Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-08 / 185. szám

1981. augusztus 8., szombat Furcsa filozófia A galamb turbékol, ide-oda röpköd, és csattogtatja a szárnyait. Tudják ezt mind a hatan, akik aláírták a le­velet, hiszen sokáig a Fehér Galamb étteremben dolgoz­tak különböző beosztásokban. Mitagadás, a vendéglátás madara mostanában leginkább szürke, olykor kifejezet­ten fekete. Igaz, néhány hónapja eltávoztak innen — az üzletet szerződéses vezető irányítja —, mégis van mon­danivalójuk a Galamb-sztori című cikk kapcsán. Talán szó nélkül elsiklottak volna az írás megállapí­tásai felett, amely egyáltalán nem vetett jó fényt az ot­tani kollektívára, de az üzletvezető egy-két megnyilat­kozása levélírásra késztette önöket. Eleve több panasz­ra számítottak, és semmiképpen nem tudnak egyetérteni azzal, hogy ha az előfizetők 40 százaléka elégedett, akkor minden rendben van. Mi lesz a fennmaradó 60 száza­lékkal? — kérdezik. Furcsa filozófiának tartják az effaj­ta okoskodást. Bevallom, arra számítottam, hogy dühös kirohanások­kal próbálják védeni a régi gebint, és be akarják bizo­nyítani a szerződéses rendszer életképtelenségét. Nem­­­gy történt. Sőt, sok dologban egyetértünk. A tervtelje­­sítés emlegetése azonban sántít. Ugyanis éppen az elő­ző év forgalmához való igazodás szült némi megnyug­vást, elégedettséget. Tehát önmagukhoz mérték az egyes üzletek teljesítményét. Persze, ettől még lehetett jó, vagy rossz a kiszolgálás. Bizonyára önök is tudják: vesztesé­ges egységben is meggazdagodhatott a vezető, vagy a beosztott. Sajnos, ez a gebincs szemlélet a szerződéses üzletvezetőknél is kísért. Ugyanazokkal a módszerekkel akarnak dolgozni, hasonló szabálytalanságokat vétenek. A tapasztalatok ennek ellenére összességében kedvezőek. Emelkedett a bevétel, udvariasabb, jobb a kiszolgálás, bővült a nyitva tartási idő. A legnagyobb baj talán: nincs verseny az egyes éttermek között, ezért nem let­tek olcsóbbak az ételek, amit joggal elvárna a lakosság. Valóban, furcsállni való az a 40 százalékos filozófia! Azóta már az üzletvezető is megváltoztatta véleményét. Azt mondotta: saját érdekük, hogy a vendégek minden­nel elégedettek legyenek, és szívesen látogassák az üzle­tet. Úgy vélem, ehhez aligha kell kommentár, ha azt tartósan a gyakorlat is igazolja. Legföljebb annyi: nem csupán a fiatalokkal teli étterem és presszó, a hajnalig tartó fülsiketítő diszkózene szerezhet örömet és kellemes estéket a Fehér Galambban. Tisztelettel: Seres Sándor Mosunk vagy mosatunk a Magyar Nők Országos Tanácsának vizsgálata Népszerű a Patyolat és a többi textiltisztító szolgálat, de mégsem eléggé az. Amint a Magyar Nők Országos Ta­nácsának családpolitikai munkabizottsága Baranya, Szolnok és Veszprém me­gyében most befejezett vizs­gálata bizonyítja: viszony­lag kevés textilt — az utób­bi egy évben lakosonként 2,33 kilót — mosatunk, és ennél is kevesebbet — lako­sonként még egy kilót sem — tisztíttatunk. Főleg a városi dolgozó nők veszik igénybe a tisztító szolgálatokat. A vidéken élő nők zöme úgy véli: lusta az az asszony, aki nem maga mossa a család ruháit. So­kan nem is tudják, hol, mi­lyen ruhafélét, mennyiért mosathatnak, tisztíttathat­­nak. A tájékozatlanság, né­hol az előítélet miatt a fő­városi és a megyei vállala­tok üzemeinek, szalonjainak teljesítőképességét csak részben hasznosítják. Néme­lyik egységben az eddigiek­nél is kevesebb a megrende­lés, mert egyes intézmé­nyek — vállalatok, kórházak például — saját mosodát lé­tesítettek. A tisztítási díjak­ növekedése miatt az állandó megrendelők is kevesebb ru­hát mosatnak, tisztíttatnak. Jobbára a tömeges, olcsó