Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-25 / 120. szám

ÜGYESSÉG, ERŐ, BÁTORSÁG_________________________________________________________________ Úttörőgárda-szemle Szabadszálláson Ideális környezet, ragyogó nyári idő fogadta vasárnap reg­gel a megyei úttörőgárda-szemle több mint négyszáz pajtását Szabadszállás határában egy katonai gyakorlótéren. A ren­dező felnőttek mindent megtettek azért, hogy a gyermekek bizonyíthassák, valóban képesek a tőlük elvárt teljesítmé­nyeket nyújtani. Úttörőkről volt szó, mégis minden program rendben bonyolódott le. Már a megnyitó is ezt bizonyította, pontos volt. A felso­rakozott gárdisták előtt dr. Szedresi István őrnagy tett je­lentést Kissné Csányi Anikónak, a Magyar Úttörőszövetség megyei elnökének, aki kedves szavakkal köszöntötte az ap­rócska lányokat és fiúkat, majd Bakos Sándor alezredes, a vendéglátó alakulat parancsnoka buzdította az úttörőket a sikeres szereplésre. Ennek nem is olyan kis tétje volt: az első két csapat zánkai táborozása. A köszöntések után a gyerme­kek indultak a szakági versenyek jól előkészített állomásaira. Nem volt könnyű dolguk a pajtások­nak, hiszen a szellemi vetélkedő mellett minden szakágnak a ma­ga sajátos feladatát — majdnem felnőtt szinten — kellett végre­hajtani. A tűzoltó úttörőgárdis­táknak fecskendőszerelés, stafé­ta, az egészségügyőröknek első­segélynyújtás, a közlekedésiek­nek kerékpáros ügyességi ver­seny, a munkásőr, határőr és hon­véd úttörőgárdistáknak lövészet, tereptan szerepelt a versenyen. S emellett minden rajnak végig kel­lett mennie a négy kilométer hos­­­szú akadálypályán. Egy-egy ál­lomáson lőni, kötélen mászni, kúszni, vizsgázni kellett... Miközben a úttörőpajtások ver­senyeztek, a tábori konyhán ké­szült a babgulyás. A katonasza­kácsok tényleg mindent belead­tak, hogy a fáradtan, csapzottan, éhesen beérkező gyerekek ételt egyenek.­ A minőséget jóízű két apróság, három—négyéves forma fiúcska a helyszínen ellenőrizte. Véleményük teli szájjal, nagyon jó. Délutánba hajlott az idő, mire a negyvenkét raj befejezte a ver­senyt. Akik még nem látták, bir­tokba vehették a haditechnikai bemutató eszközeit. Az igazi él­ményt mégis a harcászati be­mutató aratta, azok a harckocsik, amelyek támadást hajtottak vég­re, és nemcsak géppuskából, de lövegből is tüzeltek. Késő délután a helyőrség lak­tanyájában díszszemlére sorakoz­tak fel az úttörőgárdisták. Hor­váth Ignác, a járási pártbizottság első titkára köszöntötte a fehér ingbe öltözött, fáradt pajtásokat, majd az eredményhirdetésre ke­rült sor. A honvéd­senyben első a úttörőgárda-ver­­szalkszentmár­­toni 3143 számú Petőfi Sándor úttörőcsapat. Második a kiskunha­­lasi 695. számú Szűcs József út­törőcsapat. A határőr úttörőgárda verse­nyében első a balotaszállási 3584 számú József Attila úttörőcsa­pat, második a kiskunhalasi 695. számú Szűcs József úttörőcsapat. A munkásőr úttörőgárda-ver­­senyben első a kiskunhalasi 860. számú Ady Endre úttörőcsapat, második a kiskunfélegyházi 633. Kossuth Lajos úttörőcsapat. A közlekedési úttörőgárda ver­senyében első a solti 1332. számú Vécsey Károly úttörőcsapat, má­sodik a kiskőrösi 935. számú Jó­zsef Attila úttörőcsapat. A tűzoltó úttörőgárda verse­nyében első a lakiteleki Vak Bottyán úttörőcsapat, második a csólyospálosi 5310. számú Ság­­vári Endre úttörőcsapat. Az egészségőr úttörőgárda­­versenyben első a kerekegyházi 3586. számú Petőfi Sándor úttö­rőcsapat, második a kiskunhalasi 860. számú Ady Endre úttörő­­csapat. Az okleveleket és díjakat dr. Tóth Antal rendőr alezredes, dr. Tarjány Lajos tűzoltó alezredes, illetve Iglódi Miklós, a Vöröske­reszt megyei titkára adta át. Kissné Csányi Anikó Bakos Sándor alezredesnek a Úttörőszövetség Országos Magyar elnök­sége megbízásából • Gyermeke­kért emlékplakettet adott át. A megyei