Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-13 / 137. szám

VENDÉGÜNK VOLT Dr. Erőss Pál, az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetője A jó bíró előre gondol A Petőfi Népe közművelődési titkársága, valamint a dunavecsei Petőfi Sándor Művelődési Ház „Beszélgetések ..című ankétsorozatának legutóbbi vendége dr. Erőss Pál, az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetője, a Magyar Televízió SZOT-díjas „Jogi esetek” műsorának szakértője volt. Élve az alkalommal, interjút kértünk a közismert jogásztól. — Bizonyára sok gyanúsított állt már ön előtt. Meg kellett hallgatnia a védelmet és a vádat, mérlegelni, majd ítéletet hozni... Én úgy gondolom, bizonyos értelemben ön is gyanús sokaknak. Mégpedig a szakmán belül... Mert a népszerűség nemcsak barátokat, hanem — talán éppen a pályatársak közül irigyeket, ellenségeket is szerezhet ... — Valóban, a televízió nyilvánossága — bizonyos értelemben — tisztességtelen előnyt nyújt annak, aki a képernyőre kerül, hiszen hatmillió ember látja, ismeri meg egy-egy alkalommal. Az a kolléga viszont, aki éppen olyan becsületesen, körültekintően végzi a munkáját mint én, vagy mások, de a reflektorfény nem irányul rá, úgy érezheti, hogy hátrányban van szemben, akit mutogatnak, azzal Én hirdetem: ha valaki helyettem akarja csinálni és tudja, vállalja és elfogadják, az próbáljon szerencsét. Tehát lehet, hogy igazságtalannak találják a kollégák, hogy én kerültem ebbe a helyzetbe, de azért nem irigyelnek, amikor látják a nyűgömet — terhemet, azt mondják, hogy nem cserélnélek velem. — Az igazságtevő a bibliai Salamon király (eposzi jelzője) az, hogy bölcs. Mi a véleménye — ebben az értelemben —, lehet-e ma egy bíró bölcs? — Salamonnak az igazi bölcsessége abban volt, hogy ő anélkül is megtudta az igazságot, hogy különösebben utánajárt volna. Előhozatta a kardot és megparancsolta, hogy vágják ketté azt a gyereket, amelyiken a két anya vitatkozott. Az egyik anya felsikoltott, hogy „inkább ne”. Erre azt mondta Salamon: akkor te vagy az anyja! Ez a fajta bölcsesség a mai jogász számára nem megengedett. Én hiába tudnám, hogy kinek van igaza, ez nem ad felmentést a bizonyítási eljárás lefolytatása alól. A bírónak csak bizonyítékok alapján szabad ítéletet hozni. — Nos, akkor mi különbözteti meg a jó ítéletet a jobbtól? — A mai igazságosztó bölcsessége abban van, hogy amikor egy döntést kihirdet, akkor a mögöttes dolgokra is gondol. Például, hogy mi történik azzal az emberrel, azután? Hogy fog az az összegubancolódott élethelyzet elrendeződni, alakulni? Én nem tartom magamat bölcs embernek, de úgy gondolom, hogy ha a bölcsesség mégis kicsillanhat, akkor ez azért van, mert a jó bíró előre gondol. Sokszor olyasmire is, — egy élethelyzet rendezésénél —, ami a szenvedő alanyokat még nem is foglalkoztatja. Tehát elképzelhető, hogy a bíró a szigorú büntetést is bölcsességből teszi, mert arra gondol, hogy ezzel jobban használ ennek az embernek, mintha enyhe büntetést adna. A házasság felbontását, a közös tulajdon megszüntetését lehet megoldani úgy, hogy az pillanatnyilag kielégíti az igényeket, és lehet úgy is, hogy egy későbbi vitának eleve elejét vesszük. Ez néha sikerül, néha nem. — Segítheti-e a jogász munkáját az ilyen jellegű közszereplés, mint az öné? — Ez nekem arra jó, hogy még inkább elmélyüljenek bennem azok az erkölcsi rendező elvek, amelyeket a gyerekkoromból hoztam magammal. Állítom, nekem csak segítségemre van, hogyha sok panaszos levelet olvasok, sok embernek a dolgával foglalkozom. Mert nemcsak az ügyeket ismerem meg, nemcsak a viták széles tengerére látok rá, de meglátom a tenger fenekét is. Emberi jellemeket ismerek