Bécsi Napló, 1980 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1980-05-01 / 3-4. szám

Az elmulasztott összeesküvés Van még egy maroknyi csapata azoknak, akik hisznek a haladásban, akkor is, ha átél­ték az utóbbi három-négy, esetleg öt évtized szélsőjobb és szélsőbal, tömeggyilkosságokba torkolló szélsőségeit. Ezek a tántoríthatat­lanok egymáshoz tartoznak, akármilyen nyel­ven beszélnek is, akárhol élnek is, Keleten vagy Nyugaton. Mindennapos gondjuk is ugyanaz: mi lesz, ha kidőlünk a sorból? Hol van az utánpótlás? Hol vannak utódaink? Vannak-e egyáltalán? Ausztriában megszólalt egy hang, biztatásul. Michael Genner, harmincegy éves történész ezt mondja: „Ha 1945 után Ausztriában is a sztá­linista diktatúra kerekedik felül, az én apám lett volna az osztrák Rajk. Vagy talán inkább a másik mártírhoz, Nagy Imréhez kellene hasonlítanom, hiszen apám a parasztság szo­cialista vezetője volt. Tizennégy éves voltam, amikor meghalt; megígértem neki, hogy foly­tatom, amit elkezdett..." Ez a nyilatkozat könyve összefoglalójaként jelent meg, az osztrák Europa Verlag kiadásá­ban, ,Apám Laurenz Genner" címmel. Ausztria történelmi munkásmozgalma — akárcsak Magyarországé — a századfordulón és a század első három évtizedében hasonló problémával küszködött: nem tudta lábát megvetni a parasztság között. Ausztriában még súlyosabb volt a helyzet, nyugati részé­ben a fasizálódó Németország a harmincas években komoly tömegbázisra számíthatott, és hajszál híja volt, hogy nem rendeztek „Fel­vonulást Bécsbe” -r­ olasz mintára — a náci megszállás előtt... Laurenz Genner őseiről az első feljegyzés 1464-ből származik. A Waldviertelben — „Ausztria Szibériájában” — lakó parasztcsalád egy tagja részt vett már az 1525-ös parasztháborúban is, amely teljes egészében 1596-97-ben bontakozott ki, s a­­melyet „háromezer német zsoldos, és hét­száz magyar lovag segítségével vertek le” — a Bécsi Állami Archívumban található fel­jegyzések szerint. Laurenz Genner 1894- ben szegény parasztok gyermekének szüle­tett; papnak szánták, hogy kikászálódjék a nyomorúságból. Laurenz meg is maradt hivő kereszténynek; akkor is az volt, amikor az osztrák parasztság szocialista­ vezére, és a fasiszta Németországgal szembenálló ellen­állási mozgalom egyik kiemelkedő, sok­szorosan bebörtönzött, majdhogy­nem ha­lálra kínzott vezetője lett. Igazságérzete in­dította arra az útra, hogy falujában a sze­gényparasztokat gazdasági szövetkezetbe tö­mörítse — a ma is létező osztrák fogyasztási szövetkezet, a „Konsum” egyik ős­sejtje volt ez a csoportosulás; ezzel nagymértékben csök­kent a termelők kiszolgáltatottsága a fővárosi átvevőkkel szemben — s nem kellett sok „agi­táció” hozzá, hogy a gazdasági érdekvédelem­ből lét-érdekvédelem legyen... Az 1925-ben Ausztriában kiadott, szociál­demokrata agrár­program megteremtőjének, Otto Bauernek jobbkeze volt a fiatal Laurenz Genner, akit akkorra már „a Waldviertel ko­ronázatlan királyának” hívtak sok alsóauszt­riai faluban, hiszen az ő érdeküket képviselte az Arbeiter Zeitung hasábjain, később pedig mint képviselő a parlamentben. A szocialisták hangos szóval követelték a földreformot, hangjukat azonban a harmincas évek legelejé­nek súlyos gazdasági válsága, utána pedig a hitleri fasizmus nyomta el. A náci megszállás idején Laurenz Genner falvai teljes tudatos­sággal álltak — álltak volna — szembe a totális diktatúrával, és keserűséggel vették tudomá­sul, hogyan omlik össze Ausztria, — az