Bécsi Napló, 1982 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

SZIRMAI ENDRE Kosztolányi-levelek magyar írókat, hanem arról is, milyen gondok század első felének egyik nagy magyar költője. Holnap jelenik meg a Szegény kisgyermek panaszai 6. kiadása Azonnal postára teszem neked az első példányt. Ilona, Ádám üdvözöl­tél, kedves feleséged kezét csókolja: K.D. Kedves jó barátom, A Bécsi Napló 1980/5-6. számában közöltem Juhász Gyula és édesanyja néhány levelét, melyet Reményi József (1891-1956), Amerikában élt írónk hagyatékában, a clevelandi egyetem archí­vumában találtam. Most egy-két Kosztolányi-levelet teszek közzé, melyek elolvasásában fia, az időközben elhunyt Kosztolányi Ádám is segített. Nemcsak arról tanúskodnak ezek a kézzel írott levelek, hogy Reményi József segítette és izgalmak között élt, hogyan gondolkodott a Kosztolányi Dezső. Budapest, 1921. augusztus 1. Kedves Reményi, megkaptam mindkét levelét: a clevlandit is és a chicagóit is. Nagyon sajnálom, hogy elbeszéléséről még most sem mondhatok biztosat. A Nyugat, mely jól ismeri és becsüli Önt, engem bízott meg, hogy elnézését kérjem a kézirat elkalló­­dása miatt s figyelmét ráirányítsam arra, hogy a kommunizmus idején majdnem min­den szerkesztőség kéziratkészlete elveszett. Ne nehezteljen tehát a Nyugatra, mely szere­tettel várja új küldeményét. Kérem juttasson azt én címemre (I. Tábor utca 12) s akkor mindenről felelek. Mi újság itthon? Elkészültem regényemmel. A véres költő a címe s a Nyugatban jön, be­fejeztem 3 kötetes anthológiámat s egy ver­ses vígjátékba kaptam. Szóval eleget dolgo­zom. De már nagyon vágyakozom külföldre. Azelőtt évente két hónapot utaztam, Olasz­országban, Franciaországban, most pedig már két éve itthon kuksolok. Jöjjön legalább Ön ide­ és beszéljen a világról. És írjon okvetlenül levelet. Regényemet azonnal megküldöm, mihelyt megjelenik. Feleségének hódolattal és szeretettel csó­kolom kezét. Önt igaz szívvel üdvözli híve: Kosztolányi Dezső Budapest, 1922. Drága Reményim, március 16. én mint utolsó levelemben írtam neked, egy regényt írtam, egyetlen hónap alatt, szakadatlan lázban. A Nyugat közli, való­színűleg már májusban. Ezért hallgattam. Nem foglalkoztam semmi­vel a munka közben, még kedves barátaimra sem gondoltam, kikkel öröm a távolból is beszélgetni Tegnap készültem el. Ma pedig már elol­vastam első kötetedet. Amint jeleztem ne­ked, már első pillantásra feltűnt az a mély azonosság, mely lelki alkatunkat jellemzi s ez a benyomásom, most az első kötet elolvasása után, erősbödött. Nem akarlak szembe dicsérni­­ sok ezer kilométerről sem, hanem majd nyomtatásban fejtem ki, mit gondolok rólad, művészetedről s örömmel teszem ezt, mert barátságunk nem csorbul általa. Őszinte lehetek és egyben kellemes is. Nekem mi hírt tudsz? A Véres Költő most jelenik meg Németországban. Sok ezer márkát kaptam érte. Küldess már dollárt (de ne a ma­gadéból) az amerikai kiadóval, ki még - ugye - remény. Kedves Jóskám, köszönöm szép verseidet. Ne­kem is tetszettek. Elküldtem deliért Oszkár­nak, mert Babits - szegény - nagybeteg, tokizületi gyulladása van, azonkívül szívizom­­gyulladása is, hónapok óta fekszik a János szanatóriumban, érlekése 40 s orvosai sajnos csak azzal biztatnak hogy ha kilábol betegsé­géből, akkor is csak mint fekvőbeteg élhet. Krúdyt elvesztettük, Ferenczi Sándort is s most Babits, régi társam, első barátom is veszedelemben van. Elkeseredik az élet s mire ott kell hagyni nekem is, nem sajnálom. Ölel Kosztolányi Dezső Ölel Kosztolányi Dezső Budapest, 1922. május 25. leveledet megkaptam: mi jutott azonban eszedbe, hogy szegény ember létedre kibélelted azzal a sok