Petőfi Népe, 1994. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-28 / 228. szám

10 OLVASÓSZOLGÁLAT Házhoz viszik a nyereményt Kecskeméten egyre több új­ság eltűnését jelzik előfizetőink. Ha kilóg a lap széle a levélszek­rényből, könnyen kísértésbe es­hetnek illetéktelenek. Minden bejelentést továbbítunk a ter­jesztési ügynökségekhez. Kéz­besítőink igyekeznek nem elér­hető módon elhelyezni a Petőfi Népét. Lajosmizséről egy telefonáló gyanúsnak érzi magát. Szerinte a lépcsőházban őt tartják „ille­téktelen olvasónak”. Szeretnénk írásban is megnyugtatni: szó sincs gyanúsításról, sőt, panasz­ról sincs tudomásunk. Senki sem feltételezheti, hogy kiveszi a levélszekrényből az újságot az, aki maga is előfizető. Ezen a héten jelenik meg szállodás játékunk első forduló­jának utolsó (harmadik) emb­lémája. A cédulákat egyszerre kell beküldeni október 5-éig. A játék ezzel nem ér véget. Kö­vetkező fordulónk úticélja: Eger, Flóra Hotel. Sokan kérdezték, kérték, ezért most - mint ezt már hírül adtuk - teljesítjük a kéréseket: októbertől megváltozik a Petőfi Népe rádió-televízió melléklete. Bővebb terjedelemben, 16 olda­lon és színes kivitelben készül, először október 7-én, pénteken kapják meg így olvasóink. Még tart az Extra Szerencse­kerék-játékunk őszi fordulója, melybe a részvételi szelvények kitöltésével még bekapcsolód­hatnak olvasóink. Többen kér­dezték, hogyan jutnak majd hozzá a nyereményhez? A hat­száz nyereményt saját kézbesí­tőink viszik házhoz, mint a Pe­tőfi Népét. A Füszért törzsvá­sárlói kártyáját szintén kézbesí­tőink adják át előfizetőinknek. Most először azok az olvasók is részt vehetnek a játékban, akik nem előfizetők. Ők az Olvasó­­szolgálatnál és a terjesztési ügynökségeken kapják kézhez a 11 százalékos vásárlási ked­vezményre jogosító kártyát. Emlékeztetőül: a szelvények egyszerre is eljuttathatók a szerkesztőségbe, s olvasóink korlátlan számú játékszelvén­­­nyel pályázhatnak a díjakért. Beküldési határidő: 1994. októ­ber 20-a. Szívesen fogadjuk észrevéte­leiket, kérdéseiket a jól ismert 76/481-391-es telefonon, levél­ben vagy személyesen a Kecs­kemét, Szabadság tér 1/A. cí­men. Becsületes megtaláló Tegnap 11 óra körül valaki elveszített egy pénztárcát Kecs­keméten, az Aranyhomok Szálló mellett. Nem sok pénz volt benne, de lehet, hogy a tu­lajdonosának ennyire is nagy szüksége van. Szerencsés az il­lető, mert becsületes volt a meg­találó, behozta szerkesztősé­günkbe. Kérjük tehát a jogos tu­lajdonost, keresse meg Olvasó­­szolgálatunkat, ahol átveheti a tárcát és tartalmát, ha tudja, mi­lyen az elveszett tárca, s hogy mennyi pénz van benne. Tisztelt Szerkesztőség! POHÁRKÖSZÖNTŐ A LASSÚ HALÁLRA?­­ Életveszélyes óra ketyeg Pakson A Magyar Rádió a Tolna me­gyei újságra hivatkozva közölte a hírt, a televízió pedig két nap múlva, hogy győzött az elme­­baj­nokság­, tisztelt polgártár­sak. Aláírták azt a megállapo­dást, mely szerint a „halál­kripta” meg fog épülni, ha be­lepusztulunk, akkor is! Ezt követte a pohárköszön­tés, mellyel elindították a XXI. század küszöbén (túlélés he­lyett) a lassú atomhalált, most ellenünk, később a felnövekvő, majd az elkövetkező generáció ellen. A polgármestereknek fel­ajánlottak néhány millió forin­tot - s most tessenek figyelni! - kompenzációként, ami