Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-08 / 185. szám
íz Haurara-------------------- Gyepgazdálkodás és hústermelés VI. ötéves terv egyik fontos célkitűzése a húshasznosítású kérődző állatállomány növelése. Érthető ez a törekvés, hiszen, ha a különféle diszkriminációs intézkedések néha akadályozzák is a közös piaci húsexportot, a birka és a szarvasmarha az olajban — és így pénzben is — gazdag közel-keleti országokban mindig biztos vevőre talál. Az természetes, hogy a nagyobb állatállományhoz több takarmány is kell, csakhogy a terv az állatállomány növekedésével egy időben a takarmánytermelő terület mintegy 180—200 ezer hektáros csökkenésével számol. Erőteljesen növekednie kell tehát a területegységre eső takarmány mennyiségének és minőségének. A középtávú terv ezt célul tűzi ki, főleg a gyepágazat jelentős fejlesztésével, hozamnövelésével számol. Erre a potenciális lehetőség meg is van, viszont úgy tűnik, hiányoznak a közgazdasági és az üzemi feltételek. Ennek tudható be, hogy az 1,3 millió hektáros gyepterületnek csak kis részét művelik intenzíven, és az átlaghozamok is messze elmaradnak a még csak nem is felső határnak tekinthető 7—10 tonna hektáronkénti mennyiségtől. Ha gyepágazat elhanyagoltságának fő okait vizsgáljuk, akkor lé-20 évvel ezelőttre kell visszatekinteni. Ekkor kezdődött az a folyamat, melynek során, a gyepágazat és az annak hozamát felhasználó ágazat elvált egymástól. Főként amiatt, hogy a szarvasmarha ágazat intenzív fejlesztésére nem a nagy gyepterülettel rendelkező gazdaságokban került sor. Ennek oka a támogatási rendszerben keresendő. A szarvasmarha-ágazat fejlesztése erősen költségigényes és csak a gazdag, tehát jó földdel rendelkező gazdaságoknak volt az esetek többségében elegendő pénzük ahhoz, hogy a támogatás elnyeréséhez szükséges saját erőt előteremtsék. A nagy gyepterületű szövetkezetek, állami gazdaságok földjeinek minősége messze elmarad az átlagtól, árunövényeket csak nagyon alacsony hozamokkal tudnak termelni, így érthetően nem a viszonylag lassan megtérülő állattenyésztésbe ruháztak be, hanem inkább a gyors jövedelmet hozó ágazatokat fejlesztették. Az ilyen gazdaságok esetében többnyire igaz a mondás, hogy szegény embert az ág is húzza. A gyepterületek döntő többsége meliorációra szorul, és csak azután lehet gazdaságosan, intenzíven hasznosítani. Igaz, a melioráció államilag támogatott, de jelentős saját erő is szükséges a megvalósításhoz. Ott viszont, ahol nagy területek szorulnak meliorációra, a gazdaságok általában nem rendelkeznek a szükséges pénzzel. Arról már nem is beszélve, hogy a meliorált területek intenzívebb hasznosítására is többlet álló és forgóeszközre lenne szükségük. No, de tételezzük fel, hogy a fenti gondok megszűnnek, sikerül megoldani a meliorációt és az intenzív hasznosítást, de akkor újabb nagy kérdés merül fel: mit kezdjenek a gazdaságok a rengeteg gyepszénával? Állatállományuk nincs, és nem is lehet annyi, hogy mind feletessék, eladni pedig nem tudják, mert a gyepszéna nem számít árunövénynek. Eddig még úgy, ahogy sikerült a termés egy részének külföldi értékesítése, de úgy tűnik, hogy a külkereskedelem nem használja ki kellően a lehetőségeket. Pedig a Füzesgyarmati Lucerna- és Szálastömegtakarmánytermelési és Juhtenyésztési Rendszer szakemberei kidolgozták az energiatakarékos liszt- és pellegyártás technológiáját, de a karotingarancia nélküli termékértékesítéshez szükség lenne az intenzívebb külkereskedelmi munkára is. Az FSR partnergazdaságai például jelentős forrólevegős szárító kapacitással rendelkeznek, bőven van szárítmány is, csak éppen az értékesítés döcög. Márpedig a gazdaságok