köszöntötte a jugoszláviai vendégeket, a lírai Petőfi Brigád Általános Iskola énekkarának tagjait, akik két szerb partizándallal szerepeltek, majd Kodály Zoltán és Szőnyi Erzsébet biciniumjai közül adtak elő néhányat. Vasárnap délelőtt a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium kórusai kezdték a programot. Versenyen kívül, külön tömböt alkotva mutatták be produkcióikat a Megyei Művelődési Központ színháztermében. A kórusok és a karvezetők megérdemelt sikert arattak. Majd a kecskeméti középiskolák és a felsőfokú oktatási intézmények kórusainak versenye következett. A zsűri tagjai — dr. Kálmán Lajos, Kollár Endre (elnök), Kardos Pál, Nemesszeghy Lajos és Sípos Károly szakmai tanácskozáson értékelte a teljesítményeket. A találkozó így remek alkalmat nyújtott a kölcsönös ismerkedésre és a tapasztalatcserére is. ''ditíji/ii. it*>"/li / A zsűri döntése alapján az Éneklő Ifjúság nagydíját a Petőfi Sándor Általános Iskola kórusa nyerte. (Karvezető: dr. Fekete Jánosné). Kiemelkedő szereplésükből Kodály Zoltán Gergely járás című kórusműve külön is említésre méltó. Különdíjban részesült a Jókai Mór Általános Iskola népi hangszereket is megszólaltató énekkara. (Karvezető Szendrői Józsefné). A kisebb iskolák részére kiadott díjat pedig a Halasi úti Általános Iskola kórusa topta. (Karvezető: dr. Számadó Béláné). A középiskolák díját megosztva a Bányai Júlia Gimnázium és Katona József Gimnázium énekkarainak ítélték oda. (Karvezetők: Zsiga Lászlóné és Zsiga László). A felsőoktatási intézmények közül a kecskeméti óvónőképző intézet énekkara érdemelt díjat. (Karvezető: Jávor Zoltán.) Az Éneklő Ifjúsági valamennyi résztvevő énekkarának Mészáros Sándor, a városi tanács művelődésügyi osztályvezetője nyújtotta át az emléklapokat és a jutalmat. A sok ötletet felvonultató, gazdag tapasztalatokkal szolgáló és igazán lelkiismeretes felkészüléssel létrejött találkozó végén Kodály: Forr a világ című kánonját az összkar adta elő Kardos Pál Liszt-díjas karnagy vezényletével. H. A. • Díjat kapott az óvónőképző intézet énekkara. (Pásztor Zoltán felvételei.) .SZÉP MAGYAR BESZÉD" Befejeződött az országos döntő A „Szép magyar beszéd” verseny országos döntője vasárnap befejeződött Győrött, és a városi tanács dísztermében rendezett ünnepségen kiosztották a Kazinczy-érmeket. Az érmeket 15 gimnáziumi és szakközépiskolai tanulónak, valamint ugyancsak 15 szakmunkásképző intézeti növendéknek a díj alapítója, Péchy Blanka érdemes művész adta át. A „Szép magyar beszéd” vetélkedője során 117-en kerültek az országos döntőbe. Az idei versenyt a zsűri kiemelkedően magas színvonalúnak értékelte. A 30 Kazinczy-díjas közül öt gimnazista és szakközépiskolás, valamint öt szakmunkástanuló külföldi jutalomutazásban is részesült. FILMJEGYZET Magas szőke férfi visszatér Pusztán a véletlent játéka, hogy a kecskeméti filmplakát erre hétre két „visszatérést” is kínál a a mozilátogatóknak. Ezek egyike a „fehér agyar” érkezését jelzi, a másik viszont egy régi, kedves ismerősünkét, a magas szőke férfiét, aki — mint közismert — felemás cipőben vonult be a francia filmet kedvelőknek emlékezetébe. Mi tagadás, a felemás cipős kezdet egy kissé mulatságosabb és rokonszenvesebb volt, mint a visszatérés, bár tagadhatatlan, hogy a nézők érdeklődése nem lankadt sem a főszereplő, a csetlő-botló hegedűművész