Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-22 / 144. szám
PÁLINKÁSÜVEG A PULT ALATT Úrihegyi panasznap Igazuk van az úrihegyi levélíróknak, panasztevőknek: nincs minden rendben az Univer ÁFÉSZ 6. számú, bérbeadott boltjában. A környékbeliek félve szánják rá magukat a vásárlásra, gyakran bosszúsan távoznak az üzletből. Besenyei Zoltánnal, a kecskeméti tanács kereskedelmi osztályának főelőadójával közösen próbáltuk kideríteni, hogy megalapozottak-e a tévéhez, a lapunkhoz eljuttatott elmarasztaló vélekedéseik, a tanácsházára küldött panaszok. „Inkább négy kilométert cipekedek” Gondosan ápolt kertek, új házak, művelt szabadidő-telkek között autózunk célunk felé a hetényegyházi úton. Az üzlettől százötven-kétszáz méterre kezdtük a vélemények gyűjtését. Csak annyit kérdeztünk itt is, a többiekben is: elégedettek-e kéa környék kereskedelmi ellátásával. A zörgetésre idős házaspár jött a kapuhoz. Az asszony volt a szószóló. — Inkább négy kilométert cipekedek, de ha nem muszáj, de nem teszem ide a lábam. Becsapott. A közeli üzletre mutatott. A gyermekgondozási segély utolsó heteit fogyasztó kétgyermekes fiatalasszony sem titkolta kifogásait. — Néhány napja tejért mentem ebbe a kocsmába. Mert az. Öthat férfi iddogált. Háromszor szóltam, mire rám figyelt az üzletvezető. Folyton azt kérdezgette a „srácoktól” — neki minden férfi srác —: „no, mit isztok, konyakot, bort?”. Sűrűn elszámolja magát, mindig a vevők kárára. A minap 48 forintot kért valakitől. „Nem lesz egy kicsit sok?” méltatlankodott a hobbis. Azonnal rávágta: „legyen akkor 32”. „Jól kifogtuk” Abban reménykedtünk, hogy a betonra merőlegesen becammogó homokos út mentén kedvezőbben nyilatkoznak az élelmiszerüzletről. Egy fiatal, rokonszenves kislány, gyorsan eloszlatta optimizmusunkat. — Jól kifogtuk. Rosszabb az ellátás és a vezető, mint régebben, amikor más dolgozott itt. Egy szolgáltató vállalat a munkahelyem, így én a városban is megvehetem, ami kell. De mit csináljanak, akik ide vannak kötve? Erős testalkatú, idősebb gazdálkodó, egy 1919-es mártír leszármazottja. — Engem is megpróbált becsapni. Rászóltam. Közölték vele, visszacsapok, ha erősködne. szomszédasszony éppen most kesergett, hogy átvágták a boltban. — Huszonnyolc forintot fizettetett 21 forintos légyirtóért. Hiába mutatjuk a dobozokon az árat. Csak legyint: „hol vannak már azok”. Jaj annak, aki vitázik vele. Pénteken, szombaton csak akkor megyek a boltba, ha elkerülhetetlen, olyan nagy ilyenkor a lámpacsáré. Dohogó fiatalasszony: — Szeretné a tanítónő, ha gyerekeket küldenénk bevásárolani, hadd tanulják az életet. Itt megtanulják, annyi szent. Kisdiáktól kérdem a bolt előtt: szeret-e vásárolni? — Nem. Félek, hogy otthon kikapok, ha kevesebbet viszek haza, mint amennyire az anyu számított. Még szerencse, hogy már ő is megjárta. Különben lakatért jöttem. „Tiszta ráfizetés ez nekem” Néhány pillanatba telik, amíg kiszolgál valakit az üzletvezető, gyorsan szemrevételezhetjük boltot. Van friss kenyér, többféle a felvágott, vaj, sajt, liszt, konzerv, szódavíz, meg töméntelen üveg. Telt is, üres is. A kis üzlettér egyharmadát a visszaváltott borospalackok, pálinkás- és borosüvegek foglalják el. A mérleg mellett négy piszkos pohár, bort kedvelők használhatták.Vörös A boltvezető egyelőre magabiztosan határozott. „Megnézhetném magamat, ha nem kínálnám meg a szállítókat. Tiszta ráfizetés ez nekem, de mindent a vevőkért. Meg sem érdemlik. Árulják el, ki volt az, a piszok, aki följelentett! Nyilván a bennszülöttek panaszkodnak. Semmi se jó ezeknek. A hobbisok úri emberek, de ezek ...” Olvadozik fölénye, amikor fölbontott konyakos-, pálinkás-, borosüvegek kerülnek elő a pult alól. Meg újabb használt poharak. — Az is baj, ha adok, az is baj, ha nem. Mindenképpen rossz vagyok — sajnáltatja magát. Határozottan tagadja, hogy bárkit is megkárosított volna. Arra hivatkozik, hogy „a