úttörőgárda-szemle a pajtások díszmenetével feje­ződött be. Gémes Gábor : Készül az ízletes babgulyás. ) Kissné Csányi Anikó köszönti a pajtásokat­ • Kecskemét úttörő-tűzoltói célba lőnek. ISN : Nem volt könnyű az akadályversenyen a kötélmászás. MINDENNAPI ÉLETÜNK A különbusz A kékre festett autóbusz ott állt az üzem bejáratá­val szemben az úttest túl­só felén. Az oldalán nagy fehér betűkkel ez állt: BÉR­AUTÓBUSZ. A vezető egy­kedvűen ült a volánnál, és egy kis zsebrádión zenét hallgatott. Kellemes, langyos este volt. Az öreg portás felállt az üvegkalitkában, nyújtózott egyet, és az órára nézett másfél perc hiányzott még a tíz órához. Ráérősen ki­lépegetett az ajtó elé, aztán a buszt meglátva odasétált a vezetőhöz. — Szervusz, Ferike! — Jó estét, Selmeczi bő­ér. Miért nem engedi el már őket? — Jönnek ezek mindjárt maguktól is, ne félj! — Hát... tíz perccel tíz után már nemigen szoktam itt állni. A portás legyintett. 5 Fogadni mernék, hogy némelyik már begombol­kozva várja, hogy jöhessen. A vezető kissé halkabbra vette a rádiót. —• Merre megy velük? — kérdezte az öreg, de aztán­­ választ sem várva kifakadt. — Ugye, azt akarja mind, hogy a lakásáig vidd? Hogy ott tedd le a kiskapuban? Mi?­­ A vezető elmosolyodott. — Miért haragszik rájuk, Selmeczi bácsi? — Haragszik a fene! De tudod, hogy jártunk az én időmben az üzembe? Gya­log! Legfeljebb biciklivel. — Az akkor volt, —■ Akkor,­ akkor! És rendes buszjárat miért nem a volna jó nekik? azért fizetni­e kellene Persze, két forintot. Meg el kellene menni ötszáz métert a meg­állóig. -t- Ha egyszer ilyen ga­vallér az üzem! — Az — dohogott az öreg tovább — „MÁV háztól házig”. Holnap már a hát­sójukat is kinyalják ne­kik, mégis mind panaszko­dik. A vezető felnevetett. Han­gosan, szívből. Neki termé­szetes volt, hogy az üzem szállítja a munkásait, hogy a különbusz műszak előtt felszedi az embereket a vá­ros négy pontján, s a mű­szak végeztével vissza is viszi őket,ugyanoda odabent megszólalt a jelzés. Az ajtóban egy-két pilla­nat múlva megjelent az el­­­ső ember, aztán jött a töb­bi is, öt-hat perc eltelté­vel tele volt az autóbusz. — Mehetünk, Ferikém! — kiáltotta valaki hátiéb­ól. Selmeczi bácsi ekkor már fenn állt a bejárati lép­cső legfelső fokán, s onnan nézte fenséggel, hogyan in­dul a busz a város felé. Tóth Tibor ITudnivalók üdülés előtt A SZOT eddigi tapasztalataiból kiindulva sorra veszünk néhány hasznos tudnivalót, amelyek vállalati, intézményi üdülésre va­­­ló felkészülésben is segítséget je­lenthetnek. Az üdülői dolgozók azonnal fogadásnál is szeretnék bizonyíta­a­ni figyelmességüket. Mégis elő­fordulhat, hogy az üdülőben már a jelentkezéskor egy kis bosszú­ság éri a vendégeket. Ha egy­szerre sokan érkeznek, a porta előtt várakozni kell. Ez elkerül­hető lenne, ha a beutalóhoz csa­tolt „Értesítés” szelvényt ponto­san kitöltve — megjelölve me­lyik épületbe érvényes a jegy — az üdülő címére időben megkül­­dené valamennyi vendég. A szo­baelosztás így előre megtörtén­hetne. A másik problémát az okozza, hogy sok beutelt nincs tisztában az üdülő komfortfoko­zatával és az emiatt jelentkező elhelyezési adottságokkal. A be­utalókon szerepel az üdülő kate­góriája, s— melyet a térítési díj is érzékeltet — mégis, főleg a kom­fort nélküli épületekben elhelye­zettek közül vannak akik rekla­málnak. Az idei SZOT-beutalók mint­egy 56 százaléka összkomfortos, 35 százaléka II. osztályú és csak 9 százaléka nyújt komfort nél­küli üdülést. Sajnálatos, hogy a Balaton mellett az összes SZOT-üdülési lehetőség mintegy egyharmada a komfort nélküli kategóriába tar­tozik. Az üdülőépületek korszerű­sítése igen komoly anyagi terhet jelent. Csak fokozatosan javítha­tó e he­lyzet. Az elképzelések sze­rint 1985-ben már minden há­rom beutalójegy közül kettő össz­komfortos helyre szól. Sokan szeretnének