Bárka, 2001 (9. évfolyam, 2-6. szám)
2001 / 5. szám - FIGYELŐ - Dusnoki-Draskovich József: „Hát amikor csak úgy beszél az ember, az micsoda?”: Narratívák 4. A történelem poétikája
Dusnoki-Draskovich József Dusnoki-Draskovich József „Hát amikor csak úgy beszél az ember, az micsoda?" Narratívák 4. A történelem poétikája A Narratívák című, Thomka Beáta által szerkesztett tematikus tanulmányköteteknek az elmúlt évben már a negyedik füzete látott napvilágot. A történelem poétikája alcím Hayden White sok vitát kavart könyvére utal, másrészt arra, hogy lehetséges a történetírás problémáival poétikai, azaz irodalomelméleti megközelítésből is foglalkozni, a történelmi műveket, szövegeket irodalmi alkotásként megvizsgálni. Annak az olvasónak, aki nincs teljesen otthon a 20. századvégi irodalom- és történetelméleti, valamint filozófiai elméletekben, megpróbálunk egy kis olvasási stratégiát fölvázolni, hiszen az említett kötet nyomban a történelmi elbeszélésről folytatott diskurzus kellős közepébe veti. A narratíva elbeszélést jelent, amely eseménysort, történetet (egyik meghatározása szerint: a mondat felett álló nagyobb nyelvi egység) mond el. Az elbeszélő műfajok elméletét és elemzését a strukturalista poétika (Barthes, Genette, Todorov) dolgozta ki és állította előtérbe. A narratívákkal foglalkozó interpretációs és elméleti irányzatot Todorov narratológiának nevezte el. Napjainkig sokféle változata alakult ki, amelyek az elbeszélések nyelvi-grammatikai, illetve retorikai szintjére alapoznak, avagy a fikció elméletéből indulnak ki. A különböző irodalomelméleti irányzatok világos áttekintését adja Bókay Antal összefoglalása (Irodalomtudomány a modern és a posztmodern korban). A narrációelmélet a tárgya Thomka Beáta most megjelent új kötetének is (Beszél egy hang. Elbeszélők, poétikák). Az elbeszéléselméleti vagy prózaelméleti kutatások nem korlátozódnak az irodalom területére. A narratívák komplex kérdéskörei felől több más tudományág is megközelíthető. Ezt illusztrálja a Narratívák első kötete is, amely narratológia és művészettörténet, irodalmi elbeszélés és képi narráció találkozási pontjait térképezi fel. Az „olvasó szemléletmód” képzőművészeti alkotások széles körére is alkalmazható, amelyek történeteket mesélnek el. E problémákba művészettörténeti szempontból még különösen Oskar Bätschmann (Bevezetés a művészettörténeti hermeneutikába) és Svetlana Alpers (Hű képet alkotni. Holland művészet a XVII. században) nemrég megjelent könyvei vezethetik be az érdeklődőt. Az irodalmi elbeszéléseket meghatározó fikcionalitást is átfogóbb kategóriaként (filozófiai, szemantikai, hermeneutikai, esztétikai, olvasáselméleti és narratológiai vonatkozásból) tárgyalja a Narratívák második kötete (Történet és fikció). Azóta napvilágot látott magyar fordításban Wolfgang Iser, a fikcióelmélet egyik német kidolgozójának alapvető munkája is (A fiktív és az imaginárius). Történet és fikció kapcsolatának lényegi kérdését exponálja egyik regénye elején Amin Maalouf, amikor megjegyzi: „ez egy igaz történet, már amennyire bármely történet igaz lehet”. Az eseményeket, a történeteket rögzít Xtő történész szintén :§ azzal a problémával találja magát szem- H be, hogy ugyanarról 2 127