Béke és Szabadság, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-04 / 1. szám
HANGJA minél erőteljesebben és szervezetebben a harcot az öt hatalmi békeegyezmény megkötéséért. Az alábbiakban olvasóink számára kis idézetgyűjteményt állítottunk össze a Népek Kongresszusának központi kérdéseivel foglalkozó felszólalásokból és felidézzük néhány képen a történelmi kongresszus felejthetetlen pillanatait, egyhangúlag követelték az ameri- Remélem, hogy ezeket a követelésekaink által ránk kényszerített gazdakét a végső győzelemig erélyesen jogi korlátozások megszüntetését támogatni fogják. MAGYAR KÜLDÖTTEK ÉS VENDÉGEK KONGRESSZUSI TABLÓJA. Balról jobbra: Benke Valéria, az Országos Béketanács titkára, Lukács György Kossuth-díjas akadémikus, a Béke Világtanács tagja, Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, a Béke Világtanács tagja, az Országos Béketanács elnöke, Máté János, veszprémi püspöki helynök. Babocsa Endre, római katolikus provikárius és Kiss Zoltán, az Országos Béketanács munkatársa Frédéric Joliot-Curie (Franciaország): — Sokan azt tartják, hogy a mi korunkban a nemzeti függetlenség fenntartása ellentétben áll a modern világ követelményeivel. Egyrészről úgy vélik, hogy a tudomány és a technika fejlődése ahhoz a szükségszerű fejleményhez vezet, hogy ■nemzetekfölötti szervezeteket hozzanak létre. Másrészről pedig »biztonsági« érvekre hivatkozva könnyű szívvel fogadják a nemzeti függetlenség elidegenítését. Bár mindezeket a kifogásokat nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, mégsem indokolják a függetlenség feladását. A helyzet az, hogy különbséget kell tenni függetlenség és szuverenitás között. Egy nemzet lemondhat szuverenitásának egy részéről, anélkül, hogy ezzel feladná nemzeti függetlenségét. Ez az eset akkor, amikor a lemondás olyan ponton történik, amikor nemegyetlen nagyhatalom érdekeit szolgálja, hanem ez minden népnek hasznára válik, vagyis amikor ez a lemondás egy kollektív megegyezés keretébe illeszkedik bele s nem egyoldalú megállapodáson alapul, így például az ellenőrzésen nyugvó leszerelésnek minden nemzet részéről történő elfogadása a szuverenitás korlátozásával járna. Egy ilyen kötelezettségvállalás azonban a béke fenntartásának ügyét és ezért a függetlenség és a biztonság új biztosítékát jelentené. Az olyanfajta egyezmények esetében azonban, mint az atlanti paktum, valamint a bonni és párizsi megállapodások, amelyek állítólag kollektív biztonsági rendszert hoznának létre, a nemzeti függetlenség elvesztése Amerika akaratának felel meg. Amerika nemódon katonai támaszpontokhoz jut, uralkodó helyzetet biztosít magának bizonyos nyersanyagok megszerzése terén és egyéb gazdasági előnyökre tesz szert. Az olyan »biztonsági rendszer«, amely a bonni és párizsi megállapodások segítségével a német militarizmust és imperializmust is fel akarja használni az úgynevezett európai védelmi közösség keretében, óriási veszélyt jelent a béke szempontjából —■ Nincs, igazi biztonság az olyan ország számára, amely feladja függetlenségét. Ezzel szemben azok a nemzetek, amelyek visszaszerzik függetlenségüket, megtalálhatják a lehetőségét annak, hogy más nemzetek részéről megfelelő biztonsági garanciákat kapjanak. A két rendszer békés egymás mellett élésének lehetőségéről Jean Paul Sartre (Franciaország): — Az embereket sok minden elválaszthatja ugyan egymástól, de azt mindenki tudja, hogy a háború nem lehet megfelelő eszköz nemzeti, gazdasági és szociális problémák megoldására. Nem vagyunk pacifisták, mert tudjuk, hogy a pacifista ember, aki a békét minden áron és minden feltétel nélkül elfogadja, nem mentheti meg a békét. A világ népei igazi, gyümölcsöző, szabad békét akarnak. Nem igaz, hogy a tőkés és szocialista rendszerben élő népek csak egymás