egyágyas szobába kerülni. Az ilyen igé­nyüket előzetesen jelzik az „Érte­sítés” lapon. A folyamatosan nyitva tartó üdülőkben a mint­egy ötezer szoba közül mindössze háromszáz az egyágyas. Legtöbb épületben egyáltalán nincs kis­méretű szoba. Így még azok sem kaphatnak egyágyas elhelyezést, akik előre megírják, hogy „zajos” alvásukkal zavarják szobatársai­kat. A SZOT-beutalók üdülőházak­ra érvényesek, s az étterem központi épületben van. Ha vala­a­ki az A—B—C nagybetűivel jel­zett üdülőépületbe kap beutalót, annak számolni kell azzal, hogy nem helyben étkezik. Az étterem és a szálláshely közötti távolság több üdülőben pár száz méter. Emiatt gyakran szokták kérni, fő­leg az idősebbek, hogy az étte­remhez legközelebb eső üdülő­­­házba kerülhessenek. Nem az üdülővezetők akaratán múlik, ha a kérést nem tudják teljesíteni­­, az esetleges szobacserére a beutaltak csak igen ritkán haj­landók. Kérjük a szakszervezeti tiszt­ségviselőket, informálják be­utaltjaikat az üdülés körülmé­nyeiről, ezzel is segítsék elő za­vartalan pihenésüket. Bányai János SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság osztályvezetője I 1982. május 25. • PETŐFI NÉPE • 3 Több mint hatvanezer fiatalt várnak az építőtáborokba Június 20-án nyitják meg ka­puikat az építőtáborok, s a KISZ Központi Bizottságának építőtá­bori bizottságánál már felkészül­tek a táborozók fogadására. A központi szervezésű 92 építőtá­borban csaknem 54 ezer, a me­gyei, az egyetemi és főiskolai­­ szervezésű táborokban pedig mintegy 10 ezer fiatal részvételé­re számítanak. A korábbi évek­hez hasonlóan az idei táborozók mintegy 80 százaléka a mezőgaz­dasági munkákat segíti, továbbá két autópálya — az M—1-es és az M—3-as, —, valamint két vasút­vonal építési munkálataihoz léte­sítenek építőtáborokat. Külön építőtábort szerveznek a buda­pesti úttörőstadion felújítására. . Az építőiparban tevékenykedő szakmunkásfiatalok valamennyi­en szakmunkát kapnak majd. A tavaly jól bevált speciális tábo­rok mintájára három olyan bort is szerveznek, amelyben tá­az öntözéses gazdálkodásban tevé­­­kenykednek majd a fiatalok. Az idén először a nyári csúcsforga­lommal járó vendéglátóipari mun­kák könnyítésére építőtábort szer­veznek Siófokon fiatal szaká­csok és felszolgálók részvételével. Bővülnek az építőtáborozóik nemzetközi kapcsolatai is. Míg tavaly 80 bolgár, 70 NDK-beli és 400 lengyel fiatal dolgozott ma­gyar építőtáborokban, addig az idén Bulgáriából mintegy 450, az NDK-ból félezer, Lengyelország­ból pedig 1350 diákot várnak. Ezenkívül a hazai építőtáborokban tölti nemzetközi vakációjá­nak egy részét 250 csehszlovák ifjúkommunista, s a központi egyetemi nemzetközi táborba mintegy 100 fiatalt várnak szocia­li­lista és nyugati országokból. A hazánkban tanuló külföldi fia­talok is részt vesznek az építő­táborok munkájában. Az idén is különös gonddal szervezik a táborozók szabadidős programját. A bevált formák mellett több újdonság is szerepel a tervekben. A programok kidol­gozásában, tervezésében vettek már a brigádvezetők részt is. A lakiteleki Szikra Tsz építőtá­borában dolgozó fiatalok szabad idejükben az újságírás alapfogal­maival, műhelytitkaival ismer­kedhetnek meg. Életbe lépett az új menetrend Zökkenőmentes átállás — ez jellemezte a vasárnap 0.00 órától érvénybe lépett új MÁV és a hozzá igazított" VOLÁN"menet­rend első napját. Az időben fel­készülés, a korai „beharangozás” miatt vasárnap senkinek nem okozott gondot, hogy egyes vona­tok indulási és érkezési ideje módosult, és hogy az Adriatica, illetve a bécsi Lehár gyorsvona­tok nem a Keletiből, hanem a Dé­li pályaudvarról­­ indultak, oda érkeznek ezentúl. Ez illetve volt ugyanis az új menetrend egyik legfontosabb változása, tehát a Déli pályaudvar is bekapcsoló­dott a nemzetközi vasúti forga­lomba. Az új MÁV-menetrend