Békés Megyei Nap, 1996. március (3. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-30 / 76. szám

Q BÉKÉS MEGYEI NAP NAPLÓ KÖRÖSTARCSAI PETŐFI MG. SZÖVETKEZET Az árvíz vétlen áldozata? Tavaly december végén, amikor megnyitották az 1820 hektá­ros mérgesi szükségtározót, akkor elvárták a Köröstarcsai Pe­tőfi Mezőgazdasági Szövetkezettől, hogy a maga 1015 hektá­ros, itt lévő bérelt területével áldozatot hozzon, és most, ami­kor a szövetkezet teljes körű kártalanítása következne, magá­ra hagyják a 270 tagot - panaszolta Nagy Imre, a szövetkezet elnöke. Mivel a téli árvíz idején a mályvádi tározó december 29- én történt megnyitása csak részleges sikereket hozott, ezért másnap a Kettős-Körös jobb partján szükségessé vált a mérgesi tározó megnyitása is. Az 1820 hektáros terület legna­gyobb részét, 1015 hektárt bér­leményként a Köröstarcsai Pe­tőfi Mezőgazdasági Szövetke­zet műveli, és van itt területe a köröstarcsai önkormányzatnak, a Salix Kosáripari Kft.-nek, a Körösladányi Barátság Mező­­gazdasági Szövetkezetnek és több magángazdálkodónak is. Mint azt Nagy Imre, a köröstarcsai szövetkezet elnö­ke elmondta, a tározó megnyi­tását követő több mint két és fél hónap alatt a kártalanítás­ban eredményt nem tudtak el­érni. A tározók igénybevételé­ről egy 1982-es minisztertaná­csi rendelet szól, ez még ma is hatályos, így mindenki erre hi­vatkozik. Ez kimondja, hogy az Állami Biztosító felmérése után a kárt a vízügyi igazgató­ság köteles megtéríteni. A gondot az jelenti, hogy a nö­vénytermesztési károk megál­lapításánál az előző három év üzemi átlagát veszi alapul az akkori árak alapján. Az élet ezen a rendeleten már túlhala­dott, egyrészt azért, mert 1982-ben még nem volt olyan jelentős aszály, mint az utóbbi esztendőben, a hozamok szá­mításánál ezt figyelembe kel­lene venni. Másrészt akkor még az inflációt sem tapasz­talták. Ma már képtelenségnek tűnik, hogy az 1996-os nö­vénytermesztési károkat az előző három év átlagárain akarják kiszámítani. Nagy Im­re kifejtette, hogy megítélésük szerint ez a rendelet nem al­kalmas a teljes körű kártalaní­tásra. A védelmi bizottság el­nöke, dr. Simon Imre levelet írt ez ügyben az illetékes mi­niszternek, dr. Lotz Károlynak, aki azt a választ adta, hogy a kárt az adott időpontban érvé­nyes rendelet alapján kell ren­dezni. A kártérítést­­ figyel­men kívül hagyva az 1982-es minisztertanácsi rendeletet­­ a Polgári törvénykönyv alapján is meg lehetne állapítani, de valamiért erre senki sem haj­landó. Nagy Imre azt hangoz­tatta, ők abból indulnak ki, hogy szövetkezetük nem kerül­het hátrányosabb helyzetbe, mint a tározó megnyitása előtt volt. Végezetül Nagy Imre kifej­tette, mivel a mérgesi szükség­­tározóban lévő 1015 hektáros bérleményük a szövetkezet összes művelt területének egy­­harmadát teszi ki, ezért a kárta­lanítás igen érzékenyen érinti a 270 fős tagságot. Thaisz Tamástól, az ÁB­­Aegon Békés megyei kárren­dezési irodájának osztályveze­tőjétől megtudtuk, hogy a terü­let növénytermesztési kárát a vízügyi igazgatóság megbízá­sából felmérték, azt forintra pontosan kiszámolták, azonban munkájuk csak akkor tekinthe­tő befejezettnek, ha az időjárás lehetővé teszi, hogy a területet szemügyre vegyék. Valószínű­nek tekinthető, hogy a víz és a jég alatt az őszi búza kipusz­tult, feltehetően a tavaszi vetést sem tudják elvégezni, esetleg