Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-31 / 76. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. március 31. ÉN IS JÁRTAM ISONZÓNÁL Az emlékezés és a béke filmje Még nagyítóval sem találom a (különben) kitűnő Itália (miért nem Olaszország?) útikönyv térképén az Isonzót. Ne­ve mintegy mellékesként említődik. A Piaverői miheztartás végett azt is közli a szerző, hogy „az első világháborúból nevezetes”. A történeti részből egész egyszerűen kifelejtődik az első világháború. A szigorúan katonai szempontokból is fölösleges, iszonya­tos, Velence környéki véráldozatokra hivatkozva sürgették forradalmár kecskeméti újságírók 1918 őszén, legyen vége már. Az alkotók kamera és mikrofon elé ültették a csaknem hetven év előtti csaták néhány túlélőjét. Volt, aki pontatlanul idézte föl a világháború utolsó heteinek vele kapcsolatos történéseit, volt, aki tévesen értelmezte a világpolitikai össze­függéseket, de az biztos, hogy szavaikat a megszenvedett személyesség hitelesítette, többségük a nép — ha úgy tetszik: a tömegek — történelemszemléletét fejezte ki. Nagy tett volt „az élőszájon át élő történelem” egy szeletének fölmutatása, általánosítható érvényű sorsok tükrében helyzettudatunk kiigazitása. Máig vérző sebek A nézők is könnyeztek Százezrek pusztultak el a kopár sziklák között, az esőzé­sektől és a holttestektől, a vérfolyamtól felduzzadt folyók­ban. Csaknem annyi magyar katona halt meg az öldöklő harcokban, mint Kecskemét lakossága. Megszámlálhatatla­nul sokan hagyták ott kezüket, lábukat, szemük világát. Özvegyek, gyászba borult menyasszonyok, félárvák, gyer­meküket elvesztett szülők átkozták az emberi mivoltunkat gyalázó háborút. Az útikönyv gondosan felhívja a figyelmet Erzsébet király­né, Miksa főherceg olaszországi emlékeire, de zárójeles meg­­teg­­inti legalább pillanatnyi tisztelgő áhítatra a haj­dani ^.u.m­ezők közelében autózó turistákat. Az egyébként — mint erről már szóltam — míves útikala­uz századunk ötvenes-hatvanas éveinek hivatalosnak vélt történelemszemléletét tükrözi. Az 1964-ben kiadott kétköte­tes Magyarország története — például — hat oldallal többet ír a dualizmus századfordulói válságáról, mint az első világ­háborúról és a monarchia összeomlásáról. A történelem tükre Az idősebb nemzedékeket a mai napig élénken foglalkoz­tatják a szarajevói merényletet követő tragikus események, ma is nyomorgatnak bennünket az érdekeinkkel az első perctől ellentétes háború következményei. Ma is tudomány­talan, a tényeket kicsúfoló tévhitek, hiedelmek, hamisítások, felületességek torzítják a köztudatot, a nemzet emlékezését, történelmi ismereteinket. Az utolsó pillanatban határozta el Gulyás Gyula és Gu­lyás János az első világháborús történések filmes földolgozá­sát. Szinte emberfölötti nehézségeket, érthetetlen aggályos­kodásokat legyűrve készült el a trilógia középső része, az Én is jártam Isonzónál, a budapesti filmszemle nagy közönségsi­kere. Igaza van a vállalkozás egyik méltatójának: Az Én is jártam Isonzónál történeti filmszociográfia, egy darab ma­gyar történelem, az emlékezés filmje, a béke filmje. Jól tette a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola, hogy az idei diáknapokra meghívta a filmet és