meg, magatartási, viselkedési normákat, és nagyon sok érzelmi dolog is felszínre kerül. Sokszor nem arra van szükség, hogy az ember tüstént megoldjon egy jogi problémát, hanem arra is, hogy segítsen a lelki vihar lecsendesítésében és a legkülönfélébb dologban. . — Tehát gazdagabbá vált azáltal, hogy munkatársa lett a jogi eseteknek? — Igen, csakhogy a gazdag ember mindig nyugtalanabb, mert többet kell féltenie; a gazdagság éppen ezért egyben teher, még ebben a helyzetben is. — Az orvos is elfásulhat a hosszú prakszis alatt, betegség, fájdalom, halál, sokszor már csak egy-egy esetet jelent számára ... — Érdekes összehasonlítás, amit mondott. Az orvos akkor talán nem is tudna egy sebet felszakítani, sebet ejteni, nem tudna operálni, hogyha átérezné a beteg fájdalmát. Ezzel szemben a bírói munkában már más a helyzet. Én csak úgy tudok megoldani egy-egy ügyet, ha közben mind a két fél helyzetébe beleképzelem magam. Szerintem bíró nem nélkülözheti az érzelmeket. De természetesen, végül is kívülállóként a legjobb lelkiismerete szerint kell döntenie. — És a televízióban? — Ott nem a két vitatkozó fél problémájának eldöntése a lényeg, hanem annak az elrendezése, amit a nézők az üggyel kapcsolatban gondolnak. Nekem azt kell elképzelnem, hogy a nézőben vajon milyen hatást válthat ki az adott jogi probléma? Úgy szeretném mindig elmagyarázni, hogy ezekre a gondolatokra is feleljek. — Tudom, hogy sok levelet kap. Legalább annyit, mint egy táncdalénekes. — Többet. — De az énekesnek abszolút fontos a népszerűsége önnek? — Az előadóművész sztárok rajongó leveleket kapnak, meg autogramot kérnek és fényképet. Tőlem nem ilyesmit akarnak, és a legritkább esetben írnak hozzám kedves sorokat. Aki megkeres, az segítséget kér. Tehát: a levelekben megnyilvánuló népszerűségem olyannak tartom, mint mondjuk a csontkovács bácsiét. Hát vajon lehet irigykedve gondolni az ingyen gyógyító csontkovácsra — akinek a háza előtt sorba állnak a betegek —, mert az népszerű? Az embereknek bajuk van, fájdalmuk, sérelmük, s ezért hozzám fordulnak. Ez nem igazi népszerűség. A táncdalénekest senki nem húzza félre az utcán, hogy énekeljen már neki egy dalt. Nálam pedig mindennapos, hogy valaki megállít és elmondja a leltár hiányát, panaszkodik, hogy nem kapta meg vízumot, kevés a nyugdíja, haaragszik rá a sógora, vagy a kutyáját megmérgezték. Az engem elöntő bizalom nagy tisztesség, de nagy teher, meg felelősség is ... Farkas F. József m CÉL A RÁKBETEGSÉGEK MÉLYEBB ISMERETE Európai toxikológus-kongresszus Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Elméleti épületében tartja 25. kongresszusát az Európai Toxikológia Társaság. A kedden kezdődöid háromnapos tanácskozáson az állatkísérletes toxikológiai, biokémiai, munka- és környezethigiéniai vizsgálataik újabb eredményeit vitatják meg. Mintegy 400 szakember tájékoztatja egymást egyebek közt a szervezet úgynevezett receptorainak toxikológiai szerepére vonatkozó felismeréseikről. Alapkutatásaik során ugyanis megállapították: bizonyos hormonreceptorok közrejátszanak a rákkeltő hatások alakításában. Ez a tapasztalat — amely elősegíti a rákos folyamatok jobb megismerését — annál is inkább jelentős, mivel a receptorok kémiai szerkezete még nem tisztázott, a receptor kémiailag éppen olyan meghatározhatatlan fogalom még, mint amilyen a gén volt az öröklődés törvényeinek megállapítása idején. ■ Több referátum hangzik el a gyógyszerek, növényvédő szerek, a levegő szennyezettsége okozta gyomor- és bélrendszeri károsodások vizsgálatairól is.A kongresszus napirendjén szereplő témák bizonyítják: társaság, amelynek eredeti célja a az volt, hogy a gyógyszerek káros hatásainak