Békés Megyei Nap, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-30 / 76. szám
Q BÉKÉS MEGYEI NAP NAPLÓ KÖRÖSTARCSAI PETŐFI MG. SZÖVETKEZET Az árvíz vétlen áldozata? Tavaly december végén, amikor megnyitották az 1820 hektáros mérgesi szükségtározót, akkor elvárták a Köröstarcsai Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezettől, hogy a maga 1015 hektáros, itt lévő bérelt területével áldozatot hozzon, és most, amikor a szövetkezet teljes körű kártalanítása következne, magára hagyják a 270 tagot - panaszolta Nagy Imre, a szövetkezet elnöke. Mivel a téli árvíz idején a mályvádi tározó december 29- én történt megnyitása csak részleges sikereket hozott, ezért másnap a Kettős-Körös jobb partján szükségessé vált a mérgesi tározó megnyitása is. Az 1820 hektáros terület legnagyobb részét, 1015 hektárt bérleményként a Köröstarcsai Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezet műveli, és van itt területe a köröstarcsai önkormányzatnak, a Salix Kosáripari Kft.-nek, a Körösladányi Barátság Mezőgazdasági Szövetkezetnek és több magángazdálkodónak is. Mint azt Nagy Imre, a köröstarcsai szövetkezet elnöke elmondta, a tározó megnyitását követő több mint két és fél hónap alatt a kártalanításban eredményt nem tudtak elérni. A tározók igénybevételéről egy 1982-es minisztertanácsi rendelet szól, ez még ma is hatályos, így mindenki erre hivatkozik. Ez kimondja, hogy az Állami Biztosító felmérése után a kárt a vízügyi igazgatóság köteles megtéríteni. A gondot az jelenti, hogy a növénytermesztési károk megállapításánál az előző három év üzemi átlagát veszi alapul az akkori árak alapján. Az élet ezen a rendeleten már túlhaladott, egyrészt azért, mert 1982-ben még nem volt olyan jelentős aszály, mint az utóbbi esztendőben, a hozamok számításánál ezt figyelembe kellene venni. Másrészt akkor még az inflációt sem tapasztalták. Ma már képtelenségnek tűnik, hogy az 1996-os növénytermesztési károkat az előző három év átlagárain akarják kiszámítani. Nagy Imre kifejtette, hogy megítélésük szerint ez a rendelet nem alkalmas a teljes körű kártalanításra. A védelmi bizottság elnöke, dr. Simon Imre levelet írt ez ügyben az illetékes miniszternek, dr. Lotz Károlynak, aki azt a választ adta, hogy a kárt az adott időpontban érvényes rendelet alapján kell rendezni. A kártérítést figyelmen kívül hagyva az 1982-es minisztertanácsi rendeletet a Polgári törvénykönyv alapján is meg lehetne állapítani, de valamiért erre senki sem hajlandó. Nagy Imre azt hangoztatta, ők abból indulnak ki, hogy szövetkezetük nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, mint a tározó megnyitása előtt volt. Végezetül Nagy Imre kifejtette, mivel a mérgesi szükségtározóban lévő 1015 hektáros bérleményük a szövetkezet összes művelt területének egyharmadát teszi ki, ezért a kártalanítás igen érzékenyen érinti a 270 fős tagságot. Thaisz Tamástól, az ÁBAegon Békés megyei kárrendezési irodájának osztályvezetőjétől megtudtuk, hogy a terület növénytermesztési kárát a vízügyi igazgatóság megbízásából felmérték, azt forintra pontosan kiszámolták, azonban munkájuk csak akkor tekinthető befejezettnek, ha az időjárás lehetővé teszi, hogy a területet szemügyre vegyék. Valószínűnek tekinthető, hogy a víz és a jég alatt az őszi búza kipusztult, feltehetően a tavaszi