Bécsi Napló, 1980 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1980-05-01 / 3-4. szám
Az elmulasztott összeesküvés Van még egy maroknyi csapata azoknak, akik hisznek a haladásban, akkor is, ha átélték az utóbbi három-négy, esetleg öt évtized szélsőjobb és szélsőbal, tömeggyilkosságokba torkolló szélsőségeit. Ezek a tántoríthatatlanok egymáshoz tartoznak, akármilyen nyelven beszélnek is, akárhol élnek is, Keleten vagy Nyugaton. Mindennapos gondjuk is ugyanaz: mi lesz, ha kidőlünk a sorból? Hol van az utánpótlás? Hol vannak utódaink? Vannak-e egyáltalán? Ausztriában megszólalt egy hang, biztatásul. Michael Genner, harmincegy éves történész ezt mondja: „Ha 1945 után Ausztriában is a sztálinista diktatúra kerekedik felül, az én apám lett volna az osztrák Rajk. Vagy talán inkább a másik mártírhoz, Nagy Imréhez kellene hasonlítanom, hiszen apám a parasztság szocialista vezetője volt. Tizennégy éves voltam, amikor meghalt; megígértem neki, hogy folytatom, amit elkezdett..." Ez a nyilatkozat könyve összefoglalójaként jelent meg, az osztrák Europa Verlag kiadásában, ,Apám Laurenz Genner" címmel. Ausztria történelmi munkásmozgalma — akárcsak Magyarországé — a századfordulón és a század első három évtizedében hasonló problémával küszködött: nem tudta lábát megvetni a parasztság között. Ausztriában még súlyosabb volt a helyzet, nyugati részében a fasizálódó Németország a harmincas években komoly tömegbázisra számíthatott, és hajszál híja volt, hogy nem rendeztek „Felvonulást Bécsbe” -r olasz mintára — a náci megszállás előtt... Laurenz Genner őseiről az első feljegyzés 1464-ből származik. A Waldviertelben — „Ausztria Szibériájában” — lakó parasztcsalád egy tagja részt vett már az 1525-ös parasztháborúban is, amely teljes egészében 1596-97-ben bontakozott ki, s amelyet „háromezer német zsoldos, és hétszáz magyar lovag segítségével vertek le” — a Bécsi Állami Archívumban található feljegyzések szerint. Laurenz Genner 1894- ben szegény parasztok gyermekének született; papnak szánták, hogy kikászálódjék a nyomorúságból. Laurenz meg is maradt hivő kereszténynek; akkor is az volt, amikor az osztrák parasztság szocialista vezére, és a fasiszta Németországgal szembenálló ellenállási mozgalom egyik kiemelkedő, sokszorosan bebörtönzött, majdhogynem halálra kínzott vezetője lett. Igazságérzete indította arra az útra, hogy falujában a szegényparasztokat gazdasági szövetkezetbe tömörítse — a ma is létező osztrák fogyasztási szövetkezet, a „Konsum” egyik őssejtje volt ez a csoportosulás; ezzel nagymértékben csökkent a termelők kiszolgáltatottsága a fővárosi átvevőkkel szemben — s nem kellett sok „agitáció” hozzá, hogy a gazdasági érdekvédelemből lét-érdekvédelem legyen... Az 1925-ben Ausztriában kiadott, szociáldemokrata agrárprogram megteremtőjének, Otto Bauernek jobbkeze volt a fiatal Laurenz Genner, akit akkorra már „a Waldviertel koronázatlan királyának” hívtak sok alsóausztriai faluban, hiszen az ő érdeküket képviselte az Arbeiter Zeitung hasábjain, később pedig mint képviselő a parlamentben. A szocialisták hangos szóval követelték a földreformot, hangjukat azonban a harmincas évek legelejének súlyos gazdasági válsága, utána pedig a hitleri fasizmus nyomta el. A náci megszállás idején Laurenz Genner falvai teljes tudatossággal álltak — álltak volna — szembe a totális diktatúrával, és keserűséggel vették tudomásul, hogyan omlik össze Ausztria, — az