Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
Közlemény Jan Markénak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszterének magyarországi látogatásáról Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására 1970. szeptember 15—18 között látogatást tett Magyarországon Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere és felesége. A csehszlovák külügyminisztert szívélyes baráti beszélgetésen fogadta Sádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, valamint Fock Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány elnöke. A tárgyalások során a külügyminiszterek részletesen áttekintették a két testvéri ország kapcsolatait és véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet legfontosabb időszerű kérdéseiről. A miniszterek megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti kapcsolatok a szocialista internacionalizmus elvei alapján eredményesen fejlődenek. Ezen elvek szellemében alakul a Magyarországon élő szlovákok és a Csehszlovákiában élő magyarok élete, s ez erősíti a két szocialista ország barátságát. Mindkét ország érdeke, hogy az élet minden területén feltárják a kölcsönösen előnyös együttműködés szélesítésének lehetőségeit. Ezzel egyúttal hozzájáruljanak a szocialista országok egységének szilárdításához. A felek rendkívül fontos feladatnak tekintik a KGST-tagországok gazdasági együttműködésének sokoldalú fejlesztését. Meggyőződésünk, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás elmélyítése, a kooperáció, az integráció és a szorosabb koordinálás hozzájárul mind a gazdasági megerősödésükhöz, mind politikai egységük megszilárdításához. A két miniszter véleményt cserélt az időszerű európai problémákról. Megelégedéssel állapították meg, hogy az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívásának gondolata szilárd gyökereket vert az európai országokban. A két ország arra törekszik, hogy ezt a konferenciát Európa minden nemzete érdekében, minél előbb hívják össze. Jelenleg a legfontosabb feladat gyakorlatilag hozzákérdett a konferencia előkészítési munkálataihoz. Ehhez kedvező feltételeket teremtenek a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek legutóbbi budapesti tanácskozásáról kiadott memorandum-javaslatai. A két ország kormánya az európai általános légkör javulása szempontjából igen jelentős lépésnek tekinti a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői között aláírt szerződést, melyben az NSZK kormánya elismeri az összes európai ország határainak sérthetetlenségét. A szerződés egyben megteremti a további nyitott európai kérdések megoldásának a feltételeit, beleértve a müncheni egyezmény kezdettől fogva való érvénytelenségét, valamint a Német Demokratikus Köztársaság elismerését. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság határozottan elítéli az USA-nak a vietnami nép, valamint Kambodzsa és Laosz népei ellen irányuló agresszív akcióit. A proletárinternacionalizmus szellemében továbbra is megadnak minden támogatást a vietnami népnek és Indokína más népeinek igazságos és hősies harcához. A felek nagy nyugtalansággal figyelik a közel-keleti helyzet alakulását. A békét és az igazságos rendezést e térségben a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának következetes végrehajtásával lehet elérni. A felek nagyra becsülik az Egyesült Arab Köztársaságnak más arab országok által is támogatott békés kezdeményezését, amely pozitívan befolyásolhatja a válság politikai rendezésére irányuló törekvéseket. Ugyanakkor elítélik Izrael folytatódó agresszióját, valamint a nemrég megindult tárgyalások szabotálását. A felek ismét megerősítették elhatározásukat, hogy a két ország szorosan együttműködik a közös célok, a nemzetközi biztonság és a béke érdekében a nemzetközi fórumokon, különösen az ENSZ-ben. A két külügyminisztérium céltudatosan koordinálja a jelentősebb kérdésekben külpolitikai lépéseit. Jan Marko-nak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszterének látogatását, fogadtatását, minden tárgyalását és megbeszélését a testvéri barátság, a nyíltság és a teljes egyetértés légköre vette körül. Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere csehszlovákiai látogatásra hívta meg Péter Jánost, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterét, aki a meghívást örömmel elfogadta. CMTT1 Nyugatnémet nyilatkozatok a szerződésről Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Pénteken Willy Brandt kancellár kormánynyilatkozatot tett, s ezzel formálisan is tájékoztatta a parlamentet a szovjet—nyugatnémet szerződés aláírásáról. Brandt nyilatkozatát a három parlamenti párt nyilatkozata követte. Mind a kancellár, mind a pártok szónokai hangsúlyozták, hogy beszédeik nem tekinthetők a későbbi ratifikálási vita előjátékának, csupán a jelenlegi álláspontok leszögezését szolgálják. Brandt egész beszéde láthatólag egyetlen célt szolgált: a közvélemény megnyugtatását egyes ellenzéki politikusok nyugtalanságterjesztő propagandájával szemben. Bartel a CDU/CSU parlamenti frakciójának elnöke az ellenzék nevében főleg azt vetette a kormány szemére, hogy aláírta a szerződést, mielőtt elérte volna a „berlini helyzet javulását”. A Szabad Demokrata Párt nevében Wolfgang Mischnick, a parlamenti frakció elnöke meg- elégedését fejezte ke, hogy hosszú egyhelyben topogás után Bonn keleti politikája fontos lépést tett az európai béke megszilárdítása fel. Az FDP is elvárja — mondotta —, hogy Berlin körül a feszültség enyhüljön, s hogy a moszkvai szerződés hatással legyen a két Németország közötti viszonyra. A szociáldemokrata párt nevében Herbert Wehner kijelentette, pártja a moszkvai szerződésben fontos eszközt lát az európai szocialista országokkal való viszony megjavítására. Elismerte, hogy a berlini helyzet javulása mércéje lehet a feszültség enyhülésének, de óvott olyan illúzióktól, hogy Bonn most elérheti egy olyan probléma megoldását, amelyet a négy nagyhatalom 25 éven át nem tudott rendezni. (MTI) Az ENSZ közgyűlés új elnöke Az ENSZ XXV. közgyűlése elnökévé Norvégia ENSZ-képviselőjét, Edvard Hambro-t választották meg. Képünkön a közgyűlés új elnöke első sajtóértekezletét tartja. (Telefotó : AP—MTI—RS) Heves vita Koreáról az ENSZ-ben Jelentés New York-ból Az ENSZ-közgyűlés általános ügyrendi bizottsága csütörtökön befejezte a 25. ülésszak napirendi vitáját, s eldöntötte a különböző napirendi kérdések megvitatásának sorrendjét a közgyűlés bizottságaiban. A bizottságban heves vita robbant rá, amikor a résztvevők rátértek a Koreára vonatkozó napirendi kérdések megtárgyalására. Az előzetes napirenden külön pontkéntszerepeltek a következő kérdések: „Az ENSZ zászlaja alatt Dél-Koreát megszálló amerikai és más külföldi csapatok kivonása”. „A Korea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bizottság felszi latása”. „Koreai kérdés: a Korea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bizottság beszámolója”. A vita során az Egyesült Államok képviselője javasolta, hogy ezt a három külön kérdést egye-sítsék egy, az úgynevezett „Koreai kérdés” címet viselő pontban. A javaslat ellen határozottan tiltakozott Jakov Malik, a Szovjetunió képviselője, továbbá a kubai, a román, az arató delegátus és az Ukrán SZSZK képviselője. Malik felszólalásában hangoztatta, az amerikai javaslat célja, hogy az úgynevezett „koreai kérdésről” folytatandó meddő vitában elsikkasszák azoknak a kérdéseknek a megtárgyalását, amelyeket számos szocialista és afro-ázsiai ország terjesztett elő, mégpedig az amerikai és más megszálló csapatok kivonását Dél-Koreából és a Korea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bizottság feloszlatását. Malik tiltakozott az ellen is, hogy az ülésszak napirendjére kitűzzék a „Koreai kérdés: a Korea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bizottság beszámolója” című pontot, mivel ezeknek a beszámolóknak évenkénti megvitatását arra használják fel, hogy igazolják a külföldi csapatok jelenlétét Dél- Koreában és fenntartsák az ország szétdaraboltságát. A felszólalás utáni szavazás eredményeként az ENSZ-közgyűlés általános ügyrendi bizottságának tagjai tíz szavazattal öt (Irak, Románia, Ukrán SZSZK, a Szovjetunió, Zambia) ellenében, s 9 tartózkodás mellett a következőt döntötték: a Koreára vonatkozó kérdéseket egy, a „Koreai kérdés” című napirendi pontban egyesítik a következő alpontokkal: a) „Az ENSZ zászlaja alatt Dél-Koreát megszálló amerikai és más külföldi csapatok kivonása”; b) „A Korea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bizottság feloszlatása”; c) „A