Béke és Szabadság, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-09-08 / 36. szám

NAGYKORÚ TANÁCSOK Dr. Pesta László, az új tanácstörvényről Levelek tucatjaiban érkezik hozzászólás és javaslat; újságok hasábjain forr a vita; hozzászólá­sokban és beszélgetésekben kris­tályosodik, tisztul a vélemény; ké­szül az ország az elkövetkező nagy eseményre; újjáválasztjuk a tanácsokat. Elmondják a ma élők és öröksé­gül hagyták ránk nagy halottaink — még az elnyomatás sötét esz­tendeiben fogalmazta meg József Attila, a költő és forradalmár —, hogyan akarjuk elrendezni nem­zetünk életét: »föl kéne szabadulni már! S a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk.* Felszabadultunk már, de meg­­hányni-vetni való bajunk van még. Tudunk-e úgy tanácsot ülni, ahogyan a költő álmodta? Van-e erőnk hibátlanná, hozzáértővé formálni a dolgozó nép okos gyü­lekezetét , a tanácsot? Az új tanácstörvény szakaszaiban ke­ressük a választ. A tanácsok munkájának egyik legjobb isme­rőjét, a Budapesti Tanács Végre­hajtó Bizottságának h. elnökét, dr. Pesta Lászlót kértük fel, tájé­koztassa olvasóinkat az új tanács­­törvényről. KÉRDÉS: Milyen változást hoz, mennyiben jelent újat a régihez képest az új tanácstörvény? VÁLASZ: — Az első tanács­­törvény alapja egy új népi szerv­nek szóló bizalom volt, amely ha­táskört és feladatot szabott a ta­nácsoknak. Ez a bizalom két for­rásból táplálkozott. Elsősorban­ nagyszerű példa állt előttünk; a szovjetek példája, melyek az Ok­tóberi Forradalom előtt, alatt és azóta, békében és háborúban a szovjet népnek kipróbált állam­­igazgatási, államhatalmi szervei és harcos tömegszervezetei. A második forrás: a bizalom a ma­gyar nép érettségében. Az új ta­nácstörvény már nem az előlege­zett bizalom alapján nyugszik, hanem az azóta elért fejlődés eredményein, azon, hogy a taná­csok a várakozásnak általában megfeleltek. K­­RDÉS: Melyek az új tanács­törvény legjellemzőbb vonásai? VÁLASZ: A választások még mélyebb demokratizmusa, a ta­nácsok még szélesebb hatásköre. KÉRDÉS: Mit jelent a gyakor­latban, hogy még demokratiku­sabba­n választónk? VÁLASZ: Az első választásnál — az életkor, a tiszta múlt, stb. követelményein túl — elegendő volt, hogy például a Budapesten megválasztandó kerületi tanács­tag-jelölt budapesti lakos legyen. Most ez már nem elegendő: a ke­rületi tanácstag-jelöltnek abban a körzetben kell laknia, amelyben választói laknak, öt-hatszáz em­ber fog választani egy-egy kerületi tanácstagot. Öt-hatszáz választó, ez a fővárosban néhány ház. Azaz: e­sőfeltétel, hogy a válasz­tók személy szerint ismerjék je­löltjeiket. Leggyakrabban évek óta ismerik is, vagy ha még né­­hányan nem, a választás előtti jelölőgyűlések során meg fogják ismerni. KÉRDÉS: Hogyan történik a jelölés? VÁLASZ: Azokat az érdemes tanácstagokat, akik jól dolgoztak, akiket a lakosság szeret és bi­zalmával tüntet ki — a Hazafias Népfront újra fogja jelölni. Azon­ban sajnos, nem minden tanács­tag dolgozott jól, tartott szoros kapcsolatot a néppel; előfordult, hogy egyik-másikukat vissza kel­lett hívni. Ezenfelül, az új taná­csok a régieknél népesebb testüle­tek lesznek: több tanácstagot vá­lasztunk ez idén, mint négy évvel ezelőtt. Tehát a tanácstagoknak csak egy része lesz »régi« jelölt. Az új tanácstagok jelölését is a Hazafias Népfront végzi éspedig a tekintélyes, közmegbecsülésben álló lakosok közül jelöl­i a kör­zet lakossága között folytatott széleskörű érdeklődés, a lakóbi­zottságok megkérdezése, a válasz­tók véleményének meghallgatása után. A körzeti választások révén minden budapesti lakókörzetnek lesz egy kerületi tanácstagja, aki­hez választói személyes ismerős­ként fordulhatnak majd problé­máikkal. A tanácstag kötelessége választóinak jogos kívánságait képviselni és azok sorsát