az alkotókat. Az első igazi tavaszi nap derűje sokakat a szabadba csaloga­tott vasárnap délelőtt, de így is összegyűltek negyvenen- ötvenen a történelmi lecke megtekintésére. A fővárosi bemutatóhoz hasonlóan itt is jó néhányan megkönnyezték, amikor az isonzói temetőkben az egykori harctereket fölkereső idős magyarok sorra kibetűzték egyko­ri bajtársaik, barátaik nevét. Itt is megtapsolták a film záró­­képeit: a mai olasz hadügyminiszter-helyettes jelenlétében díszmenettel tisztelegtek az ünnepségen jelképesen is kibé­kült öreg olaszok és öreg magyarok előtt. Majd a Piave, az ötödik háborús őszön ezernyi magyar hulláját sodró, most oly békés, csendes partjáról eloldott csónakokból koszorú­kat úsztattak a tenger felé. A vetítést követő megbeszélésen azt mondta az egyik tan­székvezető: sokkal többen eljönnének, ha újra bemutatnák a Gulyás testvérek remekét. Akik itt voltak — tette hozzá — elviszik hírét. Bárcsak így lenne, bárcsak ezrek és ezrek néznék meg a­ moziban is az Isonzót... Hősök és áldozatok Idekívánkozik Buda Béla az Isonzó és a magyar azonos­ságtudat című írásának, a filmről kiadott összeállításban olvasható megállapítása: „Az életben maradt öreg harcosok két emberöltő távlatából is borzadnak, sírva fakadnak, meg­hatódnak és elkeserednek, ha arra kell emlékezniök, hogyan pusztultak el bajtársaik és barátaik ... Fájdalmas az a kont­raszt is, hogy a régi ellenség világa hősnek tartja, aki az Isonzó körüli hegyekben harcolt, a mi történelmünkben pedig az ott szenvedő emberek számára érthetetlen epizód ez a harc, a töméntelen elesett után a holló sem károg, hacsak a régi ellenfél nem ápolja a még megjelölt tömegsírokat. A film tehát szomorú hangulatot áraszt, de óhatatlanul fon­tos gondolatokat indít el.” Heltai Nándor Puskin­­emlékév 1987. Másfél évszázaddal ezelőtt tragiku­san elhunyt Oroszország legnagyobb költője. Halálosan megsebesült egy párbajban, egy tizenegy lépés távolság­ból kapott lövéstől. Jurij Belinszkij leningrádi fotóripor­ter Puskinogorjéban készítette a felvé­telt, így nevezik ma azt a helyet, ahol a költő élt, és ahol örök nyugalomra helyezték. Emberek ezrei mennek a pszkovi föl­dön épült, Szvjatogorszki kolostorban lévő sírhoz, hogy tisztelettel adózzanak a költőóriás emlékének. Ezekben a na­pokban is nagyon sokan keresik fel a költő emlékhelyeit, a múzeumokat, épületeket, ahol Puskin élt és megal­­kotta csodálatos, örökérvényű műveit. • Alekszandr Puskin emlékműve a pszkovi földön. HÁZASOK — Ne felejtsd itt a fogkefét! — kiál­tott fel az asszony és a vasalót óvatosan végighúzta az ing gallérján. Az efféle langyos őszi napokon bizo­nyára élvezet az utazás. A levegő már hűvös, de az embert birizgálja egy-egy meleg sugár; úgymond, biztatgatja: örüljön. — A felöltőt se felejtsd! A férfi belépett a szobába. Két frissen kitisztított cipőt tartott a kezében, és tétován megállt. A felesége letette a va­salót, elvette a cipőket, és óvatosan bele­csúsztatta mindkettőt egy zacskóba. — Ha te nem lennél... — mondta a férfi, aztán felsóhajtott. — A fogkefe! De jó, hogy mondtad. Megyek. Megyek és elcsomagolom. — A tokjában rakd el. — Persze, a tokjában — mondta a férfi, és elnevette magát. A ritkán utazó ember izgalma