elen­gedhetetlenül szükséges szervezettség, egység híján... Laurenz Genner élete ettől kezdve az üldöztetés, a bújkálás, az ellenállók mindig újból fellángoló harcai, a börtönbeli kínzások, reménységek és újabb lebukások sorozata. Már csak gyermekkora óta mindig kiújuló tüdőbaja miatt sem remélik barátai, hogy az illegális harcokban megint lábra áll,­­ de túlél minden hóhérkínzatást, és megéri a náci ura­lom összeomlását. Az újrakezdés éve, 1945 Laurenz Genner számára egyúttal a csalódás esztendeje is volt. A négy nagyhatalom­ megszállta Ausztria zűr­zavaros helyzetében is azonnal tisztán lát — nem tetszenek neki „a szürke eminenciá­sok”, a Moszkvából küldött, izgága és tevé­keny „politikai tanácsadók”, akiktől nem jutottak szóhoz a régi munkásmozgalmi harcosok, akik Ausztria érdekét képviselték — és nem egy idegen nagyhatalomét... A Rajk-per Magyarországon, s a többi ha­sonló kirakatper a szomszédos államokban világossá teszi előtte a hatalmi harcok jelle­gét, — s könyvében a fiú, Michael Genner hosszan emlékszik vissza apjának arra a kor­szakára, amikor Nagy Imrét tekintette példa­képének. Hosszan ecseteli a két államférfi életútjának hasonlóságát, azonos céljaikat, amelyekkel a parasztság boldogulására tö­rekedtek. Laurenz Genner sorsa azonban másképp alakult. Az ötvenes évek elején — s ebben bizonyára közrejátszott a megszállt ország feletti keserűség is — teljesen visszavonult a politikától, miután, nem is egyszer, súlyos autóbaleset érte, amelyet (nem alaptalanul) A BÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM nagytermében Dr. Rudolf Kirchschläger államelnök személyesen nyújtotta át Gamenczy-Missura Margit festőnőnek a Theodor Körner Alapítvány képzőművészeti dí­ját. A kitüntetett 1965-ben végzett a Bécsi Festő­akadémián, első kiállítását két évre rá rendezte a „Kobra”-csoport tagjaként. Legutóbbi időben új technikával, az ún. „vászonrajzolással” dolgozik. Ezeket a műveit számos gyűjtemény vásárolja. * * * HATÁR GYŐZŐ munkatársunk szerzői estje a bécsi Europa-Clubban (Annagasse 20) június 12-én 19.30-kor kezdődik. Bevezeti Hanák Tibor. ALSÓŐRÖTT (UNTERWART) sikeres gaz­dagyűlést rendezett a Magyar Gazdaszövetség. Több mint 50 magyar gazda előtt Faber György ismertette a Gazdaszövetség munkás­ságát, rámutatva arra, hogy a gazda-lakosság megfogyatkozása nem csupán alsóőri jelen­ség, Ausztriában mindenütt szaporodnak a mellék-üzemágas gazdák. Szabó Károly St. Michel-i kisgazda előadást tartott arról, ho­gyan kezdte meg a gazdálkodást bérelt föl­dön. Eleinte gabonát termelt, később kerté­szeti termelésre, aprómag termelésre tért át, több holdon termelt salátát, paradicsomot, borsót és földiepret. Öntöző gazdálkodást is létesített. Az alsóőri gazdák közül többen kérdést intéztek az előadókhoz és nagy fi­gyelemmel fogadták a válaszokat. Dr. Seper Károly, az alsóőri múzeum egyesület elnöke, köszönte meg a Gazdaszövetség rendezvé­nyét, amihez csatlakozott Dr. Galambos Ferenc plébános is. KISMARTONBAN kilencven éves korában húnyt el Dutka Kálmán, aki még Ady Endré­vel, Tabéry Gézával, Juhász Gyulával töltötte mindennek tekintett, csak „véletlennek” nem... A szerző a keleteurópai kirakatperekkel kapcsolatban, a többi között azt a megjegy­zést is teszi, hogy ezeknek a hazafiaknak — a magyar, a csehszlovák, a bolgár antifasisz­táknak - „az volt a legnagyobb hibájuk, hogy nem követték el, amit a kényszer hatása alatt bevallottak, mármint hogy összees­küdtek... mert ha valóban