Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-02 / 284. szám
A MEGYEI F®ÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA me. DECEMBER 2., PÉNTEK Ara: 60 fillér XXI. ÉVFOLYAM, 284. SZÁM Világ proletárjai, egyesüljetek! A IX. kongresszus csütörtöki tanácskozása Az első négy napirendi pont vitájával folytatta tanácskozását csütörtökön reggel a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az elnöklő Erdei Lászlóné bejelentette, hogy szerdán újabb 221 távirat és levél — összesen eddig 962 üdvözlet — érkezett a kongresszus titkárságára. Gyárak, üzemek és termelőszövetkezetek dolgozói jelentették újabb táviratokban, hogy a kongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyben teljesítették vállalásaikat és újabb felajánlásokat tettek. Az Északmagyarországi Vegyi Művek dolgozói például arra tettek ígéretet, hogy eddigi 15 millió forintos exportfelajánlásukat 5 millió forinttal megtetézik. A Győri Magyar Vagon- és Gépgyárból tízezren tettek eleget a kongresszus tiszteletére önként vállalt kötelezettségüknek és teljesítették vállalásukat. Több üzem jelentette, hogy a kongresszus időtartama alatt dolgozói vietnami műszakot tartanak. Az ország határain túlról a kongresszushoz eddig 57 üdvözlet érkezett. Szerdán táviratban köszöntötte a kongresszust a Jordániai Kommunista Párt és a Bolíviai Kommunista Párt. Az elnöki bejelentések után Szirmai István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel elsőként. Szirmai István: Népünk az egyéni és társadalmi érdekek azonosságának felismerése felé halad Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A kongresszuson munkánkról, feladatainkról, eredményeinkről, pótolandó fogyatékosságainkról van szó. Ez így is van rendjén. De azt is helyénvalónak tartom, hogy pártunk IX. kongresszusát, amellett, hogy hangsúlyozzuk munkaértekezlet jellegét, tekintsük olyan alkalomnak is, amikor hétköznapi gondjaink vizsgálata mellett emlékezünk a már befutott nagyszerű forradalmi útra, messze mutató céljainkra, a kommunisták elhivatottságára, arra, amit a szocialista magyar nemzet megvalósításáért, a nép szabadságáért és felemelkedéséért eddig tettünk és ezután kell tennünk. Most 10 éve a magyar munkásosztály újjászervezett pártjával az élén fegyveres erővel verte le az ellenforradalmat, megvédte a munkáshatalmat és olyan szocialista politikát kezdeményezett, amely felszabadította népünk alkotó energiáját és forradalmi lendületet adott a szocialista építőmunkának. Kedves Elvtársak! Érdemes vizsgálgatni, hogyan alakult, fejlődött-e az elmúlt években a nép társadalmi, politikai tudata. Véleményem szerint jelentősen fejlődött. A közgondolkodásban, a nép tudatában előtörtek a szocialista elemek, szélesedett az ismeretanyag és növekedett a politikai érettség. Tanúsítja ezt: a nép túlnyomó többsége ragaszkodik a munkáshatalomhoz, egyetért a szocializmus építésével, hazánk békepolitikájával, olvas, tanul, képezi magát, tudja, mi az imperializmus és gyűlöli azt, érti a népek testvériségének gondolatát és szívből szolidáris a megtámadottal. Nem ennyire egyértelmű a kép az egyéni és társadalmi érdek összhangját nézve, de itt is sok már az olyan jelenség, a tömegek tudatos megnyilatkozása, amely arra utal, hogy az érdekek azonosságának felismerése felé haladunk. Erről tanúskodik közéletünk élénkülése, a nagy szocialista célok elérését szolgáló utak, módszerek körül kialakult, némelykor szinte össznépi viták, eszmecserék. Ezt bizonyítja a jobb munkafegyelem, a termelékenység emelkedése és nem utolsósorban a dolgozók mind erőteljesebb igénye arra, hogy beleszólásuk legyen a termelés irányításába, a munkafeltételek alakításába és erősödjék fellépésük hatékonysága a társadalmi tulajdon védelme, a pazarlás, a fegyelmezetlenség ellen. Nem azonos ezzel a kép, ha az emberek világnézetét nézzük. Ebben a vonatkozásban is nagyot léptünk előre, teret hódított a marxista világnézet. Az emberek világnézetének formálására jelentősen hatottak — nem volnánk marxisták, ha ezt tagadnánk — az olyan társadalmi folyamatok, mint a munkásosztály számszerű növekedése, a mezőgazdaság szocialista átalakítása, a mezőgazdasági munka jellegének megváltozása, a technikai forradalom, milliók iskolázása, a burzsoázia kulturális monopóliumának megszüntetése, a kultúra magas csúcsainak meghódítása. Sommázva: a tíz éve alkalmazott valóban lenini eredményes politika radikális fordulatot hozott a magyar szellemi életben is, felszabadította a szellem erőit. Ma a magyar nép büszke hatalmára. Arra, hogy íme urak nélkül 21 év alatt csodákat tett, nemcsak gyárakat épített, mezőgazdaságot korszerűsített, hanem igazán végre nemzetté lett. Nem is akármilyen nemzetté, mert megvalósult Bessenyei „jámbor szándéka”, hogy „lennénk tudós nemzetté”, megvalósult Széchenyi nemes szenvedélyű álma, hogy a nemzet legyen „a kiművelt emberfők sokasága”, és ha a nemzeteket népeik