Békés, 1871 (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-01-26 / 8. szám
Harmadik évfolyam, 8-ik szám. Gyula január 26-kán 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyvkereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési dijak és reclamatiók küldendők.BÉKÉS Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: POLITIKAI ÉS VEGYES TARTAT,MTI KÖZLÖNY I X“1' Hirdetések felvétetnek ; Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési , iei . irodájában (Erzsébet tér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca npo-vod 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. ) ” Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték 1 minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyílttérien a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. egész evre fél A Gott erhalte és a Rákóczy-induló. Midőn Haydn, ha jól emlékszünk, 1809- ben a Gott erhalte melodicus dallamát megírta, aligha hitte — mert hiszen nem is hihette — hogy lesz idő, melyben a birodalom bizonyos részének lakóiban e dallam oly fájó érzéseket fog felkelteni , aligha hitte, hogy egy, reánk nézve oly szomorú emlékű korszak bérencei e dallamot fogják uton és útfélen, mint a remény nélküli nemzeti halál s enyészet sirdalát intonálni mindenütt, még ott is, hol azt sem a hatalom sem az alkalomszerűség nem parancsolák. Ha ezt a zenevilág maestrója akkor nem is sejdné, ma, midőn hála az égnek, a szomorú emlékű korszakon épen annak jobb meggyőződése folytán túl vagyunk, kinek életéért e dallam a fejedelmek fejedelméhez, a legeslegfelsőbb trón zsámolyához emelkedik, ki merte volna fejditeni, hogy e dallam talán nem a legoppurzunusabb körülmények között meghagyott eljátszása, mint az aljas hizelgés, a férfiatlan szolgaiság s a hivatallesők érdekhajhász fajának nyomora ■ tüntetése oly szent borzalmat gerjeszszen bizonyos körökben ez egyéneknél, kik pedig adandó alkalmakkal mindig a haza és a trón iránti törhetlen hűség s lojalitást segélyezik s hordják ajkaikon, ki hitte volna, hogy Haydn Gott erhalte-ja még az ellenzéki lapok vezércikkezési thémájának magaslatára is emelkedik vagyis emeltetik. Ha a fejedelemnek a jogászbálban történt megjelenése percében a rendezőség az uralkodó család hymnusát játszaná, ez egész eljárás nézetünk szerint csak annyiban esik korlát alá, amennyiben a helyes körülmények roszul lenek választva, amennyiben a kegyelet magasztossága s egy mulatni összesereglett báli vendégcsoport világias zaja egymással meglehetős brusque ellentétet képeznek. Ettől elgondolva, az egész dolgon egy okos ember is ugyan meg nem botránkozhatott és valószínűleg nem is botránkozott. Mi az ellenzéki sajtónak ezen incidensből támadt felförmedésen csak csudálkozni tudunk. — Mert igen könnyen megesketik, hogy lesz idő, a midőn mindnyájan pártkülönbség nélkül fogunk seregleni a trón védelme körül, s talán elhullnak ismét legjobbjaink a harc alatt, s akadhatnak majd az engesztelhetlenek seregéből többen, kik bennünk e ténynél nem a tántoríthatlan alattvalót és loyális polgárt, hanem az életöket örökért vakon feláldozó szolgák nyomora csordáját fogják a történelem itélőszéke ebbe hurcolni. És hol lesz akkor azon határvonal, mely a magyart uralkodója iránt jellemző hűség s ebből kifolyó nemes önfeláldozása hazája s királyáért egyfelől, másfelől a bérenc csoport szolgailag vak, minden nemesebb felbevüléstől ment ösztöne között vonható, ha a nemzettel kibékült fejedelem iránti loyalitás ily ártatlan demonstratióját máris ily cudar színekben mutatjuk be a közönségnek, s fog-e valaki merni e loyalitásnak befejezést adni, ha arra kell előre számítania, hogy Jókai, Csernátony és Mocsáry uraknak jó kedvétől függ e loyalitást, mint a császári hűség s hitvány hivatallesés s érdekhajhászat nyomora tényét állítani pelengérre. Oh loyalis Jókai s még loyalisabb hajdan budapesti híradós Csernátony, oh loyalis magyar ellenzéki sajtó! Hanem hát a Rákóczy induló, melyet cikkünk élére álliánk, ugyan mit vétett ? Ez a Rákóczy induló vétett egy időben igen sokat, mert ha már maga a név nem emlékeztetne is bennünket az ónodi gyűlésre, de mindenesetre emlékeztet arra, hogy a jelenlegi magyar király s osztrák császár hadseregeit ez indulónak harcias harsonája mellett veregettük meg- s szorítottuk ki hazánk területéről. Igaz, hogy egy ideig száműzve is volt nemcsak Pécsből és az udvarból, hanem saját hazájából is, száműzve azon keserű emlékek miatt, melyek hozzáfűződtek, mely emlékek épen oly fájók