vibrált körülötte. És hogy most egyedül, húsz évnyi házasság után! Mint legénykorá­ban. De hát ez nem okoz közöttük . . . Nem okoz. Okozhatott volna persze, mert az anyja csak őt hívta. Mint min­dig. Sok-sok éve. De ő egyedül nem ment. Ő szereti a feleségét, próbálja ezt az anyja megérteni. De most a felesége mondta: menj! Menj csak! Majd én ad­dig itt. .. Semmi baj. A felesége beszél­te rá. Ő most sem akart. — Miért ne mennél? Érezd jól magad! Legalább te. Engem csak ne félts! Majd én elfoglalom magam itthon. Nekem is jót fog tenni.. . Már hetekkel az utazás előtt a készü­lődés lázában égtek. Az asszony ingeket vásárolt és fehérneműt, kitisztíttatta az öltönyeit és a nyakkendőket, a zsebken­dőkbe pedig belehímezte a férje monog­ramját. Ó, ezt nem kellett volna — néze­gette az ember büszkén. Tudta ő, hogy az anyjának szól ez a monogram, az öregasszonynak, aki engesztelhetetlenül gyűlöli a menyét, de mégiscsak az ő monogramja. Az ő neve a zsebkendőn. Érte folyt ez a harc a két nő között évtizedek óta. Jöttek a levelek Belgium­ból, bennük a feleségéről egy szó sem esett. Érkeztek néha csomagok, de csak neki, a fiúnak, az egyetlen gyermeknek. Mennyi veszekedés, sírás éveken át! Ta­lán most vége. A felesége volt az oko­sabb. Azzal, hogy beleegyezett, menjen ki egyedül, mondhatjuk azt is, győzött. Akármi történhet kint, ő ezt a bizalmat nem feledi el. — Hova tegyem a képeket? Ült a férfi kék alsónadrágban az ágy szélén, ölében a becsomagolt festmé­nyekkel, és tétován nézegette a bőröndö­ket. Az asszony az ingeket hajtogatta össze. Annyit akart eltenni, hogy mosni se kelljen az anyjánál. Ne mondhassa senki... Mit is? — Hova tegyem? — kérdezte ismét a férfi, és végighúzta kezét a csomagoló­papíron. Ez sem volt kis dolog. A felesége bele­egyezett: vigye a képeket, szerezzen örömöt az anyjának. A nagyapjáról ma­radt rájuk a családi örökség. A képek valamikor az anyja szobájában függtek, még lánykorában. Bizonyára örülni fog neki az öregasszony, és talán kedvesebb lesz, ha tudja, hogy a menye . . . Ámbá­tor ... Mindegy. A feleségét akkor is becsülni kell érte. Hogy lemondott. Egy ekkora értékről. — Ebben nem tudok tanácsot adni — mondta az asszony —, de jól tedd el. Ügyesen. — És kiment a konyhába. Ki­töltötte magának a kávét, leült az asztal mellett a lócára, és kibámult az ablakon. Az udvaron egy csenevész fa állt. Vé­kony ágai görcsösen meredeztek felfelé. Évek óta nem volt rajta levél, de nem akarták kivágni. Mégiscsak egy fa. Egy fa az üres udvaron. Megitta a kávéját, langyos volt, és keserű. Aztán kimosta a csészét a csap alatt. _ Egy óra múlva megérkezett a taxi. Úgy beszélték meg az asszonnyal, nem kíséri ki a repülőtérre, a búcsúzás min­dig nehéz­­ Megölelték egymást, így áll­dogáltak egy darabig. — Üdvözlöm anyádat — mondta az asszony, és kinyitotta az ajtót. — Visszajövök — emelte fel a bőrön­döket a férfi. — Mért ne jönnél? Vigyázz magadra! — Ha megérkeztem, rögtön hívlak. — Csak utazz nyugodtan. Az asszony az ablakhoz állva megvár­ta, míg a taxi elindul, aztán felemelte a telefonkagylót és tárcsázott. — Halló ... Szeretném bejelenteni, hogy Kiss Antal, aki ma, a háromórás géppel Brüsszelbe utazik, védett festmé­nyeket akar kivinni az