Bécsi Napló, 2007 (28. évfolyam, 1-6. szám)

2007-07-01 / 4. szám

2007. Július-augusztus BÉCSI NAPLÓ A SZÉKELY AUTONÓMIA-TÖREKVÉSEKRŐL 1. Erdély az autonómiák földje Az autonómiák földje volt közel nyolcszáz év óta, amióta II. And­rás királyunk kiadta az Andreanumot (12­24), a vi­lágon elsőnek - még 500 év múlva sem volt ha­sonló sehol a nagyvilágban - úgymond privilégi­umokat biztosított az itt élő szászoknak, s - ugyan­csak 1224-ben - a székelyeknek s besenyőknek is. S a privilégium mai szóval autonómiának értel­mezhető. Többletjogokat adott azzal a szándékkal, hogy minden nép találja meg a közös hazában az ő hazáját is. A szászok szabadon építhették váro­saikat, váraikat, illetve falvaikat, melyekbe az ak­kor még többséget alkotó magyarságnak sem volt joga beköltözni. Mert az az ő földjük volt! Ennek köszönhetően a szászság 800 éven keresztül sajá­tos színezetű kultúrát teremtett Erdély földjén, s a székelység ugyancsak nyolcszáz éven át őrizte ki­váltságait, “autonómiáját”. Rendi, azaz nemes nemzet voltunk, nem tartoztunk jobbágyi kötele­zettségeket teljesíteni. Akárcsak a szászok vagy - miután jóval később ők is határőrök lettek - a besz­tercei és naszódi, a fogarasi vagy Szörényi, vala­mint a máramarosi románok is. A határok őrzésé­vel tartoztunk, megvédeni a hazát, fenntartani a betolakodó ellenségeket. S amikor veszély fenye­gette vérünkön szerzett jogainkat, újra és újra ki­nyilatkoztattuk az igényünket rá. Harcoltunk ér­tük! Ezt tettük 1506-ban és 1848. október 16-án, amikor “a székely nemzet régi szabadságának a visszaszerzésére”, nemzeti gyűlésre, követeléseik kinyilatkoztatására, jogaik megfogalmazására mentek eleink Agyagfalvára. 1568-ban a Tordai országgyűlés kimondta a vi­lágon ugyancsak elsőnek a Lelkiismeret Szabadsá­gát. “Mert a hit Istennek ajándéka”, mindenki sza­badon választhatja, vallhatja meg a hitét. Francia­­országban még két évszázaddal később is máglyá­ra küldenek albigenseket, protestánsokat a hitük megvallásáért, nálunk szabadon élik meg a hitü­ket a katolikusok, reformátusok és evangélikusok, unitáriusok, az ortodox­, majd az unitus görögke­leti egyház román hívei. Iskolákat állítanak fel maguk a fejedelmek szabad alattvalóiknak (így a románoknak is Bethlen Gábor felesége, Lorántffy Zsuzsanna)! Ezekben a kollégiumokban virágzik a kultúra! A székely gyerekek tömegesen mennek a székelyudvarhelyi kollégiumba, a nagyenyedi kollégiumba, a kolozsvári kollégiumokba, az evan­gélikus szászok Brassóba, Szebenbe, Besztercére, román gyerekek Fogarasra, Balázsfalvára, Lugosra. Amikor a Kárpátokon túl, a román feje­delemségekben csak majd 200 évvel később jön­nek létre az első közép- és felsőfokú iskolák, itt már kultúra van, itt már kollégiumaik vannak a román fiataloknak. Itt születnek meg az első román nyel­vű írások, nyomtatványok, itt fordítják le és jelen­tetik meg­­ a magyar fejedelmek idején - a Bibliát (1582 Szászvárosban az Ószövetség). Nem hiába olyan drága ez a föld - joggal, mondjuk ki­­ a ro­mánságnak is! 2. És mégis: “magyarnak számkivetve” Mert 1919 után visszafele kezdett forogni a történelem kereke. Az 1918. december 1-jén Gyulafehérváron összeült nemzetgyűlésen - melyet szabadon tart­hatott meg a románság - még kinyilatkoztatják: teljes