elpusztításával vagy leigázásával tarthatják fenn életüket. A nyugati és keleti államok között nem szakadt meg a szellemi és erkölcsi kapcsolat. A nyugati államokban tanúi vagyunk annak, hogy a proletariátus reménykedve és szeretettel tekint a Szovjetunió és a lelkesen építő népi demokratikus országok felé. A kongresszus legfőbb célja éppen azért: a kölcsönös bizalmatlanság felszámolása révén elősegíteni a nyugati és keleti országok gazdasági együttműködését és a különböző társadalmi rendszerben élő népek őszinte emberi szolidaritását. — Luxemburgban a Schumarchierv ellen folytatott küzdelem egyet jelent a nemzeti függetlenségért vívott újarccal. Követeljük azoknak a gazdasági szerződéseknek hatálytalanítását, amelyek az úgynevezett európai együttműködésnek vagy az egységes piac létrehozásának leple alatt Nyugat-Európa is különösen a kis országok gazdasági életét kiszolgáltatja a német trösztöknek. A Kelettel folytatott kereskedelem hosszú időre biztosítaná a piacot nehéziparunk számára, amint azt a moszkvai nemzetközi gazdasági konferencia okiratai bizonyítják. Percy Belcher (Anglia): — Anglia gazdasági élete a kiviteli lehetőségeken áll vagy bukik. A moszkvai nemzetközi gazdasági konferencia világosan megmutatta, hogy a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem hatalmas távlatokat nyit meg, munkalehetőséget biztosít valamennyi dolgozó számára és elősegíti az életszínvonal emelkedését. Jelenthetem a kongreszszusnak: az angol szakszervezetek Useldinger (Luxemburg). A lefegyverzésről és az öthatalmi békeegyezményről Yves Farge (Franciaország): — Ezen a kongresszuson, amely elsőként egyesíti a világ népeinek legkülönbözőbb meggyőződésű küldötteit, az a feladatunk, hogy megállapodjunk egy közös akció elindításában. Én meg vagyok győződve arról, hogy befolyásolhatjuk a parlamenteket és a kormányokat. Ennek a közös akciónak véleményem szerint egy egyetemes érvényű okmányra kell támaszkodnia, amelyet átnyújtanánk az öt nagyhatalom kormányainak, azt kérve tőlök, hogy válaszoljanak nekünk, azaz tegyenek eleget annak, amit a népek várnak tőlük. — Ebben a békés küzdelemben, amelyben fel kell használni az ész minden eszközét, vissza fogjuk nyerni függetlenségünket, amelyet elvesztettünk és erőfeszítések útján eljutunk a valódi biztonsághoz. Frontini (Argentina): — Egy szabad világban lehetséges valamennyi nemzet békés egymás mellett élése, tekintet nélkül politikai rendszerükre. —■ Egy szabad világban felszabadulnak a függetlenségükért küzdő népek. — Egy szabad világban valóban tiszteletben tartják a nemzetek nemzeti függetlenségét és biztonságát. A szabad világban elismerik majd: a népeknek a béke éghajlatára van szükségük ahhoz, hogy leláboljanak a jelenlegi hidegháborúból. Az a világ szabad, amely megszabadult a félelemtől és erőszaktól. Csakis az öt nagyhatalom, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió teremthetik meg a békeegyezmény aláírásával az együttélésnek azokat az objektív és igazságos feltételeit, amelyet a népek a második világháború után úgy óhajtottak és amelyet most oly szenvedélyesen kívánnak. Giuseppe Nitti (Olaszország): — A Népek Kongresszusa javasoljon a kormányoknak és parlamenteknek öt- vagy tízéves fegyverszünetet: a fegyverkezés, a gazdasági háború, a háborús propaganda felfüggesztését A világ valósággal újjászületne csupán annak bejelentésétől, hogy, az illetékes kormányokkatonai gépezetük fenntartása mellett készek felülbírálni egy ilyen fegyverszüneti tervezetet. Tüstént helyre lehetne állítani a szabad árucserét és közlekedést, a haladás és jólét eme elengedhetetlen feltételeit. LUKÁCS GYÖRGY, A BÉKE VILÁGTANÁCS TAGJA az egyik szünetben elmerülten beszélget az »Első örömök« szerzőjével, a Sztálin-díjas Konsztantyin Fegyinnel