valamilyen másodvetés jöhet szóba. Az osztályvezető szólt arról is, hogy a munkájukat az 1982-ben született miniszter­­tanácsi rendelet alapján vég­zik, ugyanis csakis ez alapján járhatnak el, ettől nem áll jo­gukban eltérni. Egyúttal meg­ragadta az alkalmat és biztosí­totta az összes károsultat, hogy a kárfelmérést az előírás sze­rint a lehető legpontosabban és a legnagyobb alapossággal hajtják végre, ami feltétlenül a kárt szenvedettek érdekét szol­gálja. Dr. Goda Pétert, a Körös­­vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatóját is megkérdeztük arról, hogy lát-e esélyt arra, hogy a Köröstarcsai Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezet kártérítési igényét ne az 1982-es minisztertanácsi ren­delet alapján bírálják el? Dr. Goda Péter elmondta, hogy az illetékes minisztertől eltérőt nem nyilatkozhat, de ezt fi­gyelembe véve, ha megkapja a ÁB-Aegon kárszakértői vé­leményét, bővebben is kifejti gondolatait. Molnár Lajos A mérgesi tározó vizének visszaengedése a Körösbe KISS ZOLTÁN FELVÉTELE 1996. MÁRCIUS 30., SZOMBAT AZ UTAZÁS ’96 TAPASZTALATA: Gyula hírneve nagyon jó Azt nem lehet tudni, hogy há­nyan vannak a potenciális utazók, de hogy a turizmus iránt rengeten érdeklődnek, az biztos­­ jelzi: a múlt esz­tendőben 105 ezer volt a láto­gatók száma, idén ennél is töb­ben voltak kíváncsiak a kőbányai vásárvárosban már­cius 21-24. között megrende­zett idegenforgalmi kiállítás­nak. Az Utazás ’96-on, mely Az Öné a világ! szlogent vá­lasztotta ez évben magának, 510 különböző cég ajánlotta útjait, termékeit a nagyközön­ségnek, s persze a szakmának. Persze nem hiányozhattak a rangos rendezvényről me­gyénk képviselői sem. Ponto­sabban Gyula város képviselői sem, hiszen valamennyi kiállí­tó cégünk a történelmi településről érkezett. A Gyulatourist Utazási Iroda közös standot állított fel az Er­kel és a Hőforrás Hotellel. Petrovszki Pálné, a Gyula­tourist „főnökasszonya” el­mondta lapunknak: fontosnak tartja, hogy itt legyenek, hi­szen ez a reklám egyik legjobb formája. Gyula hírneve na­gyon jó, rengetegen érdeklőd­nek a város iránt. Az általa ve­zetett iroda ugyan külföldi utazásokkal is foglalkozik, de a bemutatóra csupán helyi programokkal, ajánlatokkal érkeztek. Kedvezményes üdü­lési lehetőségeket kínálnak az érdeklődőknek, s főként a nyári eseményeket, a Várfürdőt igyekeznek propa­gálni. S ami miatt még nagyon lényeges, hogy megjelenjenek egy ilyen eseményen, az, hogy nagyszerű lehetőség nyílik ilyenkor a partnerekkel, a szakmával találkozni. Jól lehet tárgyalni, utakat értékesíteni, kapcsolatokat építeni. Néhány méterrel arrébb a gyulai székhelyű Békés Me­gyei Tourinform standja állt. (A rendezvényre kiadott kata­lógus a tevékenységi kör meg­nevezésénél „a teljes körű tu­rista információt” jelölte meg az iroda említésénél.) De mi­ért nem együtt, a többi fürdővárosi céggel közösen ál­lított ki a Tourinform? - kér­deztük Klinkovics Márta ügyvezetőtől. - Ha nem is együtt, de egy­más mellett valóban jó lett volna lennünk, ám erre sajnos nem volt lehetőség - hallhat­tuk a feleletet.