Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
o 1982. május 1- szombat Hitvallás negyedszázaddal ezelőtt 1957 május elsején Feljegyezték: miután a félmilliós tömeg együtt énekelte az Internacionálét (s ezzel véget ért a budapesti Hősök terén a nagygyűlés) és Kádár János megszorított sok, feléje nyújtott kezet, az újjászületett párt vezetője lehajolt egy aprósághoz: — Hát ez a pöttöm, mit lát ebből? Hiszen még a luftballonja is nagyobb, mint ő maga... Az anya derűsen válaszolt: — Majd megnő! — Nőjön is nagyra! — hangzott a jókívánság. A gyerek — a nevét, az életkorát nem tudjuk — azóta már túl van a huszonötödik életévén, de minden bizonnyal még innen a harmincon. Jó volna tudni, hogyan él ma és mit csinál. Remélhetőleg együtt nőtt azzal a néppel, amely negyedszázada, 1957. május elsején az ellenforradalom vihara után Budapesten és szerte az országban hitet tett a munkáshatalom mellett, amelynek létét néhány hónappal ezelőtt súlyos, s csak a testvéri szovjet csapatok segítségül hívásával elhárítható ellenforradalmi lázadás fenyegette. A korabeli tudósítások — mind Budapesten, mind a megyeszékhelyeken megjelent lapok — a felszabadulás utáni, 1945-ös májusi munkásünnepek hangulatához hasonlították a nagyszerű demonstrációkat. És idézték 1919-et is: a magyar történelem első szabad májusát, amelynek sok egykori résztvevője is ott volt az ünneplő, a munkáshatalom mellett hitet tevő sokaságban. Közülük sokan, hajlott koruk ellenére a munkásőrség soraiba álltak: a fővárosban, ahol a dolgozók felvonulását az újonnan alakított önkéntes fegyveres testület tagjainak díszalakulatai nyitották meg, és a megyeszékhelyeken, városokban és falvakban lezajlott ünnepségeken is. Az egész ország ünnepelt, de a figyelem mindenekelőtt Budapest felé fordult. A televízió közvetített már — ez volt az első helyszíni közvetítés történetében —, de mert alig egy kilowattal sugározták az adást, s a készülékek száma is inkább kevesebb, mint több volt ezernél, a rádiókészülékek mellett fülelt az ország. A hangszórókból hatalmas moraj áradt: a nagygyűlésre amelyre csak a gyülekezőhelyeket jelölték ki, az előző évek gyakorlatával szemben, sehol senkinek nem tették kötelezővé, még „ajánlotta” sem a részvételt, a vártnál jóval többen, négy—ötszázezren mentek el. Sokan könnyes szemmel énekelték a Himnuszt, a nemzeti fohászt, amely — alig fél esztendővel az ellenforradalom után — a dolgozó nép ajkán nyerte vissza igazi tartalmát. Mint ahogyan visszanyerték eredeti jelentésüket a szavak is. A megnyitó beszédet Marosán György, a budapesti pártbizottság első titkára nem az alázat, hanem az igazi tisztelet hangján köszöntötte az ország, a párt első emberét: „A magyar munkásmozgalom szerencséje, hogy vezetője az októberi események alatt Kádár elvtárs volt. Ő volt az a kommunista, aki maga köré gyűjtötte a szétesett párt kommunista derékhadát. Vezetésével harcoltunk a kegyetlen, nehéz időben ...” Kádár János beszédében szólt a nehéz napokról, de már beszélhetett az eredményekről is. És elsősorban a jövőről, nemcsak a jelenlevő százezrek, hanem milliók véleményének hangot adva: „Mai májusi ünnepünkön messzehangzóan hirdetjük, és ezt hallja meg barát és ellenség egyaránt, hogy népünk begyógyítja az ellenforradalom által okozott sebeket, és eltökélt szándéka, hogy a magyar földön, amelyet annyi munkás- és parasztnemzedék vére és verejtéke öntözött, ... felépítjük szabad, független, szocialista hazánkat, a szocialista Magyarországot!” A szocializmus építésének és a magyar nép történetének kiemelkedő eseménye ez a negyedszázaddal ezelőtti május elseje. Amelynek helyszíni közvetítése — hallhatta az ország, világ, barát és ellenség — egy munkásaszszony és Kádár János rövid beszélgetésével zárult: — örülünk, hogy itt látjuk, Kádár elvtárs ... — Hát még én hogy örülök, hogy magukat itt látom ... — hangzott a párt első titkárának örömteli válasza. Hiszen a tömeg jelenléte nem kevesebbet bizonyított: a magyar dolgozók, amint tapasztalták, hogy a párt úrrá lesz az anarchián, az áruláson, és leküzdi a korábbi időszak bűnös torzulásait, lelkesen, tevőlegesen csatlakoztak a szocializmus ügyéhez. Azok a milliók, amelyek 1957. május elsején ünnepeltek, szavak nélkül is hirdették, bíznak és bízni lehet őbennük is. Pintér István Egy derűs beszélgetés a sok közül KISZ-esek a beszéd közben