Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

Közlemény Jan Markénak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszterének magyarországi látogatásáról Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszte­rének meghívására 1970. szep­tember 15—18 között látogatást tett Magyarországon Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság külügyminisztere és felesége. A csehszlovák külügyminisz­tert szívélyes baráti beszélgeté­sen fogadta S­ádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára, valamint Fock Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány elnöke. A tárgyalások során a kül­ügyminiszterek részletesen átte­kintették a két testvéri ország kapcsolatait és véleményt cse­réltek a nemzetközi helyzet leg­fontosabb időszerű kérdéseiről. A miniszterek megelégedéssel állapították meg, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság közötti kapcsolatok a szocialis­ta internacionalizmus elvei alapján eredményesen fejlőd­e­nek. Ezen elvek szellemében alakul a Magyarországon élő szlovákok és a Csehszlovákiá­ban élő magyarok élete, s ez erősíti a két szocialista ország barátságát. Mindkét ország ér­deke, hogy az élet minden te­rületén feltárják a kölcsönösen előnyös együttműködés szélesí­tésének lehetőségeit. Ezzel egy­úttal hozzájáruljanak a szoci­­­alista országok egységének szi­lárdításához. A felek rendkívül fontos fel­adatnak tekintik a KGST-tag­­országok gazdasági együttműkö­désének sokoldalú fejlesztését. Meggyőződésünk, hogy a szoci­alista nemzetközi munkameg­osztás elmélyítése, a kooperá­ció, az integráció és a szoro­sabb koordinálás hozzájárul mind a gazdasági megerősödé­sükhöz, mind politikai egysé­gük megszilárdításához. A két miniszter véleményt cserélt az időszerű európai prob­lémákról. Megelégedéssel álla­pították meg, hogy az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívásának gon­dolata szilárd gyökereket vert az európai országokban. A két ország arra törekszik, hogy ezt a konferenciát Európa minden nemzete érdekében,­ minél előbb hívják össze. Jelenleg a legfontosabb feladat gyakorla­tilag hozzákérdett a konferen­cia előkészítési munkálataihoz. Ehhez kedvező feltételeket te­remtenek a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszterei­nek legutóbbi budapesti ta­nácskozásáról kiadott memo­randum-javaslatai. A két ország kormánya az európai általános légkör javu­lása szempontjából igen jelen­tős lépésnek tekinti a Szovjet­unió és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői között aláírt szerződést, melyben az NSZK kormánya elismeri az összes európai ország határai­nak sérthetetlenségét. A szer­ződés egyben megteremti a to­vábbi nyitott­ európai kérdések megoldásának a feltételeit, be­leértve a müncheni egyezmény kezdettől fogva való érvényte­lenségét, valamint a Német De­mokratikus Köztársaság elisme­rését. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság határozottan elítéli az USA-nak a vietnami nép, va­lamint Kambodzsa és Laosz né­pei ellen irányuló agresszív ak­cióit. A proletárinternaciona­lizmus szellemében továbbra is megadnak minden támogatást a vietnami népnek és Indokína más népeinek igazságos és hő­sies harcához. A felek nagy nyugtalansággal figyelik a közel-keleti helyzet alakulását. A békét és az igaz­ságos rendezést e térségben a Biztonsági Tanács 1967. no­vember 22-i határozatának kö­vetkezetes végrehajtásával le­het elérni. A felek nagyra be­csülik az Egyesült Arab Köz­társaságnak más arab országok által is támogatott békés kez­­deményezését, amely pozitívan befolyásolhatja a válság politi­kai rendezésére irányuló törek­véseket. Ugyanakkor elítélik Iz­rael folytatódó agresszióját, va­lamint a nemrég megindult tár­gyalások szabo­tál­ását. A felek ismét megerősítették elhatározásukat, hogy a két or­szág szorosan együttműköd­ik a közös célok, a nemzetközi biz­tonság és a béke érdekében a nemzetközi fórumokon, különö­sen az ENSZ-ben. A két kül­ügyminisztérium céltudatosan koordinálja a jelentősebb kér­désekben külpolitikai lépéseit. Jan Marko-nak, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kül­ügyminiszterének látogatását, fogadtatását, minden tárgyalását és megbeszélését a testvéri ba­rátság, a nyíltság és a teljes egyetértés légköre vette körül. Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügy­minisztere csehszlovákiai láto­gatásra hívta meg Péter Jánost, a Magyar Népk­öztársaság kül­ügyminiszterét, aki a meghívást örömmel elfogadta. CMTT1 Nyugatnémet nyilatkozatok a szerződésről Polgár Dénes, az MTI tudó­sítója jelenti: Pénteken Willy Brandt kancellár kormány­nyilatkoza­tot tett, s ezzel formálisan is tájékoztatta a parlamentet a szovjet—nyugatnémet szerződés aláírásáról. Brandt nyilatkoza­tát a három parlamenti párt nyilatkozata követte. Mind a kancellár, mind a pártok szó­nokai hangsúlyozták, hogy be­szédeik nem tekinthetők a ké­sőbbi ratifikálási vita előjáté­kának, csupán a jelenlegi állás­pontok leszögezését szolgálják. Brandt egész beszéde látha­tólag egyetlen célt szolgált: a közvélemény megnyugtatását egyes ellenzéki politikusok nyugtalanságterjesztő propagan­dájával szemben. Ba­rtel a CDU/CSU parlamen­ti frakciójának elnöke az ellen­zék nevében főleg azt vetette a kormány szemére, hogy alá­írta a szerződést, mielőtt elérte volna a „berlini helyzet javu­lását”. A Szabad Demokrata Párt ne­vében Wolfgang Mischnick, a parlamenti­ frakció elnöke meg-­­ elégedését fejezte ke, hogy­­ hosszú egyhelyben topogás után­­ Bonn keleti politikája fontos lépést tett az európai béke meg­szilárdítása fel. Az FDP is el­várja — mondotta —, hogy Ber­lin körül a feszültség enyhül­jön, s hogy a moszkvai szerző­dés hatással legyen a két Né­metország közötti viszonyra. A szociáldemokrata párt ne­vében Herbert Wehner kijelen­tette, pártja a moszkvai szer­ződésben fontos eszközt lát az európai szocialista országokkal való viszony megjavítására. El­ismerte, hogy a berlini helyzet javulása mércéje lehet a fe­szültség enyhülésének, de óvott olyan illúzióktól, hogy Bonn most elérheti egy olyan prob­léma megoldását, amelyet a négy nagyhatalom 25 éven át nem tudott rendezni. (MTI) Az ENSZ közgyűlés új elnöke Az ENSZ XXV. közgyűlése el­nökévé Norvégia ENSZ-képvi­­selőjét, Edvard Hambro-t vá­lasztották meg. Képünkön a közgyűlés új elnöke első sajtó­­értekezletét tartja. (Telefotó : AP—MTI—RS) Heves vita Koreáról az ENSZ-ben Jelentés New York-ból Az ENSZ-közgyűlés általános ügyrendi bizottsága csütörtökön befejezte a 25. ülésszak napiren­di vitáját, s eldöntötte a külön­böző napirendi kérdések megvi­tatásának sorrendjét a közgyű­­­lés bizottságaiban. A bizottságban heves vita robbant rá, amikor a résztvevők rátértek a Koreára vonatkozó napirendi kérdések megtárgya­lására. Az előzetes napirenden külön pontként­­szerepeltek a következő kérdések: „Az ENSZ zászlaja alatt Dél-Koreát meg­szálló amerikai és más külföldi csapatok kivonása”. „A Korea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bizottság fel­­sz­­i latása”. „Koreai kérdés: a Ko­­­rea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bizottság beszá­molója”. A vita során az Egyesült Álla­mok képviselője javasolta, hogy ezt a három külön kérdést egye-­­­sítsék egy, az úgynevezett „Ko­reai kérdés” címet viselő pont­ban. A javaslat ellen h­atározot­tan tiltakozott Jakov Malik, a Szovjetunió képviselője, továb­bá a kubai, a román, az arató delegátus és az Ukrán SZSZK képviselője. Malik felszólalásában hangoz­tatta, az amerikai javaslat cél­ja, hogy az úgynevezett „koreai kérdésről” folytatandó meddő vitában elsikkasszák azoknak a kérdéseknek a megtárgyalását, amelyeket számos szocialista és afro-ázsiai ország terjesztett elő, mégpedig az amerikai és más megszálló csapatok kivo­nását Dél-Koreából és a Korea egyesítésére és újjáépítésére ala­kult ENSZ-bizottság feloszlatá­sát. Malik tiltakozott az ellen is, hogy az ülésszak napirendjére kitűzzék a „Koreai kérdés: a Korea egyesítésére és újjáépíté­sére alakult ENSZ-bizottság beszámolója” című pontot, mi­vel ezeknek a beszámolóknak évenkénti megvitatását arra használják fel, hogy igazolják a külföldi csapatok jelenlétét Dél- Koreában és fenntartsák az or­szág szétdaraboltságát. A felszólalás utáni szavazás eredményeként az ENSZ-köz­gyűlés általános ügyrendi bi­zottságának tagjai tíz szavazat­tal öt (Irak, Románia, Ukrán SZSZK, a Szovjetunió, Zambia) ellenében, s 9 tartózkodás mel­lett a következőt döntötték: a Koreára vonatkozó kérdéseket egy, a „Koreai kérdés” című napirendi pontban egyesítik a következő alpontokkal: a) „Az ENSZ zászlaja alatt Dél-Koreát megszálló amerikai és más kül­földi csapatok kivonása”; b) „A Korea egyesítésére és újjáépíté­sére alakult ENSZ-bizottság fel­oszlatása”; c) „A Korea