atom­nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy körülbelül ennyire taksál­ják az atomerőmű környékén élő emberek egészségét, életét. S tudják, hogy ebben mi a szemtelenség csúcsa? Az, hogy ezt az épületet, amely a pusztu­lásunkhoz vezethet, velünk fi­zettetik meg. Egyszerűen gya­lázatos dolog, amit az urak tesznek a fejünk felett. Ma már mindenki tudja, hogy sem biz­tonságos atomerőmű, sem biz­tonságos tároló nincsen ezen a földön. S nem is lesz, míg a su­gárfertőzés nem fedezik­ semlegesítését fel Csak emlékeztetni szeretnék július 15-ére, amikor közölték, hogy az atomerőműben kisebb üzemzavar keletkezett. Mek­kora és milyen? A napnál vilá­gosabb, hogy életveszélyes óra ketyeg a fenekünk alatt, s ha még egy veszélyes létesítményt ide építenek, ez már felelőtlen­ség a köbön, az utókorral szem­ben is. Önkéntelenül vetődik fel a kérdés, ha az atomerőmű kör­nyékén termelt, előállított ex­porttermékekre azt fogja mon­dani a nyugat, hogy nem veszi át, mert sugárfertőzött, akkor mit lehet tenni? Az urak közül ezért ki vállalja a felelősséget? Senki vagy mindenki? Mert a pakliban ez is benne van. Időközönként hazaröppentik Ede bátyánkat Amerikából (Tel­ler Ede atomfizikusra céloz ol­vasónk. A szerk.), s nyilatkoz­tatják, mint például legutóbb jú­lius 8-án az esti híradóban a színkollekcióról, amely igen hi­ányos volt, mert arról a színről, amelyikben a sugárfertőzés van, bölcsen hallgatott. Miért? Talán megszólalt benne a lelkiismeret, mert a sugárfertőzés semlegesí­tését neki kellene kitalálni? Pe­dig ezzel még tartozik az em­beriségnek! Azoknak, akik elfogultsággal vagy egyoldalúsággal vádolnak, befejezésül azt üzenem, hogy ha ez a két épület elkezdi a ká­ros kisugárzást (a döntést hozók jóvoltából), a rákos megbetege­dések széles skálája vár az atomerőmű környékén élőkre: a fejlődési rendellenességektől a daganatos megbetegedéseken át a hajhullásig. A kedves olvasóra bízom, döntse el maga, hogy Mátyás királyunk óta milyen értelmet kapott az igazság és a józanság hazánkban? Z. M., Kalocsa (Név és cím a szerk.-ben.) Nehéz az iskolá­so)k sorsa Már közhely, de sajnos, ke­serű valóság, hogy az ingyenes oktatás korántsem ingyenes. Központi segítség az önkor­mányzatokon keresztül érkező minisztériumi pénzeken kívül nincs, így az iskolák számára csak a különböző pályázati le­hetőségek maradnak a pénz­szerzésre. Sikeres pályázatok eredmé­nyeképpen készül jelenleg csávolyi iskola udvarában a bi­a­tumenes sportpálya is a helyi önkormányzat közreműködésé­vel, egymillió forint körüli ér­tékben. Csávolyon is egyre ke­vesebb a tanulók száma. Tizen­egy tanulócsoportban 204 kis­diáknak csöngettek be az idei tanévnyitón. Az elsősök megfe­lelő óvodai iskola-előkészítő után érkeztek. Az önkormány­zat egyszeri iskolakezdési jutta­tásként 2000 forintot tudott adni az általános, a szakmunkás, a közép- és felsőfokú iskolákban tanulók támogatására. Az álta­lános iskolában ez fedezi a tan­könyvek költségét, annál in­kább, mert nálunk már hagyo­mány, hogy tanév végén be­gyűjtik a használt, de még használható tankönyveket. Emellett a napköziotthonos ét­keztetés költségeinek 20 száza­lékát is átvállalja az önkor­mányzat. A rászorulóknak pe­dig segélyként teljesen megtérí­tik ezt a költséget. E támogatás összege megközelíti az 500 ezer forintot. Igazán csak a szülők