­­ A közös stan­dot egyébként azért nem tar­tom jó gondolatnak, mert mi nem csupán Gyulát, hanem az egész megyét „el kívánjuk ad­ni”. Természetesen főként gyulai ajánlattal érkeztünk, de hoztunk magunkkal szarvasi, békéscsabai programokat is. S persze újdonságot: bemutatjuk a világviszonylatban is újnak számító, a Gyulai Várfürdő gyógyvizéből készült gyógy­hatású krémet. Mondhatom ez iránt, s az egyéb ajánlataink iránt is hatalmas az érdek­lődés. Nem is hiszem, hogy elegendő lesz a hozott reklám­anyag. Immár második alkalommal jelent meg a kőbányai vásár­város kiállításán a HISZI­­MAP Kft., a gyulai, térképki­adással foglalkozó cég. Miért érzik úgy, hogy a múlt esz­tendő után idén is jelen kell lenniük ezen a rendezvényen? - tettük fel kérdésünket Tóth Zoltán irodavezetőnek. - Telített a térképpiac, ezért csak úgy van lehetőség az életben maradásra, ha széles körben ismertté tesszük ma­gunkat. S ez a rendezvény lehetőséget nyújt a szakembe­rekkel, a vevőkkel való kap­csolatok kialakítására, illetve megtartására, megerősítésére. Most ráadásul sikerült egy olyan termékkel megjelen­nünk, amelyben nincs konku­renciánk. Ez az atlaszsoroza­tunk, mely nem más, mint a megyék településeinek térkép­­gyűjteménye. Már elkészült többek között a Balaton, Bé­kés megye, Győr-Moson- Sopron megye atlasza, s most a kiállításon be tudjuk mutatni a Komárom-Esztergom me­gyét bemutató kötetünket. A nyáron készen lesz a Jász- Nagykun-Szolnokot és Bács- Kiskunt ábrázoló atlaszunk is. Az egész országot másfél-két éven belül „terítjük be”. Megyénk kiállítói lám elé­gedettek voltak az ajánlataik, a termékeik iránti érdeklődés­sel. Csak bízhatunk benne: jövőre ismét találkozunk ve­lük, immár az Utazás ’97-en. Ez azt jelentené, „bejött” szá­mukra az idei idegenforgalmi bemutató. S ez mindannyiunk­nak csak jó lehet... Szigeti Csaba Dr. Tóth Zoltán, a gyulai HISZI-MAP Kft. újdonságnak szá­mító atlaszsorozatára hívta fel az érdeklődők figyelmét az Utazás ’96-on Kiss Zoltán felvétele Gyula 1695. évi, török uralom alóli felszabadulása után a me­gye - mint fegyverrel vissza­hódított terület - a magyar ka­mara földesurasága alá került. A kamara tisztviselője, Lindner Ferdinánd 1696-ban összeíratta a Gyulához tartozó helységeket. Az összeírás megdöbbentő képet festett a török háborúk utáni megyei viszonyokról. Az összeíró biztosok - bejárva a hadak dúlta megyét - meg­találták Sarkad, Doboz, Békés, Berény, Körösla­­dány, Köröstarcsa, Endrőd, Gyoma, Szarvas, Békésszentandrás elhagyott házait, de lakóikat egy helyütt sem. Két év múlva újabb kamarai összeírás készült, de ekkor is csak egy helység­ben, Békésen találtak 10 embert. A gyulai vár­ban a török elvonulása után a rác védők ottma­radtak, az odavezényelt német őrséggel együtt a megye joghatóságán kívül éltek. 1699 és 1703 között a harcok során elmene­kült lakosság lassan visszaszállingózott elha­gyott házaiba, mert az 1701. áprilisi megyegyű­lés már Békés, Szeghalom, Vésztő, Körösla­­dány, Doboz, Bélmegyer és Gyula magyarok ál­tal lakott részeire vethetett ki adót. 1703-ban a gyulai rácok végigdúlták az alig újranépesedett falvakat. A Rákóczi-szabadságharc idején a fejedelem parancsára Karcag vidékére, a Berettyó jobb partjára költöztek az itt élő emberek. Bélmegyer, Berény, Csaba, Doboz, Endrőd, Gyarmat, Gyo­ma, Gyula, Körösladány, Köröstarcsa, Öcsöd, Vésztő lakossága szétfutott a rácok fenti táma­dása miatt. A szatmári béke a megye második újjászerve­zésének lehetőségét teremtette meg, ami 1715- ben meg is történt. Ezt megelőzően azonban 1711- ben Békés, Gerla, Szeghalom, Vésztő, 1712- ben