alakítója, Pierre Richard sem tüneményes szőke partnernője, Mireille Darc iránt. Ráadásul a felemás cipős első rész olyannyira mérnöki pontossággal kiszámított ötletekre épült, hogy szinte előre várni lehetett, hogy folytatni fogják. Mint ahogy folytatták a Charlotok első filmét és szép hosszú életet élt meg a Papa, mama, ő meg én is a képernyőn. A most bemutatott mulatságos francia film még így, halványabb másolatként is szórakoztató. Az alapötlet további variációs lehetőségeket kínál. Az egymással rivalizáló kémközpontok háborúja ismét mulatságos helyzetekbe sodorta a magas szőke férfit, aki ezúttal maga is kezdi megtanulni a szuperkém nem éppen könnyű mesterségét, így aztán a nézősereg reménykedhet benne, hogy találkozni fog még a magas szőke újabb kalandjaival is. Ismét viszontlátja a néző rendkívül jól egyénített titkosa rendőrök egész seregét. Közülük különösen Jean Rocheford emelkedik ki, aki a finomkodó, angolosan elegáns kémfőnök szerepében újból remekelt. Azt azonban csak sajnálni tudjuk, hogy már az első epizódban áldozatául esett a harcnak a kitűnő francia jellemszínész, Bernard Blier, így aztán a szórakoztató filmek nagymesterének, Yves Robertnek gondoskodnia kellett a pótlásáról is. A rendezőnek még arra is volt módja, hogy enyhe szatirikus éllel kifigurázza a mostanában nagy port fölvert lehallgatási ügyek egyes módszereit. Egészében véve jó szórakozást nyújt ez a film is, akárcsak az elődje. Minden bizonnyal sikere lesz a hazai mozikban. Cs. L. Bevált a nedves kukoricatárolás Csávolyon Az idén már a teljes kukoricatermést „fóliába csomagolva” tárolják a csávolyi Egyesülés Termelőszövetkezetben. Az új módszert kísérletképpen 1974-ben alkalmazták először, s azóta minden évben több friss cséplésű szemet raktároztak ily módon. Az eljárás hasznosságát kétféleképpen értékelték: eltartható-e így a tengeri, s az állatok hogyan fogadják az új ízt? Az elmúlt évek tapasztalatai kedvezőek. A 34 százalékos, kombájnnal betakarított, víztartalmú kukoricaszemek a fóliával bélelt földsilókban tejsavas érésen estek át, s így kitűnően megőrizték beltartalmi értéküket. Az állatok nemcsak jóízűen fogyasztották a nedves terményt, hanem jól hasznosították azt. A laboratóriummi vizsgálatok szerint így kisebb károsodás éri azokat a terményben levő anyagokat, — aminosav, lizin —, amelyek a fejlődést, a húsgyarapodást serkentik. A mesterséges szárítással magot védő burok gyakran meg reped, s így a tárolásnál pusztul az értékes béltartalom, ami feldolgozás során tovább károsodik. Ezt felismerve külföldön már ügyelnek a szárítás mértékére, ugyanakkor gépet konstruáltak a termények újranedvesítésére. csávolyiak ezt egyszerűen megoldották, s így nemcsak nagy mennyiségű energiát takarítanak meg, hanem több, olcsóbb árut nyernek a teljes értékű takarmány etetésével. A találmányt, amelynek alkalmazására felhívták a környező mezőgazdasági üzemek figyelmét is, tovább tökéletesítik. Az idén egyéb takarmányfélékre, zabra árpára is kiterje ztik. Mesterséges haltenyésztés a Tiszán „Irányítják” szerencséjüket tiszai halászok. Közülük a legkisebb területtel rendelkező tiszaalpári Virágzó Halászati Tsz csukát, pontyot keltet mesterségesen. A porontyokat az ár levonulása után nagyobbrészt a holtágakban engedik szét, a többit pedig a Bács megyei horgászvizek