Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-25 / 121. szám

BÁCS-KISKUN MEGYEI NAPILAP XLV. évf. 121. szám Ára: 4,30 Ft 1990. május 25., péntek Örömteli, hogy az ellenzék gyakorolta kötelességét Az új kormány első sajtótájékoztatója A sajtó képviselőitől is száznapos tü­relmi időt kért kormányának Antall József miniszterelnök a kormány meg­alakulását követő első sajtótájékozta­tón, csütörtökön, a parlamentben. A miniszterelnök kérte az újságírók megértését, tekintettel a rendkívüli történelmi szituációra, s a kormánya előtt álló feladatok súlyára. Elmond­ta, hogy a kormány céljai, programjá­nak irányelvei immár ismertek. Az Országgyűlés mindent elkövetett — fűzte hozzá —, hogy megmutassa a világnak: itt igazi parlamentarizmus van kibontakozóban. Örömtelinek ne­vezte, hogy az ellenzék gyakorolta kötelességét: ízekre szedte az irányel­veket a parlamentarizmusnak megfele­lő kritikai hangvétellel. Ezt követően a sajtó képviselői meg­ismerhették a már felesküdött politikai államtitkárokat: Bogár László (MDF) a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma; Botos Katalin (MDF) a Pénzügyminisztérium; Isépy Tamás (KDNP) az Igazságügyi Minisztérium; Katona Tamás (MDF) a Külügymi­nisztérium; Kelemen András (MDF) a Népjóléti Minisztérium; Mészáros Ist­ván (KDNP) a Művelődési és Közok­tatási Minisztérium; Pohankovics Ist­ván (FKgP) az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium; Rajkai Zsolt (FKgP) a Közlekedési és Hírközlési Minisztéri­um; Sárossy László (MDF) a Földmű­velésügyi Minisztérium; Szabó Tamás (MDF) a Munkaügyi Minisztérium; Tarján Lászlóné (FKgP) a Környezet­védelmi Minisztérium politikai állam­­titkári funkcióját kapta meg. A Miniszterelnöki Hivatalba kineve­zett, politikai államtitkárok közül hár­mat mutattak be: Entz Gézát, a nemze­tiségi és kisebbségi ügyek felelősét, Ma­­tolcsy Györgyöt, aki a gazdaságpoliti­kai titkárság irányítását végzi majd, s ő lesz a miniszterelnök közvetlen gaz­daságpolitikai szakértője, továbbá Pá­los Miklóst (KDNP), aki az egyházpo­litikai titkárságot vezeti majd. Antall József külön hangsúlyozta, hogy a politikai államtitkárok kineve­zésekor az egyik legfontosabb szem­pont az volt, hogy a minisztériumokon belül is érvényesüljön a kormányzati koalíció egysége, így lehetőleg arra tö­rekedtek, hogy azokban a minisztériu­mokban, ahol a tárca vezetője MDF-es politikus lett, ott a másik két koalíciós párt állíthatott államtitkárt, ahol pedig kisgazda vagy kereszténydemokrata politikus állt a tárca élére, MDF-es po­litikai államtitkárt neveztek ki. László Balázs, a frissen kinevezett kormányszóvivő bejelentette, hogy a kormány megkezdte a minisztériumok átvételét, s meghatározta a tárcák ille­tékességét. Döntés született arról is, hogy a kormány minden héten csütör­tökön délelőtt 11 órakor tart ülést. Kérdésekre válaszolva Horváth Ba­lázs belügyminiszter bejelentette, hogy a legközelebbi minisztertanácsi ülésre az eredeti menetrendtől eltérően, ezút­tal a délutáni órákban kerül sor még a nap folyamán, áttekintik az önkor­mányzati törvény előkészületeit, és fog­lalkoznak a helyhatósági választások­kal. Ugyancsak szólt arról is, hogy a Belügyminisztériumban és az Országos Rendőr-főkapitányságon a jövőben megkülönböztetett figyelmet fordíta­nak a szakújságírókra. Ezzel kapcso­latban az is elhangzott, hogy vala­mennyi tárca szóvivőt jelöl