vetést sem tudják elvégezni, esetleg valamilyen másodvetés jöhet szóba. Az osztályvezető szólt arról is, hogy a munkájukat az 1982-ben született minisztertanácsi rendelet alapján végzik, ugyanis csakis ez alapján járhatnak el, ettől nem áll jogukban eltérni. Egyúttal megragadta az alkalmat és biztosította az összes károsultat, hogy a kárfelmérést az előírás szerint a lehető legpontosabban és a legnagyobb alapossággal hajtják végre, ami feltétlenül a kárt szenvedettek érdekét szolgálja. Dr. Goda Pétert, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatóját is megkérdeztük arról, hogy lát-e esélyt arra, hogy a Köröstarcsai Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezet kártérítési igényét ne az 1982-es minisztertanácsi rendelet alapján bírálják el? Dr. Goda Péter elmondta, hogy az illetékes minisztertől eltérőt nem nyilatkozhat, de ezt figyelembe véve, ha megkapja a ÁB-Aegon kárszakértői véleményét, bővebben is kifejti gondolatait. Molnár Lajos A mérgesi tározó vizének visszaengedése a Körösbe KISS ZOLTÁN FELVÉTELE 1996. MÁRCIUS 30., SZOMBAT AZ UTAZÁS ’96 TAPASZTALATA: Gyula hírneve nagyon jó Azt nem lehet tudni, hogy hányan vannak a potenciális utazók, de hogy a turizmus iránt rengeten érdeklődnek, az biztos jelzi: a múlt esztendőben 105 ezer volt a látogatók száma, idén ennél is többen voltak kíváncsiak a kőbányai vásárvárosban március 21-24. között megrendezett idegenforgalmi kiállításnak. Az Utazás ’96-on, mely Az Öné a világ! szlogent választotta ez évben magának, 510 különböző cég ajánlotta útjait, termékeit a nagyközönségnek, s persze a szakmának. Persze nem hiányozhattak a rangos rendezvényről megyénk képviselői sem. Pontosabban Gyula város képviselői sem, hiszen valamennyi kiállító cégünk a történelmi településről érkezett. A Gyulatourist Utazási Iroda közös standot állított fel az Erkel és a Hőforrás Hotellel. Petrovszki Pálné, a Gyulatourist „főnökasszonya” elmondta lapunknak: fontosnak tartja, hogy itt legyenek, hiszen ez a reklám egyik legjobb formája. Gyula hírneve nagyon jó, rengetegen érdeklődnek a város iránt. Az általa vezetett iroda ugyan külföldi utazásokkal is foglalkozik, de a bemutatóra csupán helyi programokkal, ajánlatokkal érkeztek. Kedvezményes üdülési lehetőségeket kínálnak az érdeklődőknek, s főként a nyári eseményeket, a Várfürdőt igyekeznek propagálni. S ami miatt még nagyon lényeges, hogy megjelenjenek egy ilyen eseményen, az, hogy nagyszerű lehetőség nyílik ilyenkor a partnerekkel, a szakmával találkozni. Jól lehet tárgyalni, utakat értékesíteni, kapcsolatokat építeni. Néhány méterrel arrébb a gyulai székhelyű Békés Megyei Tourinform standja állt. (A rendezvényre kiadott katalógus a tevékenységi kör megnevezésénél „a teljes körű turista információt” jelölte meg az iroda említésénél.) De miért nem együtt, a többi fürdővárosi céggel közösen állított ki a Tourinform? - kérdeztük Klinkovics Márta ügyvezetőtől. - Ha nem is együtt, de egymás mellett valóban jó lett volna lennünk, ám erre sajnos nem volt lehetőség - hallhattuk a feleletet. A közös standot egyébként azért nem tartom jó gondolatnak, mert mi nem csupán Gyulát, hanem az egész megyét „el kívánjuk adni”. Természetesen főként gyulai ajánlattal érkeztünk, de hoztunk magunkkal szarvasi, békéscsabai programokat is. S persze