mosást igénylik, az otthon rendbe hozható szoknyát, nadrágot, és más — kevésbé kényes — ruhaneműt nem viszik a tisztítóba. A Magyar Nők Országos Tanácsának elnöksége utób­bi ülésén megvitatta a mun­kabizottság tapasztalatait, és szükségesnek vélte, hogy a nőszervezetek, és más szer­vezetek ismertessék meg a nőkkel a tisztító szolgálato­kat, amelyeknek a fejleszté­sét éppen az ő érdekükben szorgalmazzák. Ugyanakkor megállapították, hogy a Pa­tyolat és a többi szolgáltató vállalat, szövetkezet sokféle módon, számos intézkedés révén gyarapíthatná a meg­rendelések számát és meny­­nyiségét. Egyik legfontosabb tennivaló — hangsúlyozták — a tisztító vállalatok, szö­vetkezetek korszerűsítsék a lakosság kiszolgálását, a mo­sás, tisztítás technológiáját, növeljék a szolgáltatások vá­lasztékát, javítsák a tisztí­tás minőségét, s ne adjanak okot kifogásra, panaszra. Mind a családok, mind a vállalatok számára kedvező lenne például, ha csökkente­nék eler­k-másik szolgáltatás díját, kedvezményes akció­kat szerveznének. Patyolat­buszok háztól házig vinnék a mosnivaló, illetve tiszta ruhákat. Egyes textilfélék: ágynemű, asztalterítő, törül­köző kölcsönzése révén is számos megrendelőt „nyer­hetnének" a tisztító vállala­tok. Szolnok és Veszprém megyében — ahol a kölcsön­zést kezdeményezték — sok család már nem vesztegeti erejét, idejét a nagyméretű ágyneműk, asztalterítők mo­sásával, vasalásával. Az üze­mi mosatás ellenzői is meg­győződtek : érdemes mosat­ni. Fontos lenne, hogy a vállalatok az eddiginél ha­tékonyabb propagandával tájékoztassák a lakosságot e szolgáltatásokról. Mutassák be a mosodákat, adatokkal, példákkal bizonyítsák, kifi­zetődő a mosatás, tisztítta­­tás. Utazási irodák VII. Mit nyújt a TOURINFORM? Új szolgáltatással lepte meg július elsejével a ha­zánkba látogató külföldieket és a honi utazókat az Orszá­gos Idegenforgalmi Hivatal, a Magyar Posta és az Ide­genforgalmi Propaganda Ki­adó Vállalat. Létrehozták a TOURINFORM információs szolgálatot, mely az ország- és világjárók utazásaival kapcsolatos kérdéseire ad választ a 179-800-as telefon­számon, vagy személyesen a budapesti Martinelli téri postapalotában. Kérdéseink­re, hogy mit is szolgáltat a TOURINFORM, Moldován Tamás, az idegenforgalmi kollégium titkára válaszol: — Több, mint 40 000 ada­tot rögzítettünk mikrofilmen, melyek alapján szinte min­den utazással kapcsolatos információt meg tudunk ad­ni. Például naprakészen tá­jékoztathatjuk az érdeklődő­ket az ország valamennyi szállodájának, kempingjének, üdülőházának címéről, tele­fonszámáról, közöljük, hogy az egyes szállodákban meny­nyibe kerül egy szoba, hol és hogyan lehet fizetőven­dég-szobát foglalni. A mú­zeumok, tájházak, kiállítá­sok teljes címlistája rendel­kezésünkre áll, sőt, azt is megmondjuk, hogy az adott időpontban milyen kiállítás látható. Vendéglők, étter­mek, éjszakai szórakozóhe­lyek is szerepelnek a nyil­vántartásban, olyan részlete­sen, hogy ételspecialitásokat is ajánlhatunk. Eseménynap­tárunk tartalmazza a szabad­téri színházak, ünnepi hetek, mozik programjait, a jegy­­vásárlás lehetőségeit. A MÁV, a Volán és a MALÉV hazai és külföldi menetrend­jéről is tájékoztat a TOUR­INFORM. A gyógyfürdőknél nemcsak a cím, a telefon­szám, és a nyitvatartási idő áll rendelkezésünkre, de ar­ra is választ adunk, hogy melyik víz, milyen betegsé­gek gyógyítására alkalmas. Közöljük, hogy milyen időre számíthatunk az elkövetke­zendő 24—48 órában, hogy hol vannak Budapesten mű­ködő külföldi követségek, il­letve külföldön levő magyar követségek, milyenek az ér­vényben levő vám-, deviza-, útlevél- és vízumelőírások. A kiutazó magyaroknak megmondjuk