ki, aki fo­lyamatosan tartja a kapcsolatot a mi­nisztérium és az újságírók között. Az új szóvivők többségét még a jövő hét fo­lyamán kinevezik. Az államtitkárok legelső feladatait firtató kérdésekre Tarján Lászlóné el­mondta, hogy Bős—Nagymaros mel­lett kiemelt figyelmet fordítanak a Drá­ván kialakítani tervezett vízlépcsőkre, ugyanis szeretnék megelőzni, hogy egy újabb „vízlépcsőügy” keletekezzen. Még a jövő hét folyamán delegáció utazik Jugoszláviába, ahol közösen vizsgálják meg az eddig kötött keret­­szerződéseket. Botos Katalin ugyan­csak az előző kormány által örökül hagyott feladatok végrehajtását emlí­tette, amelyek, úgymond, harapófogót jelentenek a mostani kormány számá­ra. Mint mondotta, megteszik a szük­séges lépéseket, hogy teljesíthessék a Nemzetközi Valutaalappal kötött meg­állapodás feltételeit. Az új külügyminiszterhez is számos kérdés érkezett. Jeszenszky Géza a mi­nisztériumban végrehajtandó szerveze­ti változásokról szólva kiemelte, hogy indokoltnak látszik a nagykövetek le­cserélése, továbbá a képviseletek sze­mélyi állományának részbeni kicserélé­se. Elmondta: június elején Koppenhá­gában emberi jogi konferenciát tarta­nak, amelyen részt vesznek az európai országok külügyminiszterei is. Ez jó lehetőséget teremt arra, hogy találkoz­zon több kollégájával. A romániai vá­lasztásokról szólva örömtelinek nevez­te az RMDSZ szereplését. Kedvezőnek minősítette, hogy a szomszédos orszá­gokban végbement változások során a magyar kisebbségek szerepe valame­lyest felértékelődött. Ezt jelzi, hogy Romániában képviseletet nyertek a parlamentben és a szenátusban, s vár­ható, hogy Szlovákiában is sikerül be­jutniuk majd a törvényhozásba. (MTI) ISKOLAPÉLDAmmnammsamm Diákkoromban, a Kádár-rendszer fénykorában, emlékszem, milyen bi­­zsergetően jó érzés volt megváltani, ha kérdezték: piarista diák vagyok. Bár az iskolám nem nagyon dicse­kedhetett velem (az eredményeim­mel), én mindvégig,egy olyan nagy közösség részesének éreztem maga­mat, amely a marxizmust—leniniz­­must éltető — jól élő, prosperáló — világban deviánsnak számít. Ma­gával a létezésével bomlaszt, kriti­zál, sőt, lázít. Abban , a korban ugyanis, amelyben majd’ minden „befutott" és „okos" ember ateistá­nak és materialistának mondta ma­gát, jól felkészült, tudós tanárok szóltak az anyagi és szellemi világ titkairól magas színvonalon, de idea­lista alapvetéssel. Aki egyházi isko­lába járt — akárhogy is tanult — egyről meggyőződhetett: nem lehet csupán ráérő öregek hobbijának mi­nősíteni a vallásosságot. „Más” volt az az iskola. Veszé­­­lyesen más! Egy olyan korban, ami­­­­kor minden gyarlóságot elnézett az­­ uralmon levő pártállam (és az ál­­­­lampárt), csak a „különbözőséget" vette zokon. Hogy mi volt az a különös devian­­­­cia? Nem volt könnyű felfedezni. Az­­ oskolákat ugyanis ősidők óta — ért­hetően — a tanulmányi versenyeken elért eredmények, a sportsikerek, az­­ egyetemre, a főiskolára bejutók szá­ma alapján osztályozzák. A piár­ valódi értéke — legalábbis a számomra — nem elsősorban a­­ tantárgyak oktatásának magas szín­vonalában mutatkozott meg. Az egy­­ gimnáziumnál legyen természetes. Mint forrongó ifjút elsősorban a lá­tens ellenállás szelleme kerített ha­talmába. Ami az ősi magyar isko­láknak évszázadok óta sajátja volt. A piaristák voltak például az elsők­­ a római katolikus iskolák között, akik a scuola-nyelv, a