Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-26 / 121. szám

Afrika — az Africa Haliból „Afrika is­mét egy” — ezekkel a szavakkal üdvözölt Diallo Telli főtitkár néhány héttel ezelőtt Addis-Abebéban, az Afrikai Egység Házában. A kontinens országait tömörítő egységszerve­zet is megkönnyebbülten került ki a harminchónapos nigériai polgárháború okozta politikai megrázkódtatásból, s a főtitkár erre célzott kijelentésével. Mert a biafrai polgárháború nemcsak Nigériát osztotta meg, hanem az Afrikai Egységszervezetet is, amelynek több tagállama hivata­losan elismerte Ojukwu szakadár rezsimj­ét. Több afrikai csúcs­­értekezlet kereste a nigériai há­ború megoldását, fórumot terem­tett a tárgyalásokra, de ezzel lé­nyegében a különvált Biafra éle­tét hosszabbították meg. Ami­kor azonban megérkezett Ojuk­wu bukásának híre, valósággal fellélegzett az Afrikai Egység­szervezet és diplomatái közül többen elsősorban az A­BSZ ér­demeként próbálták elkönyvelni­ a nigériai szövetségi kormány­nak a szakadárok felett aratott győzelmét. Ezt a kérdést nem firtattam, de abban teljes volt az egyetér­tés Diallo Tellivel és beszélgető partnereimmel, hogy Afrika va­lóban „ismét egy” lett, legalább­is a súlyos nigériai—biafrai kér­dés lekerült a hétéves Afrikai Egységszervezet napirendjéről! Ezzel nagy erők szabadultak fel a kontinenst foglalkoztató más égető kérdések megoldására. Diallo Telli, az AESZ 45 esz­tendős főtitkára, akit joggal ne­veznek „Afrika 1. számú köz­hivatalnokénak”, éppen akkor érkezett vissza Nigériából és né­hány óra múlva Khartoum­ba utazott egy regionális csúcsérte­kezletre. A rendkívül szimpa­tikus és energikus guienai diplo­mata a párizsi Sorbonne-on, majd Francia-Szudánban, s vé­gül hazájában Sekou Touré har­costársaként ismerkedett a poli­tikai, majd a nemzeti független­ségért vívott küzdelemmel. Ké­sőbb ezt a harcot New York­ban, az ENSZ-ben vívta, a Gui­nea képviselőjeként. És 1964 óta, immár második négyéves perió­dusra, ő tölti be az AESZ főtit­kári tisztét. A kilencemeletes Africa Unity House-ban, amelyben az AESZ főhadiszállása tanyázik, a szer­vezet mai feladatairól beszélget­tem Abdennour Abrous-szal, a sajtóosztály algériai származású vezetőjével. Ebből a toronyház­­­ból, amely az etióp főváros egyik külső negyedében emelkedik, tá­volabb a fényes palotáktól,­­ földszintes agyagviskókat lát­tunk az ablakból. S ez döbbene­tesen érzékeltette a tennivalók sokaságát! A gyarmati múlttól örökölt elmaradottság felszámo­lása a kontinens minden orszá­gá­t foglalkoztatja. Szomáliában mindössze 10, Csádban 17 dollár az egy főre jutó évi nemzeti jö­vedelem... Angolában, Mozam­­bikbam, „Portugál”-Guineábam, Namíbiában fegyverrel kell har­colni a gyarmati uralom ellen... Dél-Afrikában és Rhodesiában a fehér kisebbség elnyomja az af­rikai többséget. A gazdasági és a politikai küzdelem elválaszt­hatatlan egymástól Afrikában is! A 2500 méter magasságban épült Addis-Abebát — „Afrika Génijét” — jelképező Africa Hallt, a külföldieknek idegen­forgalmi látványosságként mu­togatják. A bejáratnál hatalmas mozaikfal örökíti meg a hét esz­tendővel ezelőtti, 1963. május 25-i első „afrikai csúcs” résztve­vőit. Azóta nemcsak Afrika ala­kult át, az egységszervezet is. A küzdelem ma so­kkal szerte­ágazóbb, bonyolultabb. Akkor 32 ország fogadta el az Afrikai Egység Chartáját­­, ma már a kontinens 41 független államá­ban és három gyarmat felszaba­dított övezeteiben köszöntik az afrikai szabadság napját, bizako­dással. Sebes Tibor Szovjet-NSZK tárgyalások Egon Bahr nyugatnémet ál­lamtitkár vasárnap beszámolt Willy Brandt kancellárnak és Walter Scheel külügyminisz­ternek Moszkvában folytatott tárgyalásai eredményéről. Bahr szombaton érkezett vissza Bonnba, miután Moszkvában több megbeszélést folytatott Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszterrel az erőszak al­kalmazását kizáró szerződés megkötéséről Bonni politikai körökben úgy vélik, hogy a szövetségi kor­mány még ezen a héten elké­szíti Bahr által