Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-02 / 284. szám

A M­EGY­EI F®Á­RTB­IZOTT­SÁG É­S A MEGYEI TANÁCS LAPJA me. DECEMBER 2., PÉNTEK Ara: 60 fillér XXI. ÉVFOLYAM, 284. SZÁM Világ proletárjai, egyesüljetek! A IX. kongresszus csütörtöki tanácskozása Az első négy napirendi pont vitájával foly­tatta tanácskozását csütörtökön reggel a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa az Épí­tők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az elnöklő Erdei Lászlóné bejelentette, hogy szerdán újabb 221 távirat és levél — összesen eddig 962 üdvözlet — érkezett a kongresszus tit­kárságára. Gyárak, üzemek és termelőszövetke­zetek dolgozói jelentették újabb táviratokban, hogy a kongresszus tiszteletére indított szocia­lista munkaversenyben teljesítették vállalásai­kat és újabb felajánlásokat tettek. Az Észak­magyarországi Vegyi Művek dolgozói például ar­ra tettek ígéretet, hogy eddigi 15 millió forintos exportfelajánlásukat 5 millió forinttal megteté­zik. A Győri Magyar Vagon- és Gépgyárból tíz­ezren tettek eleget a kongresszus tiszteletére önként vállalt kötelezettségüknek és teljesítették vállalásukat. Több üzem jelentette, hogy a kongresszus időtartama alatt dolgozói vietnami műszakot tartanak. Az ország határain túlról a kongresszushoz eddig 57 üdvözlet érkezett. Szerdán táviratban köszöntötte a kongresszust a Jordániai Kommu­nista Párt és a Bolíviai Kommunista Párt. Az elnöki bejelentések után Szirmai István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára szó­lalt fel elsőként. Szirmai István: Népünk az egyéni és társadalmi érdekek azonosságának felismerése felé halad Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A kongresszuson munkánkról, feladatainkról, eredményeinkről, pótolandó fogyatékosságainkról van szó. Ez így is van rendjén. De azt is helyénvalónak tartom, hogy pártunk IX. kongresszusát, amellett, hogy hangsúlyozzuk munkaértekezlet jellegét, tekint­sük olyan alkalomnak is, amikor hétköznapi gondjaink vizsgálata mellett emlékezünk a már befu­tott nagyszerű forradalmi útra, messze mutató céljainkra, a kom­munisták elhivatottságára, arra, amit a szocialista magyar nemzet megvalósításáért, a nép szabad­ságáért és felemelkedéséért eddig tettünk és ezután kell tennünk. Most 10 éve a magyar munkás­­osztály újjászervezett pártjával az élén fegyveres erővel verte le az ellenforradalmat, megvédte a munkáshatalmat és olyan szoci­alista politikát kezdeményezett, amely felszabadította népünk al­kotó energiáját és forradalmi len­dületet adott a szocialista építő­­munkának. Kedves Elvtársak! Érdemes vizsgálgatni, hogyan alakult, fejlődött-e az elmúlt években a nép társadalmi, politi­kai tudata. Véleményem szerint jelentősen fejlődött. A közgondol­kodásban, a nép tudatában elő­törtek a szocialista elemek, széle­sedett az ismeretanyag és növe­kedett a politikai érettség. Tanúsítja ezt: a nép túlnyomó többsége ragaszkodik a munkás­hatalomhoz, egyetért a szocializ­mus építésével, hazánk békepoli­tikájával,­ olvas, tanul, képezi ma­gát, tudja, mi az imperializmus és gyűlöli azt, érti a népek testvé­riségének gondolatát és szívből szolidáris a megtámadottal. Nem ennyire egyértelmű a kép az egyéni és társadalmi érdek összhangját nézve, de itt is sok már az olyan jelenség, a tömegek tudatos megnyilatkozása, amely arra utal, hogy