Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-18 / 242. szám

Megkezdte tanácskozását a VII. Szakszervezeti Világkongresszus Pénteken délelőtt 9 órakor Bu­dapesten, az Építők Szakszerve­zetének székházában megnyílt a VII. Szakszervezeti Világkong­resszus. A szakszervezeti mozga­lom kiemelkedő nemzetközi ese­ményére a világ minden tájáról — összesen 124 országból — ér­keztek küldöttek, több mint 200 országos szakszervezet, valamint 33 nemzetközi szervezet képvise­letében. A tíz napig tartó tanácskozás megnyitójául a szakszervezeti székház kongresszusi termében ünnepélyes ülést tartottak, amelynek elnökségében helyet foglalt: a házigazda tisztét betöl­tő magyar szakszervezetek kép­viseletében Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség fő­titkára, Pierre Gensous, az SZVSZ helyettes főtitkára, továbbá a vi­lágszövetség alelnökei és titká­rai. Meghívott vendégként részt vett a megnyitó ünnepségen és ugyan­csak a díszelnökségben foglalt helyet Fock Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, Bertil Bo­lin, a Nemzetközi Munkaügyi hivatal főigazgatóhelyettese. A magyar Himnusz hangjai után Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára mondott megnyitó beszé­det Ezután Louis Sa­illant, az SZVSZ főtitkára üdvözölte a vi­lágkongresszus küldötteit. Meleg szavakkal köszöntötte a magyar szakszervezeteket, s a kongresz­­szusnak otthont adó főváros la­kóit. Utalt azokra a bensőséges kapcsolatokra, amelyek a Szak­­szervezeti Világszövetség és a magyar szakszervezetek között a közös munka során kialakultak, elismeréssel szólt a magyar szer­vezett dolgozók részvételéről a szocialista építésben, hangsú­lyozta, a szocializmus Magyaror­szágon a dolgozóknak abból a fe­lelősségvállalásából és minden­napi tevékenységéből valósult meg, amelynek célja az ország felvirágoztatása, a népjólét szün­telen emelése. Az SZDSZ főtitkára a további­akban a világszövetség közelgő negyedszázados jubileumáról szólt. Azoknak az eszméknek a jegyében ünnepeljük az SZVSZ megalakulását — mondotta — amelyeket 1945-ben zászlónkra írtunk. Arra törekszünk, hogy jó munkával biztosítsuk a továb­bi előrehaladást. Az 1970-es évet a világ dolgo­zói számára egy másik, még je­lentősebb esemény teszi majd emlékezetessé: Lenin születésé­nek századik évfordulója. Az év­fordulót a szakszervezeti világ­mozgalom a jubileum jelentősé­gét méltóan kívánja megünne­pelni. Lenin életműve szorosan összefügg az emberiség mai tör­ténetével, nélkülözhetetlen és hasznos útmutatás a szakszerve­zetek számára a munkásosztály érdekeinek védelmében. Végezetül kifejezte azt a re­ményét, hogy a VII. Szakszer­vezeti Világkongresszus újabb lendületet ad majd az SZVSZ munkájának, s jelentősen hozzá­járul a szakszervezeti egység megteremtésére irányuló mozga­lom kibontakoztatásához. Az SZVSZ főtitkára után Fock Jenő, a Magyar Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány elnöke szólt a kongresszus részvevőihez. Bertil Bolin, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgató­­helyettese mondott ezután üd­vözlő szavakat, s mind a maga, mind a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal nevében sok sikert kí­vánt a kongresszus munkájához. Az ünnepélyes aktus után a kongresszus Agostino Novellá­nak, a CGIL — az Olasz Általá­nos Munkásszövetség főtitkárá­nak elnöklésével megkezdte ér­demi munkáját. Mindenekelőtt elfogadta a tanácskozás napi­rendjét, amelynek első pontja­ként Pierra Gensous, az SZVSZ főtitkárhelyettese tartott beszá­molót a következő címmel: Az SZVSZ és a szakszervezetek sze­repe, feladatai és felelőssége a dolgozók egységéért, a társadal­mi haladásért, a szakszervezeti és demokratikus szabadságjogo­kért, a nemzeti függetlenségért, a békéért, a monopóliumok ki­zsákmányolása, az imperializ­mus, a gyarmati rendszer és a neokolonializmus ellen vívott harcban. Leszállt a Szojuz—7 A Földet érők teljesítették feladatukat Pénteken némileg csökkent az űrhajókkal kapcsolatot tartó