újdonságot: bemutatjuk a világviszonylatban is újnak számító, a Gyulai Várfürdő gyógyvizéből készült gyógyhatású krémet. Mondhatom ez iránt, s az egyéb ajánlataink iránt is hatalmas az érdeklődés. Nem is hiszem, hogy elegendő lesz a hozott reklámanyag. Immár második alkalommal jelent meg a kőbányai vásárváros kiállításán a HISZIMAP Kft., a gyulai, térképkiadással foglalkozó cég. Miért érzik úgy, hogy a múlt esztendő után idén is jelen kell lenniük ezen a rendezvényen? - tettük fel kérdésünket Tóth Zoltán irodavezetőnek. - Telített a térképpiac, ezért csak úgy van lehetőség az életben maradásra, ha széles körben ismertté tesszük magunkat. S ez a rendezvény lehetőséget nyújt a szakemberekkel, a vevőkkel való kapcsolatok kialakítására, illetve megtartására, megerősítésére. Most ráadásul sikerült egy olyan termékkel megjelennünk, amelyben nincs konkurenciánk. Ez az atlaszsorozatunk, mely nem más, mint a megyék településeinek térképgyűjteménye. Már elkészült többek között a Balaton, Békés megye, Győr-Moson- Sopron megye atlasza, s most a kiállításon be tudjuk mutatni a Komárom-Esztergom megyét bemutató kötetünket. A nyáron készen lesz a Jász- Nagykun-Szolnokot és Bács- Kiskunt ábrázoló atlaszunk is. Az egész országot másfél-két éven belül „terítjük be”. Megyénk kiállítói lám elégedettek voltak az ajánlataik, a termékeik iránti érdeklődéssel. Csak bízhatunk benne: jövőre ismét találkozunk velük, immár az Utazás ’97-en. Ez azt jelentené, „bejött” számukra az idei idegenforgalmi bemutató. S ez mindannyiunknak csak jó lehet... Szigeti Csaba Dr. Tóth Zoltán, a gyulai HISZI-MAP Kft. újdonságnak számító atlaszsorozatára hívta fel az érdeklődők figyelmét az Utazás ’96-on Kiss Zoltán felvétele Gyula 1695. évi, török uralom alóli felszabadulása után a megye - mint fegyverrel visszahódított terület - a magyar kamara földesurasága alá került. A kamara tisztviselője, Lindner Ferdinánd 1696-ban összeíratta a Gyulához tartozó helységeket. Az összeírás megdöbbentő képet festett a török háborúk utáni megyei viszonyokról. Az összeíró biztosok - bejárva a hadak dúlta megyét - megtalálták Sarkad, Doboz, Békés, Berény, Körösladány, Köröstarcsa, Endrőd, Gyoma, Szarvas, Békésszentandrás elhagyott házait, de lakóikat egy helyütt sem. Két év múlva újabb kamarai összeírás készült, de ekkor is csak egy helységben, Békésen találtak 10 embert. A gyulai várban a török elvonulása után a rác védők ottmaradtak, az odavezényelt német őrséggel együtt a megye joghatóságán kívül éltek. 1699 és 1703 között a harcok során elmenekült lakosság lassan visszaszállingózott elhagyott házaiba, mert az 1701. áprilisi megyegyűlés már Békés, Szeghalom, Vésztő, Körösladány, Doboz, Bélmegyer és Gyula magyarok által lakott részeire vethetett ki adót. 1703-ban a gyulai rácok végigdúlták az alig újranépesedett falvakat. A Rákóczi-szabadságharc idején a fejedelem parancsára Karcag vidékére, a Berettyó jobb partjára költöztek az itt élő emberek. Bélmegyer, Berény, Csaba, Doboz, Endrőd, Gyarmat, Gyoma, Gyula, Körösladány, Köröstarcsa, Öcsöd, Vésztő lakossága szétfutott a rácok fenti támadása miatt. A szatmári béke a megye második újjászervezésének lehetőségét teremtette meg, ami 1715- ben meg is történt. Ezt megelőzően azonban 1711- ben Békés, Gerla, Szeghalom, Vésztő, 1712- ben