figye­lemmel kísérni egész a teljesülé­sig. S ha a körzet lakossága a megválasztott tanácstagot utóbb tisztségére méltatlannak tartja, módja van felelősségre vonni és megbízatását visszavonni. KÉRDÉS: Mi történik, ha sor kerül egy tanácstag visszahívá­sára? VÁLASZ: Ez esetben — mivel póttag nincs és kooptálni senkit nem lehet — új választást kell kiírni a megüresedett helyre, akár azonnal is. KÉRDÉS: Hogyan értendő a törvénytervezet előírása a taná­csok szélesebb hatásköréről? VÁLASZ: Ez azt jelenti: a jö­vőben a tanácsok semmiféle más államigazgatási szervnek nincse­nek alárendelve. A tanácstagok együttese közvetlenül a magasabb tanács alá tartozik. Például a ke­rületi tanács a Budapesti Tanács alá. Az pedig — az országgyűlési jogokat gyakorló — Elnöki Ta­nács alá. Tehát maga a Minisz­tertanács sem utasíthatja a taná­csokat. Államhatalmi szerv csak államhatalmi szervnek lehet alá­rendelve és igazgatási szervnek — például minisztériumoknak — nem. KÉRDÉS: Milyen változást hoz az új törvény a tanácsok pénz­ügyi gazdálkodásában? VÁLASZ: Gazdájává válik min­den tanács annak a többletnek, melyet saját vállalatai nyeresége, jövedelmei fokozása útján — a tervgazdálkodásban, költségvetés­szerű gazdálkodásban — elért. Ezt a többletet saját elgondolása, tehát a lakosság kívánsága sze­rint használhatja fel: utat épít­het belőle, piacot létesíthet, is­kolát bővíthet, új bölcsődét hoz­hat létre, kibővítheti rendelő­­intézetét stb. Eddig ha valamelyik kerületi tanács vállalatai nyeresé­géből valamilyen beruházást akart eszközölni, magasabb szer­vek engedélyére volt szükség. Egy kerületi rendelőintézetet ki­bővíteni pl. eddig a pénzügy­minisztérium jóváhagyása nélkül nem lehetett. A jövőben pedig megteheti ezt bármely kerületi tanács s még a Budapesti Tanács jóváhagyását sem kell kikérnie. Erre rögtön példát is mondhatok: a IV. kerületi tanács egy nyolc lakásból álló házat akar építeni, mert az árvíz a kerületben né­hány házat megrongált, össze­gyűjtötték az építési anyagot és a kerületi üzemek dolgozói társa­dalmi munkában vállalták a ház felépítését. A Fővárosi Tanácstól csupán a cement- és szigetelő­anyag-hozzájárulást kérték — és meg is kapják a legközelebbi na­pokban. A Fővárosi Tanács — mint ismeretes — huszonkét ke­rületből áll s a kezelésében lévő vállalatok terven felüli nyeresé­gét, amely természetszerűen na­gyobb a kerületi tanácsi vállala­tokénál, a központilag elvégzendő feladatokon túl elosztja a kerü­letek között. Az új tanácstörvény életbelépése után azonban hasonló problémák esetén — ha a kerületi tanács a szükséges létesítményt saját erőforrásaiból fedezni tudja, nem kell sehová sem fordulnia engedélyért, jóváhagyásért. KÉRDÉS: Tehát a tanácsok új pénzgazdálkodása nagyobb ön­állóságot jelent? VÁLASZ: így van. A tanácsok nagyobb önállósága azonban nem öncél, hanem a­­lakosság öntevé­kenyebb, eredményesebb közre­működésének útja. Ilyen módon kerül a tanács még közelebb a néphez. És az a kerületi tanács, amely saját erőire, elsősorban kerülete népére támaszkodik, na­gyobb biztonsággal és eredmé­nyesebben látja majd el felada­tát, teljesíti az igényeket. KÉRDÉS: Tehát jelentős ered­ményeket várhatunk az új ta­nácsválasztástól? VÁLASZ: A helyesen, a tör­vény előírásai szerint választott és megnövekedett hatáskörű új tanácsoktól a lakosság érdekében kifejtett tanácsi működés hatal­mas felvirágzását várjuk. Bizto­san remélhetjük, hogy a mind­össze négyéves fennállásra visz­­szatekintő államhatalmi és ál­lamigazgatási szerveink — a taná­csok — most nagykorúvá válnak és méltóan töltik be azt a hiva­tást, melyet a törvény szakaszai és szelleme, a dolgozó nép ér­deke kíván. Bars Sári így folyik az élet a XI. kerületi tanács Diószegi­ úti bölcsődéjében (Magyar Fotó (elv.)

Next