országból. . . Nem érdekes. Kiss Antal, Brüsszelbe. — És letette a kagylót. Még álldogált mozdulatlanul néhány pillanatig. Úgy döntött, moziba megy. Végül is egyedül van. Azt csinál, amit akar. Nógrádi Gábor fiatalokról­­ fiataloknak ANYAGTAKARÉKOSSÁG, ÖNELSZÁMOLÓ EGYSÉGEK... Fémmunkás KISZ-tagok a jövőért A kecskeméti Fémmunkás gyár KISZ-szervezete négy alapszervezet­ben másfél száz fiatalt tömörít. A me­gyében az elsők között vezették be a KISZ-es vállalkozási formát, amelynek keretében a gyár fiataljai munkaidőn túl több mint egymillió forint értéket állítottak elő. Eredményesen kapcso­lódtak be a KISZ KB által meghirde­tett akciókba is. A Nicaraguában épülő mezőgazdasági iskola számára például társadalmi munkában fémajtókat, egyéb szerkezeti elemeket gyártottak. A megye nyolc általános iskolájával évek óta rendszeres kapcsolatot tarta­nak. Úttörőkupát rendeznek a tanu­lóknak, a 7. és 8. osztályosok számára pedig gyárlátogatásokat szerveznek. Mozgalmi munkája elismeréseként a Fémmunkás­gyár KISZ-szervezete a napokban megkapta a KISZ KB Vö­rös Vándorzászlaját. — Mik a további tervek, hogyan kap­csolódnak be a KISZ-tagok a Jövőnk a tét! akcióba? — kérdeztem Marczi Al­bertet, a gyár KISZ-bizottságának tit­kárát. — Az alapszervezeti gyűléseken mi is megvitattuk, milyen feladatokat jelent számunkra az akció. Már ekkor sok javaslat felmerült a termelés gazdasá­gosabbá tételére. Az észrevételeket to­vábbítottuk a munkahelyi vezetőkhöz, a megvalósításon közösen dolgozunk. Fontosnak tartjuk például, hogy min­denki érdekelt legyen az alapanyag- és energiatakarékosságban. Nálunk a ki­mutatható megtakarítások egy részét a termelőegységek jutalomként oszthat­ják szét a dolgozók között. A fiatalok kérésére a gyár vezetői most dolgozzák ki annak lehetőségét, hogy a gyáron belül önelszámoló egy­ségek jöjjenek létre. Ez feltehetően má­justól, egy-két műhelyben, kísérleti jel­leggel indul meg. A rendszer lehetővé teszi, hogy mindenki munkájának mennyisége és minősége szerint kapja a fizetését. — A termeléssel kapcsolatos felada­tokon kívül mit tervez még a KISZ a továbbiakban? — Mindenekelőtt szeretnénk megfe­lelően képviselni fiataljaink érdekeit. Jó helyzetben vagyunk, hisz a vezetők figyelembe veszik véleményünket. So­kat tehetünk KISZ-tagjainkért munka­helyi konfliktusok esetén, és a bérezés­nél is. — S mit tesz a KISZ-szervezet a kul­túráért? — Fontosnak tartom a kulturális te­vékenységet is, bár fiataljaink egyre ke­vesebb szabadidővel rendelkeznek. A családalapítás, a lakáshoz jutás ne­hézségei ugyanis arra késztetik a KISZ- tagokat, hogy munkaidő után — ha van rá lehetőségük — vállaljanak pluszmunkát. Mégis fontos, hogy szín­vonalas programokat szervezzünk. KISZ-klubunk kihasználtsága igen jó. Vasárnap kivételével minden nap van rendezvényünk: diszkók, előadások, vetélkedők. — A gyárnak nincs sportlétesítmé­nye, ezt a gondot azonban részben si­került — igaz, csak ideiglenesen — megoldanunk. A széchenyivárosi Hírös SE számára társadalmi munkában ké­szítettünk hat kézilabdakaput, cserébe ez év április közepétől a gyár dolgozói díjtalanul használhatják az egyesület pályáit, kondicionálótermét. Ezt a le­hetőséget szeretné a KISZ is kihasz­nálni. T. M. J­ól