latin, majd a német helyett magyarul kezdték ok­tatni a fizikát, a kémiát és a mate­testvéri szovjet, ifjúsági szervezetről elnevezett téren olyan iskolában kezdték s zárták imával a napot az eminens meg a szekundás tanulók, amelyben másként szólt a tanár a történelemről, irodalomról, földrajz­ról, de a kémiáról, a fizikáról, a bio­lógiáról is, mint másutt. Természete­sen, nem a tényeket meg a törvénye­ket írták, fogalmazták át a mestere­ink. Az órák vitái, s rögeszmecseréi alkalmasak voltak az igazság meg­mutatására, bizonyítására. Titkos üzenetek átplántálására. Az 1956 körül, budapesti egyetemeken tanuló tanáraink természetesen mindent tudtak arról, hogy milyen ördögi gé­pezetek lapulnak, mozognak a nap­sugaras kádári aréna scénéje mö­gött. Szerették az iskolájukat. Bajlódtak a hálátlan sihederekkel, fáradságosan. És bíztak az elképzel­hetetlenben, biztosan építettek az alaptalannak látszóra. Kitartással, odaadással nevelték, tanították jö­vendő családapák százait, a magról való erdőültető kemény reménységé­vel. S mit hoz az idő, a történelem — vagy stílusosan — mit ad Isten: tegnap kinyitom az újságot, s olva­som történelmi kormányunk tagjai­nak életrajzait. Nem lehet véletlen az, hogy többségünkben piarista, bencés és „réfis" öregdiákok kaptak megbízást a romeltakarításra és az újjáépítésre. A számok, az elemzések ismereté­ben, már-már reménytelennek tűnik a bajokból való kilábalás, vagyis az, hogy kapcsolódni tudjunk azokhoz az országokhoz, ahonnét leszakad­tunk. Ősi alma materek öregdiákjai le­gyetek tisztességesek és ne adjátok föl a reményt. Gondoljatok azokra a tanárainkra, akik nem uszítottak, nem beszéltek fölöslegeset, jól is­merték a tudás felelősségét. Akik hittek, s tették a dolgukat. Tanítot­tak a botrányban és a reménytelen­ségben. Csendben, reménnyel... Farkas P. József matikát. Természetesen a nemzeti ellenállás jegyében. Kecskeméten a Vendégvárás a termelő­szövetkezeti üdülőkben Valamikor vicclapok és kabaré­tréfák kedvenc témája volt a nyá­ron üdülő téesztag. Feledvén, hogy az ipari munkás sem azért nyaral, mert a pénzét már nem tudja hová tenni, hanem szüksége van (volna) a regenerálódásra, és feledvén azt is: attól nem kell tartani, hogy a parasztember üdülni megy, ha ott­hon dolga van. Ám a lehetőség a szakszervezeti üdülők révén való­ban csak az ipari dolgozók — és más alkalmazottak — számára volt adott, mígnem a hetvenes évek derekán a mezőgazdasági szövet­kezetek is eljutottak oda, hogy sa­ját erőből elkezdték megalapozni tagjaik üdültetését. Legelőször Debrecenben, aztán Harkányban, Gyulán, Balatonfü­­reden és Balatonszabadiban épül­tek tsz-üdülők, összefogással és társulási formában. Ezekben ös­­­szesen 1500 üdülőt tudnak fogadni egyszerre. A hetvenes évek közepé­re tehető az úgynevezett TOT— SZOT akció, melynek keretében a szövetkezetek 400 ezer forintos részjeggyel vásárolhattak a SZOT- tól 21-szer kéthetes beutalóra szó­ló jogot. Mindezekben részt vesznek a Kiskunság szövetkezetei is, s en­­­nek köszönhetően az utóbbi idő­ben összesen 2300-2500 tagjukat tudták üdültetni évente, teljes ellá­tással. E lehetőségeket tíz tíz saját üdülője, valamint 15-20 bérelt üdülő egészíti ki. Ez utóbbi vissza­esőben van, a pénzszűke ezt érinti elsősorban, de egyre nagyobb fej­törést okoz az illetékeseknek a kö­zös üdülők fenntartása is. Ugyanakkor csökken az üdülés­re, a kikapcsolódásra