Korea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bizottság beszámolója” (MTI) Veszélyes helyzet Jordániában Becz Sándor, az MTI tudósíttója jelenti: A jordániai hadsereg és a Palesztinai ellenállási szervezetek között fellángolt fegyveres harc sürgős intézkedések megtételére késztette Nasszer egyiptomi,Kadhafi líbiai és Nimeri szudáni államfőt. Nasszer és Kadhafi csütörtöki találkozóját követően Nimerivel is egyeztették a közös kezdeményezés gondolatát, s a három elnök üzenetével Mohamed Szadek egyiptomi vezérkari főnök repült Ammanba, Husszein királyhoz és Arafathoz, a Palesztinai felszabadítási szervezet elnökéhez. A pénteki Al Ahram az alábbiakban ismerteti az üzenet tartalmát: A jordániai hadsereg és a Palesztinai ellenállási szervezettek jelenlegi összecsapása rendkívül veszélyes helyzetet teremtett, sőt a legveszélyesebbet 1967 júniusa óta. A három állam — az EAK, Líbia és Szudán is minden erejét latba veti a válság megoldásáért. Mindenekelőtt azt kérik a szembenálló felektől: vessenek véget a vérontásnak és tegyék lehetővé, hogy széleskörű és mélyreható tárgyalásokon teremtsék meg az akcióegység szilárd alapját. Az effajta harc folytatása az ellenséggel szemben létrehozott keleti frontot az arabok közötti polgárháború frontjává változtatja s ezen csak az ellenség nyerhet. A meddő alkudozásokkal kísért összecsapások folytatása olyan, előre láthatatlan nemzetközi veszélyeket idézhet fel, amelyek súlyos károkat okozhatnak az arab ügynek. A három állam értékeli azt a nyugalmat, amelyet Husszein király tanúsított hosszú időn át, bár az utóbbi időszak egyes intézkedései úgy értékelhetők, hogy a nemzeti és hazafias szempontok figyelembe vétele nélkül születtek. A három állam felhívja a királyt: akadályozza meg, hogy az események a jordániai hadsereg és az ellenállás, veszedelmes harcához vezessenek minthogy mindkettő egy és ugyanaz az erő az ellenséggel szemben — állapítja meg a három államfő üzenete. Néhány napon belül Nasszer, Kadhafi és Nimeri csúcsértekezletet tart Tripoliban, s a hármas találkozót a jordániai eseményeknek szentelik azzal céllal, hogy megtalálják a legjobb megoldást. (MTI) A szaharai csúcstalálkozó Spanyol -Szahara felszabadításáról és jövőjéről tárgyaltak szeptember 14—15-én Algéria, Marokkó, és Mauritánia államfői. Spanyolország ugyanis korábban az ENSZ gyarmatügyi és dekolortizációs bizottságának követelésére hozzájárult, hogy a gyarmat állandó lakóhellyel rendelkező lakossága népszavazáson döntsön sorsáról. A lakosság egyes rétegeinek megnyerése céljából az év elején belső önkormányzatot adtak a hivatalosan tengerentúli tartományként kezelt országnak A gyarmati uralom fennmaradását elősegítette a szomszédos országok közötti ellentét is, hiszen Marokkó és Mauritánia egyaránt igényt tart a 266 000 négyzetkilométernyi sivatagos területre. A régebben Rio de Oro néven ismert spanyol birtok 48 ezer főnyi lakossága 80 százalékban berber-arab (mór) törzsek tagja, nagy részük teljes nomád életet él, míg a partvidék és az oázisok állandó településein spanyol telepesek laknak (létszámui az ott állomásozó katonasággal együtt 25 ezerre tehető). A helyi lakosságon kívül a nagy kiterjedésű időszakos legelőket a szomszédos Mauritánia és Algéria 80—100 ezer nomádja is használja. A népszavazást éppen erre hivatkozva akarja a spanyol kormányzat leszűkíteni a lakosság egyes rétegeire, hogy ily módon biztosíthassa magának a világgazdasági szemponttól is jelentős foszfátkészleteket. (1,3 milliárd tonnára becsült készletét 1963-ban fedezték fel. Kitermelési jogát egy amerikai monopólium szerezte meg. Marokkó történelmi jogaira hivatkozik, míg Mauritánia a legelőhasználattal indokolja követeléseit. A konferencia résztvevői közül így az előbbi két állam Spanyol-Szahara felosztását szeretné elérni, Algéria pedig a terület függetlenné nyilvánításának híve. A közös akcióprogram kialakítását eddig az egymás közti nézeteltérések akadályozták, s csak a mostani értekezletet megelőző kétoldali tárgyalásokon állapodtak meg azok rendezéséről. (Marokkó eddig a Spanyol-Szaharán kívül igényt tartott Mauritániára és Algéria egyes vidékeire is. Marokkó és Algéria megállapodott a határok kijelöléséről, és a vitatott Tindouf körtét vasérc készletének közös hasznosításáról.)