aranyjelvényes hírlapkézbesítők A szarvasi postahivatal Rózsa Ferenc hírlapkézbesítő brigádja 1977-ben tűzte célul a szocialista cím elnyerését. Az alapító tagok között volt Hursán Anna, az első hírlap-kézbesítőnő Szarvason. Akkor azt mondták neki, hogy biztosan nem sokáig marad, mert ez a munka férfiaknak való. Azóta eltelt néhány év, és ő maradt. Sőt! A brigád első kiváló dolgozója lett. A férfiak közül ketten nyugdíjba vonultak, egy szakmunkásvizsgát tett, és más helyre ment dolgozni, egy fiatalembert pedig főiskolára vettek fel, és ezért távozott a brigádból. A férfiak helyére asszonyok, lányok kerültek. A sort az egyetlen férfi zárta, aki most a brigád 13. tagja. A brigád tagjai évről évre sikeresen teljesítették a rájuk háruló feladatokat, és az 1981. évi eredményük alapján elnyerték az aranykoszorús jelvényt. Érdemük elsősorban az, hogy tavaly a Népszabadság előfizetőinek a számát hattal, a Népújságét pedig 40-nel növelték. Az összes lapok előfizetéses példányát 10 hónap alatt a tervezett 150 helyett 188-cal emelték, a remittendát pedig egy év alatt 4,5 százalékról 3,7 százalékra csökkentették. Munkájuk jellemzésére érdemes megemlíteni, hogy a szarvasi posta 1980- ban 2 millió 210 ezer, 1981-ben pedig 2 millió 211 ezer hírlapot értékesített, amit javarészt a brigád tagjai juttattak el az olvasókhoz. Javukra kell még írni, hogy a hírlapok tavaly február 1-én történt árváltozása miatt sem csökkent az előfizetők száma. Mindenki vállalja, hogy — bár ötnapos a munkahét — szombaton és vasárnap is kézbesíti a lapokat. Tudják, ez is hozzátartozik az előfizetők megtartásának lehetőségéhez. Ha pedig valaki megbetegszik, Jusztinné Hajdú Ildikó és Vavrek Mátyásné vállalja a helyettesítést. Az is érdemük, hogy pontosak, udvariasak, panasz egész évben nem volt a munkájukra. A hivatalt a hírlapterjesztésben elért eredménye alapján a városi pártbizottság elismerésben részesítette. Ketten — Kugyela Balázsné brigádvezető és Jusztinné Hajdú Ildikó — megkapták a Kiváló Dolgozó kitüntető jelvényt. — Egyszer — emlékszik vissza Kugyela Balázsné — az egyik társnőnk, aki gyermeket egyedül nevel, beteg lett. Mi megműveltük a 700 négyszögöl földjét. Elmondja még, hogy rendszeresen segítenek idős embereket, társadalmi munkában takarítást vállalnak az óvodában, és játékokat készítenek a gyermekeknek. Tavaly decemberben, a sajtónap alkalmával a Békés megyei Lapkiadó Vállalat emlékplakettel és könyvvásárlási utalvánnyal jutalmazta meg a brigádot. Ez alapozta meg a kis házikönyvtárat, amelyet folyamatosan fejlesztenek. S hadd mondjuk még el, hogy Gubucz Vendelné brigádtag, a hírlapcsoport vezetője a felsőfokú tisztitanfolyam első éves hallgatója, az egyetlen férfi, Adamovszki Béla pedig a gimnázium első osztályába jár. Pásztor Béla NÉPÚJSÁG fi társközségek fejlődéséért MINDEN ÁTSZERVEZÉS zökkenőkkel jár, olykor nem kívánatos jelenségekkel párosul. Az államigazgatás korszerűsítése sem kivétel ez alól. Jóllehet, a közös tanácsú községek szervezése az ügyintézés egyszerűsítését, kulturáltságát, gyorsítását és szakszerűségét szolgálja. Mégis megyénk egyik kisközségében, amikor a tanács megszűnt, a közéleti aktivitás is megrekedt. Még az önkéntes tűzoltótestület is felbomlott. Több helyen, elsősorban a társközségekben elbizonytalanodás volt tapasztalható. Jut-e pénz a fejlesztésre? Nem fog-e mostohaként bánni a közös tanácsú község a hozzá tartozó településsel. Ezekre a kérdésekre az eltelt időben a gyakorlat adott megnyugtató választ. A körvonalak is tisztázódtak. Tennivaló azonban akad jócskán. Nem véletlen, hogy a Hazafias Népfront Békés megyei bizottsága és a megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban értekezletet hívott össze, amelyen a társközségek helyzetét vitatták meg. Okkal kerültek ezek a települések górcső alá. Hazánkban ugyanis a települések 75 százaléka tömörül közös tanácsokba, ahol a lakosság 50 százaléka él. Az országos gondokról többször esett szó a tévében, a rádióban és a sajtóban. Megyénk sajátos településhálózatából adódóan a közös tanácsi formának nincs kulcsszerepe. Ám, a lakosság életkörülményeinek javítása, a társközségek fejlesztése továbbra sem lehet mellékes kérdés. Ahol a feltételek adottak voltak, a közös tanáccsá szervezés megtörtént. Az értekezletnek az volt az egyik célja, hogy összegyűjtse azokat a