egyenjogúságot, önkormányzatot, függet­len, autonóm ügyvitelt, kormányzást, iskolákat biztosítanak “majd” a magyarságnak. A pár hónap­pal később Kolozsvárra meghirdetett akaratnyil­vánítónak tervezett magyar nemzetgyűlés megtar­tását már megakadályozzák, az azon megjelente­ket letartóztatják, a szervezőre, Apáthy Istvánra halálos ítéletet mondanak ki “hazaárulás” vádjá­val. S még ha Apáthyt nem is végezték ki, figyel­meztetésként hatott mégis a lépés: itt nincs magyar jog! Ne is gondoljanak a magyarok egyenjogúság­ra. Azt teszik, amit mi, az akkori és későbbi román hatalom, megengedünk nekik. És ez így van máig, így volt a két világháború között, és így van 1945 és 1989 után is. Alkotmányba foglalták: Románia nemzetállam, tehát a magyarság “alkotmányon kívülinek” számít. Nyolcvan éve, a mai napig fo­lyik az erőszakos betelepítés. Pedig: “Egy nemze­ti kisebbség lakta terület demográfiai összetéte­lét tilos szántszándékkal ennek a kisebbségnek a rovására megváltoztatni. Folyik a gazdasági elnyomás, javaink elorzása illetve felvásárlása, a magyar oktatás megszünte­­tése-sorvasztása, nyelvünk üldözése vagy másod­rangú, “megtűrt” nyelvként való kezelése. A ma­gyar kultúra lefejezése. Nincs magyar állami egye­temünk. Létrejöttét a legfortélyosabb eszközökkel akadályozzák meg s ennek következtében a ma­gyar tudományosság kibontakozását már csírájá­ban elfojtja a hatalom. Joggal érzi úgy az egész er­délyi magyarság, s ezen belül a székelység, hogy csúszik ki lába alól a haza földje, másodrangú pol­gárként kell élnie szülőföldjén. A kisebbségi jogok védelmére hozott európai egyezményeket aláírja a román hatalmi gépezet­, de már aláírása pilla­natában tudja, hogy egyetlen szavát sem fogja be­tartani. S miközben más népek - baszkok, dél-ti­­roli osztrákok, katalánok, frízek, gagauzok, belgi­umi németek, ferrer szigetiek, grönlandiak, finn­országi svédek, koszovói albánok, korzikaiak s más népek - a véráldozatoktól sem visszarettenő, többnyire sikeres harcot vívtak, illetve vívnak nemzeti jogaik biztosításáért, aközben rajtunk a tétlenség, tehetetlenség vett erőt, s a sorvadás, beolvadás és elvándorlás szinte visszafordíthatat­lan méreteket öltött. Célpont lettünk, elszór­­ványosításra, majd felszámolásra kiszemeltek, szü­lőföldünktől, javainktól megfosztásra ítéltek. Ezért kellett eljönnie a cselekvésnek. 3. Felerősödő autonómia-küzdelmeink 2003 februárjában Tőkés László a Szatmári ún. Láncos templomban indítja el azt a harcot, melynek ered­ményeként Székely Nemzeti Tanács, Erdélyi Ma­gyar Nemzeti Tanács jönnek létre, melyek egyér­telmű, kinyilatkoztatott célja: a Székelyföldnek, a már csak egyetlen tömbnek területi­, Erdély többi része szórványmagyarságának pedig kulturális és önkormányzati autonómia biztosítása. A részben egységes, mégis­­ a majdnem Szlovénia nagysá­gú, még ma is majdnem 80%-ban magyarok lakta Székelyföld speciális helyzetére való tekintettel­­ párhuzamosan működő Székely- illetve Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsok küzdelme folyamatosan tart. Sajnálatos tény: „érdekvédő szervezetünk”, az RMDSZ nem azonosította magát ezekkel a tö­rekvésekkel. Az SZNT munkáját viszont felpörget­te Románia közelgő Európai Uniós csatlakozása. Még ez előtt (2007. január) kell kiharcolnunk, megteremtenünk a magunk autonómiáját, így volt a cél. A mostani magyar kormányok sem álltak nemzetközi szinten a székelység és a romániai ma­gyarság küzdelme mellé, bátorítva ezzel a román hatalom elutasító politikáját.3. Népszavazási kez­deményezéseinket fokozatosan megvétózták a prefektusok, s törvénytelennek minősítették a bí­róságok. Dr. Csapó Józsefnek - az SZNT első, ala­pító elnökének - a munkájaként Autonómia Sta­tútumot nyújtottunk be, melyet a román parla­ment szabálytalanul és teljesen törvényellenesen semmibe vett, még tárgyalásra sem bocsátotta, s így a csatlakozás előtt kivívandó autonómia vágy­álma megvalósulatlan maradt. Ennek ellenére a harc folyt és folyik tovább. Szé­kely Nagy- és Nemzetgyűléseink voltak, melyeken a közösség hitet tett autonómiaigényünk mellett. Ki akarva lépni a helybenjárásból, az SZNT tavaly ősszel újabb lépésre szánta el magát. Meghirdette a hatalom által törvénytelennek minősített nép­szavazások lebonyolítását. Sorra jöttek a székek: Bardóc- és Miklósvárszék, Gyergyó-, Sepsi, majd Orbaiszék, Udvarhelyszék, Csík- és utolsónak Marosszék, mely épp napjainkban kezdte el a maga véleménynyilvánítását. Nem könnyű a helyzet, minden támogatás nélkül, önkéntesek révén moz­gó urnákkal járni a településeket, bekopogtatni minden családhoz. A munka a gáncsoskodók, ha­talmi megfélemlítések ellenére még folyik, de már az eddigiek eredménye mondhatni impozáns. A szavazatát leadó mintegy 160.000 ember 98%-a igennel válaszolt a feltett kérdésre: “Ön, mint... lakosa akarja-e, hogy a Székelyföld Autonóm stá­tust kapjon, és települése, ahol él, ahhoz tartoz­zék?” Tehát a harc folyik, jelenleg is valahol, vala­melyik maros- vagy udvarhelyszéki településen járják a jobb jövő megteremtésének a lehetőségé­ben bízó emberek a házakat, urnák állnak a falu­vagy városközpontokban, ott, ahol a hatalom nem akadályozza meg ezt, s minden reményünk meg­van arra, hogy a tervezett 250.000-nyi szavazat, ami a felnőtt székelyföldi magyar lakosság körül­belül felét ölelné fel, össze fog gyűlni, és letehet­­jük az Idő Asztalára annak bizonyságaként, hogy sorsunkon változtatni akarunk. De ehhez nem elég csak a mi akaratunk, kell az anyaország és a nem­zetközi erők segítsége is. Jelenleg harcunkat erő­teljesen támogatják a dél-tiroli és katalán Uniós küldöttek, s mindenképp fájó, hogy a magyarok csak alig-alig... Kovászna, 2007. július 11. Gazda József 1 Az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2101-es ajánlása 2 az 1153-as és 2101-es ajánlások, az Európai nyelvek char­tája, Kisebbségi keretegyezmény stb. 3 Nem árt itt megemlíteni: Dél Tirol autonómiája is csak úgy született meg, hogy az Anyaország, Ausztria védőstátust vállalt a kisebbségi sorsba került osztrák nemzettársai küzdelme mellett Kétfejű sárkány Neves erdélyi magyarok fellépése a BBTE ügyében JÓ HÍR GENFRŐL (MTI, Bukarest, 2007. június 14.) A ko­lozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemről (BBTE) elbocsátott két magyar oktató vissza­helyezésének, illetve a többnyelvű feliratok kifüggesztésének kezdeményezését kérték az Európai Parlament Petíciós Bizottságától neves erdélyi magyar akadémikusok, oktatók és ifjúsági szervezetek. A dokumentumot a hét elején iktatták