Bécsi Napló, 1987 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1987-01-01 / 1. szám

BURGENLAND „30 ÉVE MAGYAROK AUSZTRIÁBAN” A „30 éve magyarok Ausztriában” című 1986. október 23-tól november 5-ig a bécsi Pálffy palotá­ban megrendezett kiállítás anyagát a rendezőség fel­ajánlotta a burgenlandi magyarságnak is, így került sor, egy spontán megszervezett akció folytán 1986. november 14-22 között OberwartI Felsőőrött az anyag bemutatására. A kiállítást november 14-én délután 16 órakor Rácz Mihály kormánytanácsos, Oberwart/Felsőőr város polgármestere nyitotta meg. Beszédében kitért az 1956. októberi tragikus magyarországi esemé­nyekre, de utalt arra is, hogy azok a magyarok, akik a 180 000 menekült közül Ausztriát választották második hazájuknak, ma már nem mondhatók emig­ránsnak, mert ebben az országban igazi otthonra találtak. Nagyobb részt integrálódtak itt és sokan közülük ma az osztrák közélet különböző területein fontos vezető pozíciókat töltenek be. A megnyitó ünnepségen szép számú közönség mellett részt vett dr. Kranich Alfred v. udvari taná­csos, az Oberwarts felsőőri járás főszolgabírója; Schwarz Walter esperes, a város r.k. plébánosa, a magyarok nagy barátja, Prof. Ing. Wagner Thomas, az Osztrák Szövetségi Tanács (Bundesrat) volt elnöke és felesége. Mag. Messner Evelyn, országgyűlési kép­viselőjelölt, a felsőfokú leányiskola igazgatónője: D­r. Schranz Ervin járásbíró, tartományi képviselő: Bucher Hans ezredes, aki már 25 évvel ezelőtt a no­vember 1-i hősi emlékünnepségen elmondott beszé­dében megrázó szavakkal emlékezett meg az 1956-os szabadságharc magyar hősi halottairól: Prof. Mag. Werderitsch az állami felső és középfokú kereske­delmi tanintézet igazgatója; Guger Walter iskola­­igazgató, az Osztrák Vöröskereszt járási vezetője, Német Helmut polgári iskolai igazgató, valamint a tanítói és tanári kar számos képviselője. Hernst Franz járási tanfelügyelő utasította az isko­lák igazgatóit, hogy lehetőség szerint a történelem oktatás keretében iskoláik osztályai is látogassák meg ezt az Ausztriát, de elsősorban Burgenlandot érintő, értékes történelmi dokumentációkból összeállított kiállítást. Kezdeményezésének köszönhető az a siker­ként elkönyvelendő tény, hogy a következő napok­ban a különböző tanintézetek 42 iskolaosztálya lá­togatta meg történelemoktatás keretében a kiállí­tást. A Bécsből kapott anyagot a helyi rendezőség ki­egészítette még az alsóőri könyvtár tulajdonában lévő, nagy számú, az 56-os német és magyar nyelven megjelent könyvanyaggal, melyek között voltak ma már nagyon ritka példányok is dr. Galambos Ferenc plébános jóvoltából. Schwarz Walter esperes a kilenc napra teljesen ingyen bocsátotta rendelkezésünkre a „Kontakt­zentrum” nagytermét. Drobits Imre barátunk sze­mélyesen hordta ki a meghívókat Felsőőrön és ered­ményesen lépett fel a kiállítás sikeréért. A rendezvényről a burgenlandi hetilapok a Bur­­genlä­ndische Freiheit (BF.), az Oberwarter Zeitung (OZ­), a Bezirksrundschau és a Berzirksspiegel mel­lett a nagy példányszámú osztrák napilapok, a Kurier és a Kronenzeitung, valamint az Osztrák Rádió is közöltek hosszabb cikkeket, illetve adtak jelentése­ket. Mag. CSOKNYAI PÉTER ÚJ LELKÉSZ ŐRISZIGETEN. Az őriszigeti evan­gélikus lelkészhivatalban személyi változás állt elő. Dr. Teleky Béla betegségére való tekintettel megvált hivatalától. Helyébe Fónyad Pál, volt bécsi VII. kerületi lelkész, jelenleg tudományos kutató kapott kinevezést. Megnyugtató, hogy ezáltal elhárult az üresedés veszélye s az ottani magyar gyü­lekezet továbbra is anyanyelvén részesülhet