Béke és Szabadság, 1953. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1953-07-01 / 27. szám

B­ESZÉLGETÉS A BUDAPESTI FELHÍVÁSRÓL EGY EMBER ÜL VELEM SZEMKÖZT a MÁVAG-gyár 2-es kapujánál, Laukó Pál. Nem könnyű elkerülni a csábítást, hogy csillogó portrét fessek róla, megrajzoljam korunk hősét, az áldozatkész, öntudatos embert, a sztahanovistát. Beszélhetnék a múltjáról, kőműves apjáról, kifu­­tóskodásáról, arról, hogyan vaká­ciózott, mikor iskoláskorában a nyári szünidőben pár pengőért egy kúthoz szegődött benzines­fiúnak. Beszélhetnék felnőtt éle­téről, háborúról, hadifogságról. Optimista befejezést írhatnék, amelyben boldog hazatérés sze­repel, megismerkedés a párttal, alkotó férfiévek, munka, sze­relem, család. Megmutathatnám Laukó Pált a Kolónia zsúfolt kultúrtermében, a taps, a hurrá, a lelkesedés és az elszántság egekig csapó hangjainak viharában — hiszen ott volt, részt vett. Megraj­zolhatnám végül környezetének erőteljes és drámai díszleteit. Üzemét, a fogaskerékműhelyt, a három gépet, amelynél dolgozik, a függőleges irányban le- feljáró fogazókést, amelyről sűrű per­­metként folyik a hűtőolaj és a fo­gaskerék fémtestéhez érve siste­regve porlik szét és égő acél gő­zébe burkolja a dolgozót, akinek teremtő kezéből exportmozdonyok és bányagépek óriás fogaskerekei születnek. Idézhetném, amint ott áll a fogazógép mellett napi nyolc órán át ez azt mondja: »Szép a munkám.« Ha mindezt megírnám is, csak részletigazságot írnék, nem az egész igazat. MERT NEM ILYEN, NEMCSAK ILYEN. Nincs benne semmi olcsó, külsőleges hősiség. Nem hatal­mas termetű, vállas óriás. Közép­magas, sovány, harmincesztendős, egyszerű és komoly. HÉV-vel uta­zik este Cinkotára feleségéhez és hároméves kisfiához, vasárnap moziba megy és néha a gyomrára panaszkodik. Mindennapi ember, mint te, ő, én... Mikor a Buda­pesti Felhívásról kérdezem, nem mond nagy szavakat, Eisenhower­­nek sem üzen. Egész beszélgeté­sünk alatt egyetlen egyszer sem ej­tette ki száján ezeket a szavakat: tervfegyelem, túlteljesítés, éber­ség... De a műhelyben, az ő műhelyé­ben különös dolgok történnek... Hárman, akik összedolgoznak a három gépen, már nemcsak ünnepi alkalmakra ajánlják fel az újabb és újabb munkaversenyt. Minden alkalom nélkül, állandóan, min­den hónapnak megvan a maga felajánlása. Húsz ember a műhely létszáma, ők húszan közösen ha­tároznak minden kérdésben már régóta. Együtt beszélik meg, ki mennyi békekölcsönt jegyezzen és ki hány órakor menjen szavazni. A műhelynek megvannak a saját erkölcsi normái s aki ezeket nem tartja be, azt nem tűrik meg ma­guk között. A műhelybeliek kö­zött nincs egyetlen iszákos, dohá­nyos is alig. Mindenki rendes, példás családi életet él és hogy ez így van és így is marad, azért a műhely többi tagja felel. Szorosan fogják egymás kezét, hogy senki meg ne botoljon. Mindannyian is­merik egymás hozzátartozóit. Megrendezik valamelyik vendég­lőben a műhelytalálkozót — mint érettségis osztályok tízévenként a bankettet —, csakhogy náluk évente van ilyen összejövetel. Mindenki feleségével, gyermekei­vel jön és beszámol a többieknek a család helyzetéről, ők, a fogas­keréküzemiek, húsz család, együtt járnak kirándulni Balatonra, Gö­­römbölytapolcára. _ LAUKÓ PÁL ÉLETÉBEN nem történt semmi különös, csak észre­vétlenül kitágult, megnőtt a csa­ládja. Régen: apa, testvér, később: feleség, gyerek. Most: húsz család minden tagja. Húsz ember a mű­helyben, felelősség és gond értük s néha külön büszke öröm, ami­ről beszélni kell. Hogy például a műhelybeliek közül az egyik, He­gedűs Imre munka után, este főiskolára jár. A fogaskerék üzemiek természe­tesen részt vesznek a nagygyűlé­seken, tartanak kisgyűléseket és természetesen minden gyűlés nél­kül — mint a szoros közösségben élők — minden »Szabad Nép ba­ráti­ kör« nélkül naponta beszél­nek arról, amit az előző napi új­ságban a vonaton, vagy este oda­haza olvastak. A BUDAPESTI FELHÍVÁSRÓL beszélgetünk s