Bácsország, 2011 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 2. szám
Evlia Cselebi feljegyzései Vajdaság településeiről a török időkből Evlia Cselebi, (szerbül Evlija Čelebi) vagy Evlia Efendi, de a teljes nevén Evlia Ibni Dervis Mohammed Zilli, török származású világutazó volt. Evlia nevét tanítójáról, Evlia Mohammed Efendiről kapta. Később az efendi megszólítást is megkapja, amit a kor művelt, tisztviselőinek vagy vallási vezetőinek adtak, jelentése: úr. Isztambulban született 1611. március 25-én. Atyja Dervis Mohammed Zilli volt, aki Szulejmán szultán kíséretében részt vett a Mohácsi csatában, az 1529-es és 1541 -es Buda, és az 1566- os Szigetvár ostrománál, ahol szemtanúja volt Szulejmán halálának. Evlia állítása szerint édesapja 117 évet élt. Anyja nővére volt Melek Ahmed pasának (1650-51 nagyvezír volt). Nagybátyja révén fontos ismeretségekre tesz szert. Evlia Cselebi művelt és több nyelven beszélt, így: törökül, perzsául, arabul, latinul és görögül. Feljegyzéseiben utal arra is, hogy 147 nyelvet tanulmányozott. Már fiatal korában nagy érdeklődést mutat a történelemi, földrajzi tudományok iránt, valamint érdekelte az utazás. Ezeket az ismereteket munkájában fel is használja. IV. Murád szultán (1612-1640) felfigyel a tehetséges fiatalra, és 1631-ben udvarába veszi mint apródot. Azt írja, hogy fejből tudta a Koránt és azt legalább hét arab dialektusban fel tudta mondani. Nagyvezírek és a pasák bizalmi embere lesz, diplomáciai megbízatásokat is kap. Első munkája Isztambul és környékének leírása volt. Ott van IV. Murád kíséretében, amikor részt vesz az 1635- ös perzsiai hadjáratban. Írásainak köszönhetően megismerhetjük a török uralom alatt lévő városokat és településeket. Továbbá adatokat gyűjt a kor politikai és gazdasági helyzetéről is. Életműve a tízkötetes Seyahatnáme (Szejahatnamá), illetve az Utazások könyve. A hatodik kötetben feljegyzéseket találunk Magyarországról és Erdélyről 1660-1664 közötti periódusban. Az ötödik kötetben foglalkozik: Kurdisztán, Tokat (a mai Törökország, Földközi tenger melléki régiója), Azov, Lengyelország, Akkerman (mai Ukrajna, Dnyeszterfehérvár), Gallipoli területek leírásával. Továbbá itt olvashatunk még az oláhországi hadjáratról, Belgrádról, Temesvárról, és Bosznia vidékéről valamint Nagyvárad ostromáról. A hatodik könyvnek köszönhetően adatokat találunk, a mai Vajdaság török kori településeiről. Az írások nagyobb része útközben készült, a többit pedig Evlia 1678-as visszavonulása után készíti el. Többi nyolc kötetében pedig XVII. századbeli képet kapunk Kis-Ázsiáról, Szíriáról, Mezopotámiáról, Perzsiáról és Arábiáról. Európai utazásai során Dalmáciában, Szerbiában, Oláhországban, Moldáviában készít feljegyzéseket. 1664-ben a török küldöttséggel Bécsbe utazik és az ott kapott pátens levéllel Németországba, Hollandiába, Svédországba, Lengyelországba, Oroszországban látogat, majd a Krími félszigetre, ahonnan hazatér Isztambulba. Evlia Cselebi leírásaiban többször enyhe túlzásokba is esik. Olyan településeket is megörökített, amit talán meg sem látogatott. Képzelőerejétől eltekintve fontos adatokat közöl számunkra.4 1687-ben hunyt el Isztambulban. Evlia Cselebi könyve a XIX. században még Törökországban is ismeretlen volt. Az elsőt Londonban adták ki Joseph von Hammer fordításával a következő címen: Narrative of travels of Europe. Asia and Africa in the seventeenth century. Ebben a fordításban csak az első két kötetet jelentették meg, mivel a többi nyolc kötetet csak 1896-ban találták meg. Könyvét a magyar és a szerb történészek is egyaránt felhasználták. A magyar fordítás Karácsony Imrének köszönhető. Magyarországon két alkalommal került kiadásba: először 1904-ben, másodszor 1985-ben, továbbá a Históriaantik Könyvkiadó 2010-ben és 2011-ben reprintben újra kiadta. Szerbiában, illetve Jugoszláviában is kiadták a következő cím alatt: Evlija Čelebi: Putopis, odlomci o jugoslavenskim zemljama. Prevec, uvod i komentar napilao: Hazim Šabanović, Sarajevo, Svjetlost, 1967. A könyv teljességének köszönhetően mi is megismerhetjük Evlia feljegyzéseit területünkre vonatkozólag. Említettem már, hogy a hatodik kötet ránk vonatkozik, a mai Magyarország és Szerbia területére. A budai vilajettel kezdem, mivel a mai Vajdaság területének egyes részei hozzá tartoztak. A budai vilajet fennállását a török sereg 1541- es budai bevonulásától számoljuk, amely egészen 1686-ig fennmaradt. Legnagyobb kiterjedésben a vilajet 18 szandzsákból állt, amelyek a következők voltak: Buda, Fehérvár, Simontornya, Koppány (Tolna és Somogy vármegye határterülete, Zalába is benyúlt egészen Göcsejig), Székcső (benne Mohács), Pécs, Szigetvár, Esztergom, Nógrád, Szécsény, Fülek, Hatvan, Szolnok, Szeged, Szerémség és Észak-Szerbia egyes részei. Ez magába foglalta a Duna- Tisza közét, nyugaton egészen a Balatonig, délen a mai Közép-Szerbiáig, keleten Észak-Erdélyig és az 1552-ben alapított temesvári vilajetig terjed ez a tartomány. A vilajetet szandzsákokra osztották, bégekkel az élén. Továbbá a szandzsák területeit, az agák által irányított nahijékre osztották. A mai Bácska területe a budai vilajet közepén állt, fontos központokkal és várakkal megerősítve. A mai bánáti területek a temesvári vilajethez tartoztak. Az Oszmán Birodalom fejlődése és a Porta közigazgatása sajátságos formát adott vidékünknek. A szegedi szandzsák területéhez tartozott Zombor (kéziratban Szombor) város és vár, amelyet 1541-ben foglaltak el. IKSZÁQ 163 Szabó Hunor, Szabadka