lelkigon­dozásban. OSZTRÁK-MAGYAR HAYDN-FILHARMÓNIA névvel közös zenekar alakult a május 27. és 31. kö­zötti „Eisenstadt/Kismartoni Haydn-napok” meg­tartására. A zenekar karmestere, a budapesti Fischer Ádám szerint ezek a hangversenyek csak előjátékai lesznek annak a szándéknak, hogy Kismartonnak a Haydn-kultusz annyit jelentsen majd, mint Bayreuth­­nak Wagner. A LUDWIG BOLTZMANN­ Kutatóintézet második kutatóközpontja nyílt meg Burgenlandban. A Sauer­­brunn/Savanyúkúti intézetben a gyógyvizek tudo­mányos alkalmazásának lehetőségeit vizsgálják. • A BURGENLANDI-SÍ-HÉTEN, amelyet január 31. és február 7. között­­ az iskolaszünetben rendez­nek - ezúttal tizenharmadszor az Altenmarkt-Pon­­gau-Zauchensee környékén, „sí­ óvoda” is lesz, a 4—6 éves vendégek részére. • REUMAKEZELÉS Bad Tatzmannsdorf/Tarcsafür­­dőn. Ausztriában több mint két millió ember szen­ved reumában, közülük 20% lesz rokkant. Ebből évente 23 milliárd schilling kár származik. A reuma megelőzése ill. kezdődő állapotban való leküzdésére Tarcsafürdőn az ottani szappanos iszap felhasználá­sával eredményesen kezelik a betegeket. A szívbeteg és vérkeringési zavarokkal küszködő személyek az iszapfürdő káros kihatásai leküzdésére megfelelő el­lenkezelésben részesülnek. ŐRVIDÉKI KARÁCSONY BÉCSBEN December 20-án a Burgenlandi Magyar Kul­­túregyesület és a Bécsi Magyarok Kultúregye­­sülete közös karácsonyi ünnepélyt tartottak Bécsben. A műsort az ő­rvidéki magyarok szol­gáltatták, pontosabban: egy alsóőri karácsony került bemutatásra. Szokatlan volt számunkra a szereplők ma­gabiztossága, a hibátlan, egy-egy szempillan­tással, fejbiccentéssel hangtalanul működő rendezés egyöntetűsége. A közönség észrevét­lenül részese lett a szereplők játékának. Másfél órán át szólt a dal; karácsonyi fel­köszöntők, népi játékok, furulyaszó váltották egymást. A folyamatos zenei kíséretet az alsó­őri citerások nyújtották. Majdnem feledésbe merült ősi őrségi zeneszerszámot szólaltattak meg. Szereplők és vendégek egyetlen nagy csa­láddá lettek. Ha csak néhány órára is, de kéz­zelfoghatóan bizonyságot nyert az együvétar­­tozás. A fellépő fiatalok a burgenlandi magya­rok ki nem mondott üzenetét is hozták: el­­múlhatatlan akaratukat magyarságuk megtar­tásáért és népi kultúrájuk szeretetét! A közös karácsonyi ünnepély szervezése Szeberényi Lajos, a Burgenlandi Magyar Kul­­túregyesület elnöke és Galambos Ferenc alsó­őri plébános érdeme volt. ZSIGA TIBOR: Az idén Oberwart/Felsőőrött, Bad Tatzmannsdorf/ Tarcsafürdőn, Oberschützen/Felsőlövőn, Grosspe­­tersdorf/Nagyszentmihályon, Stadtschlaining/Város­­szalonakon, Dürnbach/Incéden és Rechnitz/Rohon­­con megrendezésre kerülő tartományi kulturális napokon kellő hangsúlyt kap a felsőőri járás kultu­rális sokszínűsége. Különös gondot fordítanak az ifjúság szórakozásának alakítására. Ebben a vonat­kozásban három nyelvű néprajzi jellegű rendezvé­nyek tarkítják a műsort. A horvát és magyar nép­csoport képviselőinek lehetősége nyílik arra, hogy a jelenlévő politikusokkal megvitassák problémáikat. A kulturális napok keretében Vas megyéből is fel­lépnek vendégek. A FELSŐŐRI MAGYAROK KARÁCSONYA A felsőőri magyar nyelvű lakosság 1986. decem­ber 8-án délután 14.30 órakor 18. alkalommal ren­dezte meg a katolikus „Kontaktzentrum ’-ban hagyo­mányos karácsonyi ünnepségét. Az ünnepségen résztvevő vendégek száma messze felülmúlta a rendezők várakozását. Dr. Galambos Iréneusz alsóőri plébános, aki a felsőőri magyar nyelvű hívek lelkigondozását is végzi, a város és a járás vallási és közéletének számos magas rangú egyéniségét üdvözölhette a vendégek között, így