elengedhetetlenül szükséges szervezettség, egység híján... Laurenz Genner élete ettől kezdve az üldöztetés, a bújkálás, az ellenállók mindig újból fellángoló harcai, a börtönbeli kínzások, reménységek és újabb lebukások sorozata. Már csak gyermekkora óta mindig kiújuló tüdőbaja miatt sem remélik barátai, hogy az illegális harcokban megint lábra áll, de túlél minden hóhérkínzatást, és megéri a náci uralom összeomlását. Az újrakezdés éve, 1945 Laurenz Genner számára egyúttal a csalódás esztendeje is volt. A négy nagyhatalom megszállta Ausztria zűrzavaros helyzetében is azonnal tisztán lát — nem tetszenek neki „a szürke eminenciások”, a Moszkvából küldött, izgága és tevékeny „politikai tanácsadók”, akiktől nem jutottak szóhoz a régi munkásmozgalmi harcosok, akik Ausztria érdekét képviselték — és nem egy idegen nagyhatalomét... A Rajk-per Magyarországon, s a többi hasonló kirakatper a szomszédos államokban világossá teszi előtte a hatalmi harcok jellegét, — s könyvében a fiú, Michael Genner hosszan emlékszik vissza apjának arra a korszakára, amikor Nagy Imrét tekintette példaképének. Hosszan ecseteli a két államférfi életútjának hasonlóságát, azonos céljaikat, amelyekkel a parasztság boldogulására törekedtek. Laurenz Genner sorsa azonban másképp alakult. Az ötvenes évek elején — s ebben bizonyára közrejátszott a megszállt ország feletti keserűség is — teljesen visszavonult a politikától, miután, nem is egyszer, súlyos autóbaleset érte, amelyet (nem alaptalanul) A BÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM nagytermében Dr. Rudolf Kirchschläger államelnök személyesen nyújtotta át Gamenczy-Missura Margit festőnőnek a Theodor Körner Alapítvány képzőművészeti díját. A kitüntetett 1965-ben végzett a Bécsi Festőakadémián, első kiállítását két évre rá rendezte a „Kobra”-csoport tagjaként. Legutóbbi időben új technikával, az ún. „vászonrajzolással” dolgozik. Ezeket a műveit számos gyűjtemény vásárolja. * * * HATÁR GYŐZŐ munkatársunk szerzői estje a bécsi Europa-Clubban (Annagasse 20) június 12-én 19.30-kor kezdődik. Bevezeti Hanák Tibor. ALSÓŐRÖTT (UNTERWART) sikeres gazdagyűlést rendezett a Magyar Gazdaszövetség. Több mint 50 magyar gazda előtt Faber György ismertette a Gazdaszövetség munkásságát, rámutatva arra, hogy a gazda-lakosság megfogyatkozása nem csupán alsóőri jelenség, Ausztriában mindenütt szaporodnak a mellék-üzemágas gazdák. Szabó Károly St. Michel-i kisgazda előadást tartott arról, hogyan kezdte meg a gazdálkodást bérelt földön. Eleinte gabonát termelt, később kertészeti termelésre, aprómag termelésre tért át, több holdon termelt salátát, paradicsomot, borsót és földiepret. Öntöző gazdálkodást is létesített. Az alsóőri gazdák közül többen kérdést intéztek az előadókhoz és nagy figyelemmel fogadták a válaszokat. Dr. Seper Károly, az alsóőri múzeum egyesület elnöke, köszönte meg a Gazdaszövetség rendezvényét, amihez csatlakozott Dr. Galambos Ferenc plébános is. KISMARTONBAN kilencven éves korában húnyt el Dutka Kálmán, aki még Ady Endrével, Tabéry Gézával, Juhász Gyulával töltötte mindennek tekintett, csak „véletlennek” nem... A szerző a keleteurópai kirakatperekkel kapcsolatban, a többi között azt a megjegyzést is teszi, hogy ezeknek a hazafiaknak — a magyar, a csehszlovák, a bolgár antifasisztáknak - „az volt a legnagyobb hibájuk, hogy nem követték el, amit a kényszer hatása alatt bevallottak, mármint hogy összeesküdtek... mert ha valóban