Béke és Szocializmus, 1979. július-december (22. évfolyam, 7-12. szám)

1979-07-01 / 7. szám

Békés egymás mellett élés Itt és békés együttműködés !?c/y /n ALFREDO VARELA, a Béke-világtanács alelnöke, „A s­épek közötti béke megszilárdításáért” adományozott nemzetközi Lenin-díj kitüntetettje A nemzetközi kapcsolatok fejlődését a jelenlegi szakaszban a különböző társa­dalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés elveinek szakadat­lan térhódítása jellemzi. A békés egymás mellett élésen alapuló enyhülési po­litikának már fontos pozitív eredményei vannak, lehetővé tette a helsinki ér­tekezlettel megindult folyamatot az európai biztonság megszilárdítására, a gaz­dasági, tudományos, műszaki, környezetvédelmi területen, a humanitárius kér­désekben és más területeken való együttműködésre. A közvélemény megelége­déssel fogadja a világ ügyeiben történt pozitív változásokat, síkraszáll azért, hogy ez a folyamat az államok egyre szélesebb körét ölelje fel, tovább mélyül­jön és erősödjön. A Béke-világtanács elnökségének ez év áprilisában Prágában megtartott ülésén, amely nevezetes dátumhoz, a békemozgalom megalakulásának 30. év­fordulójához fűződik, különös figyelmet fordítottak ezekre a kérdésekre. Az ülés résztvevői megtárgyalták, hogyan, milyen úton haladjunk előre az enyhülés és az együttműködés elmélyülése irányában, mit kell tenni, hogy leküzdjük a helsinki megállapodások megvalósítása előtt álló akadályokat. Hangsúlyozták, hogy a békés egymás mellett élés elveinek győzelméért, az országok és népek közötti kölcsönösen előnyös politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok fej­lesztéséért való harc továbbra is a Béke-világtanács egyik legfontosabb fel­adata. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a békemozgalom a békés egymás mellett élésért való harc jegyében született meg. A Béke-világtanács már az első stock­holmi felhívásban (1950) és a világ közvéleményéhez intézett ezt követő üzene­teiben arra szólított fel, hogy bontakozzanak ki nagy tömegkampányok az atomfegyver betiltásáért, a háborúknak az államközi kapcsolatokból való kire­kesztéséért. Azoknak az időknek a sajátos feltételei között ez konkrét, gyakor­lati formája volt a békés egymás mellett élésért való harcnak. Jellemző, hogy a békemozgalomnak eleinte nemcsak a reakciós imperialista körök ellenállását kellett leküzdenie, hanem bizonyos haladó és demokratikus rétegek ellenzését is, amelyek nem értették meg a békés egymás mellett élés igazi jelentőségét és úgy vélték, hogy amíg egyes népek leigáznak másokat, amíg létezik a kolonializmus és a fajüldözés, szó sem lehet a két társadalmi rendszer békés egymás mellett éléséről. Azonkívül néhányan a maoista propa­ganda befolyása alatt álltak, amely azt hirdette, hogy a békés egymás mellett élés veszélybe sodorja a felszabadító mozgalmakat. De az élet bebizonyította, hogy az efféle aggodalmak alaptalanok. A bé­

Next