Bárka, 2002 (10. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 6. szám - MŰHELY - Sebók Katalin: A történelem fikcionálása: Závada Pál: Milota című regényében
Sebők Katalin is elégszik. Szlovákságát az évfordulók látványos megünneplésében éli ki és a következő ünnepig nyugvópontra helyezkedik. Az idők folyamán ezek az ünnepségek kiüresedhetnek, formalitássá válhatnak, frázispufogtatássá devalválódhatnak. A történelem fikcionálásának másik módja, az irodalomba való beemelése, már kevésbé jellemző. A magyarországi szlovákság sorsát szülőföldjéről való elvándorlása és későbbi visszaáramlása befolyásolta döntően. Az 1947-es részleges visszatérést Gyivicsán Anna a 18. század eleji letelepedés jelentőségéhez hasonlítja, amikor is:visszafordíthatatlanul felbomlottak és fellazultak azok a kétszáz éves tradícióra visszatekintő, etnikailag viszonylag zárt közösségek, amelyeknek a magyarországi szlovákság nemzeti nyelvének, szokásainak, kultúrájának megtartását köszönhette. ”2 A magyarországi szlovákság történetét, nyelvét, tradícióit tudományos munkák sora dolgozza fel, ugyanakkor a közelmúlt ellentmondásokkal teli eseményéről, a lakosságcseréről, annak hátteréről és körülményeiről lényegesen kevesebb munka született. Ennek oka többek között abban is keresendő, hogy az 1989- es rendszerváltozásig ezt a témát a politika tudatosan elhallgatta. A személyes sorsukban érintettek is csak szűk családi körben beszéltek róla. Utódaik előtt sem tárták fel az akkori „menni vagy maradni” dilemma okozta döntési kényszer indítékait. Magyarázhatjuk ezt azzal a körülménnyel is, hogy maguk sem tudtak kiigazodni az egymásnak ellentmondó politikai érdekek megtévesztő propaganda-hadjáratában. Tény viszont, hogy a távozók és itthonmaradók, a Csehszlovákiából kitelepítettek lelkében egyaránt traumaként rakódtak le a múlt eseményei, melyek nehezen gyógyíthatók. A lakosságcsere, mint irodalmi motívum, a magyarországi kortárs prózában is csak nyomaiban lelhető fel. A szlovák prózaírók mintha nem akarnának tudomást venni erről a sorsfordító eseményről. Megkerülik, átlépnek rajta, vagy csak az utalás szintjén foglalkoznak vele. Az 1984-ben megjelent első szlovák regény, a Hrbol’atá cesta (Rögös út) szerzője Pavol Kondac is kikerüli ezt a témát, bár a cselekmény ideje, az 1935-60-as évek indokolnák felvetését. Az 1987-ben kiadott Neskory návrat (Kései visszatérés) című regénye sem foglalkozik a lakosságcserével. Egy homályos utalás erejéig Prevrat (Fordulat) című elbeszélésében bukkan fel a motívum egy dialógus kapcsán, mely egy kitelepített magyar és egy helyi szlovák gazda között zajlik. A narrációból kitűnik, hogy a magyarok kitelepítését kisebbségi létük következményeként értelmezi. Párhuzamot von a két kisebbség többségtől elszenvedett sérelmei között, de az olvasói elvárással ellentétben elhallgatja a szlovákság áttelepülésének tényét és valamiféle általánosító konklúzióba csúszik át: „Ved’ aj v Mad’arsku sa odohrávalo nieco podobné, ked’ Slovák nebo rovnocennym obcanom krajiny.. .”. (Hisz Magyarországon is valami hasonló játszódott le, amikor a szlovák nem volt egyenjogú polgára az országnak.) Michal Hrivnák: Chlapci zo slepej ulice 5 (Vak utcai fiúk) című novellájában a rokonaihoz hazalátogató idős férfi élettörténetén keresztül villantja fel azokat a szociális és politikai körülményeket, melyek következtében többen még a lakosságcserét megelőzően szöktek át Csehszlovákiába és alapozták meg ott egzisztenciájukat. A délalföldi szlovák írók bár személyes tapasztalatokkal is rendelkeznek a lakosságcseréről, műveikben nem adnak teret ennek a problé m Gyivicsán Anna-Krupa András: A magyarországi szlovákok. Budapest, 1999. 103—104. 3 Kugler József: Lakosságcsere a Délkelet-Alföldon. Budapest, Osiris. 2000., Vígh Károly: A szlovákiai magyarság kálváriája 1945-48. Budapest, Püski. 1998., Kálmán Janics: Roky bez domoviny 1945—48. Budapest, Püski. 1994. 4 Pavol Kondac: Onemelá izba. Budapest, 1983. 18. 5 Michal Hrivnák: Tulipány. Budapest, 1986.