azt tették volna, ha egymással tartották volna a kapcsolatot, anélkül, hogy a pártjuknak hittek volna, amely végül is akasztófára juttatta őket, — sok minden máskép történt volna. Ők azonban, jóhiszeműségből, átengedték a cselekvést, méghozzá harc nélkül, a moszkvai szállodákból irányított politikának...” Köszönet illeti a fiatal Michael Gennert, apjáról írt könyvéért. Kár, hogy magyarul nem jelent meg. De talán majd egyszer. VÁNDOR GYÖRGYI A BÉCSI MAGYAR CSERKÉSZCSAPATOK otthona 1970 óta a Pazmaneumban van, Wien 9, Boltzmanngasse 14 alatt. A két csapat 1962 illetve 1964 óta működik. Azóta soraikba 182 leány és 127 fiú jelentkezett. A két csapat létszáma ez évben 67 személy. Vezetői legnagyobbrészt gyermekkorukban jelentkeztek cserkésznek és szeretettel hívják közösségükbe a magyar gyerekeket, fiatalokat 5 éves kortól. — Milyen a cserkészélet? Szívesen ad róla felvilágosítást minden csapattag! Kipróbálható szombat délután 15.30 órától a cserkészotthonban havonta kétszer, vagy kirándulásnál, nyári táboron. Jelentkezni lehet a csapatparancsnoknál telefonon az esti órákban vagy írásban. Címe: Padányi Erzsébet, 1160 Wien, Brüsslg, 36/19. ifjúsága napjait Nagyváradon. Ebben az időben néhány írása megjelent, de nem választotta az irodalmat pályájának. Élete végén azonban naplószerűen feljegyezte élete jelentős élményeit, nagy magyar írókkal való találkozásait. REGŐSTÁBOR FELSŐŐRÖTT: Nyugat-Európa szinte minden sarkából és négy tengerentúli országból 90 lány és fiú a Magyar Cserkészszövetség Európai Kerületének regős táborába, Felsőőrre érkezett, amelynek színhelye egy modern mezőgazdasági szakiskola volt. A tábor célja a népi kultúra megismerése, megszeretése és ápolása volt.Néptánc, balladatanulás, tojásfestés, faragás és hímzés nem csak élményt adott, hanem gazdagabbá és változatosabbá tette a tábort. Ezen kívül megnézték a cserkészek a Református Olvasókör előadásában Gárdonyi Géza ,,A bor” című népszínművét, ellátogattak az alsóőri falumúzeumba és kirándulásokon megtekintettek több várat és egy kerámiaüzemet. BURGENLAND NÉMETÚJVÁR / GÜSSING vára ismét megnyitotta kapuit a látogatóknak. Néhány éve igen látványos múzeumot rendeztek be több teremben. Most azon fáradoznak, hogy az épület egy részében kulturális központot létesítsenek. A várat a mohácsi csatában elesett II. Lajos király adományozta a Batthyányiaknak. Mai tulajdonosa is ebből a családból származik: gróf Batthyányi-Strattmann László, aki osztrák lapoknak elmondta, hogy a vár egy része felújításra szorul, a falak igen rossz állapotban vannak. A mentési munkálatok lassan haladnak előre. Az idén főképp a torony körüli részeket restaurálják. — Képünk az I. József császár részére írt tankönyvből, a 17. század végén készült ún. Birckenstein-féle metszetes könyvből való. ELŐDEINK A MAGYAR HÍRADÓ sorsa felöl több olvasónk érdeklődött. Szóban és levélben kérdezték, néha nem minden szemrehányó felhang nélkül: miért nem közöltük, hogy megszűnt a Magyar Híradó ? Erről valóban nem írtunk a Bécsi Napló első számában. Szándékosan tettük. Nem a mi dolgunk megállapítani, kijelenteni, hogy egy másik újság megszűnt. Ránk csupán az tartozik, hogy megindítottunk egy új lapot. Olvasóink azt is észrevehették, hogy szellemben nincs törés a két újság között: a Híradó is, a Napló is a külföldi magyarság demokratikus lapja. Ehhez hozzáfűzhetjük, hogy szerettük volna megmenteni, szerettük volna — és könnyebb is lett volna! - folytatni a Magyar Híradót és ily módon ápolni Klamár Gyula emlékét. Nem rajtunk múlott, hogy próbálkozásunk meghiúsult. A BÉCSI NAPLÓ azonban mégsem az első Bécsi Napló, mint a beköszöntőben írtuk. 