Békés, 1871 (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-10-19 / 84. szám

Harmadik évfolyam, 84-ik szám. Gyula október 19-én 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi ré­szére vonatkozó közle­mények küldendők: fő­utca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv­­kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hir­detések, hirdetési­ dijak és reclamatiók küldendők.BÉKÉS POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték* minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyílttérien a 3­­ hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok­­ nem k­üld­etnek­ vissza. Megjelen hetenként kétszer, va­sárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egész evre fél „ negyed „ 6 frt — 3 frt — 1 frt 50 Szomorú állapotok: Míg a Lajthán túl történő dolgok hetek óta ministererizissel fenyegetik a jelen ál­lapotok megváltoztatását, addig a határőr­­vidék egyik ezredében kiütött,­­ színleg ugyan csekély, de siker esetében kiszámít­­hatlan eredményű fegyveres lázadás az ot­tani állapotokat a legszomorúbb színek­ben tünteti fel. A cseh mozgalmak nem maradtak hatás nélkül a birodalom többi tartományaira. Szerényebb hangon van ugyan írva felira­tuk, hanem követeléseik nem csekélyebbek, mint a cseheké. Saját tartományi gyűléseik­ből választani delegátusaikat, mindenik tar­tománynak külön kancellárja legyen, s bel­ügyiket önmaguk intézzék. Ezek a sze­rény kívánságok, melyek mellé a csehek még a koronázást is kikötötték, ha a bi­rodalom többi része jó lábon kíván velük maradni. E kívánságok, helyesebben követelések megadása, vagy megtagadása fogja eldön­teni a miniszerválság égető kérdését. A közös birodalmi kancellár ez enged­mények megadását sem a dualismus­, sem a birodalom hatalmi állásával megegyeztet­­hetőnek nem tartja, s e feletti aggodalmait a felség előtt is kinyilvánítá. A felség még ugyan nem határozott, de mint a jelekből látszik, hajlandónak mu­tatkozik az engedményekre. A napokban hihetőleg bizonyosat fogunk tudni, s oly események történetét látni, me­lyek a birodalom túlsó felében korszakot fognak alkotni. De térjünk át a minket közelebbről ér­deklő határőrvidéki lázadásra, mely ugyan már istennek hála elnyomatott. A legújab­ban vett tudósítások nagyon furcsa színben tüntetik fel e csekély területre szorítkozott fegyveres felkelést. A főcinkosok ezek szerint európai ös­­­szeköttetésben állottak, s az irányt egye­nesen a párisi forradalmi bizottmánytól vet­ték, közvetlen összeköttetésben állott a szt.­­pétervári forradalmi egylettel, valamint a pesti munkás zavargások intézőivel is. A forradalmi bizottmány a Lajthán túl történtekkel szemben, elérkezettnek hitte az időt, — a tavalyi bécsi és ez idei pesti kudarc után — egy anyagi s szellemileg nyomorgó néppel lépni fel, s mint látszik, szavai nem hangzottak el üresen, — a szép ígéretek megtették hatásukat, a bárgyú nép fegyverhez nyúlt, — mily eredmén­nyel, azt már tudjuk. A veszély egy időre szinleg elmúlt, de vájjon a hamvak nem rejtenek-e maguk­ban szikrát, mely a legelső adandó alka­lommal lángra lobban? A higgadtabb horvát közvélemény ugyan határozottan kárhoztatja a történteket, de a többségben levő nemzeti párt működésé­nek némi kifolyását láthatja azokban, mi bizonyára nem válik e pártnak dicséretére. A kormány a tavalyi s ez idei felkelés­ből meggyőződhetett, mily könnyű e mű­veletlen népet felizgatni, s önveszedelmébe vezetni. Szolgáljanak a történtek a kormánynál oly erélyes és gyors intézkedések tételére, melyek az ily szomorú állapotok ismétlését megakadályozzák. Hazai közügyek. Az igazságügyministeriumban a bírósági szer­vezésre vonatkozó munkálatok élénken folynak. A bíróságok személyzeti létszámának megállapítá­sával foglalkozó enquete, egy heti ülésezés után, befejezte munkálatát, s a bíróságok személyzeté­nek létszámát megállapította, délutánra pedig­­ egy enquete hivatott egybe, mely hivatva lesz a bűnvádi eljárást szabályozni, s a polgári perrendtartásban a szükséges módosításokat megtenni. A bírósági állomások iránti kérvények a napokban fognak véleményezés végett közöltet­­ni, az illető törvényszéki elnökökkel. A községek­nek járásokba történendő beosztása iránt szintén a napokban fog létre­jönni a végleges megállapodás. A