kockázatát csökkentő kutatásokért támogassa, az utóbbi évtizedben szükségképpen a növényvédő szerek, a levegőszennyeződés, az ipari, a kémiai, a munkahelyi ártalmak hatásának kutatását is elősegíti. Vonzódás és kötődés A napokban beszéltem egy emberrel, aki évtizedek óta a fővárosban él, ám egykor esztendőket töltött héten és környékén, Kecskeahová a háború utáni nehéz időben fontos posztra állították. Órákon át együtt voltunk, s engem lenyűgözött az emlékezőtehetsége. Az, hogy apró részleteket is felelevenített az akkori letétről, emberekről, eseményekről. Tetszett az az elhatározás is, hogy is megörökíti egykori írásban élményeit, tapasztalatait. Az meg különösen, hogy nem csupán azokat a régi éveket ismeri, de a mostani dolgokat, embereket is. Mert nem szakította meg a kapcsolatát azzal a vidékkel, amelyet megszeretett egykor, s amelyet ma is a magáénak mond. Itt képpen érkeztem el tulajdonmondanivalóm lényegéhez. Annak a felismeréséhez, hogy a régen volt évek nem választhatók el a mától, mostani életünktől. Különösen azok esetében, akikben változatlanul él a szeretet, a vonzódás, a magukénak vallott város, község, vidék iránt. Sokan vannak ilyenek, szerencsére. Példa erre a Budapesten működő kör, melynek tagjai valamikor Bács-Kiskunban éltek és munkálkodtak. Rendszeresen találkoznak, ellátogatnak volt lakóhelyükre csapatosan és különkülön is, tájékozódnak régi és új barátokat keresnek és találnak. Egyszóval nem szakadnak el. Odakötik őket volt szűkebb hazájukhoz nemcsak az emlékek sokasága, hanem az az igyekezet is, hogy megismerjék a bekövetkezett változásokat is, a mai életalakulásokat, a mostani emberi sorsokat. S a helybéliekkel együtt örülni minden új vívmánynak, minden eredménynek. S ha gondokat, bajokat is tapasztalnak, nem maradnak közömbösek, hiszen azok, akik netán éppen az ő valamikori munkakörüket töltik be, az együttérzés mögött a segítőszándékot is kiérzik a beszélgetés, ismerkedés során. Azt is, hogy az illető még mindig saját ügyének tartja a ma már látszólag tőle távoli dolgokat. A vonzódás tehát az egykorvolt évekhez, az érdeklődés, megújuló közeledés folytán igazi kötődéssé lesz. És ez a kötődés nemcsak örömöt jelent, de erőt is ad a mostani és a további munkához. . Varga Mihály \ . 1984. június 13. • PETŐFI NIPE • 3 A Központi Bizottság áprilisi állásfoglalása a munka középpontjában Az MSZMP Központi Bizottságának folyóirata közli Németh Károly írását ifjúságpolitikánk néhány kérdéséről. A cikk, amely a szocialista országok testvérpártjai központti bizottsági titkárainak szófiai tanácskozásán elhangzott felszólalás alapján készült, egyebek között rámutat: a fiatalok formálásában az iskolának, a munkahelyi közösségnek, a társadalmi szerveknek, a hadseregnek külön-külön meghatározoU felelőssége és szerepe van, de az érdem és a felelősség is elsősorban a szülői házé, a családé. „Politikánk következetes továbbvitele” címmel szerkesztőségi cikk elemzi a Központi Bizottság áprilisi állásfoglalását, gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséből adódó politikai feladatokat. A magyar mezőgazdaság felkészültségét jól jellemzi, hogy míg 1952-ben, a tavalyihoz hasonló rendkívül aszályos esztendőben — súlyos élelmiszer-ellátási gondokat okozva — 25 százalékkal esett vissza a termelés, addig 1983-ban csupán 3 százalékkal maradt el az előző évi eredményektől — zavartalan volt és most is az az élelmiszer-ellátás. A szocialista országokkal szembeni szállítási kötelezettségeinket teljesítettük, a nem rubelelszámolású export azonban bizonyos mértékben elmaradt a tervezettől. A mezőgazdasági termelés egy-egy aktuális témájával három cikk is foglalkozik a