érzem magam a seregben Még most is jól emlékszem szüleim aggódó tekintetére, s arra a szorongó érzésre, ami — immár csaknem másfél évvel ezelőtt — egy november végi na­pon az otthontól a honvédségig elkí­sért. Barátaim és egyben volt iskolatár­saim — Ákos és Gábor — bevonulá­somkor már „öreg” katonák voltak, akik azzal nyugtattak, hogy higgyem el, nem olyan ördöngös dolog az a ka­tonaság, de én úgy voltam vele, majd meglátjuk . .. A megye egyik rádiótechnikai alegy­ségéhez kerültem, most is itt teljesítek szolgálatot. A kezdeti időszak nem volt könnyű. A kiképzés, a tanulás, a rend­kívül nagy felelősséggel járó szolgálat ellátása, a szigorú fegyelem nemegyszer komoly erőpróbát jelentett. Az új kör­nyezethez való alkalmazkodást első­sorban az alakulat KISZ-alapszerveze­­te könnyítette meg számomra. Mint párttag, a polgári életben is részt vettem az ifjúsági mozgalomban, de valahogy itt a hadseregben érzékel­tem igazán azt, hogy a KISZ milyen jelentős szerepet tölthet be az új kör­nyezetbe való beilleszkedés elősegítése, a tanulás, a politikai ismeretek szélesí­tése, az egyéni problémák, gondok megoldása vagy könnyítése, s nem utolsósorban a szabadidő hasznos el­töltése terén. Lehet, ebben szerepe van annak is, hogy a fiatalok itt jobban egymásra vannak utalva, de úgy gondolom, az olyan célok, amelyek elérésében a fiata­lok közvetlenül is érdekeltek, minden­hol nagy összetartó erőt jelentenek. Az elmúlt nyáron például szabadidőnkben az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalatnál társadalmi munkát végez­tünk, s a megkeresett összegen színes tévét és videomagnót vettünk, amit nemcsak szórakozásra, hanem tanulás­ra is használni tudunk. Klubdélutánok keretében humoros vetélkedőket, filmvetítéseket szerve­zünk az óvónőképzős fiatalokkal, hon­védelmi napok keretében előadásokat tartunk a közgazdasági szakközépisko­lában, rendszeres véradók vagyunk, igaz, hogy ez utóbbiért szabadság is jár. A kimagasló teljesítményt nyújtó KISZ-istákat mozi- és színházlátoga­tással jutalmazzák. A feladatterveket megpróbáljuk maximálisan teljesíteni. Eredményeink magas szintű elisme­rését jelentette az, hogy alakulatunk KISZ-bizottsága a közelmúltban már másodszor elnyerte a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját, amire nagyon büsz­kék vagyunk. Közeleg a leszerelésem, a szolgálat alatt szerzett emberi és mozgalmi ta­pasztalatokat a polgári életben is sze­retném hasznosítani. Bódog Zoltán őrvezető KONCERTKÖRÚTON A FATIMA Ez aztán szerelem A kecskeméti illetőségű rockegyüttes, a Fatima alig két hete indult koncertturnéra. Az első állomás Kerekegyháza volt, március 21-én. A csapat — Halász József basszusgitá­ros, Halász László ritmusgitáros, Sipos László szólógitáros, Vörös István énekes és Váry Zoltán dobos — bizonyára meglepetést okoz majd korábbi rajongóinak. Teljesen új műsorral jelentkeznek, már két sikerszámuk is van: az Ez aztán szerelem és a Túlélés. A turné során Bács-Kiskun jó néhány helységében fellépnek, Kiskunfélegyházán, Baján, Helvécián, hogy csak néhányat említsünk az állomások kö­zül. Kecskeméten az Erdei Ferenc Művelődési Központban és a május elsejei utcabálon szerepelnek, Budapesten pedig a Csillagfény