az európai törvényhozás említett szakbizottsá­gánál - közölte az MTI-vel Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke. Őt és Hantz Péter adjunktust tavaly december­ben zárta ki a BBTE oktatói testületéből az egyetem szenátusa, miután Hantz megpró­bált magyar nyelvű táblákat elhelyezni az intézményt befogadó több épületben. Az alá­írók között a két fiatal elbocsátott oktató mellett olyan neves erdélyi akadémikusok is szerepelnek, mint Benkő Samu, Brassai Zol­tán, Csetri Elek, Demény Lajos, Egyed Ákos, Forray Ferenc, Gábos Zoltán, Gyenge Csaba, Jakó Zsigmond, Kolumbán József, Maros Dezső, Nagy-Tóth Ferenc, Németh Sándor, Péter Mihály, Toró Tibor és Uray Zoltán. A listán Kányádi Sándor költő, valamint Po­zsony Ferenc, Sógor Csilla és Tánczos Vilmos egyetemi tanárok neve is olvasható. A beadványt aláírta még a budapesti szék­helyű Bolyai Egyetem Barátainak Egyesüle­te, a Csíkszeredából irányított Magyar Ifjú­sági Értekezlet (MIÉRT), és a Kolozsvárról vezetett Magyar Ifjúsági Tanács (MIT). A MIÉRT és a MIT a két legnagyobb romániai magyar ifjúsági ernyőszervezet. Emlékeztetnek arra, hogy Románia mintegy 21 millió állampolgárából 1,5 millió magyar nemzetiségű, s bár a magyarok Románia lakos­ságának 6,6 százalékát teszik ki, a felsőoktatás­ban tanulóknak csak 4,4 százaléka magyar, és csak 1,6 százalékuk tanulhat anyanyelvén. Rámutatnak: a kolozsvári BBTE 1959-ben jött létre a korábban önálló román tanítási nyelvű Babes Egyetem és a magyar Bolyai Tudományegyetem összevonása nyomán. Ma a legtöbb romániai magyar diákot befo­gadó BBTE magát multikulturális intéz­ményként határozza meg - írják -, ehhez ké­pest a vezetősége akadályozza a magyar nyelv hivatalos használatát az egyetemi ad­minisztrációban, akárcsak a magyar tagozat fokozottabb önállóságát biztosító magyar tannyelvű karok beindítását. Hozzáteszik: jelenleg Romániában nin­csen önálló, államilag finanszírozott magyar oktatási nyelvű egyetem. Felelevenítik: a magyar oktatók többször is kérték a több­nyelvű (magyar és német) feliratok kifüg­gesztését, a táblákért küzdő két adjunktust pedig elbocsátották. Azt igénylik az EP petíciós bizottságától, hogy ténymegállapítás céljából szervezzen általános meghallgatást, és az eset kivizsgá­lására küldjön képviselőket a helyszínre. Szorgalmazzák, hogy az említett szakbizott­ság kérje ki az Európai Parlament Kulturá­lis és Oktatási, illetve Állampolgári Jogi, Bél­és Igazságügyi Bizottságainak véleményét is. Emellett azt is javasolják, hogy a petíciós bizottság kezdeményezze a BBTE rektorá­nál a jogtalanul elbocsátott oktatók vissza­helyezését, illetve a többnyelvű feliratok ki­függesztését. 2007. július 9. és 16. között zajlott le Csík­szeredában a Régi zene Fesztivál. Ezúttal a XVII. és XVIII. századi német barokk művek jelentették a zenei csemegét, de az érdeklő­dők akár gregoriánt is hallgathattak a Schola Gregoriana Monostoriensis előadásában. A Genfi Magyar Értesítő 2007. július 7-i számában részletes beszámolóban tájékoz­tat az ötvenedik évfordulóval kapcsolatos rendezvényekről valamint a Genfi Magyar Egyesület május 7-én megtartott tisztújító közgyűléséről. Ez csakis jó hír, hiszen meg­tudható, hogy a nevezett egyesület a múlt évbeni halálozások ellenére még mindig 205 