például, hogy hol, mennyibe kerül az au­tópálya használat. — Mi történik akkor, ha egy kérdésre nem tudják azonnal a választ? — Ilyenkor megkérdezzük a telefonáló számát és közöl­jük, hogy mennyi időn belül szerezzük meg az informá­ciót, és hívjuk vissza. Ha eh­hez hosszabb időre van szükség, akkor három napon belül írásban küldünk rész­letes választ. Az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy naponta mintegy 800 kérdés érkezik, melyből húsz igényel levél választ. A TOURINFORM hétköz­nap 7—21 óra, szombaton 7 —20 óra, vasárnap 8—13 óra között telefonon hívható. R. N. Úttörőkkel Franciaországban Békéscsabától az Atlanti-óceánig A Magyar Úttörők Szövet­sége és a Franciabarát Tár­saság közös szervezésében tizenkét békéscsabai, illetve város környéki úttörő vehe­tett részt júliusban francia­­országi táborozáson. A diák­csoportot, amely 3 hetet töl­tött a Párizs közelében le­vő városkában, Osnyban. Uhrin Erzsébet városi úttö­rőtitkár, valamint egy fran­cia szakos tanárnő vezette. A magyar tanulókat csalá­doknál szállásolták el a ven­déglátók, s a szórakozásról, kirándulásokról, sportverse­nyekről a helyi szabadidő­­központ gondoskodott. Ma­­thieu Asensi, az intézmény igazgatója hallatlan lelkese­déssel és hozzáértéssel szer­­­vezte meg a cserelátogatáson tartózkodó vendégek prog­ramját. Erről és a francia földön szerzett élményeikről, tapasztalataikról a magyar úttörők naplót vezettek. Igen színesen és ötletesen ír­ták le, hol jártak, kik, ho­gyan fogadták őket, és mit javasolnak azoknak a diák­társaiknak, akik esetleg né­hány év múlva jutalomból hasonló táborozáson vehet­nek majd részt Franciaor­szágban. Előítéletek szertefoszlása A Ferihegyi repülőtéren július 5-én is élénk volt a forgalom. A MALÉV menet­­rendszerű párizsi járata 17 óra után néhány perccel emelkedett a magasba. Nem kis szorongással telve várták a magyar gyerekek azt a pillanatot, amikor megér­ Francia—magyar találkozó is szerepelt a július 14-i ünnep­ség programjában keznek a Párizs mellett fek­vő Orly repülőtérre. Az or­szágos és helyi szervek kép­viselői és a vendéglátó fran­cia családok nagyon kedve­sen, de gondolataikban sok­­sok kérdőjellel fogadták őket. Ez utóbbiról csak a későbbi beszélgetések alkal­mával szereztek tudomást a magyarok. Ugyanis a fran­ciáknak jó néhány téves el­képzelésük, s számunkra nem éppen hízelgő előítéle­tük volt rólunk. Hazánkat sokan csak Budapesttel, a Dunával, a cigányzenével, meg a lovasnemzet-fogalom­­mal asszociálták. A francia vendéglátók még azt is el­ismerték, bizonyos szorongás töltötte el őket, ha arra gon­doltak, hogy ezek a valahon­nan Kelet-Európából érkező gyerekek „biztosan nem tud­nak majd rendesen enni, tisztességesen viselkedni, no meg, hogyan fogják használ­ni a vízöblítéses vécéket eté . ..” Annál nagyobb volt a meglepetésük, amikor a francia szülők saját ottho­nukban, továbbá a hivatalos és kötetlen rendezvényeken, a kirándulásokon az eredeti elképzelésükkel szemben homlokegyenest mást tapasz­taltak. Nem győzték dicsér­ni, sőt magasztalni a ma­gyar fiúkat és lányokat, akik kellő fokú tájékozott­ságukkal, intelligens, fegyel­mezett viselkedésükkel, köz­vetlenségükkel és vidámsá­gukkal ejtették bámulatba vendéglátóikat. Megszámlál­hatatlan jele volt annak, hogy bizonyára hosszú időre szívükbe zárták a csabai diákokat. Azt már nehéz lenne leírni, de arckifejezé­sükből sejteni lehetett ,va­jon mi játszódhatott le bennük azon a polgármeste­ri fogadáson, ahol a távoli idegenből jött magyar fia­talok ajkán felcsendült a Marseillaise, a francia nem­zeti himnusz .. . Élménydús programok Egyébként az osny-i tábor lakóinak