szánható pénz a családokban is, főleg, ahol (Folytatás a 2. oldalon) I MA: KENDERMAGOS A KÁDÁR­­REZIDENCIÁBAN • HÁROM PERCRE A MINISZTERELNÖKI SZÁLLÁSHELYTŐL • NÉVTÁBLÁT HIÁBA KERESTEM Jól védett villa a tetőn (5. oldal) HOLNAP: Kombináció a kombinátban (4. oldal) Kincsesház a Klapka utcában (5. oldal) Munkarendi viták a T. Házban Szűrös Mátyás, az Ország­­­gyűlés alelnöke fél 10 után né­hány perccel nyitotta meg az Országgyűlés csütörtöki ülését. Megállapították, hogy a kezdés­kor 289 képviselő foglalta el he­lyét a padsorokban; az ülésterem patkójának bársonyszékeiben ülő új miniszterek is bekapcso­lódtak a törvényalkotó munká­ba. Napirenden kívül kért szót Ki­rály Béla független képviselő, is­mertette a Raoul Wallenberg Egyesület felhívását. A szervezet arra szólítja fel a pártokat, tár­sadalmi szervezeteket és az or­szág lakosságát, hogy vessenek véget a nemzeti, etnikai kisebb­ségek elleni uszításnak, nyilvá­nítsák ki: a jövő Magyarországa a humanizmus és a demokrácia Európájához tartozik. Ennek je­gyében az egyesület május 28-án 17 órától szimbolikus díszőrsé­get szervez a meggyalázott Wal­lenberg-emlékmű előtt. Ezt követően hosszadalmas ügyrendi procedúra következett. Ennek eredményeként a Tisztelt Ház önálló képviselői indítvá­nyok napirendre tűzéséről dön­tött, majd az időközben jelenlé­tükben gyarapodott képviselők 285 igen, 8 ellenszavazat és 20 tartózkodás mellett elfogadták az Országgyűlés tárgysorozatát. Eszerint az Országgyűlés csü­törtöki munkanapjának napi­rendje: — a tanácsok megbíza­tásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat; — a földről szóló 1987. évi I. törvény módosítá­sáról szóló törvényjavaslat; — a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény és a földről szóló 1987. évi I. törvény egyes rendelkezései végrehajtásának felfüggesztéséről szóló törvényjavaslat; — a volt egyházi tulajdonú állami ingatlanok elidegenítési tilalmáról szóló törvényjavaslat; — a felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló tör­vényjavaslat; — a 81/1990. (IV. 27.) minisztertanácsi rendelet hatályon kívül helyezésére vonatkozó indítvány. Végül: képviselői kérdéseket is napirendre tűztek. A kormány kérésére elrendelt rövid szünetet kö­vetően a jegyző bejelentést olvasott fel, amely arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a Magyar Köztár­saság ideiglenes elnöke politikai államtitkárok kine­vezéséről döntött. Eszerint a miniszterelnök javasla­tára a köztársaság ideiglenes elnöke politikai állam­titkárrá nevezte ki a Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Minisztériumába Bogár Lászlót (MDF); a Pénzügyminisztériumba Botos Katalint (MDF); a Miniszterelnöki Hivatalba Entz Gézát (MDF), Ma­­tolcsy Györgyöt (MDF) és Pálos Miklóst (KDNP); az Igazságügyi Minisztériumba­ Isépy Tamást (KDNP); a Külügyminisztéri­umba K­atona T­amást (MDF); a Népjóléti Minisztériumba Kelemen And­rást (MDF); a Közlekedési és Hírközlési Minisztéri­umba Rajkai Zsoltot (FKgP); a Földművelésügyi Minisztériumba Sárossy Lászlót (MDF), a Munka­­­ügyi Minisztériumba Szabó Tamást (MDF) és a Környezetvédelmi Minisztériumba Tarján László­­nét (FKgP). A kinevezett politikai államtitkárok a miniszterelnök előtt letették a hivatali esküt. (Folytatás a 2. oldalon) Döntött a kuratórium Az egyéni pályázókat vásárlással támogatják ötvennégy pályázat érkezett be, csaknem 