Béke és Szabadság, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-04 / 1. szám
SZUDÁN - FÜGGETLEN KÖZTÁRSASÁG január 1-én, az új év első napján ünnepélyesen kihirdették Khartumban a független szudáni köztársaságot, ötvenhat évig nehezedett Szudánra az angol gyarmati elnyomás. Az angol gyarmatosítóknak valósággal vértengeren kellett átlábolniok, hullahegyeket kellett megmászniuk, amíg az országot a kezükbe kaparintották: a szudáni függetlenségi harc, a Mahdi-mozgalom katonái tizenhét éven át verték vissza és zúzták szét a brit expedíciós csapatokat, és amikor végül Kitchener tábornok 1899-ben bevonult Khartumba , Szudán lakosságának fele kipusztult! Az angol gyarmatosítók gondoskodtak arról, hogy az »elszenvedett károkért« bőségesen kárpótolják magukat. Szudán központja, a dúsföldű Dzsezire az angol gyapottextilipar egyik fő ellátója lett, a gyapotföldeken dolgozó szudániak átlagos életkora viszont nem haladta meg a huszonöt évet. A Magyarországnál huszonnyolcszor nagyobb területű, 9 millió lakosú ország urai acivilizáció áldásai közül mindössze a gyapotültetvényeket és az adókat vezették be, bőségesen elegendőnek találták azt, hogy Szudánnak mindössze 43 elemi iskolája, 30 kórháza és 100 orvosa van. Szudán egy fél évszázadon át a hivatalos angol—egyiptomi kondomínium (közös dominium) nevet viselte, ami azonban nevetséges szemfényvesztés volt, hiszen a Szuezi-csatorna révén Egyiptomot is az angol gyarmatosítók tartották kezükben. Ez a szemfényvesztés egészen világossá vált a második világháború után, amikor Egyiptomban és Szudánban is fellendült a függetlenségi mozgalom, és a két ország demokratikus erői nem egyszer együttesen léptek fel a közös ellenség, az angol gyarmatosító ellen. A szudáni függetlenségi mozgalom 1953-ban engedményre kényszerítette az angol gyarmatosítókat: beleegyeztek az általános választások megtartásába, de az Egyiptommal aláírt közös egyezményben kikötötték, hogy Szudán csak egyhároméves átmeneti időszak után nyeri el az önrendelkezési jogot és addig az angol főkormányzó megtartja a hatalmát. Az angol gyarmatosítók abban reménykedtek, hogy e három év alatt módjuk lesz keresztülhúzni a szudáni nép függetlenségi törekvéseit. Az események gyorsuló menete azonban az angol számításokat húzta keresztül: az általános választásokon az a párt győzött, amely az Egyiptommal való föderáció mellett szállt síkra, megalakult az első szudáni kormány, leváltották a brit tisztviselőket és múlt év őszétől fokozatosan kivonták az ország területéről az angol és egyiptomi csapatokat. Az angol gyarmatosítók azzal is próbálkoztak, hogy éket verjenek az Egyiptommal való szövetséget és teljes függetlenséget követelő politikai pártok közé, mesterséges ellentéteket szítsanak a szudáni kormány és a vallási csoportok, az északi arab és a déli néger lakosság között. A szudáni közvélemény azonban az utóbbi hónapokban — az angol mesterkedések ellenére — egységes álláspontra helyezkedett az ország jövőjének kérdésében: az Egyiptommal való államszövetség helyett a teljes függetlenséget követeli. A fordulat oka: a két ország ma már nem szorul arra, hogy az angol gyarmatosítás elleni harcában feltétlenül közös államszövetségben egyesüljön. Kedvező lehetőség kínálkozik arra, hogy az egyenlőség és egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartása alapján gyümölcsöző baráti kapcsolatokat fejlesszenek ki egymással. Ilyen körülmények között feleslegessé vált, hogy az eredeti elképzeléshez híven, nemzetközi ellenőrzés alatt lefolytatott népszavazás döntsön az ország jövőjéről. A szudáni parlament kezébe vette az ország sorsának irányítását és kihirdette Szudán függetlenségét. Nemsokára megtartják az alkotmányozógyűlési választásokat, megírják az alkotmányt, megválasztják az államfőt. Addig öttagú kormányzótanács gyakorolja az angol főkormányzótól átvett hatalmat. A szudáni függetlenség létrejöttében komoly szerepe van a bandungi szellemnek, a gyarmatosítás ellen, a nemzeti függetlenségért, a békés egymás mellett élésért harcoló ázsiai és afrikai országok összefogásának. Van valami jelképes abban, hogy Szudán, amely múlt év tavaszán részt vett már a bandungi értekezleten, de még nemzeti zászlaja sem volt, s a szudáni küldöttség kénytelen volt egy fehér lobogót kitűzni, amelyre vörös betűkkel arab nyelven írta fel az ország nevét . 1956 január elsején a teljes függetlenség útjára lépett, arra a széles útra, amelyen Kína, India, Egyiptom és a többi egykori gyarmat jár. . TÖRTÉNELMI FELVÉTEL: a Biztonsági Tanács december 14-én tizenöt más országgal együtt megszavazza a Magyar Népköztársaság felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A patkóalakú asztal közül az első sorban ül a Biztonsági Tanács tizenegy tagja Izmail el Azhari, Szudán miniszterelnöke, az ország függetlenségének kihirdetéséről döntő parlamenti ülés után fogadja a képviselők jókívánságait