Felsőőr r.k. plébánosát, Schwarz Walter esperes; Dr. Scheinecker Franz kormányfőtanácsos főszolga­bíró-helyettest; Rácz Mihály kormánytanácsost, Fel­sőőr város polgármesterét;­­­r. Schranz Ervin tarto­mányi képviselőt; Mag. Messner Evelynt, a felsőfokú leányiskola igazgatónőjét, országgyűlési képviselő­­jelöltet; Prof. Messner Kari tartományi zenei igazga­tót; Dr. Linzer Milan közjegyzőt, a felsőőri városi tanács tagját; Gabriel Johannt az Osztrák Néppárt felsőőri járási titkárát; Guger Walter iskolaigazgatót, az Osztrák Vöröskereszt járási vezetőjét; Tölly Juliannát, a Magyar Népcsoporttanács elnöknőjét, Prof. Szeberényi Lajost, a Burgenlandi Magyar Kul­­túregyesület elnökét, valamint a város tanítói és ta­nári karának számos képviselőjét. Szép számmal jöt­tek vendégek Alsóőrről és Őrszigetről is. A program, melyet az Osztrák Televízió is felvett hétfőn, december 15-én, hétfőn este 18 órakor az „österreichbild" című adásában sugárzott, három részre oszlott. Az első részben a felsőőri városi óvoda magyar nyelvoktatáson résztvevő növendékei mutatkoztak be magyar gyermekdalokkal, versikékkel, Csoknyai Éva óvónő vezetésével. A második részben a 6 — 16 éves korú iskolás gyermekek és fiatalok léptek színre karácsonyi éne­kekkel, versekkel, kántálással és a „Békeköszöntő’ című betlehemes játékkal. Ami az érdekes, a szerep­lők között több tiszta német anyanyelvű gyermek is volt, akik a különböző iskolákban részt vesznek az önkéntes jelentkezés alapján történő magyar nyelv­­oktatáson. A programot Csoknyai Péterné állította össze, és tanította be. A harmadik részt alsóőri vendégeinknek tartottuk fenn, amelyben a fiatalabb korosztályok dr. Galam­bos Iréneusz plébános vezetésével karácsonyi betle­hemes játékokat mutattak be, míg a nagyobbak, mint az alsóőri citeraegyüttes tagjai, a női kórus köz­reműködésével, Szeberényi Lajos tanár vezényletével karácsonyi énekeket adtak elő. Az új, egész falat beborító karácsonyi színpadi díszlet Prihoda-Borsos Anikó festőművésznő alkotása. Mag. CSOKNYAI PÉTER • • • BÉCSI MAGYAR KÖNYVESBOLT ntHBEREDEBS A-1010 WIEN. DOMGASSE 8 Tel.; 0222/ 51 27 315 SZÁLLÍTÁSOKAT A VILÁG MINDEN TÁJÁRA VÁLLALUNK KÉRJE LEGÚJABB DÍJTALAN KATALÓGUSUNKAT! Január-február hónapban üzletünket tatarozzuk. Esetleges kívánságait telefonrögzítőnkön, vagy írás­ban közölheti. EGYESÜLETI ÉLET „EUROPA"-Club Tevékenység 1986-ban Az „Europa"-Club az 1956-os magyar for­radalom 30. évfordulójának évében, amelyre a megemlékezések szervezésében tevékenyen részt vett, zavartalanul folytatta kulturális munkáját. 25 rendezvényre került sor. Ezek zömét irodalmi (Monoszlóy Dezső, Kovács Dénes, Gömöri György, Domahidy András, Magyar Imre dr., Mirtse Ágnes, Nagy Csaba, Vezényi Pál, Gödrös Mátyás, Magyar Sándor), történelmi (Benda Kálmán, Gosztonyi Péter, Juhász László, Kurucz Tibor) és könyvbemu­tató (Tollas Tibor, Zsille Zoltán, Borbándi Gyula, Kölley György) előadások tették ki. Nagy teret szenteltünk hangversenyeknek és a magyar népzenének is. Ünnepélyes keretek közt ültük meg nemzeti ünnepeinket. Március idusán Csernoholszky Vilmos mondott beszé­det, a forradalom 30. évfordulóján Borbándi Gyula és Schermann Rudolf voltak az ünnepi szónokok. Ezenkívül februárban megrendez­tük a már hagyományos bálunkat, december­ben pedig a tavalyról jól bevált karácsonyi vendégséget ismételtük meg. Az egyesület tájékoztatóját a Hírmondót 1986-ban is két­szer jelentettük meg, amelynek második szá­ma kizárólag az 1956-os forradalommal fog­lalkozott. Rendezvények 1987. január—február Január 15: Dr. TÓTH Tas (München) szerzői