további módosítása: a sok száz ki­lomé­te­­­res pályakorszerűsítés, az önmű­ködő biztosítóberendezés-háló­­zat bővítése, új szakaszok villa­mosítása, állomásfelújítások és egyéb szervezeti intézkedéseik nyomán kibővült az expresszvo­­nat-hálózat, vasárnaptól több gyorsvonat­ és kevesebb távolsági személyvonat közlekedik. A ba­latoni szerelvények menetideje átlagosan 10 perccel csökkent. Az új MÁV-menetrendhez iga­zodva módosították a VOLÁN au­tóbuszjáratok, elsősorban a vas­úti csatlakozások érkezési és in­dulási idejét. Ez az átállás is gondmentes volt. VISSZAFELÉ FOLYIK A VÍZ Halastó a Viola utcában Szépen rendben tar­tott házak előtt, csi­nos gyümölcsfasor alatt sétál, aki Kun­­fehértón a főutcáról befordul a Viola ut­cába. Első pillantásra úgy tűnik, hogy zöld gyeppel szegé­n­­yezett vizesárok is hozzájárul az üde fa­lu e részének hangu­latosságához. Ám amikorra kiér az em­ber az utca végére, már nem találja tet­szetősnek a csatornát. Felszíni szélessége négy méter körül van, s meglehetősen mély is. No és béka­nyálas, büdös víz áll benne, amely tavasz­tól őszig szúnyoglé­giókat táplál — pa­naszkodtak az itt la­kók. Az a csatorna ren­­­deltetése, hogy a köz­ség végéig vezesse a központi részen ös­­­szegyűlő csapadékvi­zet. Ezzel a céllal adott megbí­zást a kiásására, pontosabban a régi, keskeny árok átbocsátóké­pességének megnövelésére a helyi tanács a Kiskunmajsai Vízgaz­dálkodási Társulatnak, hét évvel ezelőtt. A falu szélétől hasonló csatornán át a Körös-érbe kellene futnia az esővíznek. Eleinte futott is, de már régen ellustult. .Megáll a házak előtt. Amikor pedig a Körös-ér felduz­zad, lefelé áramlás helyett vis­­­szafelé folyik a víz, be a Viola utcai kanálisba. Mélysége olyan­kor eléri az egy métert is. A gyerekek horgásznak benne, ugyanis az érből ide sodorja a víz a halakat. Sajnos, nemcsak horogravalók, hanem kígyók is fellubickolnak idáig, s az udvarokba merészked­ve riadalmat okoznak. Az utcabe­liek szóvá tették már falugyűlé­seken, hogy be kellene fedni, vagy pedig visszaszűkíteni a csa­tornát. Hiszen, ha egy kisgyerek belecsúszik, bele is fulladhat. S itt a játszótér az utca végén, er­­re vezet az útjuk a másfelé la­kóknak is. Mindannyiszor azt a választ kapták, hogy a szükséges munkálatokra nincs pénz. Hegyi József vb-titkár nekem sem tud mást mondani. Szűkös kerettel gazdálkodnak. Tóth István, a Kiskunmajsai Vízgazdálkodási Társulat főmér­nöke szerint lehetséges, hogy kar­bantartás után nem állna meg a víz a Viola utcai kanálisban, amelyet egyébként a tanács ke­zel. Ennek eldöntésére ki kellene menni egy szakembernek a hely­színre, s ha hívják őket, ne­m késlekednek. Megtudtam a főmérnöktől, hogy pár éve az ottani tó vizé­nek védelmére zsilipet építettek a Körös-érre. Sajnos, amikor ez utóbbi felduzzad, vize óhatatla­nul a község, a Viola utca felé kezd áramlani. Tehát a kar­bantartás ezen a bajon nem segí­tene. Annak idején — a Duna— Tisza közi Intéző Bizottság részt vett a döntésben — kétfé­le le­választási lehetőség volt: vagy a tó melletti nyaralótelep, vagy a Viola utca rovására határoz­nak. Valóban kár lett volna meg nem állítani a tó pusztulását. Azonban — szerintem — a Vio­la utcabeliek nem vállalhatják örök időkre a magasabb érdek érvényesítéséből eredő kellemet­lenségeket. Összefogással, bármi­féleképpen meg kell oldani a problémájukat. Lehetne például — Tóth István szerint — a falun kívül létrehozni egy kis tárolót, ahová lefutna az esővíz, s amely befogadhatná a Körös-ér fölösle­ges vizét is. S ha korábban a tó­parti víkendházak tulajdonosai­nak kedveztek, most az üdülőte­rület fejlesztésére rendelkezésre álló­ tanácsi pénzből, vagy akár éppen a vízmenti telkek gazdái­nak hozzájárulását kérve kellene megszüntetni a Viola utcai idő­szakos „halastavat”. A. Tóth Sándor ‘-­-•Ilit

Next