az érdekek azo­nosságának felismerése felé ha­ladunk. Erről tanúskodik közéle­tünk élénkülése, a nagy szocialis­ta célok elérését szolgáló utak, módszerek körül kiala­kult, némelykor szinte össznépi viták, eszmecserék. Ezt bizonyítja a jobb munkafegyelem, a terme­lékenység emelkedése és nem utolsósorban a dolgozók mind erőteljesebb igénye arra, hogy be­leszólásuk legyen a termelés irá­nyításába, a munkafeltételek ala­kításába és erősödjék fellépé­sük hatékonysága a társadalmi tulajdon védelme, a pazarlás, a fegyelmezetlenség ellen. Nem azonos ezzel a kép, ha az emberek világnézetét nézzük. Eb­ben a vonatkozásban is nagyot léptünk előre, teret hódított a marxista világnézet. Az emberek világnézetének formálására jelen­tősen hatottak — nem volnánk marxisták, ha ezt tagadnánk — az olyan társadalmi folyamatok, mint a munkásosztály számszerű növekedése, a mezőgazdaság szo­cialista átalakítása, a mezőgazda­­sági munka jellegének megválto­zása, a technikai forradalom, mil­liók iskolázása, a burzsoázia kul­turális monopóliumának meg­szüntetése, a kultúra magas csú­csainak meghódítása. Sommázva: a tíz éve alkalmazott valóban lenini eredményes politika radikális fordulatot hozott a ma­gyar szellemi életben is, felszaba­dította a szellem erőit. Ma a ma­gyar nép büszke hatalmára. Ar­ra, hogy íme urak nélkül 21 év alatt csodákat tett, nemcsak gyá­rakat épített, mezőgazdaságot korszerűsített, hanem igazán végre nemzetté lett. Nem is akár­milyen nemzetté, mert megvaló­sult Bessenyei „jámbor szándé­ka”, hogy „lennénk tudós nem­zetté”, megvalósult Széchenyi ne­mes szenvedélyű álma, hogy a nemzet legyen „a kiművelt em­berfők sokasága”, és ha a nemze­teket népeik szabadságjogai, a társadalmi haladásért folyó harc­ban elfoglalt helyük, kulturális színvonaluk alapján rangsorol­juk, akkor a magyar nemzetnek valóban az elsők között van a helye. A szocialista és a nemzeti tu­dat formálója, a tudatba ivó­dott része a nemzet múltja, tör­ténelme. Ezért néhány történe­lemtudóssal vitatkoznom kell. A Baranya megyei pártértekezleten idézték Anatole France aforizmá­ját: „A történelem nem tudo­mány, hanem művészet”. Ez a szellemes, csúfolódó meghatáro­zás arra uitat, hogy a történelmi múlt értékelését a pillanatnyi ha­talom érdekei szerint változtat­ták. Tették ezt annak ellenére, kerek gondolkodásában még meg- amelynek az anyagit kell kiegészí­­hogy éppen a történelem bizonyít­tevő, nacionalista maradványokat tenne. Ő az on enges „a h­aso­ra konzerváljuk, esetleg megerősít­ A dolgozó emberek természetet rö­vid élettartamát és kétes sike­rük­ törekvéseit, vágyait, hogy jobban jó . A marxista történelemtudok akarnak élni, lakást, esetleg cso-POS­z­mány művelői ne művészkedje- Moli házat, jobb bútort, televízi­óén. A Duna-medence világát az- neki maradjanak tudósok. Az a­zt, autót akarnak, nem szabad óta megváltoztattuk, az itt élő feladatuk hogy a történelemtul eliteini, kispolgárinak minősíteni, népek szocialista forradalomban­dományt tisztítsák meg a pilla- ha mindezt a tisztességes munka kivívták jogaikat, közös ideálo­ natnyi politikai taktika torzításai- eredményeként kívánják elérni, kát, célokat követünk, megterem­­téi. A múlt feldolgozásában ra- A szocializmus nem az egyén tettük a feltételeit a testvéri­gaszkodjanak az objektív igaz­ céljai és érdekei ellenére akarja