1946 augusztus 31-i keltezéssel Turcsányi Gyula szociáldemokrata újságíró, a budapesti Népszava és a Világosság bécsi tudósítója heti, később (a 2. évf. 2. sz-tól, 1947 februárjától) havi lapot adott ki „Bécsi Napló - Wiener Journal" címmel. Nem az emigráció lapja volt, hanem Budapest orgánuma Bécsben, ami egyébként az első szám első oldalát betöltő cikkből is látható: ,A dunai államok szövetségének tervéről nyilatkozik Figl osztrák kancellár és Szakosíts magyar miniszterelnökhelyettes". KOROLY PÉTER Bécsben élő újságíró, kinek interjúiból az előző szám első oldalán idéztünk, hívta fel figyelmünket arra, hogy az egykori „Bécsi Napló - Wiener Journal” ügyével foglalkozott az Arbeiterzeitung 1947 augusztus 28-i száma. Szenzációs német nyelvű különkiadást akart kiadni Turcsányi Gyula, s ez a szenzáció véget vetett saját lapjának. ,A vasfüggöny titka” (Das Geheimnis des Eisernen Vorhanges) címmel ismertette a kommunisták hatalmi törekvéseit, változatos praktikáit, minek következménye az lett, hogy a szovjet hatóságok feldúlták a szerkesztőséget, elvitték a levelezést, elkobozták a lapot, házkutatást tartottak a nyomdában és letartóztatták a nyomda vezetőjét. Turcsányi Gyula ekkor már Svájcban volt, nem történt bántódása. Az ARBEITERZEITUNG említett száma megállapította, hogy a „Bécsi Napló - Wiener Journal” utolsó számában semmi olyan nem volt, ami az osztrák törvényekbe ütközött volna, következésképp „az üldözés osztrák szempontból törvénytelen és létre sem jöhetett volna. Nem is osztrák, hanem szovjet akció volt osztrák földön.” Epizód jellegű esetnek számít ez a szovjet egyéb beavatkozásai között, de ebben a külföldi magyar újságírás múltjához tartozó kis történetben is megnyilvánult a szovjet rendszer törvényeket nem tisztelő és más országok ügyeibe beavatkozó, erőszakos természete. * * * A BÉCSI róm. kat. egyházközség teológiai előadássorozatot tart a Szent István Otthonban (Döblergasse). Az egyházközség énekkara szerepelt május 18-án a pápai jubileumi szentmisén és a pünkösdi ünnepi istentiszteleten. Úrnapján Alsóőrött / Unterwarton lép fel, június 29-én Királyhidán / Bruckban, augusztus 15-én az évi magyar zarándoklat alkalmával Deutsch-Altenburgban. LINZBEN a magyar szentmisét minden vasárnap fél 11-kor a Neue Heimat templomában tartják. Kivétel csupán a hónap második vasárnapja. Akkor a kleinmüncheni templomban van magyar mise fél 12-kor. A linzi magyar otthon címe: Senefelder str. 6. AZ INNSBRUCKI Magyar Egyetemisták és Akadémikusok Szövetsége (IMEASZ) és a Magyarok Egyesülete Tirolban (MET) közös rendezésében megtartott előadóestjein a közelmúltban Dr. Juhász László újságíró, Dr. Weismahr Béla jezsuita filozófus, Tollas Tibor költő és Bodnár Gábor a Magyar Cserkész Szövetség elnöke szerepelt. Május 31-én Monoszlóy Dezső tart szerzői estet, június 7-én pedig megrendezik a hagyományos magyar bált a Holiday Inn szálloda termeiben. A GRAZI Christiana Hungária minden hónap első keddjén este 7 órai kezdettel a „Schuberthof” vendéglőben összejövetelt tart, melynek keretében a takarékegyletünkbe is be lehet fizetni. Vendégeket szívesen látunk. Aki meghívó megküldését kéri, írjon címünkre: Christiana Hungária, 8011 Graz, Postfach 536.