halállományának gyarapítására adják át. Mivel ebből még nem lesz halhús az idén, a tiszaalpári halászok egy-kétnyaras halból is több vagonnyit engedtek szét az élővizeken. A vízszennyeződéssel pusztuló folyami halak egy részét azonban nem tudják mesterségesen pótolni. Már ritkaságnak számít a tiszai márna és a kecsege, egyáltalán nem kerül a hálóba azita. Hiányukat csak részben pótolja a holtágakban meghonosított fehérpettyes busa és az amur, amelynek húsát viszont konyhakészen hozza forgalomba a termelőszövetkezet. Az élőhalakat pedig a környék városainak ellátására szállítják, valamint saját csarnokukban árusítják. Megmozdulnak a bécsi hidak A bécsieknek nincs szerencséjük a Duna-hidakkal. A múlt év végén összeomlott a Reichsbercke, a Floridsdorerbrückét pedig le kellett zárni a forgalom elől. Nemrégiben közölték a hatóságok, hogy műszaki okokból felére csökkentik a stablaui híd áteresztő képességét. „Hídjaink érdekes tulajdonsága — tréfálnak a bécsiek —, hogy nem összekapcsolják a folyó két partját, hanem elválasztják őket”. . .*■ (APN) Hallókészülékek Esztergomból • A néhány évvel ezelőtt megvásárolt licenc alapján az idén már 18 ezer miniatűr hallókészülék hagyja el az esztergomi Granvisus gyárat. A jó hatásfokú mikrokészülékeket három változatban állítják elő. Egyik típus szemüvegkeretbe építhető be. 1977. április 26. • PETŐFI NÉPE • 3 KÉPERNYŐ Suszter szék Gyergyádesz Lászlótól, a megyei tanács művészeti előadójától kölcsönzött kifejezés a három lábon álló, három művészeti ágat összefogó műsorok találó megjelölése. Arra is utal, hogy nincs különösebb hókusz-pókusz, nincs drága díszlet, költséges körítés. Minden célszerű, a jó hangulatot, az önművelést, a gazddkodást szolgálja. Az ide-oda lyerhető ülőalkalmatosság a kötetlenséget, a könnyedséget, a keresetlenséget jelenti. Az irodalom, a zene, a tánc pilléreire építette György a „Csak a derű Czigány óráit számolom” című műsorát. Az illanékony játékosság kötőanyagával teremtett kitűnő összeállítást, maradandó élményt. Majdnem sikerült a lehetetlen. Tolakodó kamerák, nyüzsgő műszakiak között otthonosan beszélgettek, csevegtek, produkálták magukat néhányan. A hivatásos tévénézőnek tekinthető, a kulisszatitkokat viszonylag jól ismerő újságíró is rögtönzésnek, a pillanat kivirágzásának érezte a nyilván jó előre megbeszélt, megvitatott, kipróbált „improvizációkat”. A költőként, muzsikusként is kiváló Czigány György maga is belefeledkezett a közösen alkotott gyönyörűségekbe, élvezte Kútvölgyi Erzsébet kristálytiszta népdal-tolmácsolását, Vukán György pompás virtuozitását, Kistétényi Melinda kéthangszeres remeklését. Kitűnően ért ahhoz, hogy a mű keletkezésének titokzatos pillanatait felidéztesse, felmutassa azt a pillanatot, amikor a kavargásból „feltárul az ég”. Mert tisztelettel közeledik minden emberi alkotáshoz, mert misztifikálás nélkül szól a művészethez, mert bölcs derűvel sugározza környzetét, mert felnőttként is tud, akár gyermekként játszani. Persze a suszterszék is fölbillenhet, ha egyik lába hosszabb a másiknál, ha kijárnak az összeillesztő csapok. A vasárnap látott-hallott összeállításnál a részek aránya is segítette a képernyők előtt ülőkben is harmónia kialakulását. Egy pillanatig sem éreztük, hogy ez vagy az a „produkció” hosszabbra sikeredett volna a szükségesnél. a A Magyar Televízióban