Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-26 / 226. szám
Napirenden: A művelődéspolitika • A nők és az ifjúság szerepe a népfrontmozgalomban Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei bizottsága A Hazafias Népfront megyei bizottsága szeptember 25-én tartotta ülését Békéscsabán. Nyári Sándor, a népfront megyei titkárának az ülést megnyitó szavai után három referátum hangzott el. Elsőként Nagy János, a megyei tanács vb-elnökhelyettese a művelődéspolitikai munkáról adott tájékoztatást. Az előadás és a vita során kikristályosodott, hogy milyen tematika alapján kellene a helyi művelődéspolitikai feladatok segítését a népfrontmozgalomba illeszteni. Hogyan lehetne még jobban elősegíteni a szocialista állampolgári tudat fejlesztése érdekében a népművelési munkásságot. Végül össze is jött egy: nem véglegesnek tekinthető ajánlás: klubok létesítése, további fejlesztése stb. Hiszen ezek tartalommal megtöltése vonzzák az embereket. Mihalik György, a megyei KISZ-bizottság első titkára a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának február 18—19-i határozata alapján az ifjúság. Nagy Imréné, a megyei népfront politikai munkatársa pedig a nők szerepéről beszélt. A két téma fölött együttes vita indult. Végül is úgy értelmeződött, hogy szükséges a jó kapcsolat erősítése a népfront és a KISZ között. Nagyon is indokoltnak tartották több fiatal és nő bevonását a népfrontba és más testületekbe. Mint mondották, erre a közelgő országgyűlési és tanácsválasztások adnak jó alkalmat. A nőbizottságokról szólva megállapították, hogy nemcsak női problémákkal kell foglalkoznia, de ismerniük kell a kül- és belpolitikai, s a közélet minden jelentős információját. Mert a nőbizottsági eszköz, módszer, amelynek segítségével az egész népfrontnak kell megvalósítania a célt. A Központi Bizottság határozatai megjelölte a mozgalom tennivalóit, a munkák zöme a lakóterületekre hárul, a nők politikai, társadalmi gondjainak megoldásában. Az egyik felszólaló találóan mondta egyebek között: határozat végrehajtása meg csak most kezdődik...” Mindenki előtt világossá vált: ehhez a népfrontbizottságok minden tagjának, valamennyi állampolgárának eddiginél aktívabb, alkotó közreműködésére, tudatos helytállására van szükség. Al FAO ügyvezető igazgatójának látogatása az árvíz sújtotta területen Francisco Aquino, a FAO világélelmezési program ügyvezető igazgatója dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes társaságában pénteken Szabolcs- Szatmár megyébe látogatott. Helikopterrel megtekintették a Szamos közi árvíz sújtotta területet. Csengersimán leszálltak és beszélgettek a mátészalkai és Fehérgyarmati Járási Tanács képviselőivel. Francisco Aquino elmondotta a sajtó képviselőinek, hogy mély benyomást tett rá az az igyekezet, amelynek eredményeként hihetetlen sikereket értünk el az újjáépítésben. Örömét fejezte ki amiatt, hogy ehhez a világélelmezési program is hozzájárult. Szabolcsból történt elutazása előtt dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács vb-elnökhelyettese köszönetet mondott az árvíz sújtotta lakosság nevében a vágélelemezési program képviselőjének az újjáépítéshez nyújtott erkölcsi és anyagi támogatásért Konferencia a szegedi szénhidrogéntermelés Négy év alatt visszatérül a népgazdaságnak a szegedi szénhidrogén-medence kőolaj- és földgázipari létesítményeibe fektetett hat és fél milliárd forint — állapította meg az összesen mintegy százhúsz különféle szakember a pénteken véget, ért szegedi olajbányászati konferencián. Bevezetőben beszámolók hangzottak el a hazánk legnagyobb szénhidrogén-vagyonát tartalmazó algyői medence feltárási munkáiról, az 1968-ban elkészült úgynevezett generálművelési terv, majd a Gazdasági Bizottság által jóváhagyott beruházási program addigi megvalósításáról. E terv szerint az egyes szénhidrogén-telepek művelését úgy hangolják össze, hogy minél hosszabb ideig biztosítsák az évi egymillió tonna olajtermelést, a lehető legkisebb ráfordítások árán. Az évi egymillió tonnás mennyiség körülbelül 1980-ig tart, azután csökken; a művelési folyamat végül is 2000-ig tart. A folyamat ellenőrzése és irányítása feltétlenül megköveteli, hogy minden egyes telepet külön kúthálózattal műveljenek. A telepek jórészt egymás fölött helyezkednek el, s így lehetőség nyílik arra, hogy egy-egy kutat több célra is felhasználjanak — például egyszerre olajtermelésre s vízvisszanyomásra. Ezzel jelentős megtakarítást érnek el. A termelő berendezésekre, illetve kapcsolódó létesítményekre előirányzott hat és fél milliárdos összeg beruházása után, illetve a teljes értékű termeléskor az ország kőolajszükségletének 15 százalékát, a földgázszükségletének 44 százalékát, a propán-bután szükségletnek