tudják, mibe kerül ma, ha gyermekeiket tisztességesen fel akarják készí­teni a tanévkezdésre, pláne, ha két-három gyerek van a család­ban. Nem beszélve a munka­­nélküliek gondjairól. Zseb­pénzre kinek jut? A lakosság egyötöde ma Ma­gyarországon 6-18 év közötti fiatal, s ebből következik, hogy az említett gondok nem kevés helyen jelentkeznek. S hányan lehetnek, akiket egyedülálló szülő nevel, vagy akik a közép­­osztályból lecsúsztak a szegény sorsúak közé? Az egyszerű kér­dés az, hogy hány tehetséges fi­atal lehet, aki talán már nem lesz képes rá, hogy felsőfokú oktatási intézményben tanuljon tovább, mert a szülei nem tud­nak erre pénzt kiszorítani? Mi­lyen az esélyegyenlőség? Dr. Mándics Mihály Csávoly VÁLASZOL A COLONIA Hetekig nyomozni kellett A Petőfi Népe szeptember 14-ei számában a Colonia Biz­tosító Rt. hitelét rontó olvasói levél jelent meg. Úgy tisztessé­ges tehát, ha a másik fél is szót kap a lapban. A biztosító csak hiteget című levél írója, Bozsó Ferenc a kárügy miatt felmerült bérgépkocsi-használatot, s a kár kifizetésének elhúzódását rek­lamálja. Bozsó úr a május 24-én tör­tént balesetben valóban vétlen volt, azonban a karambolt okozó gépjármű vezetőjét nem állt módunkban nyilatkoztatni, mivel a balesetbe belehalt, így a gépkocsi forgalmi engedély szerinti tulajdonosát kellett megkeresni, aki - mint később kiderült - budapesti lakos. Természetesen a kárbejelen­tés időpontjában, május 26-án őt már tájékoztattuk, hogy a károkozó halála miatt a rend­őrség vizsgálja az ügyet és kér­jük szíves türelmét. A rendőr­ségi határozatot június 27-én kaptuk meg, s ezt a totálkár­számítással együtt továbbítot­tuk központunknak. Ezután a gépkocsi tulajdono­sát több alkalommal írásban fel­szólítottuk, de nem jelentkezett, ezért állt az ügy. Mint később kiderült, a BM tájékoztatása szerint a DXN-771 forgalmi rendszámú gépkocsi engedély szerinti tulajdonosa Erdős Ru­dolf, akinek van egy ideiglenes lakása is. Az eredménytelen le­velezések miatt pesti kollégáink mindkét lakóhelyén személye­sen keresték, de egyik helyen sem találták, így kénytelenek voltak üzeneteket hagyni. Végre augusztus 27-én előke­rült a tulajdonos és telefonon közölte, a gépkocsit ez év janu­árjában eladta, s megígérte, hogy az adásvételi szerződést személyesen eljuttatja hozzánk. Erre augusztus 31 -én került sor, így tudtuk meg, ki volt az ere­deti tulajdonos. Igazgatóságunk a teljes káranyagot még ezen a napon továbbította a Magyar Biztosítók Szövetségéhez, mert kiderült, hogy érvényes felelős­ségbiztosítása nem volt a káro­kozónak, s hogy az első eladást követően több tulajdonosa is volt a gépkocsinak. Ebben az esetben a MABISZ illetékes a kár rendezésére, kifi­zetésére. Erről írásban értesítet­tük a károsultat is. A tisztesség­telen ügyintézést visszautasít­juk, hiszen a Coloniának hosszú hetekig nyomoznia kellett a tu­lajdonosok kiléte után, tehát nem az időt húzta. Arról sem tehet, hogy a gépkocsi tulajdo­nosai nem kötötték meg a köte­lező felelősségbiztosítást. Ezért húzódott el az ügy. Bozsó úr irodánkban erről mindig korrekt szóbeli tájékoz­tatást kapott, s akkor ezt látszó­lag megértette. Sajnáljuk, hogy a Colonia Biztosítót hibáztatja. Nagy István területi igazgató Colonia Biztosító Rt. Baján is lopják a Petőfi Népét Lapunk bajai olvasószolgá­lata