Bácsország, 2009 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 4. szám
A nád jelentősége, felhasználása a múltban és napjainkban Az ember életében, a régi idők óta a nád igen jelentős értéket képviselt. Már az őskorban az emberek csoportokban és törzsekben éltek. Barangolásaik során barlangokban húzódtak meg az időjárás viszontagságai elől. Ismereteink szerint elsődleges védekezést a kő, a vessző és a nád nyújthatott számukra. A barlangokban vizenyős terepen építették meg az első cölöpépítményeket. Az ilyen építést meghatározó tényező volt szélfogó elkészítése lombokból, így sikerült a légáramlat elterelését elérniük, az elkészített sátrakban védelmet találniuk. A barlanglakások építése még egészen a középkorban is jelentkezett. A síksági területek nagy részein bőven termett a nád. A Kárpátmedence alföldi részein a XIX. század második felében, a vízszabályozás folytán a kezdetlegesebb építményeket főleg nádból, esetenként nád és sás felhasználásával készítették el. A nádat a múltban és a jelenben is széles körben felhasználják. A nád évelő növény, a Graminere családba tartozik, a mocsarak vízinövénye (Phragmaets communis). A nádfedéshez frissen vágott, 3-4 m hosszú nád szükséges növény magassága elérheti a 4 m-t is. Napjainkban általában a tetőhéjazat készítésére használják, kisebb mértékben a mennyezeteknél szolgál alapul a habarcs felhordásánál. Levelei pedig a gyékényből készült takarók társanyagát képezik. Egyéb használati tárgyak is készültek belőle, főleg a műanyagból készült eszközök megjelenése előtt.4 (falborító rácsok, házi pókhálószerű poroló.) A nád gyenge hajtásait felhasználják az állatok takarmányozására.5 Azokon a területeken, ahol a nád már nem nőtt a víz lecsapolása után, ott a megmaradt gyökerek elkorhadtak. A nád gyökérmaradványaiból kialakult tőzeget, mint komposztot a homokos területeken trágyaként használják fel még napjainkban is. A népi építészetben a nád felhasználása jelentős szerepet kapott. Főleg a lakóépületek készítésénél volt ez jelentős. A XIX. század második felében az árvízmentesítő munkálatok, a folyószabályozások miatt csökkent a nádfalak építése, de az alföldön jelentkező fahiány szükségessé tette a nádból készült szerkezetek készítését, nemcsak a lakóépületeknél, hanem melléképítményeknél is. A folyószabályozások előtti időszakban a növényfal jelentős alkalmazása jellemző volt a létesítmények széles körében. A cölöpvázas sövényfal elkészítése során az 50 cm mélységű árokba állították az arasznyi vastag nádcsomókat. A talaj felett a nádkévéket, a talaj szintjével párhuzamosan kötözték kettő körépár közé vesszőgúzzsal. Azután a nádfalat pelyvás sárral betapasztották. Árvizes területeken a víz a tapasztást kimosta, ezért ez a nádfal nem volt hosszú életű. A nádfedeles épületek, főleg a lakóépületek készítése az Alföldön és itt a Vajdaságban a fahiány miatt szigorúan meghatározott szerkezetek alkalmazására szorult. A XVIII-XIX. század folyamán az épületekhez a fát tutajon, a Maros folyón a Tiszára szállították. A födém és a tetőszerkezet faanyaga a Kárpátok erdeiből jutott el hozzánk is. Ez a gyakorlati megoldás még a XX. század első évtizedeiben is megszokott jelenség volt. A régi épületekben ez a faanyag a tető- és mennyezet-szerkezetekben ma is megtalálhatók. A falusi és a vidéki emberek életében a nádat széles körben hasznosították. Istállók, ólak, csőszházak és pásztorházak kialakításánál a gyengébb minőségű nád is felhasználható volt. Utak, hidak és halastavak kialakítása során a nád könnyű hozzáférhetősége miatt került alkalmazásra. A külterjes állattartásnál a pásztorok részére a szárnyékok legtöbbje nádból készült. A csőszházak és badárházak födele a régebbi időben gyakran nádból készült. A parasztgazdaságok nagy részénél az állatok védelmét biztosító színek vagy karámok teteje, oldala is nád felhasználásával készül még ittSORSZ4G 31 Rövid József, Szabadka