Bécsi Napló, 1980 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1980-03-01 / 1-2. szám

AZ EGYETÉRTÉS ÚTJÁN LÉTREJÖTT AZ AUSZTRIAI MAGYAROK CSÚCSSZERVEZETE Ez év február 9-én tizenkilenc ausztriai ma­gyar egyesület és egyházközség küldöttei gyűltek össze a bécsi Internationales Kul­turzentrumban és megalakították az „Auszt­riai Magyar Egyesületek és Szervezetek Köz­ponti Szövetségét” — „Zentralverband Un­garischer Vereine und Organisationen in Österreich”. A szabálytalanság meglepetésével állunk szemben. Több mint féléves előkészület után sikerült egybehangolni mindazon el­képzeléseket, amelyek az ausztriai magya­rok összérdekeit jelentik. Ennyi idő máskor elég volt ahhoz, hogy lelohadjon az érdeklő­dés, sőt különböző nézeteltérések megaka­dályozzanak minden közösségi összefogást egyesületek közti szinten. Most kivételesen másképpen történt. A bécsi egyesületek mellé felsorakoztak a gráciok, linziek, inns­bruckiak és a klagenfurtiak is. Figyelembe véve az ausztriai magyarok földrajzi elhe­lyezkedését, vagyis Burgenlandon kívül min­denek előtt az osztrák fővárosban és vonzás­körében ill. az egyes tartományi fővárosok­ban és közvetlen környezetükben mutatha­tók ki legtöbben, ennek alapján minden túl­zás nélkül állítható, hogy a jelen vállalkozás lényegében arányosan fogja össze a különbö­ző ausztriai magyar csoportokat a burgen­landiak kivételével. Különös nyomatékot kapott a fentebbi esemény a kormánypártot (SPÖ), az Osztrák Néppártot (ÖVP), valamint a kancellári hiva­talt képviselő személyek jelenléte által. Ezzel a Központi Szövetséget úgyszólván az ille­tékes osztrák szervek is tudomásul vették. Az eddigi siker nyitja minden valószínűség szerint a hivatalos osztrák kapcsolatok meg­teremtésében rejlik. Nem kell különösebben kihangsúlyozni, mit jelent az, ha az osztrák hatóságok pozitív értelemben figyelemmel kísérik a magyarok összefogási törekvéseit. Emögött természetesen nagyobb távlatokban bontakoznak ki azok a kérdések, amelyek a hivatalos szervekkel való további együttmű­ködésre építve a burgenlandi és nem-burgen­landi magyarok közti elvi és gyakorlati válasz­tófalak leépítését és az összes ausztriai ma­gyarnak egy és ugyanazon népcsoporton belüli megszervezését és törvényes elismer­tetését célozzák. Ebben a vonatkozásban nem árt utalni a Központi Szövetség alapszabályaiban lefekte­tett célkitűzésekre, melyek három feladat­kört képeznek: a) Az ausztriai magyar egye­sületek és szervezetek egységes képviselete, b) a tagszervezetek működésének egybe­hangolása, c) az egyes csoportok teljesítőké­pességét meghaladó tevékenység központi megszervezése és irányítása. Ezek közül el­sősorban a magyar nyelvoktatás, a könyvkia­dás és a sajtó kérdése emelhető ki. Mivel megfelelő szintű munka állami támogatás nélkül elképzelhetetlen, a Központi Szövet­ség ugyancsak feladatának tekinti a szüksé­ges szellemi és anyagi eszközök előteremtését. A február 9-i közgyűlésen a vezetőség meg­választásán kívül többek között döntés szüle­tett egy sajtószerv létrehozásáról is. A Köz­ponti Szövetség kiadásában megjelenő Bécsi Napló ennek a határozatnak köszönheti megindítását. A rendezetlenség állapotában döntő fon­tosságú az ausztriai magyarok jogi besorolá­sának tisztázása és az illetékes osztrák ható­ságoknak ezzel kapcsolatos lelkiismeretes fel­­­világosítása. Az 1979. július 12-én megala­kult magyar nemzetiségi ülnökség összetétele arra enged következtetni, hogy az összlétszá­­mot tekintve mintegy 30 %-ot kitevő burgen­landi magyarról a 70 % nem-burgenlandi ma­gyar mellőzésével gondoskodik a végrehajtó hatalom. Bármennyire örvendetesnek is mond­ható a burgenlandi magyarok