bennszülöttek” nem akarják tudomásul venni az áremelkedéseket. Nem hisznek neki, szomorkodik. Mondom: nem vagyok hivatott a panaszok kivizsgálására, de azért tisztelettel kérdem, hogy miért nem függesztette ki az árváltozásokat feltüntető hirdetményeket. — Ezeknek? Belátom, kár a szóért, az időért. Miklóstelepi ellenpélda A városi tanács kereskedelmi osztályának dolgozója közben megírta az ellenőrzési jegyzőkönyvet. Az üzletvezető boltjának azonnali bezárásával, munkakönyve visszaadásával fenyegetődzik, ha nem törli az italfogyasztásra vonatkozó megállapítást.Hazafelé azon tűnődtünk, hogy tanul-e majd a szabálysértési eljárásból a 6-os számú áfészbolt bérlője. Lehet, hogy elődjei közül Juhász Béla vagy Nagy Mihály kevesebbet keresett, de az biztos: máig szeretettel emlegetik őket. Elsősorban az ő érdeke, hogy megváltozzon az általa bérelt boltról a vélemény. Az újságíró a jó társadalmi közérzet kertésze, és nem nyomozó. Nem vállalkozhattam az így utólag különben is nehezen bizonyítható vagy cáfolható vádaskodások tisztázására. Ezúton is kérem, sürgetem a szigorúbb, rendszeresebb ellenőrzést. Nemcsak itt! A szerkesztőségben egy újabb elkeseredett levél várt. Pontos névvel, címmel egy italozó, rendetlenül nyitva tartó boltosra panaszkodott valaki. Hazafelé a miklóstelepi UNIVER-boltba is benéztünk. Rend, tisztaság, bő árukészlet, elégedett vevők, ezt tapasztaltuk, így is lehet. Csak így lehet." Heltai Nándor Hírmozaik a Krímből Negyvenkilenc éves a Krími Geológiai Intézet. Az utóbbi esztendőkben végzett kutatásai elsősorbban a félsziget földgáz- és kőolajkészletének teljes feltérképezésére irányultak. Ennek eredménye az, hogy ebben az ötéves tervben mintegy 45 százalékkal emelkedik testvérmegyénk energia-kitermelése. A másik fontos kutatási terület a víz, mert a félsziget vízben igen szegény. A jelenlegi vizsgálatok megállapították, hogy 1990- ig újabb területeket kapcsolhatnak be a megfelelő ivóvíz-ellátásba. A tudósok legújabb feladata a föld alatti meleg vizű források feltárása, a további lépés ezek népgazdasági hasznosítása. * Az 1500 éves Kijevről a magyar sajtóban is olvashattunk már. Testvérlapunk rendszeresen beszámolt az eseményekről. A megye lakossága kiállításokon ismerkedhetett meg a másfél évezredes ukrán főváros nagy történelmi múltjával és jelenével. A Szimferopoli Tájmúzeumban előadássorozatot rendeztek; neves ukrán történészek szóltak Kijev és Krím múltbéli kapcsolatairól. Az Ukrán írószövetség tagjai krími szerzők műveit tolmácsolták. A múzeumban láthatók azok a könyvek és különböző kiadványok, amelyek Kijevben jelentek meg a félsziget életéről. * A Szimferopol közelében fekvő Bahcsiszeráj az utóbbi évtizedekben jelentősen fejlődött. Az iparosítás és a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek létrehozása megnövelte a lakosság számát. A városka környékén található a félsziget egyik legnagyobb rózsatermesztő állami gazdasága, itt szüretelik az illóolajgyártáshoz szükséges virágokat. Jelentős az idegenforgalom is, hiszen Bahcsiszerájban van a tatár kánság központja. A felsoroltak indokolttá teszik a település átgondolt fejlesztését. A város építészei kidolgozták azt hosszú távú tervet, amely a haagyományokat megőrizve és megtartva, alkalmazkodik a mai követelményekhez. A közlekedés meggyorsítását és a zsúfoltság elkerülését szolgálja ,majd az a felüljáró, amely a régi és az új városrészt köti össze. Növelik a pihenőparkokat, a zöldövezeteket és a sportolásra alkalmas területeket is.