Körösladány, 1713-ban Doboz, 1714- ben Gyula és Öcsöd, majd 1716-ban Gyulavári, 1718-ban Csaba, 1719-ben Gyoma, Szentandrás, 1720-ban Köröstarcsa újranépesedése történt meg, elsősorban az elmenekült magyar lakosság visszatelepülésével, de már megjelentek az ekkor még spontán betelepülés útján új otthont kereső szlovák családok is. Az 1720- as éveket követően indult meg a megyébe a szlovák és a német lakosság rendszeres betelepülése Harruckern János György betelepítési politikájának következményeként. (Történetéről másutt ejtünk szót.) A magyar betelepülők utolsó szervezett közössége az 1744. év Szent György-napján, Orosházán vetette meg az új helység fundamentumát, olvashatjuk az evangélikus eklézsia első anyakönyvében. A megye magyar lakossága nagyobbrészt a török alatt is folyamatosan meglévő, sokszor menekülni kényszerülő helységek lakosságából tevődött össze. Gyula esetében tudjuk, hogy 1714-ben, más irodalmi adat szerint 1715-ben, Deák János licenciátus vezetésével magyar családok költöztek a városba Pest megye északi részéből, Nógrád megyéből, Jászberény, Nagykáta, Újszász, Zagyvarékas, Hatvan környékéről. Orosháza evangélikus magyar alapítói pedig a Tolna megyei Zombáról települtek ide. Helyválasztásukban döntő szerepe volt annak, hogy itt evangélikus vallásukat szabadon gyakorolhatták. Megyénk népe a török elleni felszabadító háborúk, a Rákóczi-szabadságharc alatt többször kényszerült arra, hogy lakóhelyét elhagyja, biztonságosabb városokban vagy a folyók mocsaras, nádas ártereinek természetes „erődítményeiben” keressen védelmet a katonaság elől. Ugyanide menekültek akkor is, ha az adóösszeírók közeledéséről szereztek tudomást, maguk előtt hajtva lábasjószágaikat is, így nem csoda, hogy alig a háborúk elülte után az összeírók a megye elnéptelenedéséről számoltak be. Az elmúlt évtizedekben elvégzett történeti demográfiai mikrovizsgálatok, amelyek a megye adózó népéről szóló különböző időpontokban készült összeírásokat, az egyházi anyakönyvek bejegyzéseit vetették egybe, arra utalnak, hogy a megye nem néptelenedett el a háborúk következtében, a menekülni kényszerülő lakosság időről időre visszatért elhagyott otthonaiba, a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc embervesztesége a másfél évszázad természetes szaporodását pusztította el. Erre utalnak az anyakönyvek születési adatai is, hiszen megfelelő számításokkal meg lehet állapítani, hogy milyen nagyságú népesség esetében számolhatunk az adott születésszámokkal. A történeti irodalom hosszú ideig arról számolt be, hogy az újranépesedett megye természetes szaporodása igen magas volt, nagyobb értékeket mutattak ki, mint a korabeli, jóval fejlettebb Angliában. A történeti demográfiai mikrovizsgálatok az anyakönyvek forráskritikai elemzésével kimutatták, hogy a születések nagy száma mellett a gyermekhalandóság is nagy volt, és a kutatók számításai alapján a valósághoz közelálló természetes szaporodás is nagyobb népességet feltételez, mint amelynek a jelenlétét az összeírások alapján eddig feltételezték. Ezt támasztja alá a II. József által 1784-1787 között végeztetett népszámlálás adatsora is, amikor is Békés megye tényleges népessége 68 360 fő volt. Járosi József EMLÉKEZZÜNK A RÉGIEKRE Békés megye helységeinek újranépesedése a török hódoltság után