Bécsi Napló, 1982 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

MENEKÜLTPRO­BLÉMÁK Az elmúlt évben 35 ezer menekültet fogadott be Ausztria. Hatalmas szám. (1980-ban csak kilencezren jöttek a kommunista államokból.) Az elhelyezés és ellátás, az elirányítás és kiván­dorlás megszervezése nagy gondot okoz az osztrák hatóságoknak, főképp mert a menekülők száma hol magasba szökik, hol elapad, vagyis az is baj, ha nagy számú adminisztratív személyt állítanak be, az is, ha keveset. A lengyel tragédia a lengyel menekültekre összpontosította a figyelmet, s a felmerülő nehézségeket az új menekültek nem egyszer annak tulajdonítják, hogy a magyarok másodlagossá váltak. Hogy miként gondolkoznak az Ausztriában várakozó honfi­társaink, hogy milyen problémák merülnek fel és ezt miként ítélik meg magyarok és osztrákok, az alábbi összeállítással próbáljuk érzékeltetni. A zömében negyed- és féligazságokkal tömített írással nem kívánunk részleteiben foglalkozni, csu­pán azt jegyezzük meg, hogy Ausztriában sokféle­képpen lehet viszonyulni a menekültkérdéshez, csupán ezen a hangon nem lehet eredményeket el­érni, hatósági és menekültszervezeti támogatásra ill. megértésre számítani. (A megnevezett írás név­vel jelent meg­­ a bécsi magyar újságban, vagyis fel­tehetően nem azonos a lap kiadóinak illetve felelős szerkesztőjének véleményével!) Ebben az össze­függésben még megjegyezzük: a menekülttábori protestáns lelkészi hivatal kivándorlási, letelepedési és visszatérési kérdésekben — nemzetiségi hovatar­tozásra való tekintet nélkül - változatlanul az új menekültek rendelkezésére áll. MÁSOKÉRT EGYÜTT, 1981. dec. A LEÉRTÉKELTEK Csak gazdasági menedékjogot kaptam, mert azt mondtam, semmi közöm, nem akarom, hogy kö­zöm legyen a politikához. Most másodrangú ember lettem? A politikai menedékjoggal rendelkezők út­levelet kapnak, itt maradhatnak. Én nem. De vajon az én gazdasági okaimért nem a politika a felelős? Van egyáltalán gazdasági menekült? Vagy talán azt hiszi valaki, hogy a lengyelek azért hagyják ott ha­zájukat, mert nincs hús? N.S. Alsó-Ausztria A jelenlegi osztrák joghelyzet szerint a menekült fogalmát a jogtalanul üldözöttekre alkalmazzák; aki gazdasági szükségből hagyja el hazáját, jogi értelem­ben nem menekült. A „gazdasági menekült” fogalma a jogi nyelvben jelenleg nem létezik. Az amerikai kongresszus külpolitikai elnöke Bécsben jártakor azt mondta, hogy Amerikának „tisztáznia és bővítenie” kellene a menekült fogalmát, hogy azokat is magá­ban foglalja, akik gazdasági ínségből vándoroltak ki hazájukból. DIE PRESSE, 1981. december 12-13. 1974 májusában turista útlevéllel Csehszlovákián át Ausztriába jöttem, ahol úgy döntöttem, hogy nem térek haza Magyarországra. Később azonban nem bírtam meglenni a család nélkül. Visszamentem. Po­kol volt... 1981. július 13-án — mindent hátrahagyva — roz­zant Trabantban most már családommal együtt hagytam el az országot. Jugoszlávián át Olaszország­ba, majd onnét az általam annyira megszeretett Bécsbe utaztunk. Nyugalmat és gondtalan életet ígértem családomnak és ehelyett immár hónapok óta az idegőrlő bizonytalanságot kapják itt is. És miért?