Moszkvában végzett puhatolózás első mér­legét. (MTI) Interjú a parancsnokkal Egyedülálló interjút készített Kambodzsában Robert Miller, az UPI tudósítója. Az újságíró ellátogatott Takeo tartomány felszabadított körzeteibe és ott találkozott a felszabadító had­sereg egyik vezetőjével A parancsnok a többi között kijelentette:­­ Kambodzsában hétmillió ember él és valamennyien No­rodom Szihanuk herceg visz­­szatérését várják. A lakóházak falain még most is ott van Szo­­haruk arcképe és a lakosok csak akkor rejtik el, ha Lon Nol katonáit látják. Azért harco­lunk, hogy Szihanuk kormá­nya ismét elfoglalhassa helyét és elűzzük a korrupt Lon Nol rezsimet. Az újságíró megkérdezte a partizánparancsnoktól, hogy tu­dott-e előre az amerikai inter­venció megindításáról? „Igen — hangzott a válasz—, méghozzá a saigoni hadseregtől”. A parti­zánparancsno­k a kö­vetkezőkben vázolta a harc céljait: „ azt akarjuk, hogy Kambodzsa szabad legyen, sza­bad a gazdagok uralmától, akik sohasem törődtek a szegények­kel azt akarjuk, hogy a kam­bodzsaiak elegendő élelemmel, megfelelő ruházattal rendelkez­zenek és békében élhessenek. Erre törekedett Szihanuk her­ceg is... Arra a kérdésre, hogy véle­ménye szerint Szihanuk mikor tér vissza hazájába, a parancs­nok így válaszolt: „hamarosan”­ kevesebb és legnagyobb arányú partizánakció a laoszi határvi­dék közelében. Az AFP sze­rint a thaiföldi partizánok az utóbbi időben e térségben összpontosítják erőiket. (MTI) * Helyzetjelentés Sikeres rajtaütést hajtottak végre thaiföldi parti­zánok vasárnap az egyik rendőr­konvoj ellen Thung Chang kö­zelében, a laoszi határ mellett. Hivatalos közlemény szerint a konvoj tíz tagja életéit vesztette, három rendőr megsebesült. A sikeres akció után a partizánok a környező őserdőbe vonultak vissza. Több hónap óta ez a legsi­ Magyar katonai személyiségek csehszlovák kitüntetése Csehszlovákia felszabadulásá­nak 25. évfordulója alkalmából a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnöke a „Fegyverba­rátság megerősítéséért” kitün­tetés első fokozatát adomá­nyozta Czinege Lajos vezérez­redesnek, a Magyar Népköz­­társaság honvédelmi miniszte­rének, Csémi Károly al­tábor­­nagynak, a honvédelmi minisz­ter első helyettesének, a Ma­gyar Néphadsereg vezérkari főnökének, Kálózi József ve­zérőrnagynak, Kiss Lajos ve­zérőrnagynak, Szűcs Ferenc ve­zérőrnagynak, Lakatos Béla ve­zérőrnagynak és Török Mihály ezredesnek. A „Fegyverbarát­ság megerősítéséért” kitüntetés második fokozatát négyen, har­madik fokozatát tízen kapták. A februári győzelem 22. évfor­dulója alkalmából a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság Munkásőrségének Parancsnok­sága a „Munkásőrség becsület­­rendje” kitüntetést adományoz­ta Papp Árpádnak, a Magyar­ Munkásőrség Országos Parancs­nokának és Nagy György he­lyettes parancsnoknak. Már 194 a Kambodzsában elesett amerikaiak száma A kambodzsai hazafias erők katona sebesült meg. A saigo­vasárnap este nagy erejű táma­dást intéztek az úgynevezett Horog térségben létesített egyik amerikai támaszpont el­len — közölték hétfőn hivata­losan Saigonban. A hazafias erők először ak­navetőkkel és rakétákkal lőtték a támaszpontot, majd gyalog­sági rohamot intéztek ellene. A 20 percig tartó csatában öt­­ amerikai katona meghalt, nyol­can megsebesültek. A felszabadító erők csak ak­kor vonultak vissza, amikor az amerikaiak tüzérségi és heli­koptertámogatást kértek. Ugyancsak saigond bejelen­tés szerint 194-re emelkedett az intervenció óta Kambodzsában elesett amerikai katonák szá­ma. A harcokban 246 amerikai ai kormánycsapatok vesztesé­geiről mind ez ideig nem adtak ki semmiféle közleményt. Hétfőre virradó éjjel B-52-es óriásgépek Dél-Vietnamban, Kambodzsában és Laoszbam hajtottak végre támadásokat. Az UPI szerint a monszun eső­zések miatt a három országban csak elszórt harci tevékenység folyt. A Mekong folyó partján levő Tonle Bet városának kö­zelébe egyébként újabb saigo­­ni kormánycsapatok érkeztek. Arra tesznek kísérletet, hogy a városból kiűzzék