az utóbbi időben többször kapott olyan információt, hogy előfizetőink a korai kézbesítés ellenére sem találják postaládá­jukban a Petőfi Népét. Főleg Újvárosból jött hír arról is, hogy megfigyelték, mikor jön a kéz­besítő, de mire leértek, már nem találták az újságot. Legtöbben arra gyanakodnak, hogy néhány lépcsőházban újságtolvajok dézsmálják a lapot, akik így próbálnak hozzájutni a Petőfi Népe által közölt információk­hoz. Javasoljuk az érdeklődők­nek, rendeljék meg az újságot, így kockázatmentesen juthatnak hozzá, egyébként pedig előbb vagy utóbb úgyis lebuknak. Kórházi elutasítás A bajai kórház 1-es sz. bel­gyógyászati ambulanciájára van panaszom. Bátyámat ebben a hónapban háromszor vitte oda a mentő súlyos, fájdalmas hasi görcsökkel. Mindhárom esetben hazaküldték „alapos vizsgálat” után. Megállapításuk szerint semmi baja, majd elmúlik a görcs. A papírjaira ráírták, hogy kórházi ellátást nem igényel, s még a mentő igénybevételének jogosságát is megkérdőjelezték. Természetesen ezután keres­tünk egy másik intézményt egy másik városban, s ott bátyámat kivizsgálás után műtétre java­solták. Ezúton szeretném meg­köszönni az ottani orvosnak, hogy fölvette bátyámat az osztá­lyára. Bökönyszegi Ferencné Bácsbokod, Borsodi út 49. 1994. szeptember 28., szerda Büszkék arra, hogy bugaciak Hat évtizeddel ezelőtt, 1934-ben fogott hozzá először Bugac fiatalsága lovasnapok szervezéséhez. Akkor a csak­nem kész programot kisajátí­totta magának Kecskemét, s a rendkívül sikeres ünnepségre a város szélén került sor. Most Bugac nem hagyta ma­gát, megrendezte a közelmúlt­ban elhunyt Abonyi Imre fogat­hajtó világbajnok emlékének is szentelt lovasnapokat, mely a vártnál is jobban sikerült. A több napon át tartó ünnepélyre a szülőfalu hazavárta az onnan el­származottakat is. A nagyszám­ban Imre megjelentek előtt Endre polgármester beszélt nagyközség jelenéről, jövőjé­n­­ek terveiről. A hazalátogatók mindan­­­nyian büszkén vallják magukat bugacinak. Elmondták, hogy boldogan térnek haza hos­­­szabb-rövidebb távollét után szülőföldjükre, erőt meríteni a holnap és a holnapután küzdel­meihez. Távollétükben akkor a legboldogabbak, ha szülőföld­jük hírével, netán termékeivel találkoznak. Urbán Antal, a falu szülötte például elmondta, hogy Ausztráliában élt egy évtizeden át, s ott is büszkén vallotta ma­gát magyarnak, sör bugacinak. Különösen, amikor a szülőhe­lyén gyártott tormával találko­zott Melbourn egyik nagy áru­házában. Kicsordult a könny a szeméből - nem a tormától - az örömtől, a boldogságtól. A nagyközség vezetői és a most hazalátogatók elhatároz­ták, a jövőben rendszeresítik az ilyen találkozókat. Szó esett még a most készülő községi monográfiáról is, melyhez úgy az elszármazottaktól, mint az itthon élőktől visszaemlékezé­seket, fotókat, adatokat kért a kötet - és e levél - írója, Czakó Ferenc (Kecskemét, Cimbalmos u. 6.), hogy még hitelesebb le­gyen a Monostorfalva, Bugac - monostor - a mai Bugac - tör­ténetéről szóló könyv. Czakó Ferenc Csak ezt a lapot olvassuk Tisztelt Főszerkesztő Úr! Azért írom Önnek soraimat, hogy közöljem, rendszeresen járatjuk a Petőfi Népét 1967 óta. Nagyon szeretjük ezt az új­ságot, mert egyre tartalmasabb. Emelkedett az ára, de nem mondtuk le. Szeretjük benne az Ez történt a világbant, a főzési