bőven nyílt lehető­sége a szellemes játékra, sportolásra, közös daltanu­lásra, diszkóra stb. Feljegy­zéseikből kitűnik, hogy örök­re megmarad emlékezetük­ben a Párizsba, Versailles­­ba és az Atlanti-óceán part­jára szervezett kirándulás. A francia fővárosba több al­kalommal is ellátogattak, hi­szen az Eiffel-tornyon, a vi­lághírű Louvre-képtáron, a Notre-Dame-on, a diadalíven és a Champs-Élysé­es színes forgatagán kívül annyi min­den volt még a látnivaló. Csodálatos élményt nyújtott a magyaroknak, de még a­­francia barátaiknak is az éj­szakai díszkivilágításban ra­gyogó metropolis, ahol júli­us 14-én, Franciaország nem­zeti ünnepén tűzijátékot is rendeztek. Sok lenne felso­rolni, milyen programokban vettek részt: a Szajnán tett hajókirándulástól — Párizs művész- és bohémnegyedé­nek, valamint a mutatványo­sok tarka seregének megte­kintésén át — a széllovag­lásig bezáróan — minden­ben. De térjünk vissza Osnyba, ahol 3 héten keresztül a ma­gyarokon volt a város sze­me. Sok helyen plakátok hirdették a magyar és fran­cia diákoknak szervezett mű­sorokat is. A település apra­­ja-nagyra kíváncsi volt or­szágunk lányaira és fiaira. A francia gyermekek sze­mében öröm csillogott, ha valamilyen emléktárggyal jutalmazták meg őket. Pél­dául a magyaroktól kapott úttörőnyakkendőket is büsz­kén viselték a búcsúzás nap­ján a repülőtéren, pedig nincs náluk szokásban az ilyesmi. A francia konyháról A naplóban jó pár utalást olvashatunk az ételfélesé­gekkel kapcsolatban is. Az egyik magyar kislány ezt jegyezte be. ..A francia konyhán a magyar szájnak furcsa ízeket is találunk. Például bifsztek, rák, polip és kagyló. Készülj fel ezek­re, s ezután nyugodtan leül­hetsz egy francia asztal­hoz .. ." A reggeliről, amely ha­sonló a mienkhez, a francia családok gondoskodtak. A szabadidő-központban kapott hétköznapi ebéd általában a következő fogásokból állt: előételként paradicsomot, uborkát, hagymát, főtt kuko­ricát, főtt tojást, vagy diny­­nyét (!) adnak. Levest a francia háziasszonyok sem főznek. A fő fogás: valami­lyen húsból (rendszerint marhahús) készített bifsztek, s ezt félig véresen fogyaszt­ják. Ám a magyarok közül csak néhánynak ízlett. Gyakran adtak borjúhúst ebédre. Körítésnek vagy rizst, vagy sült krumplit, vízben főtt zöldbabot, illetve zöldborsót szolgáltak fel. Majd 4-5-féle sajt követke­zett. (Egyébként 270 állami­lag elismert sajtféle van, de körülbelül 400-félét állítanak elő Franciaországban.) Ez­után sütemény, majd gyü­mölcs következett. A gyere­kek sokszor kaptak banánt, amelynek kilója 5-6 frankba kerül, és a legolcsóbb gyü­mölcsfélék közé tartozik. A legdrágább­ az őszibarack, amely 10—12 frank. A felnőttek ebédhez és vacsorához fehér, vagy vörös bort ittak, azonban nem olyan nagy mennyiségben, mint ez másutt szokás. Ked­velik a gyümölcsleveket, és a gyerekek is ezt kapták. A franciák szeretik az ínyenc falatokat, amelyekből sokfé­lét fogyasztanak délben és az általában fél 9-kor kez­dődő vacsoraidőben is. Mind­ezekből kitűnik, hogy elég jelentős összeget költenek élelemre. A tolmácson kívül a ma­gyar csoportban senki sem beszélt franciául, ám így sem volt probléma. Szótár segít­ségével, kézzel-lábbal muto­gatva mindannyian megér­tették egymást. Jó baráti kapcsolatok alakultak ki a magyar úttörők és a fran­cia gyerekek között, ami egyúttal lehetőséget terem­tett arra, hogy a francia gyerekek is személyes élmé­nyeket, tapasztalatokat gyűjtsenek majd Magyaror­szágról. Bukovinszky István Osnyban, a polgármester által tartott fogadáson úttörőink magyar dalokat énekeltek Rouen egyik nevezetessége a katedrális, amelyet a ma­gyarok is megtekintettek

Next