felkarolása, helytelen lenne nem rávilágítani a helyzet visszásságára. Ennek érdekében emlékiratot fogadott el a közgyűlés, amelyet a kancellári hivatal képviselőjén keresztül juttatott el a Központi Szövetség Dr. Bruno Kreisky szö­vetségi kancellárhoz. A Központi Szövetség tagszervezetei felis­merték azt a veszélyt, melyet az osztrák és magyar állam között fennálló kapcsolatok jelentenek a magyar népcsoportra nézve. Mint ez a kisebbségi helyzetre általában jel­lemző, az érintett államok nemzetiségeiket a legtöbb esetben a külpolitika függvényének tekintik. Ebből kifolyólag a kapcsolatok in­gadozása nem egyszer kedvezőtlen fordulatot hozhat egy-egy népcsoport helyzetének ala­kulásában. Megfontolatlan lenne tehát — két egymással ellentétes világnézet ütközőpontjá­ban — az ausztriai magyarokat Ausztria és a magyar állam külpolitikájának feszültségi kö­rébe helyezni. Éppen ezért mindent el kell követni az olyan nyílt vagy rejtett kijátszási kísérletek ellen, amelyek bármi módon is sakkfigurává változtathatnának több tízezer magyart. A Központi Szövetség az ausztriai magyarok életét érintő minden kérdést poli­tikai síkon Ausztria belügyének tekint. Ez a beállítottság nem általánosítható ugyan a kisebbségvédelemben, a jelen esetben azonban így kívánja ezt a józan ész. Amikor a Központi Szövetség az ausztriai magyarok fennmaradá­sát az 1976. évi nemzetiségi törvény értelmé­ben szorgalmazza, erre vonatkozólag egyedül az osztrák államtól vár biztosítékot. Minden külső beavatkozás csak további megosztást szül és létében veszélyezteti az egész népcso­portot. Az ausztriai magyaroknak azonban mindenek fölött egyetértésre és nyugalomra van szükségük ahhoz, hogy szétszórtságukban hosszú távon megteremthessék a kibontakozás lehetőségeit. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szerve­zetek Központi Szövetségének megalakításával az egyesületek mint a közösségi élet letéte­ményesei eddig nem tapasztalt érettségről és felelősségvállalásról tettek bizonyságot. Jó jel ez, ha az ilyen méretű összefogást az élniaka­­rás és az önbizalom kifejezésének tekintjük. Mégis tisztában kell lenni azzal, hogy mindez csupán a kezdet, és minden elmélyült munka következetes és kitartó szerepvállalást követel. Végül is ez dönti majd el a Központi Szövet­ség megalapozottságát és teherbíró képességét. DEÁK ERNŐ Elnökválasztás BURGENLAND Franz Faludi, Gedichte ungarisch / deutsch címmel kétnyelvű könyv jelent meg a Burgen­landi PEN-Club megbízásából. A műfordítá­sokat Regierungsrat Karl Semmelweis, Anni Pirch, Josef Dirnbeck,Rüdiger Hauck, Eugen Mayer, H. St. Milletich és Ewald Pichler iro­dalmárok készítették. Az utószót a kötet összeállítója, Prof. Franz Probst írta. — A Burgenländische Heimatblätter is ünnepi szá­mot adott ki a magyar költő halálának 200. évfordulója alkalmából. Magyar óvónők látogatnak májusban Bur­­genlandba. Ezzel viszonozzák a burgenlandi gyermekpedagógusok múlt év tavaszán lezaj­lott magyarországi látogatását. 1979 őszétől kezdve Burgenland túlnyomóan magyar nyel­vű községeiben folyik magyar nyelvű óvodai oktatás, és az oberwarti / felsőőri Állami Óvónőképző Tanintézetben az érdekelt óvó­nőjelöltek számára szintén van magyar nyelvű képzés. Tinódi Lantos Sebestyén néprajzi szeminá­rium Oberwar­ton A burgenlandi cserkészszövetség és a hivata­los szervek közreműködésével az Európában élő magyar anyanyelvű cserkészek 1980. már­cius 29- április 7-ig másodízben rendezik meg Oberwarton a Mezőgazdasági Szakiskolában hagyományos néprajzi szemináriumukat. A szeminárium jellegzetessége, hogy a kb. 10 európai, valamint a tengerentúli államból erre érkező fiatal résztvevők az illető