pedig 63 százalékát fedezi a szegedi terület. A szakemberek megállapították, hogy a nagy összegű beruházás már a következő négy évben visszatérül, 1985-ig pedig négyszeresen visszafizeti a szegedi olajmező a ráfordított öszszeget. A tanácskozás résztvevői pénteken megtekintették az algyői olajmezőt. (MTI) ■■■■■•■■•■■•■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■•BacaaBBaasBaaiaBSBaaBsaaBaa»' •■aaaaaaaaaBBaBaaaaaaaaBaaaaaaaBBBaasaaaaaai Elindult a staféta Pénteken reggel, valamivel 8 óra előtt a békéscsabai Ifjúsági és Úttörőház elől elindult az a kerékpáros staféta, amely a Békés megyei pajtások üzenetét és ajándékát juttatja el a harcoló vietnami fiatalokhoz. A Magyar Úttörök Szövetsége által rendezett kerékpáros staféta Békés megyei részvevőit Várai Mihályné, a KISZ megyei bizottság titkára búcsúztatta. A pirosnyak- teendős pajtások Telekgerendás és Csorvás érintésével még a délelőtt folyamán Orosházára érkeztek ás ott csatlakozott a csoporthoz az orosházi járási és városi úttörők küldötte. A staféta tagjai Gádoroson adták át a kerékpárokat és a szalagos kopjafákat a Csongrád megyeieknek, hogy onnan Szeged érintésével vasárnapra a többi stafétával együtt Budapestre érkezzenek. Szeptember 27-én az Úttörőstadionban ünnepélyes keretek között adják át a magyar úttörők ajándékát a vietnami fiatalok képviselőinek. (Fotó: Demény Gyula) A Luna-16 sikeres étje 1959. január máisodikán, tehát nem egészen 12 éve startolt a Szovjetunióból a Luna—1, az első, a Hold kutatására szánt ember alkotta mesterséges égitest. A Luna—16 — amely a 49. a szovjet és az amerikai holdkutató berendezések sorában —■ 1970. szeptember 12-én kezdte meg útját a Hold felé. Nyolc nappal később — egy közbeiktatott parkoló, majd ezt követő átmeneti pályáról — ereszkedett le égi kísérőnk felszínére, a Termékenység Tengerében, a felénk forduló holdfélgömb keleti pereménél. A leszállás időpontjában ezen a helyen éjszaka volt. Rövid ideig tartó holdfelszíni tartózkodása alatt a Luna—16 több műveletet hajtott végre. A sikeres Holdat érés után a földi központ távméréssel felülvizsgálta berendezéseit, meghatározta pontos holdfelszíni tartózkodási helyét, valamint a Holdra leszállt egység hossztengelyének a helyi vízszintessel bezárt szögét. Miután minden berendezés kifogástalannak bizonyult, és ismeretessé váltak a Luna—16 helyzetére, elhelyezkedésére vonatkozó adatok, a földi központ utasítására — vízszintes és függőleges elmozdulások sorozatival — felvette a mintavételhez és a visszatéréshez szükséges helyzetet. Ennek megtörténte után került sor a talajminták összegyűjtésére. A TASZSZ hivatalos közleménye ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az önműködő mintavevő berendezői mind porból, mind kemény sziklából képes mintát venni. Ennek alapján feltételezhető, hogy a berendezés olyan magfúrót is tartalmazott, amilyeneket a földi talajminták vételénél is alkalmaztak.Ez a szerkezet a talajba behatolva, kosárszerű belső üregébe gyűjti a fúró éleinek előrehaladása során, kivájt anyagot, s az a kosárból csak annak felnyitása után távolítható el. A fúróberendezés minden bizonnyal elektromos meghajtással működött. Ilyen fúró a burkolat megfelelő elemének felnyitása után daruszerű karon kinyújtható. A fúró éleinek a talajjal történő érintkezése és a behatolás mélysége egyszerű mechanikus elemekkel érzékelhető. A megfelelő mélység elérése után a fúró forgását megszüntetik, a telekosarat kiemelik, majd tartalmát egy másik karral alá helyezett edénybe ejtik. Az edény bezáródik, és a tartókar beemeli azt a visszatérő rekeszbe. Ma már semmi akadálya nincs annak, hogy ezt a művelet-sorozatot a holdraszálló egységben tárolt programmal vezérelve végrehajtsák. A küldetés egyik érdekes és kritikus mozzanata a hazatérés. Korábban még nem volt példa arra, hogy a Hold felszínéről felszálló berendezés átmeneti parkolópálya közbeiktatása nélkül egyenesen a Föld felé vette volna útját. Az ilyen közvetlen indítások még igen pontos irányítás esetén is kisebb eltérésekre vezetnek az elméletileg számított pályától. Mint ismeretes, a Luna—16 24-én sikeresen leszállt. A küldetés bebizonyította, hogy az Apollo-programban szereplő feladatok automatákkal, az ember személyes részvétele nélkül is megoldhatók, úgy, ahogy azt a szovjet űrkutatási szakemberek már hosszabb ideje hangsúlyozták. Ez a megoldás megnyitja az utat a Holdnál távolabbi célok, elsősorban a Vénuszra és a Marsra a hasonló vizsgálatok elvégzéséhez. Az indításra alkalmas időpontokban megfelelő hordozórakéta birtokában már a közeljövőben sor kerülhet ilyen programokra, évekkel vagy évtizedekkel korábban, mint ahogy az ember személyesen is eljuthat valamelyik bolygószomszédjára. Sinka József