Körösladány, 1713-ban Doboz, 1714- ben Gyula és Öcsöd, majd 1716-ban Gyulavári, 1718-ban Csaba, 1719-ben Gyoma, Szentandrás, 1720-ban Köröstarcsa újranépese­dése történt meg, elsősorban az elmenekült ma­gyar lakosság visszatelepülésével, de már meg­jelentek az ekkor még spontán betelepülés útján új otthont kereső szlovák családok is. Az 1720- as éveket követően indult meg a megyébe a szlo­vák és a német lakosság rendszeres betelepülése Harruckern János György betelepítési politikájá­nak következményeként. (Történetéről másutt ejtünk szót.) A magyar betelepülők utolsó szer­vezett közössége az 1744. év Szent György-nap­­ján, Orosházán vetette meg az új helység funda­mentumát, olvashatjuk az evangélikus eklézsia első anyakönyvében. A megye magyar lakossága nagyobbrészt a török alatt is folyamatosan meglévő, sokszor menekülni kényszerülő helységek lakosságából tevődött össze. Gyula esetében tudjuk, hogy 1714-ben, más irodalmi adat szerint 1715-ben, Deák János licenciátus vezetésével magyar csa­ládok költöztek a városba Pest megye északi ré­széből, Nógrád megyéből, Jászberény, Nagykáta, Újszász, Zagyvarékas, Hatvan kör­nyékéről. Orosháza evangélikus magyar alapítói pedig a Tolna megyei Zombáról települtek ide. Helyválasztásukban döntő szerepe volt annak, hogy itt evangélikus vallásukat szabadon gyako­rolhatták. Megyénk népe a török elleni felszabadító há­borúk, a Rákóczi-szabadságharc alatt többször kényszerült arra, hogy lakóhelyét elhagyja, biz­tonságosabb városokban vagy a folyók mocsa­ras, nádas ártereinek természetes „erődítményei­ben” keressen védelmet a katonaság elől. Ugyan­ide menekültek akkor is, ha az adóösszeírók közeledéséről szereztek tudomást, maguk előtt hajtva lábasjószágaikat is, így nem csoda, hogy alig a háborúk elülte után az összeírók a megye elnéptelenedéséről számoltak be. Az el­múlt évtizedekben elvégzett történeti demog­ráfiai mikrovizsgálatok, amelyek a megye adó­zó népéről szóló különböző időpontokban készült összeírá­sokat, az egyházi anyakönyvek bejegyzéseit vetették egybe, arra utalnak, hogy a megye nem néptelenedett el a háborúk következtében, a menekülni kényszerülő lakosság időről időre visszatért elhagyott otthonaiba, a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc ember­vesztesége a másfél évszázad természetes sza­porodását pusztította el. Erre utalnak az anya­könyvek születési adatai is, hiszen megfelelő számításokkal meg lehet állapítani, hogy mi­lyen nagyságú népesség esetében számolha­tunk az adott születésszámokkal. A történeti irodalom hosszú ideig arról számolt be, hogy az újranépesedett megye természetes szaporo­dása igen magas volt, nagyobb értékeket mu­tattak ki, mint a korabeli, jóval fejlettebb Ang­liában. A történeti demográfiai mikrovizsgála­tok az anyakönyvek forráskritikai elemzésével kimutatták, hogy a születések nagy száma mel­lett a gyermekhalandóság is nagy volt, és a ku­tatók számításai alapján a valósághoz közelál­ló természetes szaporodás is nagyobb népessé­get feltételez, mint amelynek a jelenlétét az összeírások alapján eddig feltételezték. Ezt tá­masztja alá a II. József által 1784-1787 között végeztetett népszámlálás adatsora is, amikor is Békés megye tényleges népessége 68 360 fő volt. Járosi József EMLÉKEZZÜNK A RÉGIEKRE Békés megye helységeinek újranépesedése a török hódoltság után

Next