est. Részleteket olvasott fel a most megjelent Jesabel c. regényéből. — Január 29: Dr. SZA­MOSI József (München), A népi költészet irodalmi előzményei — Erdélyi József. — Feb­ruár 12: MARTOS Péter (Bécs) újságíró, az osztrák ,,Die Presse” napilap munkatársa elő­adása aktuális politikai témáról. — Február 19. A Napló postája HEL­­YREIGAZÍTÁS Nagy érdeklődéssel olvastam Prágay Dezső, a Petőfi Kör vezetőségi tagja megemlékezését a szeptember - októberi számban. Prágay ezt a Petőfi Kör utolsó üléseként kezeli és az időpontot október 23-ra teszi. Jól tudjuk azonban, hogy ez a történelmi szervezet utolsó ülését november 3-án tartotta a Tervhivatal Nádor utcai épületében. Ekkor a Petőfi Kör átala­kult, új vezetőséget választott, és elnöke barátom, bajtársam Jónás Pál lett.­­ Jónás ennek az ülésnek a történetét megírta, és az Ú­j Európa közölte is ezt a tanulmányt. Király Béla Dr. MAGYAR Imre, irodalmár. Él még a ma­gyar népdal. Közreműködik Hegedűs Ilona népdalénekes. — Az előadások mindig csütör­tökön, 19.30 órakor vannak. Dr. SMUK ANDRÁS oooooooooooooooooooooooooooooooooooo A CHRISTIANA HUNGÁRIA egyesület december 20-án tartotta Grácban a Segítőnővérek kolostorá­ban szokásos karácsonyi ünnepélyét. P. RADNAI TIBOR KITÜNTETÉSE Dr. Hans Hermann Groer, új bécsi érsek P. Dr. Radnai Tibor kapucinust a legmagasabb érsek­­ségi kitüntetésben részesítette. Méltányolva a magyar pasztorációban kifejtett tevékenységét érsekségi tanácsosnak (erzbi­schöflicher Konsistorialrat) nevezte ki. A ki­nevezéséről szóló okiratot karácsony előtt nyújtották át neki. P. Radnai 1959-től 1986. májusáig volt katolikus magyar lelkész Bécs­ben és vezette az 1961-ben hivatalosan is élet­re hívott lelkészhivatalt. P. Radnai egyben tag­ja az 1979-ben létrejött magyar nemzetiségi tanácsnak, s megalakulása óta (1980. február 9.) elnöke az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének. A béke évtizedei (Folytatás az 1. oldalról) elfojtott fájdalmak, az eddig el nem végezhető számadás sürgetése, ellenben az adatok egybe­gyűjtésén és higgadt, tárgyilagos mérlegelésén túl nincs és nem lehet helye az önsajnálkozás­nak, az újra erősödő „egyedül vagyunk" érzet­nek. Éppenséggel a tudat kigyógyítása érdeké­ben kétségtelen helyre kell raknunk viselt dol­gainkat és ki kell mondanunk a mások által rajtunk ejtett sebeket, mindez azonban leg­feljebb eszköz lehet, de sehogy sem cél. El kell végeznünk a számvetést kiegyenesedett derékkal és felemelt fővel, amely azonban a távolba tekintve nem a „jelen nyomorúsága" elől menekül, hanem gondolkodón a kibonta­kozás útjait kutatja Magyarországon és az or­szághatárokon kívül. A legkárosabb lenne a nemzeti önismeretkeresésbe temetkezve el­felejteni azt, hogy nem vagyunk magányos sziget, hanem a magyarságot tényleg „népek veszik körül", akiknek azonban nem miat­tunk, hanem legfeljebb a saját sorsuk fölött ül könny a szemében, mert éppen elég gond­juk van nekik is, nem beszélve arról, hogy közvetlen közelünkben sorsuk a miénkkel közös. A levágott tagok erős karokká nőhetnek, amennyiben nem amputáltságunkon sajnál­kozunk, hanem az annyira fontos tudatalakí­tásban megkíséreljük új fogalmakká és szerep­lőkké avatni a kisebbségi és szórványmagyar­ságot. Helyesen alkalmazott politikával ők tehetnék a legnagyobb szolgálatot a magyar­ságnak és a dunamenti népeknek egyaránt. Németh László kategorikus imperatívuszával elitté kell nőniük, ami a jelen adottságai kö­zött ugyan kételkedésre ad okot, de mégsem lehet kilátástalan, különösen szem előtt tartva, hogy a testvéri megbékélés nemcsak az éssze­rűség hasznossági