egyesí­tésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bizottság beszámolója” (MTI) Veszélyes helyzet Jordániában Becz Sándor, az MTI tudósít­­­tója jelenti: A jordániai hadsereg és a Pa­lesztinai ellenállási szervezetek között fellángolt fegyveres harc sürgős intézkedések megtételére­­ késztette Nasszer egyiptomi,Kad­hafi líbiai és Nimeri szudáni ál­lamfőt. Nasszer és Kadhafi csü­törtöki találkozóját követően Nimerivel is egyeztették a közös kezdeményezés gondolatát, s a három elnök üzenetével Moha­med Szadek egyiptomi vezérkari főnök repült Amman­ba, Hussze­in királyhoz és Arafathoz, a Palesztinai felszabadítási szer­vezet elnökéhez. A pénteki Al Ahram az alábbiakban ismerteti az üzenet tartalmát: A jordániai hadsereg és a­­ Palesztinai ellenállási szervezet­­­tek jelenlegi összecsapása rend­kívül veszélyes helyzetet terem­tett, sőt a legveszélyesebbet 1967 júniusa óta. A három állam — az EAK, Líbia és Szudán i­s minden erejét latba veti a vál­ság megoldásáért. Mindenekelőtt azt kérik a szembenálló felektől: vessenek véget a vérontásnak­ és tegyék lehetővé, hogy széles­körű és mélyreható tárgyaláso­kon teremtsék meg az akcióegy­ség szilárd alapját. Az effajta harc folytatása az ellenséggel szemben létrehozott keleti fron­tot az arabok közötti polgárhá­ború frontjává változtatja s ezen csak az ellenség nyerhet. A meddő alkudozásokkal kísért összecsapások folytatása olyan,­­ előre láthatatlan nemzetközi ve­szélyeket idézhet fel, amelyek súlyos károkat okozhatnak az­­ arab ügynek. A három állam értékeli azt a­­ nyugalmat, amelyet Husszein­­ király tanúsított hosszú időn át, bár az utóbbi időszak egyes in­tézkedései úgy értékelhetők, hogy a nemzeti és hazafias szempontok figyelembe vétele nélkül születtek. A három állam felhívja a királyt: akadályozza meg, hogy az események a jor­dániai hadsereg és az ellenállás, veszedelmes harcához vezesse­nek minthogy mindkettő egy és ugyanaz az erő az ellenséggel szemben — állapítja meg a há­rom államfő üzenete. Néhány napon belül Nasszer, Kadhafi és Nimeri csúcsérte­­kezletet tart Tripoliban, s a hár­mas találkozót a jordániai ese­ményeknek szentelik azzal cél­lal, hogy megtalálják a legjobb megoldást. (MTI) A szaharai csúcstalálkozó Spanyol -Szahara felszabadítá­sáról és jövőjéről tárgyaltak szeptember 14—15-én Algéria, Marokkó, és Mauritánia állam­fői. Spanyolország ugyanis ko­rábban az ENSZ gyarmatügyi és dekolortizációs bizottságának követelésére hozzájárult, hogy a gyarmat­­ állandó lakóhellyel rendelkező lakossága népszava­­záson döntsön sorsáról. A lakos­ság egyes rétegeinek megnyeré­se céljából az év elején belső önkormányzatot adtak a hivata­losan tengerentúli tartomány­ként kezelt országnak A gyar­mati uralom fennmaradását elő­­segítette a szomszédos országok közötti ellentét is, hiszen Ma­rokkó és Mauritánia egyaránt igényt tart a 266 000 négyzetki­lométernyi sivatagos területre. A régebben Rio de Oro néven ismert spanyol birtok 48 ezer főnyi lakossága 80 százalékban berber-arab (mór) törzsek tag­­­ja, nagy részük teljes nomád életet él, míg a partvidék és az oázisok állandó településein spanyol telepesek laknak (lét­számui­ az ott állomásozó kato­nasággal együtt 25 ezerre tehe­tő). A helyi lakosságon kívül a nagy kiterjedésű időszakos le­gelőket a szomszédos Mauritá­nia és Algéria 80—100 ezer no­mádja is használja. A népszava­zást éppen erre hivatkozva akarja a spanyol kormányzat le­szűkíteni a lakosság egyes réte­geire, hogy ily módon biztosít­hassa magának a világgazdasági szemponttól is jelentős foszfát­készleteket. (1,3 milliárd tonná­ra becsült készletét 1963-ban fe­dezték fel. Kitermelési jogát egy amerikai monopólium szerezte meg.­ Marokkó történelmi jogaira hivatkozik, míg Mauritánia a legelőhasználattal indokolja kö­veteléseit. A konferencia részt­vevői közül így az előbbi két állam Spanyol-Szahara felosztá­sát szeretné elérni, Algéria pe­­dig a terület függetlenné nyilvá­­nításának híve. A közös akció­program kialakítását eddig az egymás közti nézeteltérések aka­dályozták, s csak a mostani ér­tekezletet megelőző kétoldali tárgyalásokon állapodtak meg azok rendezéséről. (Marokkó ed­dig a Spanyol-Szaharán kívül igényt tartott Mauritániára és Algéria egyes vidékeire is. Ma­rokkó és Algéria megállapodott a határok kijelöléséről, és a vi­tatott Tindouf körtét vasérc készletének közös hasznosításá­ról.)

Next