szabadságjogai, a társadalmi haladásért folyó harcban elfoglalt helyük, kulturális színvonaluk alapján rangsoroljuk, akkor a magyar nemzetnek valóban az elsők között van a helye. A szocialista és a nemzeti tudat formálója, a tudatba ivódott része a nemzet múltja, történelme. Ezért néhány történelemtudóssal vitatkoznom kell. A Baranya megyei pártértekezleten idézték Anatole France aforizmáját: „A történelem nem tudomány, hanem művészet”. Ez a szellemes, csúfolódó meghatározás arra uitat, hogy a történelmi múlt értékelését a pillanatnyi hatalom érdekei szerint változtatták. Tették ezt annak ellenére, kerek gondolkodásában még meg- amelynek az anyagit kell kiegészíhogy éppen a történelem bizonyíttevő, nacionalista maradványokat tenne. Ő az on enges „a hasora konzerváljuk, esetleg megerősít A dolgozó emberek természetet rövid élettartamát és kétes sikerük törekvéseit, vágyait, hogy jobban jó . A marxista történelemtudok akarnak élni, lakást, esetleg cso-POSzmány művelői ne művészkedje- Moli házat, jobb bútort, televízióén. A Duna-medence világát az- neki maradjanak tudósok. Az azt, autót akarnak, nem szabad óta megváltoztattuk, az itt élő feladatuk hogy a történelemtul eliteini, kispolgárinak minősíteni, népek szocialista forradalombandományt tisztítsák meg a pilla- ha mindezt a tisztességes munka kivívták jogaikat, közös ideálo natnyi politikai taktika torzításai- eredményeként kívánják elérni, kát, célokat követünk, megteremtéi. A múlt feldolgozásában ra- A szocializmus nem az egyén tettük a feltételeit a testvérigaszkodjanak az objektív igaz céljai és érdekei ellenére akarja együttélésnek. Sághoz, érvényre juttatni a társadalom Ezt zavarják egyes szomszédos Szirmai István ezután kulturá- érdekeit, azok harmonikus egyországokban élő történész baráta-lis közvéleményünk kiszélesedéséségének megvalositására törekiik, ha új történelmet írnak, és ről, igényességének növekedése szik" „A szocialista poaka nem a múltat ismét vélt pillanatnyiról szólott. Az irodalom és a mű- once utanem me° e e pen a . .. marxizmus—enim? ..... ..... . .. ... . . . . marxizmus—leninizmus tanításapolitikai érdekek szolgálatában veszetek termekért - mondotta . _ az emberek életkörülményy torzítják, hogy ezzel a szám- - mind többen igénylik, mind nyeinek javítását és megvalósíszéd nemzet fiainak, lányainak többen kritizálják és kulturális v£Halja. Amikor ezt könemzeti önérzetét sértik. A na- forradalmunk legnagyobb vívművejük, egy gazdagabb társadacionalizmus elleni közös harcunk nga, hogy ma már nemcsak szűk jor felépítésén dolgozunk, a szósikerének feltétele, hogy legyünk értelmiségi rétegnek van olyan ténység, a nehéz, sivár élet ellen figyelemmel egymás nemzeti tájékozottsága, ideológiai felkéfolgatunk háborút, érzelmeire, számoljunk egymás szüksége, határozott ízlése, észté Érdekes, hogy ezt a politikát érzékenységével. Ha nem ezt tesztikai igényessége, ami feltétele az mégis jobbról is, balról is, hisszük, akkor az itt és ott élő em aktív véleményformálásnak, polgárinak, liberálisnak minősítik. Azt állítják, hogy közéletünkből hiányzik a nép és a munkásosztály érdekeiért folyó forradalmi harc. Jobboldali opportunisták és „baloldali” álradikálisok abban is ösz- ,, ,, ,, , szetalálkoznak, hogy társadalmunk Van még a mi közéletünkben hogy az eddiginel is sokkal nakat minősítik, azt sok múltbeli maradvány, polgári, gyobb igényességgel megértessük vetik szemünkre, hogy feladtuk kispolgári hordalék, néptől, célja a dolgozó tömegekkel terveinket, forradalmi eszméinket, nem vanunktól idegen szemlélet. A gondos elképzeléseinket, nagyobb betegyünk elég harciasak, elkényell azokat azonban nem lehet puska- hintést, több jogot kell biztosítani mesedtünk. golyóval kilőni az emberek felé- számukra az állami és egyéb dön- Hogy ki a harcos, ki az elvhű, ^ lésekben, hogy magukénak érez- ^_azigaa marxista^eni niste,hessék azokat. Tovább kell tani- Hogy ki a harcos, ki az elvhű, csak a munka eredményével lehet bizonyítani lehet erőszakkal vagy ráolvasással pótolni. Az idegen szemléletek, a rossz magatartás ellen hosszú, türelmes eszmei harcot kell vállalnunk. Az ideológiai munkában nagyon tart ki az ügy mellett, azt csak munkával és a munka eredményét annak a marxizmus—leninizmust vel lehet bizonyítani. Átmeneti korunkban a társadal-ém jobban, mint eddig; magyarázzuk a mára alkalmazva, érvényes problémák és az azokat kordosítsuk mai problémáink megoldázó emberek gondolkodása, magasok a tennivalónk, de ‘ haladni sában és közben védjük azt mind tartása ,is összetett. Az irodalom, csak türelmes megeveződéssel cáden torzítással szemben. Ez mind a művészet sem mutathatja be tolhatatlan érvekkel és logikával együtt fontos része a szükséges életünket leegyszerűsítve, feketetudunk, arra kell törekednünk, erkölcsi, eszmei ösztönzésnek. (Folytatás a 2. oldalon) Szirmai István felszólal a kongresszusi tanácskozáson.