­­ Azért mert nem az első szabad or­szágban — történetesen Olaszországban — kértem politikai menedékjogot. De nekünk nem volt szán­dékunk sem Olaszországban, sem máshol menedék­jogot kérni. Ide igyekeztünk! Itt akartunk leteleped­ni, élni és dolgozni. Sz.L. Bécs TÁJÉKOZATLANSÁG Elkeserít az a tehetetlenség, amire itt kényszerü­lök. Ne értsenek félre, nem panaszkodni akarok, hi­szen igazán kitűnő ellátásban részesülök itt,­ Felső- Ausztriában. Az osztrák állam nagyvonalúságát és az emberek többségének vendégszeretetét nagyra értékelem. Szívesen átvállalnék egy részt ügyeink intézéséből, de nem lehet Még információt sem ka­punk. Mindenre azt mondják, várjunk, majd elinté­zik. Aztán egy szép napon kiderül, hogy azért nem haladunk, a követség azért nem ad vízumot, mert nem szereztünk útlevelet, nem jártunk utána az er­kölcsi bizonyítvány kiállításának. Avagy azt tanácsol­ják, ne menjünk orvoshoz, mert majd jönnek értünk. Aztán három hét múlva kiderül, mégis egyénileg kell mennünk. Mindezt­­ még egyszer hangsúlyozni szeretném — nem az elégedetlenség mondatja velem. Ezt a pár hónapot már kibírjuk. De nehéz megállni szó nélkül, milyen kicsiségekkel lehetne megtakarítani időt és pénzt, bennünk pedig az eltartottság rossz érzését. S.G. (Felső-Ausztria) Aki tájékozott, az megérti a menekülteket... Ha a menekült tájékozott, jobban megérti saját helyzetét. Központi hely vagy csak egy füzet, mellyel a mene­kült tájékozódhatna a segély­lehetőségekről, egye­lőre nincs. Hivatalos menekültügyi kuratórium ugyan van, de régóta nem hívták össze és feladata sem vilá­gos. Széles mező kínálkozik­­ mindnyájunk érdeké­ben. WIENER ZEITUNG (1981. dec. 16.) Barátom háromtagú családjával szeptember közepén volt a kanadai követségen. Regisztrálták. Utána: or­vosi vizsgálat. Lelkére kötötték, szerezzen be erköl­csi bizonyítványt és útlevelet kérte. Azt mondták, rendben van. Két hónap eltelt, két hónapig fizette a háromtagú család költségeit az osztrák állam. Végül taxival vitték a családot Traiskirchenbe, hogy átve­gyék az útlevelet. Mások itt kapják meg a helyi csendőrségen. O.S. (Alsó-Ausztria) MÁS HANGOT! A Bécsi Napló legutóbbi számában közölt Két vi­lág közt című cikk egyes kitételei felháborítottak. Nekünk itt ne lázítson senki, se Ausztria, se a Nyu­gat ellen. Mi hálásak vagyunk az osztrák népnek és az államnak, azt pedig 25 év tapasztalatából tudjuk, mi előnye van az itteni életnek a hazaival szemben. Az ilyen pökhendi hang azt a benyomást kelti, hogy az illetőnek talán nem is a kommunista rendszerrel van baja, hanem mindenkivel, bárhová kerül,­­ ti. mert ő az összeférhetetlen. H.L. Bécs A BÉCSI EUROPA CLUB január 16-án rendezte meg szokásos évi farsangi bálját, majd a hónap vé­gén tartotta meg közgyűlését. A klub következő előadói estje február 18-án lesz, melyre Tollas Ti­bort hívták meg a Nemzetőr megalapításának 25. évfordulója alkalmából. A két részes esten előbb a szellemi ellenállás magyarországi helyzetével fog­lalkozik az előadó, majd az Évgyűrűk című új kö­tetéből olvas fel. A klub a magyar nemzeti ünnepet március 11-én este 1/2 8 órai kezdettel üli meg. Az előadások színhelye, mint mindig, a belvárosi Ká­­roly-palota, Annagasse 20. ooo MÉSZÖLY MIKLÓS december 4-én, ELEK ISTVÁN Herder-ösztöndíjas író január 19-én tartott szerzői estet a bécsi Bornemisza Péter Társaság és a Litera­risches Quartier közös rendezésében. poo A BÉCSI MAGYAROK KULTU­REGYESÜ­­LETE 1982. február 6-án, szombaton este 8 órakor az Internat. Kulturzentrum Wien I., Annagasse 20-ban műsoros farsangi estet rendez. Közreműködnek: Bernát Zsófia ope­raénekesnő, M. Keresztényi Katalin (mű­vészparódiákat ad elő), Hajdú Péter harmo­nikaművész, Prof. Reimann Berta zongora­­művész. Konferál: Vajda Albert. A program magyar-német nyelvű utána hangulatos tánc­zene, büfé. Értesítjük tagjainkat és baráti körünket, hogy Egyesületünk 1982. február 18-án BRIDGE- tanfolyamot indít! A tanfolyam 3 hónapos és minden csütörtökön 19-21 óráig tart. A tanfolyam keretében a résztvevők megismer­kednek a rober- és versenybridge szabályaival. Részvételi díj: havi 100,­­ schilling. A tanfo­lyam előadója Monoszlóy Dezső. Jelentkezés és a tanfolyam helye Egyesületünk klubhely­sége: Wien /., Sonnenfelsgasse 10. Telefon­jelentkezés a 73­68 515 szám alatt, 10-13 és 15-18 óra között! Klubnapok: minden csütörtökön 19 órától! SAJÓ ZSU batik-festményeiből, helyesebben batik eljárással készített, igen érdekes hatású képeiből jól sikerült kiállítást rendeztek a bécsi Internationales Pressezentrum helyiségeiben.