pénzügyi bizottság hétfői ülésén a határ­őrvidékre vonatkozó költségeket vette tárgyalás alá. A felvilágosításokat, melyeket a bizottság a ministériumtól várt, Kerkápoly pénzügyminister ad­ta meg a ministérium nevében, s így a pénzügyi bizottság véleményét jelentésében fogja kifejteni. Különben magát illetéktelennek tartotta döntő vé­leményt mondani a felett, hogy a határőrvidék pol­­gárosítása céljából tett intézkedések célszerűek-e, miután az országgyűlés maga lesz hivatva a mi­­nisterium­ előterjesztésére tett nézetét kimondani. A A „veleszületett“ eszmék. (Büchner Lajos „Kraft und Stoff“ című művéből.) (Vége.) A szépészeti fogalmak ellentétességéről az emlí­­tett példákon kívül még igen sokat lehetne fölso­rolni. Ha van valami közös e fogalmakban, úgy ez a nevelés és tapasztalat következménye. A mű­vészetek egyik ága sem volt képes valaha oly esz­ményi valamit teremteni, mi nem a természet és a látható világ köréből vétetett volna. Ugyanezek állanak az erkölcsi fogalmakra nézve is. A termé­szeti állapotban élő népek többnyire minden er­kölcsi tulajdonokat nélkülöznek s oly kegyetlen­ségeket követnek el, melyekről a raiveli népeknek képzelete sincsen. A tulajdon erkölcsi fogalmát, például rendszerint vagy nem ismerik, vagy na­gyon kevéssé; innen a nem ful­ivált népek hajla­ma a lopásra. Az indusoknál egy jól véghezvitt tolvajság a legnagyobb érdem. Az uj-caledoniaiak könnyen megosztják azt, a mijök van avval, a kinek rá szüksége van s a tárgyat, mit e pilla­natban kaptak, a következő pillanatban annak ajándékozzák a kit előtalálnak, úgy, hogy vala­mely értékes tárgy gyorsan vándorol ezer kézen keresztül. De nemcsak a tolvajság, hanem a gyil­kosság is igen megszokott a természeti állapotban élő embereknél . Indiában egy borzasztó és isme­retes társulat létezik, a thugoké, mely társulat az orgyilkosságot vallási célokból titokban űzi. A dommarák, a tropikus Délafrika lakói, polyga­­miában élnek. Andersson anyát leányával talált egy törzsfőnök háremében. Brehm beszéli, hogy a kelet-sudani négerek a csalást, tolvajságot és gyilkosságot nem csak hogy megbocsátják, hanem férfiúhoz méltó cselekedetnek tartják. Hazugság és csalás náluk a szellemi fensőség győzelméül tekintetik a korlátoltság fölött. A somalikról S­p­e­e­­ke kapitány beszélt, hogy a sikeres csalást he­lyesebbnek tartják az életfentartás bármi más ne­ménél, s hogy az ily tettek elbeszélése föfdszerét képezik társalgásuknak. A fidschi-szigetbelieknél a vérontás nem bűntett, hanem dicsőség. Szülök gyermekeiket és megfordítva, lelkifurdalás nékül gyilkolják meg; bárki legyen az áldozat : férfiú, nő vagy gyermek, a harctéren vagy orozva gyil­­koltatott is meg, nagy dicsőség a fidschiknél. A hála érzetét oly kevéssé ismerik, hogy midőn egy idegen hajó kapitánya egy sérült kezű benszü­­löttet két hónapon át hajóján ápolt és meggyógyí­tott s ez utóbbi elbocsáttatásakor egy lőfegyvert kért ajándékba s e kérelme megtagadtatott: a ka­pitány 300 dollár értékű holmiját felgyújtá. Észak- Abyssinia lakói, a bogos­okról beszélt Werner, hogy náluk a jó és rosztóli fogalom egészen egy­beolvad és semmi egyebet nem jelent, mint hasz­nos, és nem hasznos. Erényes náluk a rettenthetlen, a vérboszuló és a hallgatag, ki haragját kedvező pillanatig magá­ban rejti; a büszke és a tunya, ki a munkát meg­veti; a nagylelkű, vendégszerető, fényűző és ildo­mos. A rablás náluk érdem, de a tolvajságot megvetik. Waitz egy ilyen természeti emberről emlékezik, ki a jó és rész közti különbségről kér­­deztetvén, eleintén tudatlanságát bevallá; egy kis idő múlva azonban hozzátévé,­­ hogy jó az, ha mást feleségétől megfosztunk, s rósz, ha mi ma­gunk fosztatunk meg. Hasonlót beszélt Lubbock János is a polyneziai benszülöttekről, kik nyelvü­kön a jó és rész fogalmát erkölcsi értelemben ki­fejezni nem képesek. Egy hittoritőnek, ki hiába magyarázá nekik, hogy rész vagy bűnös dolog saját embertársait megenni, — naivul azt felelték : „De biztositunk téged, hogy az nagyon jó.“ Dr. Dübak Uj-Angolország (Ausztrália) lako­sait rajzolván beszéli, hogy ezek tökéletes vad ál­lapotban élnek, lakházak, házassági kötelék, csa­lád nélkül s a szemérmetesség teljes hiányával van­nak. Házasságok csak tetszés szerinti időre köttet-

Next