a hazafias erőket. Mint ismeretes, a par­tizánok május 11-én szabadí­tották fel Tonle Bet városát Yem Sambaur, a Phnom Penh-i rezsim külügyminisz­tere hétfőin Saigonba érkezett, hogy a dél-vietnami klikk ve­zéreivel a kambodzsai háború fejleményeiről tanácskoztak. A Reuter elmondta, hogy a Phnom Penh-i rendszer külügy­miniszterének látogatása igen nehéz helyzetbe hozta a Saigo­nt kormányt. Tűvé tették ugyanis az egész várost, de se­hol sem tudtak kambodzsai zászlót fellelni, amellyel a fő­város repülőterét Sambaur megérkezése alkalmával kellett volna kidíszíteni. A probléma végül is úgy oldódott meg, hogy a Fülöp-szigeti nagykö­vetség kölcsönzött egy kam­bodzsai zászlót. *** A Nippon Denpa japán hír­szolgálati iroda Hanoiban mű­ködő tudósítója vasárnap este azt jelentette, hogy hétfőn No­rodom Szihanuk a VDK fővá­rosába érkezik. (MTI) Magyar—jugoszláv kapcsolatok A jugoszláviai Magyar Szó vasárnapi számában terjedel­mes cikket közölt Nagy Ferenc­nek, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) tagjának tollából a Magyaror­szág és Jugoszlávia közötti gaz­dasági kapcsolatokról. Nagy Ferenc rámutat: „A kapcsolatok fejlődése különö­sen az utóbbi években fokozó­dott. Árucserénkben a gépipari termékek uralkodnak, különö­sen a gépipar termékei, de fontos szerepet kapnak a nyersanyagok és a félkész ter­mékek is.” A cikk szerint az „1970. évre szóló árucserefor­­galmi jegyzőkönyv gyakorlati­lag is igazolja kereskedelmi kapcsolataink eddigi, gyorsuló irányzatát és 105 millió dollá­ros árucserét irányoz elő.”. A jugoszláv miniszter fon­tosnak tartja a határmenti áru­csere és a szolgáltatások for­galmának emelkedését s külö­nösen a magyar és jugoszláv vállalatok közötti ipari és mű­szaki együttműködés erősödé­sét Nagy Ferenc hozzáteszi: „gazdasági együttműködésünk eddigi eredményei kétségkívül kedvező hozzájárulást jelente­nek a jugoszláv—magyar kap­­csola­tokhoz.” (MTI) Ma kezdő­dik NATO miniszteri tanácsának ülése A NATO miniszteri taná­csának május 26-án és 27-én tartandó ülésére további kül­döttségek érkeztek Rómába, így az olasz fővárosba érke­zett Caglayangil török, Pipi­­nelisz görög, Patricio portu­gál külügyminiszter, Sharp kanadai külügyminiszter hét­főn hajnalban indult el Ró­mába. Vasárnap éjjel 15 tagú kül­döttség éléin Rómába érkezett Willim Rogers amerikai kül­ügyminiszter is. Megérkezé­sekor kijelentette:­­a az 1970-ben kezdődő tíz eszten­dőben a NATO egyik fő cél­ja az lesz, hogy felszámolja a hidegháború örökségét, a Ke­let és Nyugat közötti megosz­tottságot”. A Bécsben folyó amerikai —szovjet tárgyalásokra és a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi tanácskozásokra utalva azt mondotta: „mi ma­gunk és szövetségeseink már­is tárgyalásokba bocsátkoz­tunk ennek érdekében s re­méljük, ezek hozzájárulnak célunk eléréséhez. — NATO-beli szövetsége­seinkkel együtt ismételten kijelentettük — folytatta az amerikai diplomáciai vezető­je —, hogy érdekünk fűző­dik az Európában állomásozó fegyveres erők kölcsönös és arányos csökkentéséhez. Úgy vélem, e fokozatos kö­zeledés a legjobb remények­kel kecsegtet a Kelet és a Nyugat közötti kapcsola­tok javítását, a tartós béke­­rendezést, s a bizalmatlan­ságnak az együttműködés szellemével való felváltását illetően. *•»» Mindent egybevetve, Európa megosztottsága 25 évvel a második világháború befejezése után nem termé­szetes szükséglet — hangsú­lyozta Rogers — kétségtele­nül elérkezett a pillanat, hogy véget vessünk ennek. Európának a belátható jövő­ben a tartós béke sarkkövévé kell válnia. (MTI) Budapestre érkezett az élelmiszeripari miniszterasszony I. D. Kuznyecova, a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság élelmiszeripari minisztere ve­zetésével hétfőn küldöttség ér­kezett hazánkba. A vendégek fogadására a Ferihegyi repülő­téren megjelent dr. Lén­árt La­jos mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszterhelyettes. A kül­döttség egy héten át a magyar élelmiszergazdaság munkáját tanulmányozza. (MTI) .

Next