államok másod-, illetve harmadgenerációs állampolgá­rai, akik javarészt már ott születtek, és az ottani cserkészszövetségek tagjai. A szeminárium célja a magyar néprajz, nép­művészet és kultúrtörténet megismertetése, valamint annak megvizsgálása, hogy a magyar kulturális alkotások miként kapcsolódnak a szomszédos államok, kivált a pannon térség országainak néprajzához, népművészetéhez és kultúrtörténetéhez. A szeminárium témakörei a fiúk számára: a dunántúli pásztorművészet és beilleszkedé­se a pannon térség népművészetébe. A lányok számára: dunántúli hímzések és ezek kapcso­lata a pannóniai varró művészettel. Hogy mind a fiú, mind a leány résztvevők a népművészet terén praktikus tapasztalatokat is szerezhes­senek maguknak, a szeminárium ideje alatt a fiúk egy dunántúli spanyolozott pásztor tükröst, a leányok pedig egy dunántúli hím­zett vászontáskát készítenek el. További tervek a szeminárium programját illetően: vasárnap, 1980. március 30-án dél­előtt 11 órakor: Nyilvános előadás az ober­warti Katolikus Kontaktzentrum nagytermé­ben Liszt Ferenc életéről és műveiről, mely­nek keretében egy magyar származású, grazi zenetanár, a grazi zeneművészeti akadémia abszolvense, szemelvényeket, illetve részlete­ket ad elő Liszt Ferenc ismertebb műveiből. Délután 15.30-kor: az Alsóőri Ifjúsági Szín­játszókör „A fekete mén” című népszínművet adja elő a szeminárium résztvevői és vendégei számára a színjátszókör alsóőri helyiségében. Este 20 órakor: közös osztrák magyar tábor­tűz az oberwarti Kontaktzentrum nagytermé­ben a szeminárium résztvevői, a vendégek va­lamint burgenlandi és steiermarki osztrák cserkészcsapatok részvételével. Hétfőn, 1980. március 31-én, délután 16 órai kezdettel, ünnepélyes megnyitó a Kontaktzentrum nagy­termében, ezt követően pedig egy Haydn- és Liszt zongora-hangverseny. Szerdán, 1980. április 2-án: egésznapos kirándulás. A kirán­dulás során megtekintjük Lockenhausban (Léka) a várat, a gróf Nádasdy Ferenc által épített barokk búcsújáró templomot, vala­mint ennek kriptájában Nádasdy Ferenc és a Nádasdy család szarkofágjait; Raidingban (Doborján) Liszt Ferenc szülőházát, Stoob­­ban (Csáva) a Tartományi Kerámiai Szakis­kolát (Landesfachschule f. Keramik und Ofen­­bau). Nagycsütörtökön, 1980. április 3-án, este 19 órakor, közös program a burgenlandi cserkészszövetséggel: úszóverseny a tábor résztvevői és a burgenlandi cserkészcsapatok képviselői között az oberwarti fedettuszodá­ban. Húsvétvasárnap, 1980. április 6-án, este 20 órakor. Rövid záró műsor, melyenk kere­tében a szeminárium résztvevői elbúcsúznak oberwarti házigazdáiktól, ezt követően pedig tánc a burgenlandi cserkésztestvérekkel kö­zösen. Az itt felsorolt március 30 és 31-i, va­lamint április 6-i rendezvényekre a rendezőség szeretettel várja a nem cserkész osztrák és ma­gyar látogatókat is. SZOVJET A GÁZCSÁPNÁL A szovjet afganisztáni bevonulása óta kül- és belföldön egyaránt aggódva kérdezik, vajon Ausztriára nem tudna-e nyomást gyakorolni Moszkva, vajon az osztrák gazdasági élet nem függ-e túlságosan a Szovjetuniótól, nem tud­ná-e a szovjet elzárni az Ausztriába vezető földgáz-szállítások csapjait? Még Josef Stari­­bacher kereskedelemügyi miniszter is azt a megjegyzést tette a maga fanyar-humoros modorában, hogy „az oroszok vagy jönnek, vagy szállítanak”, de ez inkább csak tréfa volt, mint a helyzet dramatizálása. Az osztrák gazdasági élet jóval ütemesebben építette ki ún. keleti kapcsolatait, mint szá­mos más nyugateurópai ország, s ennek ered­ményeképp a kommunista államokkal való kereskedés arányai jóval nagyobbak, mint más államokban. 