júniusi számban. Kovács Imre áttekinti agrárpolitikánk mai feladatait^ Báng István felhívja a figyelmet a biotechnológia széles körű alkalmazásának népgazdasági jelentőségére, Kapronczai István pedig arról ír, hogy lehetne javítani a beruházási döntések előkészítését a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. Bogyó Tibor a külgazdasági egyensúly néhány gazdaságpolitikai összefüggését vizsgálja. Alapvetően a nem rubelelszámolású külgazdasági egyensúlyi helyzetünk fontosabb kérdéseit tárgyalja, de több helyütt elkerülhetetlenül érinti a gazdaság általános egyensúlyi viszonyait is. Mostani gazdasági körülményeink előtérbe helyezik a fogyasztói érdekvédelmet, az ellenőrzés szigorítását. Erről beszélget Siltner Lászlóval, az Országos Kereskedelmi Felügyelőség vezetőjével Balogh Mária. Az utóbbi időkben megnövekedett az érdeklődés a történelmi közelmúlt, benne a felszabadulást közvetlenül megelőző időszak eseményei iránt. Ez teszi időszerűvé azt a szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetést, amelyet Lakos Sándor folytatott a téma szakértőivel, a Horthy-rendszer értékeléséről. Vincze Gábor tanulmánya azt kutatja, hogy társadalmunkban milyen okok, körülményeik és jelenségek vezethettek az állampolgári fegyelem, ezen belül a munkafegyelem lazulására. Fábián Péter elemzi a közművelődési határozat végrehajtásának tízéves tapasztalatait Szolnok megyében, és szól azokról a helyi próbálkozásokról, amelyek a közművelődés kedvezőtlen anyagi feltételeinek ellensúlyozását szolgálják. Az iskolai nevelőmunka számos aktuális kérdéseihez szólnak hozzá több rövid írásiban pedagógusok és pártmunkások. Párttagok számára is figyelemre méltó az a felmérés, amelyet pártonkívüliek körében végeztek Komárom megyében a párt tevékenységének megítéléséről. A felmérés tapasztalatait adja közre Zahovay Gábor. Egy honvédségi pártszervezet munkájába nyújt betekintést Staub Jakab. A folyóirat végül méltatja a forradalmár Fiedler Rezső életútját, születésének 100. évfordulója alkalmából, majd a korábban megjelent cikkekkel kapcsolatban beküldött olvasói levelek lényeges megállapításairól közöl összeállítást. Pártélet **■**■***’**'■ -IWX-S-OÍV-TA . . HAZAI TÁJAKON Új városunk: Zirc Bármelyik égtáj felől érkezik az utas Zircre, a település hatalmas, kéttornyú temploma és hozzá csatlakozó , volt cisztercita a rendház köti le először és maradandó élményt nyújtva a figyelmét. A látvány letagadhatatlanul érzékelteti, hogy Zirc fejlődését annak a római katolikus ciszter szerzetesrendnek köszönhette, amelyet III. Béla király hívott be 1182-ben a franciaországi Clairvauxból, s telepített le a Cuhapatak völgyében, a még ma is erdőségekkel borított Bakonyban, Zircen. Ettől az időponttól számítják az 1982-ben 800 éves fennállását ünneplő — akkor még nagyközség — alapítását, bár korábban is állt itt királyi udvarház, ahova a mosoni csatából menekülő és kocsijából kizuhanó, lovaktól megtiport I. András királyt hozták fogolyként, aki itt halt bele sérüléseibe, 1060-ban. III. Béla monostorépítő, munkáját fia, Imre király fejezte be Zircen. Az új otthonra lelt francia szerzetesek és utódaik hamarosan elérték, hogy a település gazdasági és kulturális központtá váljék. A szerzetesrend nagy érdemeket szerzett Európa, közelebbről Magyarország mezőgazdaságának fejlesztésében, megtanítva a népet a korszerű gazdálkodásra, szőlőművelésre, iparűzésre. A monostor körüli település virágzásnak indult, amelynek azonban közel négy évszázad után vége szakadt. A mohácsi fész után Zircet Móré László, majd Bakics Pál foglalja el, a pártharcokban 1538—1558 között elpusztult a díszes templom, a monostor, a könyvtár, a