• A Szovjet Szocialista Köztársaságok megalakulásának 60. évfordulója alkalmából gazdag képzőművészeti programot ajánlottak a szervezők. Mintegy százhúsz megyei alkotó munkájával ismerkedhetett meg a közönség a hagyományos jaltai tavaszi tárlaton. A szevasztopoli alkotócsoport vándorkiállítást szervezett. Mivel szoros barátság fűzi őket a tengerészekhez, a kiállítása anyaga — szó szerint — egyik hajóról a másikra vándorolt. A képzőművészeknek megtisztelést és rangot jelent kiállítani iskolákban, felsőfokú intézetekben. Ez az ízlésformálás és az esztétikai nevelés egyik alapvető formája. A hagyományos művészi diáktalálkozókon megismerkedhettek a tanulók az alkotás folyamatával, szépségeivel és gyötrelmeivel. Élményt jelentett az is, hogy a fiatalokat festők, szobrászok és iparművészek látták vendégül otthonukban, műtermeikben. * A Szovjet Úttörők Szövetsége május 19-én ünnepelte születésnapját. Az évforduló alkalmából számos vetélkedőt, seregszemlét és sportversenyt rendeztek. Nagy sikert aratott a Tbiliszi Állami Bábszínház grúz szerzők műveiből összeállított műsorával. Szimferopolon kívül Szevasztopolban, Feodosziában és Kercsben is vendégszerepelt. A jevpatoriai bábcsoport új otthont kapott. A lelkes, amatőr csapat tizenkét éve dolgozik együtt. Műsoraikkal város gyermekszanatóriuimaiban, a úttörőtáborokban és óvodákban lépnek fel. Repertoárjuk hat mesedarabból áll. A szimferopoli gyerekek egy új úszómedencének örülhetnek. A környék iskolásai és óvodásai számára építették jelentős részét társadalmi összefogással. A megye úttörői pedig 13 ezer tonna hulladékot (fém, papír, textil) és 1500 tonna gyógynövényt gyűjtöttek ebben a tanévben. Derekasan kiveszik részüket a környezet védelméből is: kevesen tudják, hogy az iskolákban speciális képzésben részesülnek azok a tanulók, akik a mindegy 1600 hektárnyi erdő védett növényeiről, vadjairól gondoskodnak. Győri Ilona Dávidrdijat kapott a Mephisto Olaszország legrangosabb filmművészeti díjával tüntették ki Szabó István Oscar-díjas filmjét, a Mephistót. Szombaton este, Sandro Pertini köztársasági elnök jelenlétében adták át Donatello Dávid szobrának kicsinyített másolatát ábrázoló díjat Szabó István filmrendezőnek, az év legjobb külföldi filmje címén megítélt elismerésként. Ugyancsak Dávid-díjat kapott Klaus Maria Brandauer, akit az év legjobb külföldi színészeként, Mephistóban nyújtott teljesítménye alapján jelölték erre a kitüntetésre. A filmművészet más területén végzett kiemelkedő tevékenységéért ugyanezzel a díjjal jutalmazták Harold Pinter írót, Margarethe von Trotta, Dino de Laurentiis, Michel Serrault és Cesare Zavattini filmrendezőt is. A Dávid-díj jelöltjeit száztagú zsűri választja ki minden esztendőben. Szombaton este más filmművészeti díjakat is átadtak Rómában és olyan művészeket tüntettek ki, mint Ingrid Bergman, Renato Castellani, Vittorio Gassman, Alberto Lattuada, Giulietta Masina, Paolo Stoppa, Andrej Tarkovszkij és Ugo Tognazzi. Pertini elnök a Quirinale palotában fogadta a kitüntetett művészeket, kritikusokat, a filmvilág számos rangos képviselőjét. Öntözési kísérlet Folyékony műtrágyát kevernek a hibridkukorica-táblák öntözővizébe az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát felsőcikolai üzemegységében. A szakirodalom szerint ez a módszer 15—20 százalékos terméstöbbletet is eredményezhet. Ha a tapasztalatok kedvezőek lesznek, hétszázhúsz hektáron alkalmazzák az eljárást a kombinátban. (MTI) 1982. június 22. • PETŐFI NÉPE • 8 Piacon A kecskeméti piacon a naptári tavasz utolsó vasárnapján az uborkától a csirkeitatóig ki tudja hányféle portéka cserélt gazdát. A verőfényes reggelen a kistermelők bőséges áruválasztékkal kerekedtek fel, hogy szerencsét próbáljanak. A legnagyobb keletje a baromfinak és a korai gyümölcsöknek volt. Amíg a szabadtéri standoknál a bábeli hangzavarban alig lehetett szót váltani, addig a zárt csarnokban szinte magányosak maradtak a hűvöset jobban kedvelő árusok. Az alkudozásban, a vásárlásban megéhezők, megszomjazók forró lángossal és hideg italokkal frissíthették magukat. Az árakról szólva pedig meg kell említeni, hogy a kecskeméti piac már rég nem tartozik a legolcsóbbak közé. (Tóth Sándor képriportja) KÉPERNYŐ Nem lehet egy kérdéssel több A játékmester Egri János