1979-ben Ausztria összki­­vitelének 12,9 százaléka irányult a KGST országaiba, s ezzel a keleti kereskedelemben az elsők között foglal helyet. A legtöbb nyugati állam exportjának csak mindössze 4-5 százaléka kerül kommunista országokba. Míg azonban a KGST-államokba az osztrák kivitel nem egész 13 százaléka irányul, az Európai Gazdasági Közösségbe több mint 52 %, a behozatalnak pedig több mint 65 százaléka. Ezeknek az adatoknak az alapján egyáltalán nem látszik indokoltnak Ausztria kommunista országokkal való kapcsolatainak jelentőségét eltúlozni, az osztrák gazdasági élet elszíneződéséről, elvörösödéséről beszélni. Ezért mondta Kreisky kancellár: „A kereske­delemben egyáltalán nem függünk kelettől”. Ami magát a Szovjetunióval való kereske­dést illeti, ez ugyan a hetvenes években ala­posan felduzzadt, az 1971-es 4 és fél milliárd schilling értékről közel 14 és fél milliárdra, de a tendencia most csökkenő, a két ország összkereskedelmének schillingértéke a múlt évben 8-9 milliárd schillingre csökkent, ami a Magyarország és Ausztria között folyó keres­kedelem méreteinek felel meg. A lényeges különbség az, hogy míg Magyarországgal szem­ben Ausztria javára billen a mérleg, vagyis több árut adnak el Magyarországnak, mint amennyi magyar áru érkezik Ausztriába, a Szovjetunió vonatkozásában a szovjet van az aktív, Ausztria a passzív oldalon, még­hozzá nem is kis összeggel: évente mintegy 2-3 mil­liárd schillinggel billen a Szovjetunió javára a mérleg. Ausztria főképp vegyi termékeket szállít a kommunista államoknak, továbbá gépeket és közlekedési eszközöket; ezen be­lül fontos szerepet játszott az 1980 végén lejáró, folyami hajók építésére vonatkozó kereskedelmi szerződés. Míg a külkereskedelem tekintetében azt mondhatjuk, hogy Ausztria ugyan élénkebb kereskedést folytat a kommunista államok­kal mint Nyugat-Európa, de az export és im­port méretei arányosak, (tehát legfeljebb kölcsönös függőségről beszélhetünk), — egy fontos szektort, az energiabehozatalt te­kintve azonban valóban meglehetősen egy­oldalú helyzet kialakulásáról beszélnek a szakemberek. Ausztria össz-energiabehozatalá­­nak 37 százaléka érkezik a KGST-államokból. Felbontva egyes energiafajtákra ill. energia­­hordozókra: a földgázt csaknem 100 száza­lékban a Szovjetunió szállítja Ausztriának, a nyersolaj 20 százaléka szovjet eredetű, a koksz és brikett 60 százalékát, a szén több mint 80 százalékát a kommunista államoktól vásárolja Ausztria. Egyes osztrák újságok ez­zel kapcsolatban azt a véleményt képvisel­ték, hogy ha netán bizonyos nyugati akciók­ra, pl. gazdasági bojkottra kiviteli korlátozá­sokkal válaszolna a Szovjetunió, akkor ez még az esetben is érzékenyen érintené az osztrák gazdasági életet, ha Moszkva történetesen nem is kívánna Ausztriával szemben ellen­lépéseket foganatosítani. Ezzel szemben a gyakorlat emberei tovább­ra is a békés gazdasági fejlődésre építenek, a két politikai világ összefonódásán dolgoznak. Az osztrák energiaközpont vezetői Moszkvá­ban arról tárgyaltak, hogy a Magyarországot Ukrajnával összekötő, nagy kapacitású elekt­romos vezetéket miként lehetne meghosszab­bítani Bécsig,­­ ami iránt nem csak Ausztria, de Svájc és Bajorország is érdeklődik, vagyis ebben az esetben Ausztria elosztó szerepet kapna. Hasonló lehetőségek merültek fel a szovjet gázszállítmányok vonatkozásában is. Ezek a lépések beleilleszkednek Kreisky kan­cellár világpolitikai koncepciójába, aki mindig is azt vallotta, hogy a politikai enyhülést gaz­dasági lépésekkel kell kiegészíteni, elsősorban az energiakérdést közösen kell megoldani, hogy mindkét félnek érdeke fűződjék a je­len állapotok fenntartásához. B BÉCSI MAGYAR KÖNYVESBOLT LIb­BRO-DIISCO A-1010 WIEN, DOMGASSE 8

Next