dollárral, melyért neked is keserve­sen kellett dolgoznod, akárcsak nekem, min­den papírkoronámért? Mi nem tekintünk té­ged amerikai nagybácsinak. Ember vagy és lé­lek vagy, messze-messze és ezért szeretünk mindnyájan. Nekem pedig vívótárs vagy, aki itt nagyon­­nagyon hiányzik. Egyre mélyebben süppedek a magányomba, olyan mélyen vagyok már benne, hogy fülem se látszik ki Már annyira össze van itt zavarva minden, művészet, érdek, politika, hogy senki sem mer megnyilatkozni s az, aki szereti a magyarságot, mint én, teljes némaságra van kárhoztatva, nem külső eszkö­zökkel, mert... (itt egy beszúrás vagy oldal hiányzik. Sz.E.) ...magadról és magamról, el­teszem kedves emlékeim közé, melyeket soha­se semmisítek meg. Jó szívvel vagyok igaz híved Kosztolányi Dezső (Budapest, I. Tábor utca 12) (Későbbi leveleiben megszállottan végzett munkáiról, regényterveiről számol be, melyek kivitelezését, írását úgy végzi — ellen, szom­­jan, nem aludva—, hogy csaknem belebeteg­szik. Pár év múlva ez meg is történt.) 1933 VI. 22 ÉRDEKES Saáry Éva-Vadnay Zsuzsa: Érdekes emberek, Svájci Magyar Irodalmi és képzőművészeti Kör kiadása, Zürich 1981, 140 lap. Beszerezhető: Éva Saáry, Via Scuo­e 10, CH-6900 Lugano-Cassarate. Ára: fűzve 24,­, kötve 27,­ Sfr. Két jó tollú újságíró agyában született meg az öt­let, színes riportok formájában képet adni a nyugati magyarság egyes neves vagy kiemelkedő­ személyisé­geiről, függetlenül világnézeti vagy politikai beállí­tottságuktól. A terv kivitelezése nem is váratott so­kat magára. Annál is inkább, mivel Saáry Évától, a Luganóban élő író-, festő- és fényképészművésztől illetve Vadnay Zsuzsa Locarnói publicistától eddig is jelentek meg elszórva a Nyugat magyarságának újságaiban, illetve Vadnay esetében jeles olasz la­pokban cikkek és riportok, amelyek most újabbak­kal kiegészítve kerülnek az olvasó elé. Lapozgatva a szép kiállítású, fényképekkel és rep­rodukciókkal gazdag könyvet, a legkülönbözőbb emberekkel és sorsokkal találkozunk. A magyar diplomácia azóta elhunyt „nagy öreg embere”, a 90 éves Auer Pál mellett beszámolót olvashatunk a genfi Dénes Tiborról, a londoni Határ Győzőről vagy Gábor Áronról, a Szibériából Budapesten ke­resztül Bajorországba szakadt publicistáról, akinek három dokumentum értékű könyvét szerte a vi­lágban olvassák. Ismeretséget köthetünk Krump Éva festőművésznővel, a brácsaművész Kaster Andrással, Schmidt Károly operaénekessel és a „boszporuszi hegedűssel”, az emberileg oly szerény, de annál nagyobb művésszel, Darvas­­ Györggyel. Ignotus Pál magyarországi „pokoljárása”. Kovács Imre luganói nekrológja megrázó dokumentumíró­ EMBEREK sok! De képviselve vannak a kötetben a magyar orvosok is Dr. Csernohorszky Vilmos és Dr. Lő­­rincz István személyében. A politika kulisszatit­kairól Eckhardt Tibor ad leckét: Vadnay Zsuzsa kérdései nyomán egy az 1956-os forradalom szo­morú és döntő „epizódját” ismerhetjük meg. Eck­hardt mondja el egy 1967-ben csak olasz nyelven megjelent riportban, hogyan is „írták le” Magyar­­ország ügyét 1956 októberében a new-yorki Üveg­palotában, vagyis az ENSZ-nél. Érdemes belemé­lyedni kuriózumként Marossy Ferenc történetébe is, ki magyar királyi nagykövetként 1949 és 1969 kö­zött képviselt Madridban egy nem létező államot - az akkori spanyol hatóságoktól hivatalosan is el­ismerve. Utoljára hagytuk, de nem utolsónak a magyar kultúra nyugati ápolóiról írott riportokat. Könyv­kiadóról, sajtóarchívum vezetőről, tánccsoport szer­vezőről és a nyugati magyar cserkészet lelkes intéző­jéről olvashatunk minden vonatkozásban informatív és érdekes beszámolókat. Hadd emeljük itt ki külön a müncheni Nemzetőr lelkes „mindeneséről” Tollas