voltak bizonyos helyen és körökben, mint a mi Gott erhalte-hez kötött emlékeink. Ma hála Istennek, az ezredek zenekarai székbe játszák, játszák Pesten és Pécsben, játszák udvari ünnepélyeknél, és senkinek nem sérti füleit. Mi meg vagyunk róla győződve, hogy ha a jogászbál rendező bizottsága a Gott erhalte helyett a Rákóczy indulót játszotta volna a fejedelem beléptekor, ez semmi visszatetszéssel találkozni nem fogott volna, míg a Gott erhalte oly kellemetlenül érinté loyális ellenzékünk hazafias füleit. Mit akar tehát a jogászbáli incidensért felzúdult ellenzéki sajtó. Vissza akarja adni magánhasználatra a Gott erhalte-t, hogy mi is visszakapjuk ugyancsak magánhasználatra a Rákóczy indulót, vagy össze akarja veszíteni a kettőt egymással ? Ám veszítse össze ha tudja, de hidje meg, hogy ezzel legkisebb befolyást is a világeseményekre gyakorolni nem fog, Párist azért mégis csak bombázni fogják, Bismarck megmarad az európai diplomatia hangadójának, a pontus conferentia folytatni fogja tanácskozásait; Oroszország hadi készülődéseit, a Mont-Cenis-t csak tovább fúrják , a keleti kérdés megmarad, és így tovább. Ha pedig Jókai, Csernátony és Mocsári urak kicsinyes ambiciók hízelgő itélőszéke előtt a jogászbáli incidens folytáni fellépésükben nagy hazafiaknak vagy talán pláne diplomatáknak tűnnének fel, mi részünkről e hitükben őket nem háborgatjuk, azonban annyit mégis kimondunk, hogy komoly és ildomos sajtó ily kérdést vita tárgyává nem tesz, mely kérdés elvégre is csak személyeket bánthat s elvet nem érint, s hogy az ellenzéki sajtó soha ily gyermekes, ily kisszerű nem volt, mint a milyennek a Gott erhalte affair-ben magát bemutatá, s valóban pirulnunk kell a külföld előtt, mely elvégre is azt kérdheti: hát önöknek komolyabb dolguk valóban nincs? Gyula január 23. Nagy kötelesség mulasztásba esnénk, ha a múlt számunkban említett azon körülmény tekintetében, hogy a Geyer-féle ház felépítését hoztuk javaslatba a kívánt felsőbb iskola helyiségéül, felmerült azon nehézségre nem felelnénk, miszerint az a római katholika egyháznak lévén már által adva, azzal a város nem rendelkezhetik. — Mellőzve annak fejtegetését, hogy a városi pénztárból a város részére reál-iskola helyiségül vett épületet volt e joga néhány képviselőnek — hol hihetőleg a reformált és román egyházbeli lakosok kissebségbe voltak — ily elajándékozást tenni egyik egyház javára, mellőzve, hogy ezen elajándékozás később az akkori megyei hatósághoz jóváhagyás végett feljelentetvén, az nem csak helybe nem hagyatott, hanem az előttünk fekvő 1859-ki 4264. sz. a. átirata által, mint előleges bejelentés nélkül bevégzett tény „ordungswidrig“-nek s megerősítést nem igényelhetnek nyilváníttatott. Csak azt hozzuk fel, hogy e bevégzett tény következtében tisztán áll a reformált és román egyházak azon, már a képviselő-testülethez be is jelentett kívánatának jogossága, hogy ők ketten is a város pénztára által hasonló 5000 frtnyi dotatióval elégíttessenek ki. A kérdés tehát előttünk úgy áll, hogy vagy a reformált és román egyházak részére is 5000 frtot kell a városnak megszavazni, s kifizetni, s az ekként összesen 10,000 forint erejéig gyöngített városnak egy másik 10,000 frtos alkalmas helyiséget szerezni, a felsőbb iskola helyiségéül ; vagy pedig a római katholika egyház lemondván ezen helyiséghözi tulajdonosságról s azt a városnak, mely ezt reál-iskola helyiségéül vette, s árát kifizette, eredeti rendeltetésének, egy közös felsőbb iskola helyiségre vissza bocsátani, s ebbe a „Szarvas“ korcsmár, szintén városi épület eladási árának beépítése által, minden ujabbi városi adó teher nélkül megnyerni a közös óhajtással megfelelő felsőbb iskola helyiséget, — melyhez azután alig kívántatik a várostól más áldozat hozatal, minthogy a felsőbb iskolai tanítók fizetési alapjául a város közös földbirtokából mintegy 300 hold nevelési alapul szentelve kiszakittassék, így jóformán teher nélkül jutunk oly nevelési intézethez, mely által hitfelekezeti különbség nélkül a város szégyenére évek óta nélkülözött égető szükségünk pótoltatik. így állván előttünk a kérdés, ismerve a római katholikus testvérek miveltségi magasabb belátását, legkissebbé sem kételkedhetünk, hogy belátják azt, hogy ezen tettek által még egyrészt semmi rövidséget nem szenvednek, mert nem saját pénzükön szerezték az épületet, és mert a lemondások által ezen épületnek, mint leendő közös iskolának használati birtokába megmaradnak, minek jótékonyságát is, mivel ők vannak túlnyomó szám-