ritka sikerült össznépi műsor. A vegyesfelvágott, a meglevő igényszintekhez mereven ragaszkodó kosárműsorok, kívánsághangversenyek helyett az ilyen összeállításé a jövő, ezek finomítják az ízlést. A slágerkedvelőket bosszantja, ha két táncdal közé egy Beethoven-szonátát csempésznek és a krimi rajongók csak ülnek a képernyő előtt — de nem figyelnek, nem kapcsolnak be — egy-egy előzetesen sugárzott vers közvetítésekor. Az 7- jí efféle általános címkézés helyett én azokkal tartok, akik az átélés, az azonosulás, a szándék, az ihletettség foka szerint csoportosítják a befogadókat. Ha valaki átadja magát egy — maga műfajában — jól megcsiált mű hangulatának, ha valaki mást vár a művészetektől mint ezüstös álmok csillogó révületét, akkor megszereti, megkedveli mást is vár a művészetektől, mint hasonló színvonalú alkotásait, ha olyan szeretettel, leleményesen tálalják elébük mint ezt Czigány György, Gáli László (rendező), Dubavitz Péter (vezető operatőr) és Sztevanovity Dusán (szerkesztő) teszi. Heltairándor A költő vallomása A televízióban vasárnap délután a romániai magyar irodalom egyik ismert alakja, a sokoldalú Szemlér Ferenc vallott önmagáról, életéről. Elsősorban költőként és műfordítóként tartják számon, de olykor regényeivel, útirajzaival és publicisztikai írásaival is felhívja magára figyelmet. A néhány esztendővel a ezelőtt napvilágot látott regénye például, A mirigy esztendeje széles körben nagy visszhangot váltott ki. A szerző ezt az önéletrajza töltésű vallomásos könyvet legkedvesebb művének tartja. Szemlér Ferenc az erdélyi magyar nyelvű irodalom úgynevezett második nemzedékéhez tartozott indulásakor. Jancsó Elemér, Bözödi György, Méliusz József és Kovács György nevével szokták többek között fémjelezni ezt a csoportot, melynek tagjai a harmincas években tűntek fel, s gazdagították kezdettől fogva munkásságukkal az egyetemes magyar szellemi életet épp úgy, mint a baloldali haladó mozgalmakat. Róluk is — az egykori ifjú hevületű társakról beszélt vasárnap délután Szemlér, elfogult szeretettel. Ő hangsúlyozta Balogh Edgár szervező képességét, Jordáky Lajos lelkesedését, Kós Károly kemény szigorát. Pomogáts Béla irodalomtörténész volt a kérdező a műsorban! Válaszaiban a költő különböző nyelven beszélő emberek kölcsönös megértéséről szólott; egymás igazi megtalálásának és a baráti együttélésnek a fontosságáról, ő, aki életének java részét Brassóban élte le eddig, ahol a románok, magyarok és sokszor példát mutattak szászok arra, hogy miként lehet és kell közös erővel munkálkodni nemes célok érdekében. Aki a romániai irodalom külföldi megismertetése érdekében annyit tesz, mint Szemlér Ferenc, az nyugodtan adhatja magáról, hogy a nőbarátságának elmélyítésén fáradozik. Még ha a szerénysége tiltja is, hogy ezt kimondja. V. M. Családos üdültetés: 1977 n — Az idén 375 ezer ember pihen majd a szakszervezeti üdülőkben, 423 millió forint állami hozzájárulással. Ha összehasonlítjuk ezt az 1949. évi 85 ezer fős üdülői létszámmal és az akkori 30 milliós állami támogatással, a számadatok érzékletesen illusztrálják a fejlődést. A népesedéspolitikai határozat támogatására több örvendetes intézkedést kezdeményezett a SZOT elnöksége az elmúlt években. Ezek egy részét kísérleti formában valósították meg eddig. — Milyen véglegesítenek, kedvezményeket előnyben