tapasztalatokat, amelyek hasznosan segítik a társközségek fejlődését. JELENLEG MEGYÉNKBEN nyolc közös tanács van, melyhez 18 település tartozik. A társközségekben kirendeltségek működnek. Egy részükben a lakosság alig éri el az ezer lélekszámot. Közigazgatásilag valóban indokolt az a megoldás, hogy az ilyen településeken csak tanácsi kirendeltség működjön, s az ügyek zömét a közelben fekvő nagyobb települések intézzék. A kezdeti lépésekből adódó bizonytalanság okozta azokat a gondokat, amelyek a tanács nélkül maradt községekben jelentkeztek, s néhol a lakosság passzivitásában nyilvánult meg. Mintha a község jövője dőlt volna dugába. Ma már példák igazolják, hogy a fejlesztési és a költségvetési feladatokat is észszerűbben lehet megoldani a közös tanácsokba tömörült községekben. Tagadhatatlan, hogy annak a nyolc községnek, amelyben a közös tanács működik, megnőtt a rangja, de felelőssége is a hozzá tartozó községek iránt. S ha ez a felelősség megfelelő tettrekészséggel párosul, akkor az eredmény sem marad el. A megyei példák azt igazolják, hogy a társközségek fejlődése jó kezekben van. A kezdeti megtorpanás és bizonytalanság után, ma már határozottan meg lehet állapítani az előrelépés körvonalait. Csabacsüd, Kardos és örménykút január elseje óta nagyközségi tanácsot alkot. A két társközségben — Kardoson és örménykúton — meg tudták valósítani az átszervezés előtt tervezett feladatokat. Ebben nagy szerepe volt — hangsúlyozta az értekezleten Kurilla Gézáné, a csárdaszállási HNF titkára — a társadalmi és gazdasági szervek szoros együttműködésének. A települések gondjainak enyhítéséhez sok segítséget nyújt a termelőszövetkezet. Az erők további koncentrálása garancia mind a három település fejlesztésére. Az értekezleten ezt erősítette meg Klimai András, a kardosi HNF titkára. Újkígyós és Szabadkígyós közös tanács szervezése óta dinamikusan fejlődött. Nem törvényszerű tehát a kezdeti megtorpanás sem, mutatott rá Süli János, Újkígyós tanácselnöke és Kisdi Miklós tanácselnök-helyettes felszólalásában. A székhelyközség nagyobb erőt fordított az utóbbi években a társközségre, mint a székhelyközségre. A KÖZÖS TANÁCSOK mindegyike sajátos helyzetzetben van megyénkben, tevékenységükre nem lehet sablont készíteni. A tények igazolják, hogy a közös tanácsok a sajátos körülmények szem előtt tartásával eredményes munkát végeznek. Nagyon fontos, hogy a tisztségviselők a közös tanácsokba tömörült községekben kialakítsák az érdekazonosságot — hangsúlyozta Csizmadia János, Dombegyház tanácselnöke. Nagy figyelmet kell fordítani a társközségek lakosságának tájékoztatására, és konkrétan ki kell jelölni ezeknek a községeknek a fejlődését. Kevermes társközsége Dombiratos. Az utóbbi időben dinamikusan fejlődött. A szervezésnél a lakosság véleményére alapoztak. Ebben a községben is az összefogás és a társközség támogatása segítette a fejlődést — hangsúlyozta Kalocsai Béla, Kevermes tanácselnöke. Dr. Illés Károly, a kisdombegyházi tanácstagi csoport vezetője a tanácstagok és a tanácstagi csoportok felelősségéről szólt. Elmondta, hogy Kisdombegyházán a tanácstagi csoport politikai feladatokat is ellát, szervezi a társadalmi ünnepségeket, és szoros kapcsolatot tart a helyi szervekkel. A társközségek helyzetéről szóló tanácskozás egyben azt is igazolta, hogy nem szükségszerű a közös tanáccsá szervezés után a visszaesés. A tapasztalatok összegzésében erre a fontos megállapításra mutatott rá dr. Kertész Márton, a megyei tanács vb-titkára. Ezt a munkát a példák fölhasználásával tovább kell folytatni. Hiszen a korszerű igazgatási szervezeti formák, korszerű településhálózatot igényelnek. Ennek érdekében pedig optimális méretű igazgatási egységeket kell kialakítani. Ez a korszerűsítés, szervezés egy folyamat része, amelyet azonban nem lehet kampányszerűen végezni. Megyénkben figyelembe véve a sajátosságokat, a jövőben mintegy 10 település közös tanáccsá szervezésére kerül sor. A tapasztalatok irányadó például szolgálhatnak ehhez a munkához. Fontos feladat, hogy a közéleti pezsgés ne torpanjon meg. Figyelmet kell fordítani a lakosság életkörülményeire. Támaszkodni kell a lakosság véleményére, figyelembe véve a helyi hagyományokat, sajátosságokat, az erő koncentrálásával kell elősegíteni a társközségek további fejlődését. Megyénkben az eddigi eredmények biztatóak. Serédi János