20 millió forint igénnyel, a Bács-Kiskun Megyei Tanács 4 millió 830 ezer forintos művészeti alapjára. A tizenegy tagú kuratóri­um tegnap döntött. Tagjai közül Erdei Péter karnagy időközben le­mondott tagságáról azzal az indok­kal, hogy az általa dirigált, Kecske­méti Pedagógus Énekkar is pályá­zott e megyei támogatásra, így a következőkre maradt a döntés: Be­nes József festőművész, Buda Fe­renc költő, Dratsay Ákos fuvola­­művész, Dobozi Eszter költő, Far­kas Gábor építész, Fekete Tibor színművész, Probstner János ipar­művész, Szilágyi Zoltán grafikus, Walter Péter fotóriporter és Nagy István főelőadó (megyei tanács). A döntnökök arra az elhatáro­zásra jutottak, hogy az egyéni pá­lyázatokat kivétel nélkül elutasít­ják. Ugyanakkor egymillió 60 ezer forintot elkülönítettek a jelzett, ren­delkezésre álló összegből, s ezt a megyében élő képző- és iparművé­szek alkotásainak megvásárlására fordítják ez év végéig, folyamato­san. Hogy kitől hány képet, szobrot vásárolnak és milyen összegben, ar­ról a Magyar Képző- és Iparművé­szek Szövetségének, e kuratórium képzőművész tagjainak és a Kato­na József Múzeum szakembereinek képviselői döntenek majd, s ez utóbbi intézmény tulajdonába ke­rülnek a megvásárolt alkotások. A fennmaradt, csaknem 3 millió 800 ezer forintot huszonhárom pá­lyázó között osztották szét. A legke­vesebb 10 ezer, a legtöbb 370 ezer fo­rint volt. Az alábbiakban csak a tá­mogatott intézményeket soroljuk fel: Kiskőrösi Vásári Pál Általános Is­kola, Forrás folyóirat, Kecskeméti Tanítóképző Főiskola, kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, bajai Pro Musica Zenepártolók Egyesülete, Hajósi Képzőművészeti Alkotótábor, bajai Liszt Ferenc Énekkar, kecskeméti Ráday Múze­um, Képkeret III. Művészeti és Tu­dományos Alkotó Műhely, Les­­kowsky-hangszergyüjtemény, kecs­keméti Nemzetközi Zománcművé­szeti Alkotóműhely, tiszaalpári álta­lános iskola, kecskeméti Kodály­­iskola, Kecskeméti Pedagógus Énekkar, Kiskunhalasi Városvédő és Szépítő Egyesület, bajai Nagy Ist­ván Társaság, Nagybaracskai Fo­tográfiai Alkotótelep, Kecskeméti Képtár, Maecenas Könyvkiadó, kecskeméti rajzfilmstúdió, a Szóra­­katénusz alkotóközössége, valamint a bajai Dunánál című folyóirat. A felsorolt intézmények, társula­tok mindegyike konkrét művészeti tevékenységhez kérte a támogatást. KE. Mivel fizessen Kelet-Európa a Szovjetuniónak? Soros György új ötlete A kelet-európai országok 12-15 milliárd dollárt veszítenek azzal, hogy kereskedelmüket a Szovjet­unióval dolláralapra állítják át. E súlyos terhek enyhítésére — nyu­gati támogatással — fizetési uniót kell létrehozni, hasonlóan ahhoz, amely a Marshall-terv idején mű­ködött, javasolta Soros György. Az unióba a balti köztársaságok is bekapcsolódhatnának. Az ismert magyar származású amerikai ban­kár szerdán, a Bretton Woods­­bizottság ülésén beszélt Washing­tonban, ahol a világ más vezető szaktekintélyei sorában mondott véleményt a kelet-európai pénz­ügyi kibontakozás lehetőségeiről. Soros egyúttal javasolta: teremt­senek a Szovjetunióval részben nyugati hiteleken, részben a szov­jet aranykészleteken nyugvó szi­lárd új fizetőeszközt, s párhuzamo­san vezessenek be általános jegy­rendszert a fogyasztási cikkekre. Frans Andriessen, az EK kül­­kapcsolatokért felelős alelnöke is arra hívta fel a figyelmet, hogy a cserearányok Kelet-Európa rová­(Folytatás a 2. oldalon)

Next