együttélésnek. Sághoz, érvényre juttatni a társadalom Ezt zavarják egyes szomszédos Szirmai István ezután kulturá- érdekeit, azok harmonikus egy­­országokban élő történész baráta-­lis közvéleményünk kiszélesedésé­­ségének megvalositására törek­­iik, ha új történelmet írnak, és ről, igényességének növekedése­ szik" „A szocialista poa­­ka nem a múltat ismét vélt pillanatnyi­ról szólott. Az irodalom és a mű- once ut­anem me° e e pen a­­ . .. marxizmus—enim? ..... ..... . .. ... . . . . marxizmus—leninizmus tanítása­politikai érdekek szolgálatában veszetek termekért - mondotta . _ az emberek életkörülmé­nyy torzítják, hogy ezzel a szám- - mind többen igénylik, mind nyeinek javítását és megvalósí­­széd nemzet fiainak, lányainak többen kritizálják és kulturális v£Halja. Amikor ezt kö­nemzeti önérzetét sértik. A na- forradalmunk legnagyobb vívmű­­vejük, egy gazdagabb társada­­cionalizmus elleni közös harcunk nga, hogy ma már nemcsak szűk jor felépítésén dolgozunk, a szó­­sikerének feltétele, hogy legyünk értelmiségi rétegnek van olyan ténység, a nehéz, sivár élet ellen figyelemmel egymás nemzeti tájékozottsága, ideológiai felké­­folgatunk háborút, érzelmeire, számoljunk egymás szük­sége, határozott ízlése, észté­ Érdekes, hogy ezt a politikát érzékenységével. Ha nem ezt tesz­­tikai igényessége, ami feltétele az mégis jobbról is, balról is, his­­szük, akkor az itt és ott élő em­ aktív véleményformálásnak, polgárinak, liberálisnak minősítik. Azt állítják, hogy közéletünkből hiányzik a nép és a munkásosztály érdekeiért folyó forradalmi harc. Jobboldali opportunisták és „bal­oldali” álradikálisok abban is ösz- ,, ,, ,, , szetalálkoznak, hogy társadalmunk Van még a mi közéletünkben hogy az eddiginel is sokkal na­­kat minősítik, azt sok múltbeli maradvány, polgári, gyobb igényességgel megértessük vetik szemünkre, hogy feladtuk kispolgári hordalék, néptől, célja­ a dolgozó tömegekkel terveinket, forradalmi eszméinket, nem van­unktól idegen szemlélet. A gondos elképzeléseinket, nagyobb bete­­gyünk elég harciasak, elkényel­­l azokat azonban nem lehet puska- hintést, több jogot kell biztosítani mesedtünk. golyóval kilőni az emberek felé- számukra az állami és egyéb dön- Hogy ki a harcos, ki az elvhű, ^ lésekben, hogy magukénak érez- ^_azigaa marxista^eni niste,­hessék azokat. Tovább kell tani- Hogy ki a harcos, ki az elvhű, csak a munka eredményével lehet bizonyítani lehet erőszakkal vagy ráolvasással pótolni. Az idegen szemléletek, a rossz magatartás ellen hosszú, tü­relmes eszmei harcot kell vállal­nunk. Az ideológiai munkában nagyon tart ki az ügy mellett, azt csak munkával és a munka eredményé­­t annak a marxizmus—leninizmust vel lehet bizonyítani. Átmeneti korunkban a társadal-ém jobban, mint eddig; magyaráz­zuk a mára alkalmazva, érvényes problémák és az azokat kordo­sítsuk mai problémáink megoldá­­zó emberek gondolkodása, maga­sok a tennivalónk, de ‘ haladn­i sában és közben védjük azt mind tartás­a ,is összetett. Az irodalom, csak türelmes megeveződéssel cá­­den torzítással szemben. Ez mind a művészet sem mutathatja be tolhatatlan érvekkel és logikával együtt fontos része a szükséges életünket leegyszerűsítve, fekete­­tudunk, arra kell törekednünk, erkölcsi, eszmei ösztönzésnek. (Folytatás a 2. oldalon) Szirmai István felszólal a kongresszusi tanácskozáson.

Next