Laukó biztat, ír­jam csak meg, hogy ő most a mű­hely nevében mond véleményt. Beszélgetésünk elején azt mondta: — Tárgyalások útján kell min­dent megoldani? Kell és lehet is. Nem kétséges! Mi azonban nem mehetünk oda tárgyalni, nekünk más rész jutott. Mértékadó szavakat mond, nincs bennük semmi hatáskeltő, nincs bennük bizonytalanság, kétség, vagy hangos optimizmus, rózsa­szín reménykedés. Szavai súlyo­sak, mint a nehéz gépek, amelyek­kel dolgozik, egyszerűek és ke­mények, mint a munkásosztály élete és tapasztalatai. — Egyikünk sem akarja, hogy mégegyszer háború legyen. Mi jól tudjuk, hogy nem fog egyetlen gyáros, vagy nyugati kormány­férfi sem elmenni harcolni. A múltban is minden háborúban a nép vérzett, a dolgozó szenvedett. De most azt mondjuk: tárgyalja­nak és egyezzenek meg! Elég nagy a világ, elférünk benne mindannyian. EZ A MŰ­HELYBELIEK VÉ­LEMÉNYE. Ez a vélemény a fo­gaskeréküzemben, a MÁVAG minden üzemében, az ország min­den műhelyében. Mert ezerszám van már műhely Magyarországon, ahol a dolgozók olyan szoros kö­zösségben élnek, mint egyetlen nagy család , ahol közösen fog­lalnak állást a­­nagypolitikai kérdéseiben, amely már nem nagypolitika, hanem mindennapi életünk. Nem mondanak fényes szavakat; az ilyen Laukók nem sokat beszélnek az éberségről, erőnk növeléséről , hanem te­szik, amit kell. Állást foglalnak és elhatározásuk törvényszerű, mint a történelem. Laukó Pál MÁVAG esztergá­lyos, fogaskerék fogazó múlt havi teljesítményátlaga 244 százalék volt. A Béke Világtanács buda­pesti ülésezése alatt elérte a 377 százalékos teljesítményt. Beszél­getésünk elején azt mondta, nem ő tárgyal, hanem a diplomaták. De a tárgyalásokon a Laukó Pá­­lok mondják tollba a megegye­zést. Bars Sári LAUKO PAL (Mávag) sztahanovista állásfoglalása a béke ügyében: 377% 2 BÁCS-KISKUN megyében, Drág­­szél községben, a „Haladás” ter­melőszövetkezet tagjai a Béke Vi­lágtanács ülésének tiszteletére békehetet tartottak. A békehét ered­ményeként a versenybrigád 26 hold paprikát ültetett el és mivel a szo­kat­lan nagy esőzés­­ miatt kapálni nem lehetett, a gyomtalanítási munkálatokat kézzel — maradékta­lanul — elvégezték. BAJA VÁROS dolgozói a Béke Világtanács ülésének tiszteletére a bajai Béke-téren békemáglyát gyújtottak, ahol az iskolák legjobb tanulói álltak díszőrséget. Kultúr­műsor és fáklyás felvonulás gazda­gította a béke tiszteletére rendezett ünnepségeket. MISKOLCON eddig 1500 béke­védelmi szerződést kötöttek. A Béke Világtanács ülésszakának ideje alatt 100 új békebizottság alakult. A Budapesti Felhívás óta igen sokan keresik fel a békebizott­ságokat és kérik, hogy kapcsolják be őket a békeharcosok társadalmi munkájába. EGER városában a pedagógu­sok békenagygyűlést tartottak. Be­számoltak a Béke Világtanács ha­tározatairól és ismertették a Buda­pesti Felhívást. A gyűlés után 80 új békebizottság alakult. . HAJDU-BIHAR megye lakosai a Béke Világtanács ülésének idején csoportos rádióhallgatásokat szer­veztek. Sáp községben például min­dennap nyolc házban hallgat­ták az ülésezésről adott helyszíni közvetítéseket. Hajdúszováton min­den este 25 helyen szólt a rádió. A hallgatók a közvetítések után meg­beszélték a hallottakat. A határo­zatok hatására 47 békevédelmi szerződést kötöttek — a többi kö­zött — fiz aratás határidő előtti elvégzésére. Darvas községben a csoportos rádióhallgatás után az állami gazdaság dolgozói fogadal­mat tettek, hogy az őszi árpa ara­tását 5 nap helyett 3 nap alatt végzik el. Vállalásukat teljesítet­ték. A VESZPRÉM MEGYE területén a Béke Világtanács ülésszakának idején több mint 5000 békevédelmi szerződést kötöttek. Zalavár­­ köz­ségben 282 dolgozó paraszt lépett párosversenyre és a 110 százalékra vállalt lucernabeadást 187 száza­lékra teljesítették. A Veszprém me­gyei szénbányák közül Dudor bi­zonyult a legjobbnak. A bányá­szok a Béke Világtanács ülésezé­sének idején minden nap túltelje­sítették az üzem tervét.

Next