recepteket, a divatot, a sportot, de mást is szívesen olvasga­tunk. Csak elismerésünket tud­juk kifejezni a férjemmel együtt. Mi már nyugdíjasok va­gyunk, más újságot nem áll módunkban rendelni, ezért örü­lünk, hogy a Petőfi Népében sokoldalú tájékoztatást kapunk a helyi dolgokról és a külpoliti­káról is. Munkájukért csak kö­­szönetünket tudjuk kifejezni. Most elküldöm a Szerencse­kerék-szelvényemet kitöltve, s kérem, juttassa el, ahová kell. Reméljük, eséllyel pályázunk a 600 nyeremény egyikére. Biza­kodunk, hátha jól forog az a szerencsekerék. Szívesen vennénk, ha tájé­koztatna bennünket néhány sor­ban, hogy kézhez kapta-e leve­lünket, mert szerettünk volna örömet szerezni szerkesztősé­güknek. Úgy, ahogy Önök sze­reznek örömet nekünk nap mint nap a Petőfi Népével. Tisztelet­tel: Szőke Gyuláné Kecskemét, Liszt Ferenc u. 26. A bérleti díj nem változhat? Élettársam, Snyehola Péterné üzlethelyiségét az 1950-es évek elejétől bérli a jánoshalmi áfész. Korábban elenyésző bérleti dí­jat kapott érte. 1987-ben újabb szerződéskötésre került sor, melyben a szerződő felek 8 300 forint havi bérleti díjat kötöttek ki a 81 négyzetméteres helyiség használatáért. Az áfész tavaly - a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény hatályba­lépését követően - felújította és további 5 év időtartamban hatá­rozta meg a helyiség bérleti ide­jét, mégpedig a bérleti díj válto­zatlanul hagyásával. 1994 má­jusában a bérbe vett üzlethelyi­ség jogi helyzetében változás állt be. Az eredeti tulajdonos - írásos ajándékozási szerződés­ben tett nyilatkozattal - nekem ajándékozta az ingatlant. Én az infláció fokozódására tekintettel felszólítottam az üz­letrészemet hozzájárulásom nélkül bérlő jánoshalmi áfész vezetőit, hogy a bérleti díjat módosítom, az eddiginek a dup­lájára emelem. Következésképp mint új tulajdonos, a jövőben az emelt összegű bérleti díjra tar­tok igényt. Azonban ennek tel­jesítésétől az áfész elhatárolta magát. Ezt követően felmond­­tam az előző tulajdonossal kö­tött bérleti megállapodást, de az áfész ennek sem hajlandó eleget tenni. Azt tapasztalom, hogy az áfész vezetői - a romló pénz­ügyi viszonyok és a jogszabályi szigorítások ellenére - a bérleti díjat egyszer s mindenkorra szó­lónak tekintik. Nem beszélve a kellően el nem ítélhető fondorlatról, ami­vel a 82 éves előző tulajdonos­sal a sebtében orra alá dugott megállapodás írásos szövegét aláíratták. Az áfész illetékesei anélkül tették ezt, hogy a meg­állapodást aláírás előtt ismertet­ték volna vele. Kérem, hogy e tanulságos esetet közöljék lapjukban. Fórján Balázs Jánoshalma, Tulipán u. 2. NAPJAINK HUMORÁBÓL Kizártak a termelésből A Kecskeméti Törekvés Szö­vetkezet II. számú bizottsága a tanya melletti földkiadási ügyemben többszöri kérésemre sem hozott határozatot. Tekin­tettel arra, hogy kárpótlásból visszamaradt a kért terület, így még mindig lehetőség van arra, hogy megkaphassam. Háztáji földemet át kellett ad­nom, mert azt másnak adta oda a bizottság. Helyette nem kaptam másik földterületet, így teljesen kizártak a mezőgazdasági ter­melésből. Belátható időn belül nincs ki­látás másik terület igénybevéte­lére. Nem értem, hogy a tanyám miben különbözik a másikétól, hiszen a szomszédom is meg­kaphatta a tanyája melletti föl­det. Kiss István Kecskemét, Kővágó u. 4.

Next