Béke és Szabadság, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-04 / 1. szám

SZUDÁN - FÜGGETLEN KÖZTÁRSASÁG január 1-én, az új év első napján ünne­pélyesen kihirdették Khartumban a füg­getlen szudáni köz­társaságot, ötvenhat évig ne­hezedett Szudánra az angol gyarmati el­nyomás. Az angol gyarmatosítóknak valósággal vértenge­ren kellett átlábol­­niok, hullahegyeket kellett megmászniuk, amíg az országot a kezükbe kaparintot­ták: a szudáni füg­getlenségi harc, a Mahdi-mozgalom ka­tonái tizenhét éven át verték vissza és zúzták szét a brit expedíciós csapatokat, és amikor végül Kitchener tábornok 1899-ben bevonult Khartumba , Szudán lakosságának fele ki­pusztult! Az angol gyarmatosítók gondoskodtak ar­ról, hogy az »elszenvedett károkért­« bősége­sen kárpótolják magukat. Szudán központja, a dúsföldű Dzsezire az angol gyapottextilipar egyik fő ellátója lett, a gyapotföldeken dol­gozó szudániak átlagos életkora viszont nem haladta meg a huszonöt évet. A Magyarország­nál huszonnyolcszor nagyobb területű, 9 millió lakosú ország urai a­­civilizáció áldásai­ kö­zül mindössze a gyapotültetvényeket és az adókat vezették be, bőségesen elegendőnek ta­lálták azt, hogy Szudánnak mindössze 43 elemi iskolája, 30 kórháza és 100 orvosa van. Szudán egy fél évszázadon át a hivatalos angol—egyiptomi kondomínium (közös domi­nium) nevet viselte, ami azonban nevetséges szemfényvesztés volt, hiszen a Szuezi-csatorna révén Egyiptomot is az angol gyarmatosítók tartották kezükben. Ez a szemfényvesztés egé­szen világossá vált a második világháború után, amikor Egyiptomban és Szudánban is fellendült a függetlenségi mozgalom, és a két ország demokratikus erői nem egyszer együt­tesen léptek fel a közös ellenség, az angol gyarmatosító ellen. A szudáni függetlenségi mozgalom 1953-ban engedményre kényszerítette az angol gyarma­tosítókat: beleegyeztek az általános választá­sok megtartásába, de az Egyiptommal aláírt közös egyezményben kikötötték, hogy Szudán csak egy­­hároméves átmeneti időszak­ után nyeri el az önrendelkezési jogot és addig az angol főkormányzó megtartja a hatalmát. Az angol gyarmatosítók abban reménykedtek, hogy e három év alatt módjuk lesz keresztül­húzni a szudáni nép függetlenségi törekvéseit. Az események gyorsuló menete azonban az angol számításokat húzta keresztül: az álta­lános választásokon az a párt győzött, amely az Egyiptommal való föderáció mellett szállt síkra, megalakult az első szudáni kormány, le­váltották a brit tisztviselőket és múlt év őszé­től fokozatosan kivonták az ország területéről az angol és egyiptomi csapatokat. Az angol gyarmatosítók azzal is próbálkoz­tak, hogy éket verjenek az Egyiptommal való szövetséget és teljes függetlenséget követelő politikai pártok közé, mesterséges ellentéteket szítsanak a szudáni kormány és a vallási cso­portok, az északi arab és a déli néger lakos­ság között. A szudáni közvélemény azonban az utóbbi hónapokban — az angol mesterke­dések ellenére — egységes álláspontra helyez­kedett az ország jövőjének kérdésében: az Egyiptommal való államszövetség helyett a teljes függetlenséget követeli. A fordulat oka: a két ország ma már nem szorul arra, hogy az angol gyarmatosítás elleni harcában feltét­lenül közös államszövetségben egyesüljön. Kedvező lehetőség kínálkozik arra, hogy az egyenlőség és egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartása alapján gyümölcsöző baráti kapcsolatokat fejlesszenek ki egymással. Ilyen körülmények között feleslegessé vált, hogy az eredeti elképzeléshez híven, nemzet­közi ellenőrzés alatt lefolytatott népszavazás döntsön az ország jövőjéről. A szudáni parla­ment kezébe vette az ország sorsának irányí­tását és kihirdette Szudán függetlenségét. Nemsokára megtartják az alkot­mányozógyűlési választásokat, megírják az alkotmányt, meg­választják az államfőt. Addig öttagú kor­mányzótanács gyakorolja az angol főkormány­zótól átvett hatalmat. A szudáni függetlenség létrejöttében ko­moly szerepe van a bandungi szellemnek, a gyarmatosítás ellen, a nemzeti függetlenségért, a békés egymás mellett élésért harcoló ázsiai és afrikai országok összefogásának. Van va­lami jelképes abban, hogy Szudán, amely múlt év tavaszán részt vett már a bandungi értekezleten, de még nemzeti zászlaja sem volt, s a szudáni küldöttség kénytelen volt egy fehér lobogót kitűzni, amelyre vörös be­tűkkel arab nyelven írta fel az ország nevét .­­ 1956 január elsején a teljes függetlenség útjára lépett, arra a széles útra, amelyen Kína, India, Egyiptom és a többi egykori gyarmat jár. . TÖRTÉNELMI FELVÉTEL: a Biztonsági Tanács december 14-én tizenöt más országgal együtt megszavazza a Magyar Népköztársaság felvételét az Egyesült Nemzetek Szerve­zetébe. A patkóalakú asztal közül az első sorban ül a Biztonsági Tanács tizenegy tagja Izmail el Azhari, Szudán miniszterelnöke, az ország függetlenségének kihirdetéséről döntő parlamenti ülés után fogadja a képviselők jókívánságait

Next