Lehet egy kérdéssel több? műsora a legtelevíziószerűbb műsornak ígérkezett. Azt sejtette, hogy humoros módon, jókedvűen nézni tanít bennünket. Meg az ötletesen válogatott képsorok mondandójának, tartalmának, összefüggéseinek kideríttetésével: gondolkodni ! Millió és millió ügyes kérdést kínál képes világunk. Ha Egrit nem hagyja cserben játékvezetői szimata és tapasztalata, akkor valódi vetélkedők keretében nézhettük volna meg földünk sok csodáját. Minden játéknak az a célja, hogy a lényeg megismerésére ösztönözzön, valami közérdekűnek a kitalálására, valamilyen problémának a megoldására serkentsen. Ritkán sikerült így összeállítani műsort, mert szórakoztatás egy helyett szerencsejátékot formáltak a Lehet egy kérdéssel több? vetélkedőből. Gyakran csak találgathattuk, hogy a képernyőn homályló fotográfia sánta szöcskéket, vagy dél-afrikai rovarevő növényeket ábrázol. A különlegességnek minden műsorban helye van, amennyiben az nem erőszakolt. Ha utoljára megkérdezné tőlünk: Lehet egy kérdéssel több?, azt mondanánk, hogy a most befejeződött vetélkedő szenzációs alapötletét ügyesebb csomagolásban, jabb összeállításokban céltudatoszívesen látnánk ismét. Maradona és Haydn közül nézők többsége az argentin csondacsatárt’ választja. Dr. Bartha Dénes előadássorozata így — a Mundiállal párhuzamosan — aligha kerül az úgynevezett nézettségi lista élére. Kár. Vitatkozhatnánk azon, hogy kiknek is szól tulajdonképpen a nagy hírű professzor előadássorozata. Szakmabelieknek, avagy a nagyközönségnek? Elképzelhető, hogy itt-ott olyan ismereteket tételez fel a jeles előadó, amelyekről a képernyő előtt ülök nem is hallottak. Mégis szívesen néztem a legutóbbi ötödik részt is, mert dr. Bartha Dénes igazi tévés személyiség. Mit értek ez alatt? Elhiszem neki, hogy valóban olyan fontosak az osztrák zeneszerző szimfóniáival kapcsolatos kutatásai, észrevételei, mint ez a Magyar Televízió sorozatából is tükröződik. Odafigyelek, mert meggyőz arról, ezt mondaná kis társaságban, egyetemi katedrán ez a véleménye. Olyan szenvenzéllyel elemzi,méltatja Haydn t, mint aki boldog, hogy róla szólhat, örül: a tévéműsor révén az általa is felfedezett szépségeket megoszthatja hallgatóságával. Parazsat gyűjtenék a fejemre, ha megfeledkeznék a foci-világbajnokságról. Megfeledkezhetünk róla? A tévékritikust természetesen nem az eredmények érdeklik, hanem a közvetítések minősége. Már most megdicsérhető a Magyar Televízió: gyors, fürge, szemfüles. Végre — hogyan mondjam — segédkommentátorainkat is fölkértek. A drukkerek számára ugyanis nem a gól a legfontosabb, hanem az, hogy napokig beszélhetünk róla, ki hogyan látta. Egy-egy bombagól, egy-egy játékvezetői tévedés, kihagyott tizenegyes, hetekig foglalkoztatja a labdarúgás kedvelőit. Most egy kicsit ellentétbe kerülök korábbi cikkeimmel, látszólag. Megírtam, hogy ne tanítsuk állandóan az embereket, maguktól is rájönnek sok mindenre. Most mégis dicsérem azokat a riportereket, kommentátorokat, akik fölhívják a figyelmünket némely labdarúgó ötletességére, észrevetetik az eltérő taktikákat, a technikai bravúrokat. Zsolt István (például) az angol—csehszlovák mérkőzésen olyan élvezetesen és elgondolkodtatóan hasonlította össze a közép-európai és az angol játékstílust, hogy még az is odafigyelt, aki Rumeniggét német kisvárosnak képzeli. Rávilágított arra, hogy a játék — furcsamód— éppen a leglényegretörőbb tevékenység, amely a résztvevőktől minden pillanatban a lehető legtökéletesebb cselekvést, magatartást követeli meg. Ha tőlem függne, még a mikrofon közelébe sem engednék olyan tv-riportert, aki szüntelen hadarással csak azt mondja el, amit úgy is lát, akinek van szeme. Vitray egy-egy hangsúllyal, egy-egy találó jelzővel vagy sokatmondó, netán lemondó hümmögéssel jobban érzékelteti a tolmácsolásával közvetített mérkőzés hangulatát, színvonalát, mint mások félórás szakadatlan szóáradata. —i —r