Tiborról felrajzolt portrét, Vadnay Zsuzsa írását, és azt a színes másik riportot, amelyet az újságírónő a volt albán királynővel, a Spanyolországban élő Apponyi Geraldinával készített. Összevetve: a Saáry Éva-Vadnay Zsuzsa írópár riportkönyve érdekes és szórakoztató olvasmány. Nagyon kívánjuk, hogy a későbbiekben egy újabb kötetben számoljanak be a további „felfedezett” Érdekes Emberekről, akikből, úgy gondoljuk, elég akad a széles nyugati világban! GOSZTONYI PÉTER FIGYELMEZTETŐ SZÓ, IDEKINTRŐL Vándor Györgyi: Szenteste a restiben, Auróra München, 1981. Vándor Györgyi nevét jól ismerik a külföldi könyvolvasó magyarok. Börtönélményeit vis­­­szaidéző, és egyben mindenfajta zsarnokság­gal perbeszálló könyvében már hosszú évekkel ezelőtt felhívta magára a figyelmet. Most egyszerre két könyvvel jelentkezik; a Szabad Európa rádió hallgatói előtt jól ismert bécsi levelei gyűjteményével, és kisregényével, a­­melynek a Szenteste a restiben címet adta. A kisregény korántsem tekinthető egyfajta zárszámadásnak, leszámolásnak; nem függ össze életének egy válságossá, létét megkérdő­jelező szakaszával. Könyve már csak azért is problematikus kísérletezés, mert a külföldön élő magyar szemével néz, a megfigyelő álla­potába száműzött magyar ember tollával örökít meg történeteket, amelyeket szem­tanúktól hallott, bécsi lakásában a magyar televízióban látott, vagy újságban olvasott. Közvetett élményeket fog össze egy cso­korba, és megfigyeléseivel mégis kiáltani, figyelmeztetni akar. Persze annak a magyar­nak a nézőpontjából, aki a hetvenes évek elején elhagyta hazáját és ezzel az élő való­ság, az otthon élménye egy ponton megállott, emlékezetté vált benne. A mértéket azon­ban, amivel Vándor Györgyi a hazai ese­ményeket, a jelen magyar emberét méri, a közel százéves magyar munkásmozgalomból, a nagy hagyományú Magyarországi Szociál­demokrata Pártból hozta. Ez a mozgalom alakította ki véglegesen egyéniségét, ez a mozgalom adott most támaszt, erőt és legi­timitást az írónőnek arra, hogy kritikával éljen, és figyelmeztető szót küldjön az ott­hon élő magyaroknak. A Szenteste a restiben erős és kíméletlen kritika, a ma magyar társadalmának sok aggodalommal és szorongással való bemuta­tása, olyan hibák és hiányosságok felfedése, amelyek a jövőre nézve végzetesek lehet­nek. De ne próbáljunk szépíteni a Bécsben élő magyar írónő mondanivalóján. Mondjuk meg őszintén, hogy Vándor Györgyi az ember­séget keresi, egymás megbecsülését, segítését, az együttérzést, amely elejétől fogva jelle­mezte azt a magyar munkást, ki nem elég­szik meg a közös fellépéssel az őt megillető nagyobb kenyérért. Tanulni akar, művelődni, tágítani szellemi látóhatárát, és ebben jó se­gítőtársra talál a mozgalomban is; abban a munkásban, aki többre és jobbra törekszik, aki nem tud megbékélni a külvárosok szürke­ségével és embertelen mivoltával — és aki munkás­társában is a jobbra hivatott embert HEINRICH BÖLL, a kelet-európai országokban leg­ismertebb nyugat-német író, a könyvei magyar kia­dásáért járó tiszteletdíjak egy részét felajánlotta a S­­ETA (Szegényeket Támogató Alap) részére. A hivatalos magyar szervek azonban azzal az indok­lással tagadták meg a pénz­ átutalását, hogy a SZETA nem bejegyzett egyesület. Eddigi értesülések szerint Heinrich Böll nem hajlandó minden további nélkül beletörődni abba, hogy megakadályozzák számára a SZETA támogatását. éop TOLLAS TIBOR (Nemzetőr): Magyar élet Ameriká­ban címmel február 21-én, vasárnap 17 órai kezdet­tel tart előadást a Szt. István-otthonban. Bécs VII., Döblergasse 2/1/30 b. Az írónő persze nem általánosít. Könyvében az emberileg jó és szép éppúgy megtalálható, mint az emberi