­­ PRIHODA LÁSZLÓ Új falak - régi képek címmel mutatta be új műter­mét a bécsi Donaustadtban. — PÁLFFY PÉTER Bécsben élő festőművész is szerepel az osztrák Art Club gyűjteményes kiállításán, mely jelenleg a bécsi 20. század múzeumában látható, majd pedig vidéki turnéra indul. A legendás hírű Art Club az osztrák művészek legjelentősebb egyesülete volt közvetlenül a második világháború után, élen Albert-Paris C­itters­­lohval, a bécsi fantasztikus realista iskola atyjával. Az Art Club megalakulása Pálffy Péter pályáján is fontos állomás: ekkor tért át a figuratívról az ab­sztrakt festészetre. pop MÁTYÁS KIRÁLY és a reneszánsz Magyarországon címmel 1982-ben reprezentatív kiállítás nyílik a Melk közelében levő schallaburgi kastélyban, Auszt­ria egyik legszebb reneszánsz épületében. A nagy történelmi bemutató megrendezésében közreműkö­dik a Magyar Nemzeti Galéria is. opp MOST MÁR ÉRTEM Amikor odahaza éltem, sok mindent megér­tettem. Tisztában voltam azzal, hogy Tito az imperialisták „láncos kutyája", hogy Rajk az „imperialisták ügynöke”, hogy sebaj, hiszen velünk van a 600 milliós kínai testvérnép, s annyira ébereknek kell lennünk, hogy mi­előtt kesztyűt húznánk bele kell nézzünk, vajon nincs-e benne az ellenség keze. Aztán idegenbe szakadtam - választva a „rabságot” - s megint kezdtem bizonyos dol­gokat nem érteni Nyugaton megforduló hon­fitársaktól állandóan azt hallottam, hogy odahaza mindenki építkezik, mindenkinek autója van, az ékszer üzlet előtt sorban áll­nak az aranyért, mert pénz, az van pocséko­lásig. És ez az amit sehogyan sem tudtam meg­érteni; hogyan lehetséges ez a havi 3.000- 3.500 Ft-os országos átlagkereset mellett? S most, hogy az idén nyáron hazalátogat­tam, megvilágosodott elmém, tulajdon sze­memmel győződtem meg a titok nyitjáról. Mielőbb meg akartam mártózni a Balaton langyos vizében, s így sietségemben elmu­lasztottam forintot vásárolni, nyugati valu­tával érkeztem Magyarországra. Fonyódon már tankolnom kellett, s ezért sürgősen bankot kerestem, miközben egyirányú ut­cába hajtottam, persze tilos irányban. Nyom­ban ott termett egy rendőr, s kasszához ké­retett 200,- Ft-ban állapítva meg csínytevé­sem jóvátételét. Közöltem, hogy nincsen forintom, s éppen most keresek egy bankot pénzváltás céljából. A rend őre barátságo­san közölte, hogy ne töltsem a drága időt bank keresésével, ily csekély szolgálatra ő is kész, csak hajtsak bt második kis mel­lékutcába jobbra. így is «. .. majd oda­jött a rendőr, s szigorúan hivatalos árfolya­mon beváltottam nála 100 márkát, azaz csak 80-at, mert 20 márkát levont helyszíni bírság címén. No, de a 100 márka még odahaza sem egy vagyon, hamar a nyakára léptem, s is­mét forintot kellett vásárolnom. Bemen­tem egy kisebb OTP fiókba, ahol egy igen szimpatikus fiatalember állt szolgálatomra. 