szov­jet megfigyelőállomások és az űr­repüléseket irányító központ munkája. Péntek hajnalban már csak két űrhajó, a Szojuz—7 és a Szojuz—8 jelentkezett be náluk a rádiószünet és az alvás után. So­­nyin és Kubászov, az űrből visz­­szatért két kozmonauta öt „mennybeld” nap után ismét kö­zönséges sodronyos ágyon aludta át az éjszakát. A Szojuz—7 és a Szojuz—8 űr­hajókkal a rádi­ókapcsolat újra­­felvételére — a TASZSZ jelenté­se szerint — pénteken, magyar idő szerint négy óra hét perckor került sor. Erre az időre a Szo­juz—7 76, a Szojuz—8 pedig 60 kört írt le a Föld körül. Az űr­hajók parancsnoka, Anatolij Fi­­lipcsenko és Vlagyimir Satalov jelentették, hogy a személyzet ki­tűnően kipihente magát. Alvás után az űrhajósok tornáztak, majd megreggeliztek. A fedélzeti műszerek ellenőrzé­se és az időegyeztetés után az űr­­h­ajók személyzete hozzákezdett a péntekre kitűzött program teljesí­téséhez. Miközben a szovjet közvéle­mény testvériesen megosztott ér­deklődéssel továbbra is szeretet­tel követi a „csökkentett létszá­mú” űrhajóval folytatódó űrre­pülését, a figyelem középpontjá­ba került a küldetését teljesítő Szojuz-6 Földet érése. A péntek reggeli moszkvai lapok részletes beszámolókat közölnek a leszál­lásról. Megtudtuk, hogy a leeresz­kedés körzetében, Karagandától­­ 180 kilométernyire északnyugatra két napig vad sztyeppéi hóvihar tombolt, a vidéket köd borította, ami rendkívül megnehezítette a látási viszonyokat. A Szojuz–7 személyzete foly­tatta az autonóm navigációs mód­szerek és az űrhajó kézi betájo­lásának kidolgozását. Vlagyimir Satalov és Alekszej Jeliszejev, a Szojuz—8 utasai egészségügyi vizsgálatokat végeztek, fényké­pezték és filmezték a Föld felüle­tének geológiai és földrajzi ala­kulatait és a Föld felhőtakaróját. Tíz óra 26 perckor, az előírt kí­sérleti program teljesítése után a Szojuz–7 űrhajó, fedélzetén Ana­tolij Filipcsenkóval, Vlagyiszlav Volkoval és Viktor Gorbatkó­­val Földet ért a Szovjetunió elő­re megadott térségében, Karagan­dától 155 kilométerre északnyu­gatra. Az űrhajósok közérzete a Föl­det érést követően változatlanul jó. A leszállás helyén az űrhajóso­kat melegen üdvözölték a fogadó­ csoport képviselői, a szovjet sportszervezetek vezetői, barátok és újságírók. Az űrhajósok közöl­ték az üdvözlésükre érkezettek­kel, hogy kitűnően érzik magu­kat. A leszállás helyén végzett el­ső orvosi vizsgálat azt mutatta, hogy az űrhajósok jól viselték el­­ az űrrepülés körülményeit és élet­tani funkcióik átállását a vissza­téréskor a földi viszonyokhoz. A leszállás végrehajtásához a megfelelő időben betájolták az űrhajót és bekapcsolták a fékező hajtóművet. Miután ez a hajtómű teljesítet­te funkcióját, elválasztották egy­mástól az űrhajó szektorait és a leszálló egység, belsejében az űr­hajó legénységével, földi pályá­ra tért. Az aerodinamikus fékezés és az irányított leereszkedés után az atmoszférában műküdésbe lé­pett az ejtőernyőrendszer. A sima leszállásra szolgáló hajtóművek zökkenőmentes Földet érést bizto­sítottak. A Szojuz—7 útja ezzel sikeresen befejeződött. A legénység, Filipcsenko, Vol­kov és Gorbatko végrehajtotta az előírt széles körű tudományos-mű­szaki és orvos-biológiai kutatási programot. A Szojuz–8 űrhajó útja folyta­tódik. (MTI) Megyénk győzött a Tiszán innen a Dunán túl vetélkedőn Pénteken­­este nemcsak elcsen­desedtek, de el is nép­tel­en­ed­te­k az utcák Békés megyében. Aki csak tehette, a rádió mellé húzó­dott. A Tiszán innen a Dunán túl megyék közötti vetélkedő má­sodik elődöntőjében megyénk a Szabolcs-Szatmár megyeiekkel mérkőzött. Pontosan 19.35 órakor felhang­zott a szignál, és Nácsa János dé­­vaványai zenész-énekes produk­ciója után kezdetét vette a vetél­kedő. Békéscsabán Vitray Tamás, Orosházán Rapcsányi László, Nyíregyházán Fikár László, Nyír­bátorban Gulyás Gyula dirigálta a csapatokat. A vetélkedő lapzár­takor fejeződött be. Megyénk 66:63-ra nyert. Holnapi szá­munkban részletes beszámolót közlünk a két megye vetélkedőjé­ről. MAS