azt tették volna, ha egymással tartották volna a kapcsolatot, anélkül, hogy a pártjuknak hittek volna, amely végül is akasztófára juttatta őket, — sok minden máskép történt volna. Ők azonban, jóhiszeműségből, átengedték a cse­lekvést, méghozzá harc nélkül, a moszkvai szállodákból irányított politikának...” Köszönet illeti a fiatal Michael Gennert, apjáról írt könyvéért. Kár, hogy magyarul nem jelent meg. De­­ talán majd egyszer. VÁNDOR GYÖRGYI A BÉCSI MAGYAR CSERKÉSZCSAPATOK ott­hona 1970 óta a Pazmaneumban van, Wien 9, Boltz­­manngasse 14 alatt. A két csapat 1962 illetve 1964 óta működik. Azóta soraikba 182 leány és 127 fiú jelentkezett. A két csapat létszáma ez évben 67 sze­mély. Vezetői legnagyobbrészt gyermekkorukban jelentkeztek cserkésznek és szeretettel hívják közös­ségükbe a magyar gyerekeket, fiatalokat 5 éves kor­tól. — Milyen a cserkészélet? Szívesen ad róla felvi­lágosítást minden csapattag! Kipróbálható szombat délután 15.30 órától a cserkészotthonban havonta kétszer, vagy kirándulásnál, nyári táboron. Jelent­kezni lehet a csapatparancsnoknál telefonon az esti órákban vagy írásban. Címe: Padányi Erzsébet, 1160 Wien, Brüsslg, 36/19. ifjúsága napjait Nagyváradon. Ebben az idő­ben néhány írása megjelent, de nem válasz­totta az irodalmat pályájának. Élete végén azonban naplószerűen feljegyezte élete jelen­tős élményeit, nagy magyar írókkal való találkozásait. REGŐSTÁBOR FELSŐŐRÖTT: Nyugat-Eu­­rópa szinte minden sarkából és négy tengeren­túli országból 90 lány és fiú a Magyar Cser­készszövetség Európai Kerületének regős tá­borába, Felsőőrre érkezett, amelynek szín­helye egy modern mezőgazdasági szakiskola volt. A tábor célja a népi kultúra megismerése, megszeretése és ápolása volt.Néptánc, ballada­tanulás, tojásfestés, faragás és hímzés nem csak élményt adott, hanem gazdagabbá és változatosabbá tette a tábort. Ezen kívül megnézték a cserkészek a Református Ol­vasókör előadásában Gárdonyi Géza ,,A bor” című népszínművét, ellátogattak az alsóőri falumúzeumba és kirándulásokon megtekintettek több várat és egy kerámia­üzemet. BURGENLAND NÉMETÚJVÁR / GÜSSING vára ismét megnyitotta kapuit a látogatóknak. Néhány éve igen látványos múzeumot rendeztek be több teremben. Most azon fáradoznak, hogy az épület egy részében kulturális központot létesítsenek. A várat a mohácsi csatában elesett II. Lajos király adományozta a Batthyányiaknak. Mai tulajdonosa is ebből a családból származik: gróf Batthyányi-Strattmann László, aki osztrák lapoknak elmondta, hogy a vár egy része felújításra szorul, a falak igen rossz állapotban vannak. A mentési munkálatok lassan ha­ladnak előre. Az idén fő­képp a torony körüli részeket restaurálják. — Képünk az I. József császár részére írt tankönyvből, a 17. század végén készült ún. Birckenstein-féle metszetes könyvből való. ELŐDEINK A MAGYAR HÍRADÓ sorsa felöl több olva­sónk érdeklődött. Szóban és levélben kérdez­ték, néha nem minden szemrehányó felhang nélkül: miért nem közöltük, hogy megszűnt a Magyar Híradó ? Erről valóban nem írtunk a Bécsi Napló első számában. Szándékosan tettük. Nem a mi dol­gunk megállapítani, kijelenteni, hogy egy má­sik újság megszűnt. Ránk csupán az tartozik, hogy megindítottunk egy új lapot. Olvasóink azt is észrevehették, hogy szellemben nincs törés a két újság között: a Híradó is, a Napló is a külföldi magyarság demokratikus lapja. Ehhez hozzáfűzhetjük, hogy szerettük volna megmenteni, szerettük volna — és könnyebb is lett volna! - folytatni a Magyar Híradót és ily módon ápolni Klamár Gyula emlékét. Nem rajtunk múlott, hogy próbálkozásunk meg­hiúsult. A BÉCSI NAPLÓ azonban mégsem az első Bécsi Napló, mint a beköszöntőben írtuk. 