nagy részének ez a forrólevegőságazat az egyik legfontosabb árutermelő, árbevételbiztosító lehetősége. De térjünk vissza egy időre a sok szarvasmarhát tartó és jó földön gazdálkodó termelőszövetkezetekhez, állami gazdaságokhoz. Itt a jó földek egy részét arra kell lekötni, hogy megtermeljék az állatállomány ellátásához szükséges szálas takarmányt. Ez pedig — mivel a föld adottságai nem ehhez a legjobbak — törvényszerűen csak viszonylag rossz hatékonysággal történhet. Ezeken a területeken búzát, kukoricát és zöldséget lenne célszerű termelni, a szálas takarmányt pedig meghagyni a rossz földön gazdálkodó üzemeknek. Ez eddig egyszerű, mint a kétszer kettő, legalábbis az első pillanatban. A gyenge termőhelyi adottságú gazdaságok termelik a gyepszénát, a lucernát, és a többi szálas takarmányt, ezt tőlük megveszik az állatállományt tartó jó földű tsz-ek, és így mindenki jól jár. Hiányzik azonban egy nagyon fontos láncszem, mégpedig a mintegy 20 éve elsorvasztott szervezett szénakereskedelem. Az ugyanis nem igazi megoldás, hogy egyes gazdaságok kétoldalú megállapodást kötnek egymással, mert így az egyik helyen véletlenül rossz lesz a termés, akkor az súlyos gondot okoz a másiknak is. Az viszont nem valószínű, hogy egyszerre az összes takarmánytermelésre szakosodott gazdaságot elemi csapás éri. A szénakereskedelem újbóli megteremtése jelentős népgazdasági és üzemi igény, ezt felismerte az FSR is. Úgy tűnik, hogy ha szűk körben is, de valamit sikerült tenni a szénakereskedelem újbóli meghonosítására. Az országos méretű tevékenység azonban nem lehet az ő feladatuk, hiszen ahhoz nagyon jelentős forgóalap is szükséges. Ez csak központi elhatározással államilag oldható meg. z FSR szakembereinek számítása szerint egy szénakereskedelmi hálózat költségei népgazdasági szinten rendkívül hamar megtérülnének. A gazdaságok ugyanis termőhelyi adottságainak megfelelő növényekre szakosodhatnának, javulna a jó földek kihasználása, meggyorsulna a gabona- és zöldségprogram megvalósítása, jelentős árbevételhez jutnának a főleg gyep- és lucernatermelő gazdaságok, és — ami talán a legfontosabb — lenne elegendő takarmány az állatállomány növeléséhez. Hogy mindez nem utópia, azt egy ideje már szűk körben az FLR szervezésében néhány gazdaság bizonyította. Ideje lenne példájukat országosan is elterjeszteni. Lónyai László : Várják a kistermelőket is a megyei kertészeti kiállításra Mint arról már korábban hírt adtunk, az idén ünnepeljük a tudós kertész, a békéscsabai születésű Arohácsy Mátyás századik születésnapját. A centenáriumi ünnepségsorozat keretében szeptember 18. és 20. között megyei kertészeti kiállítást és termékbemutatót szervez a megyei, a békéscsabai tanács és a Mohácsy Mátyásemlékbizottság. A bemutató színhelye a békéscsabai vásárcsarnok lesz. Mint a megyei tanács mezőgazdasági osztályának dolgozói tájékoztattak, a kertészettel foglalkozó nagyüzemek már elküldték jelentkezésüket a seregszemlére, jelezték részvételüket az ÁFÉSZ-szakcsoportok tagjai is. Hiányoznak a nevezők közül az egyéni, kiskertekben termelők, ezért ezúton is felhívjuk figyelmüket, hogy augusztus 25-ig jelezzék részvételi szándékukat a megyei tanácson. Villamosított erdészházak Megkezdték az utolsó — a százhuszadik — erdészház villamosítását a Zalai Erdőés Fafeldolgozó Gazdaság területén, a Zalaszent Jakab határában levő sagodi erdőben. Bár az elmúlt években sok erdész és műszaki vezető az erdészházból a községekbe költözött, szép számmal élnek jelenleg is az erdők mélyén. Az erdészházak villamosítása nemcsak a petróleumlámpák „nyugdíjazását" jelenti, egyúttal a vezetékes vízellátást is megoldják: a ház körüli kutakból