levéltár. A hajdani templomnak csupán egyetlen oszlopa, maradt meg, mely ma is látható a Zircet átszelő főútvonal mentén, eredeti helyén. A község lakatlanná vált, a rend birtokai világi urak kezébe kerültek, mint például 1575—1609 között királyi zálogbirtok gyanánt a híres törökverő Thury Györgyébe. Thury halála után világi papoknak adták a zirci apáti címet és a birtok jövedelmét, mígnem 1659-ben báró Héderváry János pozsonyi kanonok lemondott a ciszterek javára apátságáról. Zircen ezután sem indult meg azonnal az élet, csak 17118-tól vannak a falunak állandó lakói. A szerzetesek is ekkoriban tértek vissza, majd 1723-ban felépítették a még ma is álló és Zirc legöregebb épületének tekinthető nagy barokk házat. A község története ezután két és fél századon át szorosan összefonódik a ciszterciták életével 1960- ig, a szerzetesrendek feloszlatásáig. Először hatalmas építkezésekbe kezdenek. Az új monostor alapkövét 1726-ban, a templomét 1732-ben tették le. Mindkettőt Wittwer Márton tervezte, a templomot Kayr Mátyással közösen. A templom főoltárának képét Maulbertsch Antal, a kor legkiválóbb templomi festője készítette. Ugyancsak az ő alkotása az egyik mellékoltár, valamint a kórus alatti boltozat freskója. A XVIII. századi építkezéseket még a XIX. században is folytatták, s így alakult ki az épületegyüttes. A tanítással is foglalkozó szerzetesek fokozatosan fejlesztették könyvtárukat, amely ma 60 000 kötetet számlál, közöttük néhány ritka becses művel. A volt rendház mögötti arborétum alapját a múlt század elején vetették meg s fejlesztették jelentőssé. A múlt század elejére a magyarországi ciszter rendházak függetlenné váltak ausztriai és porosz anyaházaiktól, s Zirc lett a rend hazai központja. Innen intézték a rend szellemi és gazdasági vezetését, amihez már civil hivatali és gazdasági személyzetet is alkalmaztak, mint például a magyar—finnugor nyelvészet kiváló kutatójának, az itt született Reguly Antalnak az atyját. Következésképp Zirc megyeszervezeten belül közigazagatási góccá fejlődött, olyannyira, hogy Zircet hovatovább a Bakony fővárosaként emlegetitek. Az utóbbi évtizedek ipari fel lendülése Zircet sem hagyta érintetlenül, s szerencsésen ötvöződött itt a múlt történelmi, szellemi, művészeti értékeivel és természetes úton nőtt fel megérdemelt városi rangjához. Cs. K. Megfiatalodik a Nyugat Irodalmi Múzeum Júniusban bezár Budapesten a Nyugat Irodalmi Múzeum, amely a tervek szerint ősszel nyitja meg ismét kapuit. A több mint három hónapos tatarozás-felújítás végeztével külsejében is megfiatalodva, az eddigieknél frissebb, gazdagabb összeállítással várja látogatóit. Dr. Basch Loránd, a Nyugat jogi kurátorának Városmajor utcai lakását — végrendelete értelmében — 1978-ban alakították át múzeummá, s akkor nyitották meg a nagyhírű irodalmi és kritikai orgánum több mint háromévtizedes történetét reprezentáló tárlatot. A műgyűjtőként is ismert irodalom- és művészetpártoló jogász egykori lakásának falait új köntösbe öltöztetik most, s a műgyűjteményének legszebb darabjaiból összeállított bemutató mellett, az eddig időszaki kiállításokra szolgáló teremmel bővítve, tematikailag gazdagabb tárlatot nyitnak meg ősszel. A Nyugat szellemi világát, legkiemelkedőbb munkatársainak — Adynak, s a két világháború közti magyar irodalom rangos művészeinek — tevékenységét reprezentáló anyag kiegészítéseként helyet kapnak majd a Nyugat kiadói tevékenységének dokumentumai is, kiadói levelek, nyomdai korrektúra-levonatok, a legszebb és irodalomtörténetileg legérdekesebb kiadványok. A Nyugat Kiadót mint a korszak egyik legjelentősebb könyvművészeti műhelyét is megismerhetik az új tárlat látogatói.