lét és én elfajulása, egészen a démoni torzulásokig, vagy a langyos és egy­ügyű nemtörődömségig. S nemcsak a mai munkásélet sivárságát ábrázolja, elvisz a ki­váltságos új közép­osztály otthonaiba is. Meg­csillogtatja az olvasó előtt az anyagi bőséget, a magas életszínvonalat és a biztonságos éle­tet, ám a csillogó máz mögött itt-ott hamaro­san kiütköznek a boldogtalanság, a magány és az embertelenség szürke ködfelhői is. A szét­tépett emberi kapcsolatok a családot sem kí­mélik, apa és fiú közé állnak, értelmetlenné teszik mindazt, ami egy pillanatra elfelejtetné sokakkal korunk rideg­­ és ijesztő összefüggé­seit. Az olvasó félreérthetetlenül ráismer arra a légkörre, amiről oly sok, otthonjárt magyar keserűen számol be, ha néhány hetet töltött rokonainál, barátainál. A villamos, a közért, a vendéglő, a szomszédok közti kapcsolat, a munkahely sokszor kegyetlen és kíméletlen légköre bontakozik ki az elbeszélésből Egy nép élete, egy népé, amely megszokta, hogy az egymást követő, különböző, rendszerek el­nyomták, kiskorúvá tették; megszokta, hogy átgázolnak rajta, mert a legyőzöttnek járó sors jutott osztályrészéül. Egy népé, amely oly sok keserű csalódás után — legalább is széles rétegeiben — feladta önbecsülését, és ezzel embertársainak becsülését is. Nagyon is időszerű probléma. Vándor Györgyi másik könyve, a Bécsi le­velek, nem lép fel társadalomkritikai igények­kel. Ezek az írások inkább újságírói pillanat­­felvételek, az osztrák főváros jelenéről, hír­neves személyiségek rövid portréi, vagy a múlt néhány félig, vagy már egészen elfelejtett alakjáról, akik az elsárgult akták és megfakult képek világából lépnek ki, hogy még egyszer hallassanak magukról a jelenben. Aztán néhány utikép, amit az írónő nem filmfelvevő gépével, de még csak nem is fény­képezőgéppel, hanem egy jóval régebbi szer­számmal, tollával készített. Ezzel vetette papírra gondolatait, gyorsan, de színesen, ér­dekesen. Arcok, képek, sorsok villannak fel az utibeszámolók nyomán is, az ausztriai riportok során meg lassan összeáll a mozaik, amely a félig a múltban, félig a jelenben élő, nagy hagyományú Bécset mutatja be, ku­lisszatitkaival, s a bennfentesek tájékozott­ságával. Mind a két könyv jeles eseménye az általá­ban magas nívójú külföldi magyar könyvki­adásnak. A művészi, szakmabeli és technikai színvonal a müncheni Auróra­ kiadó dicsére­tére válik. Csiky Ágnes Mária Téli halászat EGRI SÁNDOR Tengeri levegőt szívni a béke majdnem tökéletes a sarkvidéken hallgatnak az ágyúk ki tudja tavaszra mi lesz azért tanácsos iszkolni a bálnavadászok flottája elől (Igaz én is pecázok de csak a legsilányabb ja ha bedől az ilyen csaléteknek amit a horgomon lenge­tek hosszúra nyúlt gondolatjel vagy gondatlan mondatrengeteg) Szaladó hullám maga alá kapja sok lábát hirtelen partraül polip invitálja a bálnát forró égövi partnerül mélyen jéghegy­ belsejében mormol egy ima­malom (Lehet nem is csónakázom földreng az Íróasztalom) VERESS SÁNDOR világhírű zeneszerző február 1-én ünnepli 75. születésnapját. A Bernben élő művész öt éve befejezte az egyetemi tanítást, a múlt évben pe­dig a konzervatóriumi működését is, s most alkotó­erejének teljében teljesen a zeneszerzésnek él. Ősszel a bostoni Liszt-fesztiválon szerepel egy hangversen­­­nyel, melyet kamaraműveiből állított össze. ooo Az NDK-ban letartóztatták a nyugatnémet Kommu­nista Párt több tagját, akik Kelet-Berlinben villany­póznához kötötték magukat, hogy ezzel tiltakozza­nak 12 társuk NDK-ban történt bebörtönzése ellen, opp A JOGÁSZ BÁLT New Yorkban ünnepélyes kere­tek között tartják meg február 13-án a Magyar Házban (21­3 East K2nd Street). Krizsán György: Rajz

Next