búvárszivattyú emeli ki a vizet. A villamosítás eredményeként a községekből, városoktól távol eső erdei lakokban élők sem remeték már: használhatják a háztartási gépeket, rádiózhatnak, televíziózhatnak. Megszólalt a tücsök: érik a szülő Tücsökciripeléstől hangosak Zalában a meleg augusztusi esték. A tücsökzenét különösen a szőlőtermelők hallgatják szívesen. Az ugyanis — szerintük — a szőlőérés kezdetét jelenti. Az augusztus elején megszólaló tücsökzene jó jel. Azt bizonyítja, hogy a sok napfény hatására az átlagosnál korábban érik a szőlő. A keszthelyi hegység, Becehegy, Pogányvár vidéke és a zalaszentgróti hegyvonulat szőlőtermelői bő termésben, és abban bizakodnak, hogy jól érett, magas cukortartalmú szőlőt szüretelhetnek majd. Új miniszteri rendelet A Belkereskedelmi Miniszter legújabb rendelete értelmében a zöldséget és gyümölcsöt árusító boltok a jövőben a kereslet-kínálatnak megfelelően minden bizonylatolás és központi megbízott jelenléte nélkül bármikor megváltoztathatják az árakat. Mód van tehát arra, hogy ha a gyorsan romló áru minősége csökken, a boltvezető az árat is leszállítsa. Ez növeli a bolti dolgozók személyes érdekeltségét és felelősségét, s egyben a fogyasztók érdekeit is szolgálja, mert a nem egészen friss áruért nem kell majd teljes árat fizetniük. 1981. augusztus 8., szombat o A labor a szántóföld Gyomok nyomozója A Békés megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás gyomirtással foglalkozó szakelőadója Kovács Imre. A szakállas fiatalemberről első látásra nehéz elhinni, hogy tízéves szakmai gyakorlata van, de szavai, vallomása a foglalkozásról meggyőzik a kételkedőt. — Ketten vagyunk gyomosok, egy három éve nálunk dolgozó kolléganőmmel. Elvileg nekem kellene tehát legtöbbet tudnom a megyében fellelhető gyomokról. Azért elvileg, mert mindig új gondok jelentkeznek. Hol egy új hívatlan növény üti fel a fejét, a megyében, hol megszokja valamelyik a vegyszert, és ezért terjed. Sok mindennek nevezhető a munkám, csak unalmasnak nem. Naponta születnek megoldásra váró feladatok, sok idő nem jut a pihenésre. * * * Hogy mégis mivel foglalkozik egy „gyomos", hogyan tölti el a napját, azt nehéz pár sorban összefoglalni: — Elsőként említem azokat a kutatási feladatokat, amellyel a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ bíz meg. Különböző külföldi és hazai vegyszereket próbálunk ki, rendszeresen vizsgáljuk a megye növényzetét, figyeljük, hol jeleni meg eddig ismeretlen gyom. Szaktanácsot adunk, felhívásokat bocsátunk ki az üzemeknek, kistermelőknek, mikor, mi ellen és hogyan védekezzenek. Gyomirtási technológiákat dolgozunk ki, segítünk a tsz-eknek, gazdaságoknak. Kölcsönösen keressük egymást az üzemeket. Havonta három, három és fél ezer kilométer utazom a megyében, és az ország más részeiben. * * * Mint általában a növényvédősök, így a gyomos munkája is nehezen mérhető. Vegyszeres kezelés nélkül csak kísérleti táblákat hagynak, a nagyüzemek szakemberei találgatásokra szorulnak: mi lett volna, ha... — Látjuk azért a munkánk eredményét — mondja Kovács Imre. — Egy új gyomirtási technológia kidolgozása ad annyi pluszt az embernek, hogy ne álljon le. Gyakran találunk növényeket, amelynek a nevét, faját sem tudjuk. Akkor elkezdünk nyomozni. A fajtabélyegek alapján próbáljuk besorolni. Ha nem megy, elő a növényhatározat, ha így sem, akkor a külföldi irodalmat. Mostanában például a parlagi ecsetpázsit és a vadrozsnok okoz sok fejtörést. Ez utóbbiból például a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben találtak 4-5 fajt. Most próbálgatjuk, mivel lehetne irtani, mégpedig úgy, hogy a hasznos növény ne károsodjon. * * * — Otthon