150 márkáért kértem forintot. Annak rendje­­módja szerint meg is kaptam a hivatalos fo­rintösszeget,­­ de nyugta nélkül. Kérdésemre a fiatalember közölte, hogy az nem fontos, s közben huncutul kacsintott felém. Ebből rögtön megértettem a dolgot, mint annak idején a párt parasztpolitikáját, s nem is for­szíroztam a dolgot, mert hát ugye „leben und leben lassen", no meg én megkaptam a nekem járó pénzt, s részemről az ügy el volt intézve. Egyik nap felmentem a fővárosba, s este fel­kerestem az egyik elegáns éttermet, ahol már csak a periférián volt szabad asztal, s többeken a „Foglalt” feliratú tábla volt. A pincér látta, hogy nem vagyok megelégedve a nekem ki­utalt asztallal, s nagy töprengés közben kö­zölte, hogy megpróbálna valamit csinálni. Rögtön értettem a szóból, tudtam mi a köte­lességem ilyenkor, s diszkréten átadtam neki egy ötvenest, mire egy nekem tetsző asztalról levette a „Foglalt" táblát, s még a széket is alám tolta. Hát igen, Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen! Gondoltam, ha már Pesten vagyok, meglá­togatom idős nagynénémet is, egyedül lakik 2 szobás lakásában, talán ott is alhatom. Nagy­­néném örült is jövetelemnek, de közölte, hogy szállást adni nem tud, mivel az egyik szoba IBUSZ-vendégeknek van kiadva, a má­sik szobában pedig ő húzza meg magát egyik unokahúgommal Klári néném elmondta, hogy a szoba bérbeadása elég szépen jöve­delmez, mert mindig van vendége, de bizony ez havi 500 forintjába kerül. Aztán lehal­kított hangon elpanaszolta, hogy havonta 500 forintot ad az IBUSZ-ban az egyik ügyintézőnek, aki ennek fejében állandóan biztosítja, hogy a szoba foglalt legyen; elvégre annak is kell valamiből élni, — nem igaz? Aztán találkoztam egy barátommal, aki az egyik vállalatnál mint épületgépész dolgo­zik, s éppen most lett kész a nyaralója a Börzsönyben. De miből? Abból, hogy ma­szek iparosoknak készít épületgépészeti ter­veket 3000-től 15000 Ft-ig terjedő össze­gekért,­­ természetesen munkaidőben. A tervezett nyaralási időm gyorsan telt, s ezzel arányban apadt az erszényem, mert a különböző helyeken leadott baksisok is komoly összegre rúgtak. A fent említette­ken kívül szerencsém volt, mert egy válla­lat telefonon kirendelt gépkocsivezetője „csak” 100 Ft borravalót kért a hivatalos tarifán kívül, amiért meghibásodott gép­kocsimat a műhelybe vontatta. Itt már nem úsztam meg ilyen olcsón, mert a FIAT- szerviz egyik mestere 200 Ft-ért szállította le a javítási időt 2 hétről 3 órára. A baksis-rendszertől, rossz benyomásaim­tól eltekintve 2 kellemes hetet töltöttem el odahaza, s behoztam tájékozottságom terén való lemaradásomat; most már értem miből van mindenkinek autója, miből épülnek a házak. De egyet még mindig nem értek: miért van mind­erre szükség a szocializmus­ban? Hát igen; „Sok minden van még földön, s égen mit bölcselmetek felfogni nem képes jó Horatióm!" GURA JÁNOS A Napló postája jelentse be címváltozását. A posta nem továbbítja az újságot. Minden alkalommal számos példányt visszakapunk, mert a címzett elköltözött. ooo Adja meg ismerősei és barátai címét. Mutatvány­­számot készséggel küldünk. ' ooo HELYESBÍTÉS: A Bécsi Napló legutóbbi (198116) számában az Új könyvek rovatban András Sándor verseskötetének címét tévesen Gondolatoknak írtuk. A könyv címe: András Sándor, Gondolatok. Szepsi Csombor Kör kiadása, London 1981. pop Fordítás, átírás, elírás következtében értelemzavaró hiba csúszott a lap 1981/5. számának egyik hírébe, mely az unitáriusokra vonatkoztatja azt, ami az unitusok, vagyis a Rómával egyesült görög egyház, más szóval a görög katolikusok problémája. Ez utóbbiakat olvasztották be 1948-ban a görögkeleti ortodox egyházba, s a görög katolikusok fordultak a madridi Európa-konferenciához, hogy járjon közbe a vallásszabadság biztosítása érdekében. _ooo FEBRUÁR 4-től szerkesztőségi fogadóórákat tar­tunk minden csütörtökön,délután 5-től 7-ig a Son­­nenfelsgasse 10 alatt