tagot számlál, és egyben Svájc egyik leg­hatékonyabban működő egyesületévé nőtte ki magát. Ennek ellenére mint általános je­lenséget állapítják meg: „A másodgeneráci­ós magyarok továbbra is szinte megmagya­rázhatatlan érdektelenséget mutatnak a magyar közösségi munkában való részvétel iránt." Minden elismerést megérdemel viszont az 1956 ötvenedik évfordulójával kapcsolatosan kifejtett tevékenység, amibe neves svájci és magyarországi személyiségeket vontak be. A pénztári beszámoló szerint a megemléke­zések költségét 30.000 frankra irányozták elő, ezzel szemben a rendezvények össz­költsége 33.000 frankot tett ki. Ezt az össze­get a rendezőbizottság tagjai személyenként több mit ezer frank hozzájárulással terem­tették elő. A Genfi Magyar Egyesületnek egyik büsz­kesége a Szabó Zoltán által létesített és ma­gántulajdonát képező Genfi Magyar Könyv­tár; fontos feladatot lát el a 98. számot meg­élt Genfi Magyar Értesítő. A 15 év után lekö­szönő elnök, Cseh Zsigmond magánéle­tében történt tragikus változások ellenére sem vonult vissza, hiszen továbbra is vállal­ta az Értesítő szerkesztőjének szerepét. Az említett okokból magyarázható, hogy az újonnan megválasztott vezetőség tagjai jobbára az előzőből kerültek ki, így Kiss- Borlase Egon új elnök megelőzően a pénz­táros szerepét töltötte be. 7 A többnyelvűség jövője Európában A többnyelvűség Európa fejlődésének egyik feltéte­le, ezért, egyes nyelvek mások rovására történő túlér­tékelése helyett, célszerűbb a kultúrák közötti párbe­széd kialakítása - hangoztatták a XI. Nemzetközi Ki­sebbségi Nyelvi Konferencia résztvevői július 5-én Pécsett. A kétnapos rendezvényre mintegy harminc országból érkezett kétszázötven nyelvész, jogász, szo­ciológus, politológus és történész kutató egyetértett abban is, hogy fel kell ismerni: a nyelvi tolerancia és a nyelvek fejlesztése a demokrácia alapértéke. Önma­gunkat pusztítjuk el, ha hagyjuk meghalni a kisebbsé­gi nyelveket. A világon jelenleg hatezer közösség nyel­vét tartják számon, de becslések szerint néhány évti­zed múlva számuk a felére csökken - mondta a Pécsi Tudományegyetem Nemzetközi és Európai Jogi Tan­székének vezetője Szalayné Sándor Erzsébet, aki a konferencia egyik fő szervezője. Kis Máért lesz Szlovákiában (Magyar Hírlap 2007. június 9-) Lanyhul a határon túli magyar közösségek iránti magyarországi figyelem Csáky Pál és Markó Béla szerint. A szlovákiai MKP és a romániai RMDSZ elnöke Bukarestben találkoztak. A két politikus szerint a hazai viták oly mértékben lekö­tik a magyar pártok és intézmények energiáját, hogy ez befelé fordulást, a magyar külpolitika hatékonysá­gának jelentős csökkenését okozza. Csáky Pál bejelentette, hogy a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának következő ülését, az úgyne­vezett kis Máértet szeptember 1-jén, a szlovákiai Rév­­komáromban tartják. Ezen a fórumon megtárgyalják a határon túli magyar közösségeket befogadó egyes országok európai uniós tagsága és a Schengen-övezet­­hez való, 2008. január 1-jei magyar csatlakozás után várható új helyzetet. Az előzetes bejelentéstől eltérően időközben válto­zás állt elő. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) mint ven­déglátó az értekezletet Sturovo­ Párkányba hirdette meg. (Szerk.)

Next