is vannak szakkönyveim, gyakran hazaviszem a munkát, ha másképp nem, hát a fejemben. Júniusban voltam Bulgáriában, ott is a gyomokat figyeltem. Igazolva láttam azt, amire gyomföldrajzból dr. Újvárosi Miklós tanított. Szerencsém, hogy a szakmám egyben a hobbim is. Hogy kell-e hozzá valamilyen különleges érzék? Nagyon kell szeretni a növényeket. Úgy négyszáz fajt könyv nélkül felismerek, a többihez kell a határozó. Négyszáz-négyszázötven vegyszert ismerek, ezek közül soknak azonos a hatóanyaga. Nagyon gyorsan cserélődnek, ezért állandóan figyelni kell a gyárak új termékeit. * * * Feladatai közé tartozik a szaktanácsadáson kívül különböző növényvédelmi tanácskozásokon való részvétel is. Ezeken a rendezvényeken az ország minden részéből összejönnek a szakemberek, és valóban sok újat mondanak. Nélkülözhetetlen, hogy ismerjék egymást, kutatási eredményeiket. Hasonlóan fontos az állomáson dolgozó kollégákkal kialakított jó kapcsolat. Hiszen csak anynyira jártasak a többiek szakterületén, hogy megvitathassák, kinek mi a gondja, és mit ért el az adott területen. — Itt, a biológiai laborban jó összhangban dolgozunk. Nincs ranglétra, amelyre kapaszkodnunk kéne. Divatosan mondva, jó a munkahelyi légkör, segítőre találunk egymásban. Nem is tudom másképp elképzelni a munkát. Hogy sokat szidnak minket a vegyszerek miatt? Nincs igazuk, hiszen nélkülük ma már nem sokra menne a mezőgazdaság. A kemikáliák károsak lehetnek, ha lelkiismeretlen ember kezeli őket. Véleményem szerint nem elsősorban a szerekben, hanem az azokat adagoló ember szakértelmében és felelősségtudatában kell keresni a hibát. Hogy mind kevesebb környezetszennyeződés forduljon elő — többek között ez is munkánk egyik fontos része. M. Szabó Zsuzsa A vadcirok a kultúrnövények egyik veszedelmes ellensége A mustár jelzi, van-e a talajban káros szermaradvány Fotó: Veress Erzsi Újabb növényvédő szereket hoznak forgalomba A MÉM összesítése szerint az elmúlt tíz évben a gyümölcsöskertekben a növényvédő szerek legalább 3-4 generációját használták, a szántóföldi termesztésben pedig két-háromszor változott meg a hatóanyagok összetétele, illetve módosult alapvetően kémiai-biológiai hatásuk. A növényvédelem vegyszerváltásaiban úgy látszik, nincs megállás; a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter újabb nagy hatású készítmények kísérleti forgalombahozatalára és felhasználására adott engedélyt. Ezek egytől egyig a legújabb generációhoz tartoznak, és közös tulajdonságuk, hogy gyorsan és megbízhatóan fejtik ki hatásukat, illetve végeznek azokkal a kártevőkkel és kórokozókkal is, amelyekkel szemben a korábbi készítmények már hatástalanok voltak. A Peremartoni Vegyi Művekben készítik Egyesült Államokból importált hatóanyagból a Currate nevű gombaölő szert, amely a szőlőskertekben a peronoszpóra ellen tesz jó szolgálatot. A készítményt a növényvédelmi előrejelzésre használhatják fel a termelők, és hatásosságáról rövid időn belül meg is győződhetnek. Svájcból hozták be az Evisect—90 mintájú rovarölő szert, amely régi hiányt pótol, a lucernában és a repcében — a nagyüzemi takarmánytermesztés két fontos növényében — pusztítja el a rovarokat. A Német Demokratikus Köztársaságból importálják a Filotox rovarölő szert, a készítményt a cukorrépában, a burgonyában, és a téli almában használhatják fel meghatározott kártevők ellen. A Szovjetunióból vásárolják a nedvesíthetőként, por alakban forgalomba hozott készítményt, amellyel hagyományosan a lisztharmat ellen lehet védekezni, nemcsak a zöldséges-gyümölcsös kertekben, hanem a szántóterületen is. Emellett még több vegyszerféle kerül a felhasználókhoz a következő időszakban.