diszkóban, az Eötvös és a Kassák klubban. Reménnyel kecsegtetnek a Bikinivel folyó tárgyalások is, miszerint a népszerű együttes előzenekaraként lépnének színpadra. FORRADALMI IFJÚSÁGI NAPOK • A VI. országos karikatúrapályá­zatra, Kecskemétre 200 pályamű érke­zett. A zsűri — élén Balázs-Piri Balázs és Dallos Jenő — ötvenet tartott bemu­tatásra alkalmasnak, ezeket a Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthonban állítottak ki. Az első díjat Weisz Béla (Kecskemét), a másodikat Nyilas Sán­dor (Oros), a harmadikat Rozsnyai Sándor (Dunaújváros) kapta. Külön­­díjban részesült dr. Halász Géza buda­pesti és Kolosits Róbert kecskeméti la­kos.­­ Kecskeméten rendezték meg a marxista tudományos diákkörök kon­ferenciáját. Erre öt főiskoláról 15 dol­gozat érkezett be. Az írásművek első­sorban az életmód kérdésével, a mun­kásmozgalommal és a magyar gazda­ságpolitikával foglalkoztak. Első lett Berezvai Csilla, a Kertészeti és Élelmi­­szeripari Egyetem kertészeti főiskolai karának hallgatója, dolgozatának cí­me: A termőföld, mint termőforrás hasznosítása a mezőgazdaságban. (Konzulens tanár dr. Pólus Amália.) Az előadó ezzel a pályaművével részt vesz az országos TDK-konferencián is.­­ A megyei diákhumor-pályázaton, amelyet a Szalvay Mihály Úttörő- és Ifúsági Otthon hirdetett meg, a KISZ Bács-Kiskun megyei és a kecskeméti városi bizottságával közösen, a követ­kezők értek el helyezéseket: 1. Víg Eri­ka (Baja, Türr István Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola), 2. Hatvani Mónika (Kiskunfélegyháza, Varga Jenő Közgazdasági Szakkö­zépiskola), 3. Csinla István (Kiskőrös, Petőfi Sándor Gimnázium). A díjazot­tak egyhetes Expressz-táborozáson ve­hetnek részt.­­ Nagy sikerrel rendezték meg már­cius 19-étől 22-éig a GAMF-napokat. Neves együttesek és művészek vettek részt a rendezvényen. Többek között: a Bikini, a Napóleon Boulevard, Pata­­ky Attila, az Edda együttes vezetője és a Benkó-dixieland. Ez utóbbi óriási si­kert aratott a több száz főnyi közönség előtt, igaz, az együttessel olyan neves amerikai vendégek léptek fel, mint a bendzsókirály Eddy Davis és a trombi­ta művésze, Mike Vax.­­ A forradalmi ifjúsági napok kere­tében postás fiatalokat tüntettek ki. El­nöki dicséretben Tóth Béláné (Kecel), elnöki elismerésben pedig Ácsai László (Baja 1. Postahivatal), Ocskó Magdol­na (Kecskemét 1. Postahivatal) és Ví­zin Mártonné (Bácsalmás) részesült.­­ Három napig megyénkben tartóz­kodott Hágenthorn József, a KISZ Központi Bizottsága intéző bizottságá­nak tagja, aki meglátogatta a Kőolaj és Földgázbányászati Vállalat kiskunha­lasi üzemét, valamint a 618. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézetet. Itt KISZ-vezetőkkel, aktivistákkal talál­kozott és áttekintették a mozgalmi megújulás eddigi tapasztalatait. Az in­téző bizottság tagja ezenkívül beszélge­tett még a kiskőrösi Ligeti Ifjúsági Centrum, valamint a Kiskunfélegyházi Április 4. Gépipari Művek fiataljaival. • Mező István: Újdonságok a KRESZ-ben. Újdonságok a KRESZ-ben * :in 1 n­i ■ » i 1 » .1. „JL JL..1 (!) 0 a « n i 1 n i­­ JL JL JL. JL. E 1 -IfiQ t Hmm­­ <§ I II 1 1 1 ...JL. JL JL JL... • Az országos karikatúrapályá­zat munkái. összeállította: Temesi László

Next