1946 augusztus 31-i keltezéssel Turcsányi Gyula szociáldemokrata újságíró, a budapesti Népszava és a Világosság bécsi tudósítója heti, később (a 2. évf. 2. sz-tól, 1947 február­jától) havi lapot adott ki „Bécsi Napló - Wie­ner Journal" címmel. Nem az emigráció lapja volt, hanem Budapest orgánuma Bécsben, ami egyébként az első szám első oldalát be­töltő cikkből is látható: ,A dunai államok szövetségének tervéről nyilatkozik Figl oszt­rák kancellár és Szakosíts magyar miniszter­elnökhelyettes". KOROLY PÉTER Bécsben élő újságíró, kinek interjúiból az előző szám első oldalán idéz­tünk, hívta fel figyelmünket arra, hogy az egykori „Bécsi Napló - Wiener Journal” ügyével foglalkozott az Arbeiterzeitung 1947 augusztus 28-i száma. Szenzációs német nyelvű különkiadást akart kiadni Turcsányi Gyula, s ez a szenzáció véget vetett saját lapjának. ,A vasfüggöny titka” (Das Geheim­nis des Eisernen Vorhanges) címmel ismer­tette a kommunisták hatalmi törekvéseit, változatos praktikáit, minek következménye az lett, hogy a szovjet hatóságok feldúlták a szerkesztőséget, elvitték a levelezést, el­kobozták a lapot, házkutatást tartottak a nyomdában és letartóztatták a nyomda ve­zetőjét. Turcsányi Gyula ekkor már Svájc­ban volt, nem történt bántódása. Az ARBEITERZEITUNG említett száma megállapította, hogy a „Bécsi Napló - Wie­ner Journal” utolsó számában semmi olyan nem volt, ami az osztrák törvényekbe ütkö­zött volna, következésképp „az üldözés osztrák szempontból törvénytelen és létre sem jöhetett volna. Nem is osztrák, hanem szovjet akció volt osztrák földön.” Epizód jellegű esetnek számít ez a szovjet egyéb beavatkozásai között, de ebben a külföldi magyar újságírás múltjához tartozó kis törté­netben is megnyilvánult a szovjet rendszer törvényeket nem tisztelő és más országok ügyeibe beavatkozó, erőszakos természete. * * * A BÉCSI róm. kat. egyházközség teológiai előadássorozatot tart a Szent István Otthon­ban (Döblergasse). Az egyházközség énekkara szerepelt május 18-án a pápai jubileumi szent­misén és a pünkösdi ünnepi istentiszteleten. Úrnapján Alsóőrött / Unterwarton lép fel, június 29-én Királyhidán / Bruckban, au­gusztus 15-én az évi magyar zarándoklat alkalmával Deutsch-Altenburgban. LINZBEN a magyar szentmisét minden vasárnap fél 11-kor a Neue Heimat templomában tartják. Kivétel csupán a hónap második vasárnapja. Akkor a klein­­müncheni templomban van magyar mise fél 12-kor. A linzi magyar otthon címe: Senefelder str. 6. AZ INNSBRUCKI Magyar Egyetemisták és Akadé­mikusok Szövetsége (IMEASZ) és a Magyarok Egye­sülete Tirolban (MET) közös rendezésében megtar­tott előadóestjein a közelmúltban Dr. Juhász László újságíró, Dr. Weismahr Béla jezsuita filozófus, Tollas Tibor költő és Bodnár Gábor a Magyar Cserkész Szövetség elnöke szerepelt. Május 31-én Monoszlóy Dezső tart szerzői estet, június 7-én pedig megrende­zik a hagyományos magyar bált a Holiday Inn szál­loda termeiben. A GRAZI Christiana Hungária minden hónap első keddjén este 7 órai kezdettel a „Schuberthof” ven­déglőben összejövetelt tart, melynek keretében a takarékegyletünkbe is be lehet fizetni. Vendégeket szívesen látunk. Aki meghívó megküldését kéri, ír­jon címünkre: Christiana Hungária, 8011 Graz, Postfach 536.

Next