részesítik a kisgyermekeseket és a nagycsaládosokat? — kérdezem Kovács Istvánt, a Szakszervezetek Országos Tanácsa Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság vezetőjét. — A családos üdültetésben részt vevő gyermekek alsó korhatárát a három évről kétéves korra szállítottuk le. Más szóval, az érintett szülőknek és nagyobb testvéreknek elvileg csak két évig kell nélkülözniük ezt a társadalmi kedvezményt... A kismamás, kisbabás üdültetést 1975- től kísérleti jelleggel vezettük be, a soproni Textilmunkás, a balatonlellei Di Vittorio, a leányfalui Építőmunkás, s a mátraházi Vasutas Üdülőkben. Azokat az édesanyákat, illetve szülőket utaltuk ide, akiknek a csecsemőjük betöltötte a hat hónapot. Az üdülőket alkalmassá tettük a bébik fogadására; fürdőzési, mosási, szárítási feltételeket teremtettünk, megfelelő étkeztetést, s valamint külön teakonyhákat hoztunk létre, ahol a mama maga is elkészítheti gyermekének az ételt, az üdülőtől kapott nyersanyagból. Ezt a fajta üdültetést most véglegesítjük. Mint ismeretes, 1974. óta a harmadik gyerek után a szülőknek nem kell térítési díjat fizetniük. Ez a SZOT elnökségi határozat azt is előírja, hogy a szakszervezetek az úgynevezett üdülési alapból segítsék a nagycsaládosokat a megérdemelt kéthetes pihenéshez. Ebből az alapból a gyermeküket egyedül nevelő szülők is részesülnek. Számosan közülük teljesen ingyen jutnak a beutalókhoz. — Tudomásom szerint gyógyüdülő-beutalók iránt nagy a az igény a családosok körében is. Milyenek a lehetőségek e téren? — Néhány kisebb gyógyüdülőben — Hévizen, Hajdúszoboszlón és Debrecenben —, ahol a szobák alapterülete ezt lehetővé tette, további ágyak elhelyezésével családos üdültetést szerveztünk. Így reumatikus bántalmakban szenvedő szülők helyzetét segítjük. Minden igényt természetesen nem tudunk kielégíteni. Más családos üdülőkben, ahol az építési adottságok ezt lehetővé teszik, szobák egybenyitásával oldjuk meg a három-négy gyermekes családok elhelyezését. Ezzel az intézkedéssel ugyan kevesebb családot, de több nagycsaládost tudunk üdültetni. A személyek száma tehát nem csökkent, csak az összetétel változott, úgy gondoljuk, szerencsésen. De esetenként nyolc-tizenkét gyerekes családok pihenését, gyógyulását is lehetővé tettük és tesszük az idén is két vagy három családos beutaló összekapcsolásával. A szakszervezeti alapszervek és a vállalati gazdasági vezetők természetesen megfelelő összegekkel ják ezeket a családokat,támogat— Milyen új létesítményekkel gyarapodnak az idén? — Több családos-, felnőtt- és gyermeküdülőt atyunk át hamarosan: elkészült a bakonybéli kis faházas telep, Balatonbogláron a Liget Kemping Üdülő (korszerű hideg-meleg zuhannyal felszerelt faházakban), felújítottuk az alsóörsi kemping telepünket, hasonló módon. A tavaly létesített szántódi Rév Kemping turnusonként 32 nagycsalád befogadására alkalmas. Hamarosan elkészül a 300 férőhelyes bükkfürdői gyógyüdülő, amelynek 150 szobájában szintén egy- és kétgyermekes családokat tudunk elhelyezni,1 Hajdúszoboszlói üdülőnkben 150 szobát tudunk a nagycsaládosok rendelkezésére bocsátani. Megszüntettük a korszerűtlen zirci, bakonybéli és balatonalmádi kempingeket, s az idén ezeken a helyeken is kényelmes faházas telepeket létesítünk. Hamarosan befejezzük a lillafüredi SZOT-üdülő felújítási munkálatait is.O fi.