Miért hiánycikk a vagon? (3. oldal) Megjelenhetne lemezen ? (5. oldal) Tudomány­technika (7. oldal) Mini Magazin (6. oldal) Jövő heti rádióműsor (10. oldal) Megnyílt a megyei újítási kiállítás Október 22-én rendezik meg a börzenapot Tegnap, pénteken délelőtt Bé­késcsabán, a MEDOSZ Luther utcai székházában ünnepélyes keretek között megnyitották a megyei újítási kiállítást, amelyen tizenhét ipari, mezőgazdasági vállalat, kisipari termelőszövet­kezet és intézmény mutatja be legjelentősebb újításait, műszaki megoldásait A megnyitó ünnepségen részt vevő párt tanácsi, vállalati, gaz­dasági és szövetkezeti vezetők előtt Voljár Mihály, a Békéscsa­bai Városi Tanács V. B. elnöke, a Műszaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Szövetsége me­gyei szervezetének elnöke nyi­totta meg az újítási kiállítást amelynek rendezésében közre­működött a MTESZ megyei szer­vezetének elnöksége, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa, vala­mint a Békés megyei KISZÖV Műszaki Köre. Uhllár elvtárs megnyitó beszédében méltatta az újítási kiállítás jelentőségét, va­lamint elmondta, hogy az új gaz­dasági mechanizmus alapelvei egyértelműen tükrözik a műszaki fejlesztés létjogosultságát és szükségességét Hangsúlyozta, hogy elengedhetetlen követel­ménnyé vált az élő munkával való takarékoskodás és a terme­lékenység növelése. A műszaki fejlesztési célkitűzések megvaló­sításának egyik alapeleme — mondotta — az újítómozgalom fejlesztése, az újítások alkalma­zása. Megnyitó beszédében elisme­réssel szólt a 8-as AKÖV-ről, a Békés megyei Tégla, és Cserép­ipari Vállalatról, ahol a múlt év­hez képest nem volt visszaesés az újítómozgalomban. Ezután elmondta, hogy az újítómozga­lomban minőségi változás tapasz­talható az utóbbi időben. Külö­nösen nagy elismerést érdemel a Vizesfasi Állami Gazdaság és a Sarkadi Cukorgyár, amely több újítását mutatja be a kiállítá­son. Végül megemlítette, hogy a mozgalom akkor lesz igazán eredményes, ha a két tábor: a fehér köpenyesek és a kék köpe­nyesek határozottabban együtt­működnek és gyümölcsöző kap­csolatuk eredményeként újabb­nál újabb műszaki megoldások és újítások születnek. A megnyi­tó előadás után Nádas Mátyás, a Magyar Iparjogvédelmi Tudo­mányos Egyesület megyei szer­vezetének titkára kalauzolta a vendégeket a kiállításon és is­mertette a jelentősebb újításo­kat. Érdemes megtekinteni a kiál­lítást, hiszen azon tizenhét ipari, mezőgazdasági üzem és vállalat, néhány kisipari terí­e­­lőszövetkezet, valamint intéz­mény 102 újítója mutatja be mintegy 130 újítását és ésszerű­sítését. A Vizesfasi Állami Gaz­daság képekben illusztrálja, ho­gyan fejlődött a nehéz, kézi mű­veletektől a komplex gépi beta­karításig a rizsbetakarítás. Ezen­kívül jó néhány úgynevezett munkavédelmi újítást láthatnak az érdeklődők, amelyek a bal­esetmentes termelési folyamatok alkalmazását szolgálják. Érdekes része a kiállításnak a védjegy és ipari mintaoltalmi bemutató is, ahol a látogatók azt nézhetik meg, hogy iparunk, valamint a tőkés országok milyen védjegye­ket alkalmaznak termékeiken. Ezenkívül az is figyelemre méltó, hogy október 22-én, szerdán dél­előtt 10 órától börzenapot ren­dez az Országos Találmányi Hi­vatal Újításokat Értékesítő Iro­dája, ahol az érdekelt vállalatok újításokat, ésszerűsítéseket és műszaki megoldásokat vásárol­hatnak egymástól. A megyei újítási kiállítás igen alkalmas fórum ahhoz, hogy a vállalatok tanuljana­k egymástól, valamint megvásárolják a nekik megfelelő újításokat. Ezt a fo­lyamatot hivatott elősegíteni az október 20-án délelőtt 10 órakor a városi tanács dísztermében kezdődő iparjogvédelmi hét ren­dezvénysorozata is, amely az iparjogvédelem és a műszaki fej­lesztés fontos kérdéseivel ismer­teti majd meg a hallgatóságot. A Békés megyei újítási kiállí­tás, amely rendezésében és lát­ványosságban felülmúlja az 1966. évit, minden elismerést megérde­mel. Bizonyára sok látogatója lesz az október 23-i délután 6 órai zárásig. P. P.

Next