elvéből következik, hanem egyenesen a túlélés parancsa valamennyi kör­nyező nép számára. Ez pedig arra kötelezi őket, hogy adják meg kisebbségeik szerepvál­lalása érdekében a nekik kijáró emberi és eth­­nikai jogokat. Magyar részről persze a sokfé­leképpen magyarázható sunyítás helyett hatá­rozott fellépéssel el kell oszlatni a gyanakvás légkörét, hiszen gyávaságunkat úgy értelmez­hetik, mintha titkolt visszahódítási szándék rejlene mögötte. A kisebbségekért való kiállás minden érintett államnak nemcsak elidegenít­hetetlen joga, hanem el nem odázható köte­lessége, amely alól semmiféle a kényszerhely­zetre való hivatkozás nem adhat felmentést. Nem formálunk magunknak jogot arra, hogy ítéletet mondjunk a jelenlegi Magyarországot létrehozó nemzedék hibái és mulasztásai fö­lött. Mégis elgondolkoztató és egyben például szolgálhat Ausztria esete. Az 1934-es polgár­­háború ellenséges pártjainak nem egy esetben a koncentrációs táborokból szabadult vagy emigrációból hazatért tagjai a négy nagyha­talmi megszállás ellenére megteremtették az együttműködés alapjait abban az országban, amely nemcsak önként hódolt be Hitlernek, de a csatlósság tekintetében aligha maradt Horthy Magyarországa mögött. Az 1947. évi párizsi békeszerződés tárgyalásain az osztrák küldöttek is részt vettek, a nagyhatalmak azonban akkor még nem tudtak dönteni az ország jövendő sorsáról. Ausztria a hiányzó szuverenitása ellenére elérte, hogy az 1946- ban megkötött Gruber—de Gasperi szerződés belekerült az Olaszországgal kötött békeszer­ződésbe. Ez nemcsak a dél-tiroli német ajkú kisebbség jogait fektette le, hanem egyben biztosította Ausztriának mint anyaországnak védnökségi jogait is. Kétségtelen, az átélt tragédiák — különösen 1956 traumájával fejünkben és idegeinkben —, az elszenvedett kudarcok szárnyát szegték eddig a kezdeményező lépéseknek. Az sem hanyagolható el, hogy a magyarországi kom­munisták még mindig nem tanultak meg meggyőzően népben és nemzetben tájékozód­ni. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ,hadd lám Uramisten, mire megyünk ketten, önpusztító csüggedésbe feledkezzünk. Senki­től sem várhatunk segítséget. A minket érintő dolgokban, a saját érdekeink megvédésében nekünk kell cselekvésre szánnunk magunkat. A megbékélés és kölcsönös összefogás elvét követve álljon itt befejezésül a Dunai Munka­­közösség 1946. augusztus 15-én közzétett felhívásából az alábbi idézet: „Mi, dunai népek a magunk portáján és magunk között is meg tudnók oldani saját kérdéseinket. De ahhoz, hogy ezt a szándékot, ezt a tiszta törekvést, mely néhány ezer uszítóval szemben negy­venötmillió dunai fogyasztó legbensőbb kí­vánsága, politikai és gazdasági tekintetben tudomásul vegyék a világbéke biztonságának megteremtésén fáradozó s az európai táj e viharsarkára amúgy is joggal neheztelő fő­hatalmak, ahhoz bizonyságot kell tennünk mindannyiunknak erkölcsi és politikai érett­ségünk azon fokáról, amelyen a dunai köze­ledés és együttműködés munkája egyáltalán elindulhat." Tudjuk, az 1945-től induló ígéretes kezdeményezéseket 1948-ban áthúzta a nagyhatalmi politika. A sikertelenség és az évek eltorlaszoló hordaléka ellenére vissza kell térnünk a Petru Groza és Tito által is szorgalmazott föderációs tervekhez. Evégre be kell látnunk, hogy közös sorsunk további alakulása a népeinket uraló nagyhatalom mel­lett rajtunk is múlik. Nem maradhatunk tér­ségünk és történelmünk kizárólag szenvedő alanyai. Tevékeny és hathatós lépésekkel érhető csak el, hogy a békediktátumból meg­­születhessék a dunamenti népek megbékélése, a pax danubiana. DEÁK ERNŐ

Next