levő klubhelyiségben. ooo Előfizetőinkhez, olvasóinkhoz! Az előállítási költségek emelkedése miatt kénytelenek vagyunk a Bécsi Napló külföldi árát, előfizetési díjszabását módosítani. A pos­tai díjszabások múlt évi drágulása következ­tében az európai országokba kis, a tengeren túli országokba nagy ráfizetéssel küldtük a lapot. A belföldi, ausztriai árat egyelőre nem akarjuk megváltoztatni, hogy a magyarorszá­gi turisták könnyebben hozzájuthassanak a laphoz, s ez ne legyen számukra anyagi meg­terhelés. Számonként több száz példányt vesz­nek meg a Bécsbe látogató magyarok. 1982-től az évi előfizetés NÉMETORSZÁG­BAN 15,- DM, SVÁJCBAN 13,- Sfr, a többi európai országban: 7,- dollár vagy annak meg­felelő összeg. AMERIKÁBAN, KANADÁBAN (légipostával) 12,- US dollár, DÉL-AMERI­­KÁBAN és AUSZTRÁLIÁBAN 15,- US dol­lár. Aki előfizetését 1982-re már rendezte, te­kintse felszólításunkat tárgytalannak. HATHATÓS SEGÍTSÉG. Egyik olvasónk azzal a kéréssel fordult hozzánk, legyünk segítségére Ma­gyarországon maradt családja kihozatalában. Miu­tán a magyarországi bürokrácia kiutazási kérelmü­ket „közrendet sértő” megindoklással legfelső fo­kon is elutasította. Dr. Kreisky Bruno szövetségi kancellárnak tárták fel az ügyet. Közbenjárására az illetékes hatóságok korábbi álláspontjuktól el­­térőleg megadták a kiutazási engedélyt. Két és fél év szétszakítottság után együtt ünnepelhette az egész család a karácsonyt Bécsben. BURGENLAND Nem lesz csille a határ fölött. Mint az Oberwarter Zeitung közölte, a Szovjetunió meggátolta a nagy­arányú osztrák-magyar együttműködés tervét. Évek óta folytak a tárgyalások arról, hogy a határ mentén levő barnaszenet a magyarok aknáznák ki és ezzel üzemeltetnék az osztrák területen tervezett hőerő­művet. A Szovjetunió ragaszkodik ahhoz, hogy az erőmű a KGST felségterületén álljon. Azt javasolták a magyar szakembereknek, hogy építsék meg magyar területen a hőerőművet és adják el az áramot Auszt­riának. Csakhogy Magyarországnak nincs 20-30 mil­liárd forintja a tervek kivitelezéséhez, s épp ezért gondoltak az osztrák-magyar együttműködésre, melyet most meggátolt a moszkvai nyet. + + + A burgenlandi szervezetek egyes vezetői az Anya­nyelvi Konferencia és a Magyarok Világszövetségé­­vel való együttműködés ellenére úgy látják, hogy teljesen elhanyagolja őket a magyar állam. Egyik szóvivőjük magyarországi újságírónak panaszolja el: „Ma még jelentéktelennek tűnő, de számunkra je­lentős apróságokat sem tudunk elintézni. Azt pél­dául, hogy valaki Magyarországról rendszeresen ki­járhasson citerát tanítani. Nem háromévenként egyszer, hanem mondjuk, minden szombat-vasár­nap, egészen addig, amíg néhány embert megta­nít.” „Harminc kilométerre van Szombathely, de ezt még nem sikerült megorganizálnunk. Sajnos, eddig még egyetlen magyar miniszter, a magyar kormány egyetlen tagja sem jött el hozzánk, hogy hivatalosan meglátogasson bennünket itt Bur­­genlandban. Az osztrák államfő, amikor Romániá­ban járt, elment Szebenbe és meglátogatta az erdé­lyi szászokat, pedig azok nem is osztrákok. Mi nagyon örülnénk, ha a magyar külügyminisztert vagy az államfőt fogadhatnánk egyszer virágcso­korral, és elküldhetnénk tőle üdvözletünket a ma­gyar népnek”. (Új Tükör 1981/51. sz.) + + + Dr. Gálos Tibor lett az új gyermekorvos Felső­­pulya körzetében, aki 1982. január 1-én kezdte meg működését. Előtte az innsbrucki klinikán, Dornbirnben és Solmmsban dolgozott. + + + A kismartoni püspökség burgenlandi évkönyvet adott ki Burgenländisches Jahrbuch 1982 címmel, mely csaknem teljes egészében a műemlékvédelem kérdéseivel foglalkozik.

Next